Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1884-10-26 / 44. szám

dókra présre, pinczére fordított tetemes pénzösszegeket a szőlőbe fektethessék a termelés fokozása czéljából.

Végre az egyesület és szövetkezet tagjaiknak mindig hitelt fognak nyújthatni, terményeikre adandó előlegek alakjában és pedig sokkal mérsékeltebb kamatláb mellett, mint a minő ma rendszerint alkalmazta,tik azon vevők által, a kik a termelőnek előlegeket adnak, de azután annak kényszerhelyzetét, ki is aknázzák.

A vidéki pincze-egyestilet és a Bortermelők Szövetkezete közti munkafelosztást a következőképen tervezzük : A szövetkezet pinczemeste- rei berendezik az egyesületnek központja, a szüretelő és erjesztő helyiségeket lehetőleg már fennálló épületek felhasználása mellett, vezetik az összes szüretelési és erjesztési munkálatokat és az erjedés után a kész bort megbecsülik, ha ezen becsli az egyesület által elfogadtatik, akkor a bor a szövetkezet birtokába megy át, mely azt tetszése szerint vagy elszállítja pinczéibe, vagy közvetlenül adja el. Ha el nem fogadtatik a becsli, akkor az egyesület borának tulajdonosa maradván, azt saját pinczéjében megtartja és bármikor bárkinek eladhatja, de jogosítva is van azt a szövetkezetnek kezelésébe és az eladás közvetítésének czéljából átadni, megalapítván egy minimális eladási árt. ezen kezelésért mérsékelt kezelési dij fog fizettetni, az értékesítés esetében pedig egy megfelelő közvetítő dij.

Az egyesület megalakulása után annak minden tagja a szövetkezetbe lép és pedig annyi üzletrészszel, a hány 1600 négyszög öles hold szőleje van, ezen üzletrészek mindegyike után 10 irtot fizet be készpénzben a belépéskor és 40 frtot a következő termés értékéből.

Ezen befizetések az üzletrészes tag javára könyvehetnek és ezek után történik majdan a tiszta jövedelemből az osztalék kivetése.

Az erjesztő és pinczehelyiségek berendezését és felszerelését az egyesületek közös költségen teljesitik, a szükség és lehetőség esetében és mérvében azonban a szövetkezet előlegezheti az egyesületeknek az ezen befektetésre kellő összeget és azt a következő egy, vagy több termésből megtérítteti magának.

Az újból épitkezés szerfelett drága lévén, lehetőleg egy már fennálló és ezen czélokra alkalmas épület lesz átalakítandó akképen, hogy az erjesztés lehetőleg földszint, füthető helyiségben történhessék, a szüretelési eszközlések pedig az emeleten, az erjesztő helyiség felett, kisebb területet felölelő egyesületeknél a két elmélet- beni munkálkodás nem oly fontos, nagyobbaknál azonban mellőzhetlen lesz, minthogy különben a szüretelési műveletek idő- és munkavesz- tességgel járván, túlságos hosszú időt vennének igénybe.

Nagyon kívánatos, hogy az erjesztés mennél

— Ah, mit tett ön velem ?

— Azt hiszem hogy jót.

— Maga gonosz, hát a férjemmel?

— Hiszen nem szükséges az orrára kötni.

— De hátha meg tudja?

— Akkor se lenne nagy baj, az e fajta tudós emberek az ilyen félét fel se igen veszik.

— De hátha még szeret ?

— Ugyan ne is beszéljünk erről . . . Csókoljon meg még egyszer ...

— Maga telhetetlen ! hiszen a férjem egész éven át se csókol annyiszor a hányszor ön. . .

— Szegény asszonyka, jöjjön ide hadd vigasztalom.

— Ne bántson többé, férjem hazajöhetne s mit csinálnánk akkor ?

— Hát párbajt vívnánk. . .

— Azt nem teszszük, szólott közbe egy harmadik

hang.

A bűnös pár ijedten tekintett az ajtó felé, melynek küszöbén állott a megcsalt férj, sápadt arczczal, komoran rémes nyugodtsággal.

— Uram — hebegett Vértes, de a férj közbeszólott.

— Hallgasson, itt nekem van beszédem és nem önnek. Ön azt tette, a mit minden maga fajta férfi tenni szokott.

Vértesnek nem volt ideje a felett gondolkozni, hogy a férj e szavai reá nézve gorombaságot, vagy bókot foglaltak-e magukban ; Kőszeghy a hűtlen asz- szony felé fordulva, folytatta szavait.

— Ugy-e bár, én megesküdtem Önnek az oltár előtt, hogy önt boldoggá fogom tenni. Nos — én ez esküvósemet meg is tartom. Ön megunta a férjét; jól van, ez asszonyi szokás, ma napság a férjek már megszokhatják. Ha szemrehányást tennék önnek a történtek után, ez mit sem használna, legfeljebb csak ón válnék nevetségessé általa. Csak tegye ön azt, mi

nagyobb kádakban történjék, a hol az azok beszerzésére kellő tőke nem álland rendelkezésre, ott a meglevő lehető legnagyobb hordók lesznek e czélra fölhasználhatók, a melyeket a szövetkezet tagjaitól befizetésként a 40 százalékra elfogadhat és az egyesületnek előlegként kiadja.

