Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-12-07 / 50. szám

Ä :

/njtár ezáltal kimondja, hogy magyar hadseregnek léteznie kell. A hadsereg fogalmát nem az emberek iömfege, nem az ujonczok egyénisége állapítja meg, hane^- igenis azon szervezet, a mely minden hadi részletekkel ellátva, egyedül képesíti az emberi tömegeket a háború sikeres viselésére. A téglák, gerendák, deszkák halmaza még nem képez épületet; hogy a nyers anyag a használható épület fogalmának megfeleljen, szükséges az, hogy ezek bizonyos rendszer szerint összeállittassanak, tetőzettel, külső burkolattal, belső berendezéssel elláttassanak.

Ez áll a hadseregről is; ha tehát a törvény kimondja, hogy a magyar hadsereg kiegészítő része az összes hadseregnek, kimondotta egyszersmind azt is, hogy a magyar hadsereget alkotó nyers anyag, az ujonczok tömege, először illesztessék bele azon szervezetbe, mely a hadsereg fogalmának megfelel és mint ilyen szerves egész, mint magyar hadsereg, képezze az összes hadsereg kiegészítő részét. (Helyeslés a szélsőbalon.)

A törvény tehát világos jogot ad nekünk a magyar hadseregre, a mit nem is tehet másként, hacsak ellenmondásba nem akar jönni önmagával, miután már előzetesen kijelentette, hogy Magyarország közjogilag független állam. A közjogilag független államnak pedig egyik főkelléke az, hogy függetlenségét érvényesíthesse. Ezt pedig másképen nem teheti, mint saját nemzeti hadseregével. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.)

A mi közjogi függetlenségünk nem közös ügy. Az, a mi kizárólagos sajátunk, azt csak mi vagyunk hivatva megvédeni. (Úgy van ! a bal- és széslsőbal- oldalon.) A pragmatika szankczió mindkét fő elvének, a melyek egyike a közös biztosságnak együttes erővel való megvédése, a másik Magyarország közjogi függetlensége, csakis a magyar hadsereg tehet eleget, amennyiben a közös biztosság megvédését eszközli, mint kiegészítő része az összes hadseregnek ; Magyar- ország közjogi függetlenségének megvédését azonban eszközli mint tulajdonképeni magyar hadsereg. (Úgy van! a szélső baloldalon.)

A mellett tehát, hogy közjogi törvényeink a közös hadseregről említést nem tesznek ; a mellett, hogy a magyar hadsereghez jogunk kétségtelen ; a mellett hogy arra az állameszmének érdekében szükségünk is van, a méltányosság is úgy hozza magával, hogy egy olyan nemzet, mely annyit áldoz a hadseregre, ne legyen megfosztva attól az öntudattól, hogy ezen áldozatokat saját hadserege érdekében teszi. (Úgy van ! a szélsőbalon).

D'' a méltányosság szempontján kivül a czélsze- rüség, a hasznosság és főként a lehetőség szempontja is igen nagy szerepet játszik. Ezt tekinteten kivül hagyni nagy hiba volna. A magyar hadsereg felállításának czélszerűsége azonban csak oly szembeszökő, mint annak törvényes jogosultsága.

Mióta az általános hadkötelezettség Európaszerte érvényre lépett; azóta a hadügy megszűnt kabinetér- dek lenni és azóta a kabinet-háborúk ideje valószínűleg örökre lejárt és a hadsereg érdeke annyira ösz- szefort a nemzet, sőt annak minden egyes tagja sorsával és érdekével, magának a hadseregnek ereje annyira függ és fokozódik a nemzet életképességétől, hogy a legújabb és legjelesebb hadászati írók között nézetkülömbség nincs arra nézve, hogy csakis az a czélszerű hadügyi szervezet, mely határozottan kifejezett nemzeti jelleggel bir. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)

A közös hadsereg már elnevezésénél fogva sem bírhat határozottan kifejezett jelleggel, már elnevezésénél fogva nem bírhat a czélszerüség kellékeivel.

