Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-12-21 / 52. szám
VI. évfolyam. 52 sz;á,m. Vácz, deczember HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Iái ú fixet esi árak : Évnegyedre................................................................í frt i»<> házhoz hordás vagy postai szétküldéssel Egyes szám ára : lO kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: NyiSt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ménvhen részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk viasza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. A városi tisztujitás küszöbén. Városunk közéletének felkorbácsolt, hullámzó taván mindig- nagyobb és nagyobb hullámokat kezd verni a küszöbön levő tisztujitás, melynek hullám gyűrűi a társadalom egyetlen rétegét sem hagyják érintetlenül. A megindult mozgalmak fokozott közérdeklődésről tesznek tanúságot. És ez helyesen van igy; mert képviselőtestületünknek nem szabad szem elől téveszteni azon fontos kötelességet, melyet a város közönsége reájuk ruházott, s komoly higgadt bírálattal kell azok felett Ítélnie, kiknek kezébe 6 évre le teszik városunk sorsát. A tisztviselők működése nyitott könyv, úgy a nagy közönség mint a képviselőtestület előtt. Vizsgálják meg behatóan s a vizsgálat eredményéhez képest a bizalommal azt ajándékozzák meg, a ki megérdemli, vagy megérdemelte. A bírálatot azonban ne tegye elfogulttá személyi vagy párttekintet. A kiindulási pont s a czél mely a tisztujitás- nál a képviselők szemei előtt lebegjen : a város érdeke legyen! Ennek áldozatul lehet hozni mindent, ezt feláldozni nem lehet semmiért. Nagy és szép az önkormányzat joga, me„A VAGZ1 KÖZLÖM7 TÁRCZÁ J A." Hozzá. * *) Nem múlik szerelmed A múló idővel ? Nem fogsz elfeledni Később sem . . . . ? Ha szegénynyé lennék Még akkor sem hagysz el ? Akkor is hö maradsz Hozzám ? . . . - i .1 — Ó. Egy szeszély, két szív. Irta: lEHe^esi Tózséf. Bognár Marosa még egy pillantást vetett fiókos tükrébe, vég:g simította fényes, kacskaringós bogár, fürtéit, összeigazgatta a bokorugrós szoknya száz rán- czát és elhelyező a mint dukál a patyolat ingvállakat, melyeknél még a hó sem fehérebb; — aztán leült a lóczára az ablak mellé és leste a Vinkháj majorud- varát, hol a félszer alatt vagy ötödféi czigány épen a muzsikálóját szerelte az esteli bálra. A fekete legények láttára hajh de csak nagyot dobbant a Bognár Marosa szive. Az emlékek húrjai rezdültek-e meg benne, vagy a sejtelem idegei? Ki tudná azt megmondani? Lehet hogy mind a kettő! Eszébe jutott talán, mily tüzesen húzták ezek a hangászok a múlt héten azt az észbóditó nótát, mily hevesen karolta át derekát az a villogó szemű nyalka legény, kit akkor látott először s kit azóta nem tudott elfeledni. Milyen délczegen rakta előtte a lassút, hogy pengett a sarkantyúja, mily bensősóggel csün* *) A versszakok végén levő Írásjegyek neve bele olvasandó a szövegbe. lyet feláldozni nem lehet semmiért, s melynek gyakorlására most nyilik huzamosabb idő után ismét alkalom. Ünnepélyes pillanat ez, mely a kicsinyes érdekéken való felülemelkedést és férfias komolyságot követel azoktól, kik mint a közbizalom és közakarat képviselői, hivatva vannak a város jövendő sorsára befolyni; a kiknek kezébe a jelenlegi tisztikar állása s annak tagjai egy némelyikének talán kenyere is van letéve. A képviselőtestület elhatározása döntő lehet nemcsak egyesek, de családok sorsára is. E szép és fontos joggal tehát meggondolatlanul s könnyelműen visszaélni bűn lenne. ítéljen tárgyilagosan, komolyan városunk s a tisztviselők jövője felett képviselőtestületünk. Ne engedje magát érdekektől vezéreltetni, s az elvi álláspontot ne hagyja el a személyes küzdelmek közepett. Egyet különösen meg kell gondolni a választó képviselőknek. Azon tisztviselők állását, kik hivatalaikat becsülettel, munkássággal betöltötték, a szeszély koczká- jára tenni nem szabad. Ezt tiltja a közjó érdeke, mert ily kilátásokgött rajta ragyogó két szeme, melyek tele -voltak szivvel-lélekkel, hogy szorította magához mikor a frisset húzták s forgatta mint a forgó szél. Még most is csodálja, hogy el nem szédült bele. Az az, hogy dehogy nem szédült el ! Bizony nem egyszer érzé magával a világot forogni, csakhogy ilyenkor olyan