Igen kívánatos az is, hogy az exportálandó borok lehetőleg minden évben uj hordókban szállíttassanak, miután azonban a világszerte elfogadott 225—550 literes hordókból készlet nincs és másrészt az egyesületi tagoknak meglevő hordóikra a jövőben többé szükségük nem lesz, ennél fogva az első évi szállítás történhetik a meglevő régi, de kifogástalan karban levő és mértékre nézve hitelesített, hordókban, a melyeket a szövetkezet tagjaitól a 40 százalékos befizetésben elfogadhat.

Ezek értékesíttetvén, a befolyó pénzért uj bordók készíttethetnek a jövő évi termés számára.

A vidéki egyesületeket két csoportra lehetne osztani.

1. Szüretelő egyesületek, legalább 100, legfeljebb 1000 hold területtel; 10 holdon alul a befektetés, elkönyvelés stb., túlságos költséget rónának az egyesületi tagokra, 100 holdon felül, tellát a legkedvezőtlenebb viszonyok közt 500 hektoliter termésnél már kifizeti magát a szüretelő- és erjesztő-helyiség berendezése és felszerelése, egy ügyvezető fizetése, a központi pincze- mester napidija és utazási költsége, a ki első ízben az alakulás és berendezéskor az egyesület székhelyére eljön, esetleg még egyszer az első szüret alkalmával azt személyesen intézi és az egyesület üzletvezetőjét betanítja.

2. Pincze egyesületek, 1000 holdon felül. Ezek állandó pinczemestert tarthatnak, a ki a szövetkezet utasításai alapján és annak ellenőrzése mellett az Összes borkezelést intézi és az egyesület központjához lehető közelségben létesítendő minta szőlőt is kezeli, melyben a vidék szőlőmivelői az észszerű bortermelés minden mozzanatait a kivitelben tanulmányozhatják.

Valamint a szüretelő egyesületeknél a területi kiterjedésnek megvan a czélszerüségi maximuma, mely azoknál 1000 holdra állapíttatott meg, úgy a pincze-egyeslileteknél is létezik egy. oly terjedelmi maximum, a melyen túl a kezelés nehézkessé és aránylag túlságosan költségessé válnék; ha tehát ezen maximum túlhaladva lesz, vagyis ha annál jóval nagyobb területet kíván együttesen kezelni és értékesiteni, akkor czél- szerübbnek fog mutatkozni, inkább két kisebb egyesületet alakitani, mint sem egy olyant túlságosan kiterjedt hatáskörrel. Ezen maximális számot azonban ma és általánosságban preczizi- rozni lehetetlen, azt csak a tapasztalat fogja mutatni, a személyi és helyi viszonyokhoz képest. — Általánosságban azonban két szempont

lesz irányadónak elfogadható: 1. egy egyesületben csak egyféle jellegű bornak termelői vegyenek részt, nehogy az anyag kiegyenlítése tulsá- ságosan megnehezitessék és az annak értéke feletti véleményeltérés érdek összeütközésre ne szolgáltasson alkalmat; 2. mennél gyorsabban, mennél több egyesület létesittesék, mindegyik legalább 100 hold területtel, ne ambiczionáltas- sék annyira nagy terjedelmű egyesületek létesítése, hanem a mint 100 hold birtokosai (legyenek

3. vagy 100 an) magukat az egyesülésre elhatározták, nyomban léptessék életbe az egyesületet és álljanak be a szövetkezetbe; a megfelelő területi fejlődés és tagszámnak szaporodása magától fog bekövetkezni és fejlesztethetni, a czélszerii- ség mérvében. A mint valamely borvidék termelői részéről az egyesülési bajiam velünk közölte- tik, feladatunknak tartandjuk vezérigazgatónkat, esetleg főpinczemesterünket oda kiküldeni, a végleges alakulás, a szövetkezettel egyezkedés és az egyesületeknek berendezés, és felszerelésének tervezése czéljából, ezen megállapodások után az egyesület, tagjai belépnek a szövetkezetbe, nyilatkozatot írnak alá és teljesitik a befizetéseket. Első ízben csak egy ideiglenes aláírási iv lesz nekünk beküldendő, melyben egy hegység termelői magukat kötelezik azon esetben, ha az egyesület létesül, abba szőlőbirtokukkal belépni és terményüket 5—10 éven át a együttes kezelés és értékesítés czéljából az egyesületnek beszolgáltatni.