Itt azt az ellenvetést lehet tenni, a mely meg is tétetett, hogy miután Magyarország poliglott állam, véderejét nem lehet határozottan kifejezett nemzeti alapra fektetni. De hiszen más poliglott államok is

vannak, milyenek pl. az északamerikai Egyesült-Államok, milyen Oroszország, a melyek hadseregeiket mégis határozott nemzeti alapra fektetik. A német hadsereg is több külön hadseregekből áll, mint a porosz, württenbergi, badeni stb. seregekből, a melyek a mellett, hogy kiegészítő részét képezik az összes hadseregnek, szigorúan megőrzik nemzeti jellegüket. És annak köszöni a német hadsereg azon rendkívüli sikereket, melyeket a világ megbámul, s melyekhez hasonlókat a mi közös hadseregünk nem mutathat fel, ámbár tagjainak hősies vitézségét, a fáradalmakban tanúsított nagy kitartását Európaszerte senki sem vonja kétségbe.

Különben minden állampolgárnak nemcsak a kötelessége, hanem elvitathatatlan joga is azon állam hadseregében katonáskodni, a mely állam az ő hazája.

Hasznosság tekintetében is kétségtelen érdek a magyar hadsereg felállítása. Az évenkint tartani szokott hadgyakorlatok meggyőzhettek mindenkit arról, hogy a honvédség, épp úgy a gyalog, mint a lovas honvédség, semmivel sem áll alább harczképességében, a kitartásban, mint a közös hadsereg, pedig nem gya- koroltatik három egymás után következő év alatt, hanem csak 22 hónapig. Ennek oka talán legnagyobb részt abban rejlik, hogy az ujoncz nem kénytelen szolgálat idejének egy nagy részét a német nyelv tanulásával eltölteni, (Ügy van ! Úgy van ! a szélsöbal- oldalon,) mielőtt csak a vezényszót is megértené. Ha tehát már most a magyar hadsereg felállítása által lehetővé tétetnék az, a mi a honvédségnél, a barcz- képesség csökkentése nélkül lehető, hogy a szolgálati idő három évről két évre szállíttassák le. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) sok millió kiméltetnék meg a hadügyi budgetben, a mi annyival inkább tekintetbe veendő, minthogy a magyar hadsereg felállítása következtében nem volna szükséges a honvédségnek sem oly nagy terjedelmet adni, mint most van, pedig itt is évenkint 7 milliónyi összeg forog kérdésben.

De honpolgárok nyervén el a tiszti s főtiszti állomásokat, ez is nagy előny volna, pedig minden állam kétségtelenül saját fiainak tartozik juttatni azon beneficiumokat, melyek a honpolgárokat megilletik.

Áttér ezután annak kimutatására, hogy nemzet- gazdasági szempontból mily fontos a magyar hadsereg felállítása. A kivihetőség csak a czélszerű. csoportosítás kérdése volna és nem állna egyébből, mint abból, hogy az úgy is meglevő hadtestek azon számban, a mely a mi kontingensünknek megfelel, magyar labra helyeztessenek, ezen hadtestekbe csak magyar honpolgárok osztassanak, csak magyar tisztek neveztessenek ki és a hivatalos nyelvvé a magyar nyelv tétessék. (Élénk helyeslés a szélső balon.) a mely, hogy akadalyt nem képez a két hadseregnek közreműködésére nézve, azt a hadgyakorlatok megmutatták.

A vezénylet és belszervezet egységét biztosítaná egy központi legfelsőbb törzskar, melynek költségei nem alterálnák az ország költségvetését. Az ország nem lenne ez esetben kénytelen a delegáczióra bízni oly nagy összegek megszavazását, főleg, miután a de- legácziók a hadsereg költségeinek megszavazásánál a törvényben meghatározott határvonalakat különben is tűlhaladták, a mi annál inkább kitűnik, ha Boszniát és Herczeyovinát tekintjük, mely két tartományra nézve a delegácziók egy valóságos központi parlament szerepet játszszák. A mi határozottan ellentétben áll a törvény szavaival és szellemével.

