Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-12-07 / 50. szám
VI. évfolyam. HELYI S Előfizetési árak : Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz horda? vagy postai szétküldéssel. , Egyes szám ára : 14> kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) 50. szám. VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Hirdetések: Myilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal ezimzete: hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Epigon hangok. Egy nagy szabású beszéd hatalmas benyomása alatt irom ezen sorokat. Midőn az ember valamely nagy elme gondos vezetése mellett a tudás azon fenkölt magaslatára jut, melyről szebb a kilátás, üdébb a levegő, tisztábbak a messze vidék kontúrjai — mily kellemes érzés lepi el mindennapiasságában már-már közönyössé vált kedélyét! Ily helyre vezetett fel Szathmár tudós püspöke minapi beszédével, melyet a Sz. László társaság közgyűlésén elnöki megnyitóul mondott. — Nem politikai, nem is egyházjogi szempontból jöttek létre e sorok. Vidéki hetilap anyaga nem lehet a politika, de van neki nemesebb feladata — társadalmi missziója. Ennek a révén látnak napvilágot e sorok itt ily alakban. Nem mindennapi az a beszéd, nem mindennapi a hatása sem. Olvassák el, a kik netán még nem olvasták; a fővárosi sajtó egészen közölte azt. A konvencionális félszegségek, — természet- tudományi hypothezisek, czikornyás problémákban beleszédült társadalomnak jól esik ily magasabb ihletű tudomány, mint betegnek az őszi napsugár; melegedik mellette, gyönyörködik benne. Hogy az a remek beszéd elmondatott, mutatja, hogy rothad valami; és hogy még nem halt el minden fogékonyság a nemes iránt, azt nagy hatása mutatja. Mi tagadás benne, a társadalmi életben nem egyszer találkozunk oly állapotokkal, melyeknek fogalmát megnevezni az újabb kornak hagyatott fenn. Már maga ez a tény is tanúsítja, hogy azok nagyobbrészt a jelenkor szüleményei, mert hisz beszélni az embert a szükség tanítja meg. Voltak ugyan minden kor- és időben a társadalmi élet rendes menetétől eltérő nézetek, de ezeknek szóvivői többé-kevésbé külsőségekben tetszelegvén, sohasem érvényesülhettek annyira, hogy a fejlődést rendes menetében veszélyeztethették volna. Messzeható reformokat csak a szellem és soha sem az erő tudott létesíteni. Reform az a nagy szó, melyhez az emberiség legmagasztosabb fogalmai vannak fűzve. Igaz, nagy rázkódtatásokon ment át az emberiség, mig az eszmék egész nagyságukban valósulhattak, de már úgy van az beosztva a természet háztartásában, hogy csak a szélsőségek egyenlítik ki egymást. — Mily gyönyörrel, mily ihlettel szemléljük abájoló természet nagyszerű alkotásait! Mily mélabús áhitat lep el bennünket csak a Kárpátok vagy az Alpesek remek panorámájának láttára is és gondolunk-e ilyenkor csak egy pillanatra arra, mennyi erup tiv erőre volt szükség, hogy mindez létrejöjjön ? — így van ez az emberiség alkotásában is. Mennyi viszály, mennyi szenvedés és mennyi vér tapad az emberi boldogulás és boldogság legelemibb fogalmaihoz is! Három nagy reformon ment át a modern emberiség. Mindegyike a társadalom talapzatától, a vallásból indult ki többé-kevésbé, és mindegyike más-más irányban nemesité az egyént. Az első reform megalkotója a kereszténység alapítója volt, a második közvetítője Luther vala, és a harmadiknak magvait a franczia encziklo- pedisták hintették el. Az első reform a szere- t, e t c t, a második a. szeli e m e t, a harmadik az , emberi jogokat változtatta meg; az első nemesité a kedélyt, a második csiszolta az értelmet, a