Két nehézséget tartunk e helyen még fel- emlitendőnek, melyek az egyesületek létesülését nehezíthetnék, a melyek megoldásának ismertetése ennél fogva kívánatos,

Az első a beszolgáltatandó szőlőnek becslése, mint bogy a szövetkezet a kész bort veszi át becaü alapján az egyesülettől, kell, hogy az egyesületi tagok érdemarányának megállapitása végett a szőlőnek értéke-, fekvés-, fajok és súly szerint, évenkint meghatároztassék; ezen becslést maga az egyesület teljesiti, a szövetkezet ebbe nem elegyedhetik, kivéve mint tanácsadó, akkor, ha az felhivatik, az egyesületi tagok közösen, esetleg egy bizottság utján megállapítják a tariffát, melyben minden egyesületi tagnak szőleje és termése, a szőlők fekvése, az abban tartalmazott fajoknak arányszámokban való elősoroiása és azok kilogrammonként való értéke kimondatik, egyszersmind megállapittat- ván az érték apadás, vagy növekvés kulcsa, melyet az évjárás befolyása előidézhet, ezen évenkint ismétlődő becslést, azon az általános tarifia- nak alkalmazását az évi termésre, a szövetkezet közege javaslata alapján ismét az egyesület által kiküldött becslő-bizottság teljesítheti.

Ha egy jellegű termény szerint alakíttatnak az egyesületek, akkor nem kell attól tartani hogy nehézségek fognának felmerülni a becslési

boldogságát okozza, én félre állok, megesküdtem, hogy boldoggá teszem, eskümnek állok; legyenek egymáséi.

A bűnösök egymásra néztek.

— Nem indítok válópert, ne gondolják, nevemre sokkal büszkébb vagyok, sem hogy botránynyal szeny- nyezzem be. Azt a módot választom, mely nekem is boldogságot fog szerezni . . .

Hangja reszketett, de mielőtt ellágyulhatott volna, elhagyta a szobát:

A meglepett pár még magához sem térhetett, midőn a férj szobájából egy lövés hangzott ki.

Rémülten szaladtak át a szobába s Elza velőt- rázó sikoltással borult megcsalt férje — holttestére . . .

A férj félre állt, — de boldogok még sem lehettek: közöttük állt mindig a — véres árny.

Mungó.

— Eredeti kép rajz nélkül. —

Irta : ZDr. I>iá,sz;ló.

Vidám kurjongató hetyke legénykók vonják magukra a világos nappali komoly kisvárosi publikum figyelmét, a mint végig nótáznak az utczán pántlikás kalappal, kurta mámorral s ősi szabadalommal.

Ezek az úgynevezett katona korosztálybeliek. Bebivták őket sorozásra. Behívtak egyszerre százat is és maradt közülük vagy huszonöt, a ki katonának termett.

A többi amolyan sepleta népség, a mely csak kurjautással 8 néhány óráig tartó elkeseredett kicsapongással vonja magára a haza figyelmét, azután megint eltűnik a mindennapi élet nullái között.

Hanem arra az egy napra azután ki is tesz a zsebén, a tüdején, meg a jókedvén mindegyik.

Emberszámba érzi magát az utolsó görcs is, a ki hősi hejehujával tenoroz végig az utczán s kitóreti széles utjából azt, a kinek különben kezet szokott csókolni.

A dinom-dánomos napokban a mi Mungónkra is elragadt egy kis excedáló láz, hiszen ilyenkor jussa van hozzá.

Beállít és jelenti:

— Máma fognak sorozni.

A hat arasznyi emberke olyan mámorosán mosolygott, mint egy satyr s oly állásba vágta magát, mint Thersites, mikor haragszik.

A természet egy kicsit sarcasticusan bánt vele. Sajtóhibákkal teremtette, gnomnak idomította.

Tizenkilencz esztendő tévedésből sorakozik alacsony vállain s a csomó emberke azok közé tartozik, a kik örök gyermekszámba születtek.

A kiket akkor is tegezünk, mikor már bajuszt viselhetnének, ha a zsugori természet még ezt a kis tekintélyi ajándékát sem vonta volna meg tőlük.

A kiket sokan gúnyolnak, azok rendesen gúnyos természetükké válnak. Megtanulnak visszavágni hol csípősen, hol gorombán, hol hivatalból.

És belenyugszanak keserű mivoltukba bizonyos humoros megadással.

— Hát sorozásra indulsz Mangó !

— Sorozásra bizony — monda s apró szemeiben föllobbant néhány pillanatnyira az önérzet lángja, mely azonban csakhamar kialudt.

— És hol a nemzeti pántlika a kalapodról?

— Még nincs, de lesz.

— Föltedd ám, mert úgy kiváuja azt a regula, meg a nyomda becsülete.

— Föl is teszem. Jónapot.

És a természet óriási eleven sajtóhibája visszasiet a nyomdába, a hol nagy sensatiót csinált az, hogy Mungót sorozásra hívták.

Mungót, a ki eddig csak sajtóhibákat csinált, kéziratokért lótott, lapokat hordott, különben semmi okot se szolgáltatott arra, hogy valaki ne sajnálja.

A festékfelhordó Januário, a ki olyan kedélyes kurjantással tud kaczagni, folytonosan észrevételeket rögtönzött azon a zamatos nyelven és humoron, me-