szorosan tartá az izmos aczélkéz, hogy nem kellett félnie semmitől, forgott mint a fergeteg s tánczolt mint a kit a talián pók megcsípett. Hej, de csak oda is van azóta az ő nyugalma. Tánczosáról nem tudott egyebet, mint hogy a felföldről jöit ide takarni az ő uraságukhoz a „Két árkon“ 8 hogy Gyurinak hívják. Ennyi volt a mit róla tudott, de egyebet ő nem is gondolt. Mikor az egész héten át künn volt az aratókkal markot verni, úgy elhallgatott, mint a ki elfelejtette a beszédet s úgy megbu- sult, mint a kinek halottja van. Volt is neki egy halottja. Vége volt a nyugalmának, éjjel is nappal is. Senki sem tudta mi érte. Nem igen szólott senkihez, hanem a kalászokat kötögetve egyre csak azt a nótát hajtogatta, a melyiknél a Gyurival azt a tüzes tán- czot járta : Aki szegény nincs subája, Aki árva nincs babája. Lám én szegény, nincsen subám, Árva vagyok nincsen babám! Bognár Marosa most is Gyurit leste a majorudvarban, Jön-e már ? Mert megígérte neki, hogy a jövő vasárnap is eljön a „Vinkháj“-ra, a bálba. Akkor fogadta ezt meg, mikor épen indulóban voltak. Úgy súgta a fülébe édes bizalmassággal, hogy még a lólekzetét is érezte. A majorudvarban már gyűlni kezd a nép, a czi- gányok előszedelősködnek a félszer alól s a nagy szin felé tartanak, hol a béresek minden vasárnap bált tartanak. Az ide’*) ebben a pillanatban toppan be az *) Ide — édes (anya,) hevesmegyei szójárás. kai szemben a leghivatottabbak is óvakodnának a tisztviselői pályára lépni, kiknek elriasztása pedig a közszolgálat érdeke nem lehet; de föllázad az ellen az emberiség érzete is, hogy azt, ki becsülettel és közmegelégedésre felelt meg hivatalának s kiről az ellenkezőt feltenni nincs ok; magán érdekeknek áldozatul dobjuk oda. Tétessék szigorú, de részrehajlatlan bírálat tárgyává a tisztviselők működése, s ha nincs ellene kifogás, hagyassák meg állásában; de ha a ráruházott bizalomra érdemeden, fosztassék meg méltatlanul viselt állásától s emeljen helyébe más érdemesebbet a bizalom szava. Ez a jog, ez az igazság szava. A tisztviselőikar és a képviselőtestület közt viszonosságnak kell lenni. Ha megköveteljük a tisztviselőtől, hogy buzgón, becsülettel tegye meg kötelességét, az viszont jogosan elvárhatja, hogy ha feladatának megfelelt, állása biztosítva legyen. Ez legyen főiránya a tisztújító mozgalomnak. A mennyiben azonban e tisztujitás alkalmával nem csak a régi tisztviselők megválasztásáról van szó, hanem újonnan szervezett s lemondás folytán megüresült állások betöltéséről is, ajtón s kihívja magával leányát. Marosa még egy pillanatot vet az ablakon át. ő még mindig nincs itt. Azután nagy sóhajtva követi az ide’t a bálba. $ * * Ha nem is oly nagy epedéssel, de nem sokkal kevesebb türelmetlenséggel várta Gyuri a vasárnapot. Az a hollófürtű, bogárszemű kis leány képe belopta magát az ő' szivébe. Maga sem tudta, hogy van vele. De érezni érezte, hogy nincs rendén a szénája. A dolog nem esett neki oly jól, mint máskor és éjjel csak nagy későn jött szemére álom, mely rendesen olyan zavart, olyan kusza volt. Arról a kis leányról álmodozott mindig, ki úgy forgott vele, mint a szélvész, s ki oly szemórmetesen süté le szemeit, ha rajta felejté tekintetét. Alig várta a vasárnapot. Végre eljött az is, mosolygó verőfénynyel, ragyogó, derült éggel. Dobogó szívvel indult Gyuri útnak a „Két árok“- ról a „Vinkháj“-ra. Kucsmájánál vígan lengette a Bzél az árvalányhaj-bokrétát és fehér lion inge-gatyája csakúgy ragyogott a napsugárban. Mikor messziről a Vinkhájt megpillantá bizony érzett valami furcsát a szive tájékán. Hanem hát, hogy is mondja csak a nóta, nem kell hinni a legénynek mert „két szine van, mint a mályva levélnek“ . . • A nótának pedig szent igaza van. Lám a Gyuri is, hogy epekedett egész héten át a Harcsa után s mégis midőn odaért a Vinkháj-ba a tánczolók közé s megpillantott egy leányt, a ki éppen a Bozsó-Gyerekkel járta a csárdást, elállt a szeme szája. Szegény Marosának hiába ugrált a szive, mikor a Gyurit megpillantá, hiába várta magához, hiába leste egyetlen tekintetét, az most mással volt elfoglalva. Majd elnyelte szemével azt a leányt, akit a Bo- zsó-Gyerek úgy megforgatott. Az igaz, hogy olyan leány volt az. minőt Gyuri még világ életében nem látott. Ha bokorugrós szók-