harmadik pedig a szabadság, testvériség és egyenlőség pajzsa alatt az akarat ön- kormányzati jogát kivánta érvényre juttatni. Minél komplikáltabb valamely okoskodás, annál kisebb a reá állapított igazság valószínűsége. A legegyszerűbb természeti tünemények létesítik a legnagyobb horderővel bíró sarkigazságokat. A társadalmi mozgalmaknál is azok voltak legnagyobb hatással az ember életére, melyek a legegyszerűbb eszközökkel kívántak boldogítani. — Talán ez a körülmény okozta, hogy a modern társadalom legtöbb félszegségeit épen a franczia forradalom hozta létre nagyszerű eredményei mellett. Az encziklopedisták szaturálták tanaikkal a franczia társadalmat, az elő nem készitett talaj forrongásba jött és szülte a forradalmat. Létre jött vele egy időre a szabadság, talán az egyenlőség, de hogy a testvériség nem fogamzott meg e talajban, azt épen a forradalom fia, Napoleon, mutatta meg. A szikra, mely nyugaton gyújtott, gyújtott Európában mindenütt. Alkotott kétségen kívül sok üdvösét, de sok salakot is hagyott maga után. Ott, hol a nép erőszak utján jut szabadságához, ott azzal visszaél. / „ Es a salak kisért mind máig. Összeütközésbe hozza az egyént önmagával és gyilkos fegyvert nyom a kezébe, összeütközésbe hozza embertársaival, a társadalommal, midőn a bűn örvényébe űzi. Ellentétbe hozza a társadalmat az állammal, az államot az egyházzal. Növeli a vén törzset gyöngíteni akaró fattyúhajtásokat, midőn a socialismus, anarchismus, nihilismus, irridentismus és tudja az ég miféle szekták révén törik-szakad módon kivánja boldogítani az emberiséget. „La Place panaszkodott, hogy kereste az Istent az egekben, de nem találta. Nagyon mesz- sze járt. Ha közelebb, saját szivében keresi, tán hamarabb ráakad.“ Greguss e szép aforismája illik átmásitva a helyzetre is. — Háború viseléséhez Montecuccoli szerint három tényező szükséges: pénz, pénz és ismét pénz. A béke előidézéséhez is három kellék kívántatik, t. i. szeretet, szeretet, szeretet. Szeretet a hit iránt, mely erkölcsösséget szül, szeretet a remény iránt, mely megnyugvást és önbizalmat gerjeszt, és szeretet a szeretet irányában, mi az emberek kölcsönös megbecsülésében nyilvánul. S mindez már a rendszeres házi nevelés által létesül. A test, a lélek, a jellem nevelése által, melynek áldásos légkörében a zsönge gyermekkor szép és jó iránt mindig olyan köny- nyen inklinál. Erkölcsöket terjeszteni fontosabb, mint törvényeket alkotni. st. s. Szentkirályi Albert kerületünk országgyűlési képviselője a képviselőház decz. elsei ülésén tartá szűzbeszédét melyet egész terjedelmében érdemesnek találtunk közleni, miután az összes lapok pártkülönbs ég nélkül a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak eLő fellépéséről. Az átalános érdek, s a magasra csigázott várakozás mely első parlamenti szerepléséhez fűződött, helyzetér, nehezité, de annál nagyobb volt, a siker melyet aratott, teljesen kielégítvén a várakozásokat. A ház nem csalódott, mert Szentkirályi mindvégig 'ébren tudta tartani a figyelmet, mely elein- tén csak a szónok egyénisége iránt való érdeklődésből származott. Elegáns és rokonszenves szónoki modora mely beszédének komoly és tárgyilagos tartalmához képest folyvást nyugodt maradt, igen előnyös tulajdonsága. E mellett a beszéd szónoki formája ke- rekded és plasztikus. Beszédét átalános figyelemmel hallgatta a ház, s gyakori helyeslés hangzott fel, kivált a szélső baloldalon, s beszéde végével számosán siettek a szónok üdvözlésére. A beszéd következő : „A költségvetési vitának általános része legalkalmasabb tér arra, hogy