A mi a kiegyezési törvénynek szerződési jelleggel biró szakaszait illeti, ezen tárgyakhoz akkor fog Bzólani, ha e szerződések megujittatnak. Csak azt jegyzi meg, hogy a vámsorompó felállítását Ausztria és Magyarország között elkerülhetlenül szükségesnek tartja, és erről röviden csak annyit jegyez meg, hogy ez nem azt jelenti a mit tán sokan hisznek és gondolnak, hogy mi összes gazdasági összeköttetésünket Ausztriával megszakítsuk. A vámsorompó ennek épp

ellenkezőjét jelenti, tudniilik, hogy gazdasági összeköttetésünk Ausztriával megszilárduljon, mert ez az egyedüli képzelhető eszköz arra, hogy ellentétes gaz dasági érdekeink kiegyenlítethessenek. Az ilyen ki- egyenlités nélkül pedig tartós és békés együttlét nem képzelhető. (Élénk helyeslés a szélsőbal oldalon.)

Végül az államhitel megszilárdulása érdekében hangoztatván mindazon jogok érvényesítésének szükségét, melyeket az 1867 : XII. t.-cz. államunk függetlensége és belkormányzati önállósága tekintetében bizonyít, — kijelenti, hogy azon határozati javaslatot fogadja el, melyet Ugrón Gábor terjesztett elő, bár — minthogy az 1867 : XII. törvénzczikknek feltétlen hive ezen határozati javaslatnak indokolása nem felel meg nézeteinek. De mert a czél: a költségvetés visz- szautasitása, e szempontból a határozati javaslathoz hozzájárúl. (Élénk, hosszan tartó helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.)

Városi közgyűlés.

Vácz, 1884. deczember 6.

Városi képviselő testületünk múlt vasárnap és folytatva deczember 2-án ismét közgyülésezett.

Az elintézett tárgysorozatból megemlíthetjük, hogy a nagy adófizetőknek 1885-ik évre vonatkozólag kiigazított névjegyzéke — azon módosítással, hogy Bencze György helyébe, póttagnak — felszólamlás következtében Rudnay Ede vétetett fel — véglegesen megállapittatott, elfogadtatott és helybenhagyatott.

A városi képviselő választók összeállított névjegyzéke hasonlóan helyben hagyatott, s a képviselő választások 3. kerületben határoztatván megtartatni az I. kerület választási elnökévé Krezsák Ferencz, a II, kerület részére : Dr. Freysinger Lajos, végre a III. kerület részére: Olgyay János városi képviselők választattak meg; megválasztattak továbbá a képviselő választások ellen netán beadandó panaszok elintézésére az igazoló választmányba rendes tagoknak: Barlos Imre és Csávolszky József, póttagoknak pedig Ni- kitits Sándor és Sipos István képviselők.

A megye alispánjához felterjesztés intéztetett úgy a képviselő választási határnap kitűzése, valamint a tisztujitás határnapjának meghatározása iránt.

A közgyűlés 2-ik napján (deczember 2-án) a me gye alispánjának abbeli elhatározása, mely szerint a folyó évben kilépendő városi képviselők helyeinek betöltésére határnapul deczember 7-ikót, a tisztújító székre nézve pedig f. évi deczember 23-ikát tűzte ki — tudomásul vétetett.

A városi aljegyzői állás rendszeresítésére vonatkozó szabályrendelet elfogadtatott. — Ezzel kapcsolatban a mennyiben a rendszeresített aljegyző fizetése részben a városnál rendszeresített, de betöltetlenül hagyott irnoki állásokkal járt javadalmazásokból ha- tároztatott fedeztetni: valamennyi irnoki állás meg- szüntettetett.

Tárgyaltatott ezek után a város 1885-ik évi költségvetése, mely a bizottság által tett csekély módosítással elfogadtatván ezzel a tárgysorozat kimerittetett; minek folytán a gyűlés feloszlott.

„A VÁGZ1 KÖZLÖNY TÁRGZÁJA."

Mi bánt?

Mi bánt angyalom ? Úgy fáj némaságod !

Szemed sugara mért oly bánatos ?

Mint hervadó virág, fejed le hajtod,

S órákig elmerengsz magadba némán, ügy fáj nekem e némaság, szivembe Félelmet ébreszt, mélyet igazat, ügy fáj nekem, ha látom kedves arcod,

És nem hallhatom bűvös hangodat.

Oh szólj! Mi bánt ? S ha van a nagy világon Gyógyir sebedre, — bármi áron is,

Ha boldogságom’, üdvöm adom érte,

Hogy vidám legyél még is elhozom . . .!

_______ Király Kálmán.

Ne szeresd a másét.