a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság nyilatuozhassék. Részéről kiválólag ezen oldalról lciván e vitában részt venni. A törvényhozó testületnek, nézete szerint, feladata kettős, és pedig először az, hogy új, a kor igényeinek megfelelő törvényeket alkosson, második az hogy felügyeljen arra, miszerint a megalkotott törvények a kormány által végre is hajtassanak, vagyis ellenőrizze azt, hogy az alkotmány teljes épségben fennáli-e vagy nem. Az alkotmány kérdése pártkérdés nem lehet; pártkérdés lehet az: vájjon melyik politikai irány követendő az uj törvények megalkotásánál; pártkérdós lehet az, hogy egyik vagy másik törvény megváltoztatandó-e és milyen irányban ; pártkérdés lehet a kormány megalakítása, de azon kérdés, vájjon alkotmányos törvényhozásunk többsége által megalkotott, legfelsőbb szentesítéssel ellátott, rendes utón kihirdetett, későbbi törvényhozási működés által nem módosított, el nem törölt, vissza nem vont, tehát teljes érvényben levő törvényeinek végre hajtassanak, ezen kérdés felül áll minden pártköteléken, ezen kérdést nézete szerint minden képviselőnek mandátuma értelmében saját magának, saját lelkiismerete szerint kell eldönteni. Mint olyan képviselő, a ki a pártkötelék és pártfegyelmen kivül áll, talán leghivatottabb ezen kérdés felvetésére. Ha most összehasonlítja az 1867. XII. t.- czikket, melyet mint Magyarország közjogi alapját elfogad, mindazzal, a mit a közéletben a kormány intézkedésének lát, a kettő között a külömbség azonnal feltűnik. Annyira nincsenek végrehajtva 67-iki alaptörvényeink, hogy mindazt, a mi 67 óta mostanáig történt, inkább csak átmenetik korszaknak, inkább csak helyi, technikus nehézsége által előidézett ideiglenes állapotnak hajlandó tekinteni, a mely csak addig állhat fent, míg az alkotmányosság a maga teljességében életbe nem lép. Ezen ideiglenes állapotnak nagyon hosszú ideig nem szabad tartani a nélkül, hogy az alkotmány ki ne tétessék a legnagyobb veszélynek, mert az uzus a legnagyobb ellensége az Írott törvénynek : nagy ideje tehát annak, hogy a törvényhozó testület ez irányban véglegesen intézkedjék és a 67. XII. t.-cz.-et azon szellemben emelje érvényre, mely szellemet u. a törvény negyedik szakaszának második pontja a legfélrema- gyarázatlanabbul jellemez és a mely igy szól: „S valamint egyrészről kész volt Magyarország a múltban, s kész leend a jövőben is mindenkor teljesíteni mindazt, a mit a pragmatika szankczió szerint a közös bizottságnak együttes erővel védelme és föntartása mulhatlanul megkíván, úgy más oly kötelezettségeket, melyek e czélon túl terjednek és annak elkerülése nem elkerülhetlenül szükségesek, magára nem vállalhat,.“ Ha azt látja, hogy ezen törvény legfontosabb szakaszai végre nem hajtanak, az olyan kormány iránt bizalommal nem viseltethetik, mely nem ezen törvény szellemében jár el. Például hozza fel a hadügyet, melyet ezen törvény a 9—15. §-okban határoz meg. A 11. §-ban világosan, félremagyarázhátatlanul mondatik, hogy mi a közös védelmet a magyar hadsereg segélyével tartozunk eszközölni, a mely kiegészítő részét képezi az összes hadseregnek. A mi ezen szakaszban az összes hadsereg egységes vezérletéről, vezényletéről és bel- ’ szervezetéről mondatik, az természetes; mert két oly hadseregnél, mely egymásnak kiegészítő részét képezi, mindennek egységesnek kell lenni. De közös hadsereget sem ezen szakasz, sem ezen törvényczikk, sem tudtommal egyetlen más törvényünk sem említ. Ha a törvény azt mondja, hogy a magyar hadsereg kiegészítő részét képezi az összes hadseregnek, 03