Galantai Jánosnak nem csak a nevében, de a ■zokásaiban is volt valami a galanteriából. Mint nyalka fiatal legény arról volt hires Vácz városában, hogy szívesen eljár a tilosba — almát szedni s mint a hir suttogta, hasonló szándékból többször benézegetett a Hunszky Gergely Ferencz uram házi paradicsomába is.

Hunszky Gergely Ferencz a legjobb hírnek örvendő pipareszelő és kupakkészitő iparos volt, mellesleg pedig huros és sárga rigókat tanított fütyülni igen szép eredménynyel. Miután e kettős téren negyvenöt évet nőtlenül lemorzsolt, egy gyönge pillanatában Fodor Katalin kisasszony szemébe olyan mélyen tekintett bele, hogy attól kezdve Vacz városának két virágzó iparágát komoly veszedelem fenyegette. Hunszky Gergely életunott lett s nem is békült ki a sorssal egész addig, mig végre Katalin elé nem vétó magát, így szólván hozzá: Én imádom kegyedet, Katalin, de nem úgy, mint holmi borbélylegény, hanem komolyan és nemesen feleségül akarom venni — ne legyen Hunszky a nevem, ha nem igaz.“ Katalin gondolkodni látszott. Hunszky nemes hévvel folytatá: „Oh ne utasítson visz- sza, legyen a feleségem. Milyen boldogak leszünk 1 Együtt fogunk pipát reszelni és együtt tanítjuk majd fütyülni a huros és sárga rigókat!“ Katalin most már nem állhatott többé ellen, 8 másnap oltár elé lépett Hunszkyval.

Fájdalom, Katalinnak a természetében volt, hogy egyáltalában nem szeretett ellenállani, s midőn a házasság után mintegy négy hónappal a fönt kidicsért Galantai János csókot kórt tőle, ő megfeledkezett a rezes pipákról, a fütyülő rigókról, magáról Hunszky Gergely Ferenczről, sőt a neki tett esküjéről is.

Pedig fejük felett a kis kerti fa lombjai közé kiakasztott kalitkában akkor is ott zengett egy madár mely Hunszky Gergely Ferencz oskolájának volt bennlakó növendéke s világosan hallani lehetett, hogy a Klapkamarsot fütyülte.

Hunszky e pásztoróráról s folytatásairól sohasem tudott meg semmit sem. Egyszer azonban a korcsmában egy haragosa, kinek az utjából is ki szokott térni, minden bevezetés nélkül elébe áll s gúnyos hangon igy szól hozzá : Hát maga vén rigóprofesszor mit kó- dorog itt, mikor otthon kutya jár a kertjében? — Kutya? — Hát oszt, hogy hijják azt a kutyát? Hadd ütöm agyon! kiáltott föl Hunszky vérben forgó szemekkel. — No csak kérdje meg a feleségétől, az jobban tudja. Ha pedig tagadná, csak ennyit mondjon neki, emlók8zel-e még a Klapkamarsra ?

Hunszky rohant haza s a felesége elé állt feldúlt arczczal és rémesen. — „Asszony, asszony, én mindent tudok. Eljött az utolsó órád, ha nem vallasz. Emlékszel még a Klapkamarsra?“ suttogá össze szorított fogakkal és ököllel, magasra emelvén a mesterségéhez tartozó harminczhat sípon szelelő óriás harmonikát. Katalin halálra ijed s őszinte vallomást igér ha férje a harmonikát visszateszi a kaszliba. Hunsz- kyt égeti a gyötrő vágy s engedelmeskedik. Ekkor aztán megtud mindent és megbocsát mindent. De ő is kiköt egy feltételt, azt, hogy Galantai Jánost még akkor este láthassa a saját házában.

— Hiszen épen ideigérkezett! sí.ólt az asszony némi elpirulással, de mint hiteles forrásból értesülünk ez nem a szégyenkezés, hanem a harag pírja ▼olt.

Félóra múlva jött a gáláns, de szószátyár Galantai. Ki volt csipve mint egy huszártiszt s az aranyos bajusza alatt olyan büszkén fölbigygyeszkedett a szája, mintha soha se járt volna el. Alig teszi azonban be az ajtót s alig borul a Kati nyakába, iru egyszerre rájuk nyit Hunszky Gergely Ferencz. De semmi