Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-10-26 / 44. szám
eljárásnál, igaz, hogy egyesek finomabb és jobb fajbél származó terményeikért magasabb árt fognak követelni, de ezek meg is érdemlik, mert az ö kontigensük javítja az összes bort és fokozza annak értékét, igaz, hogy az egyes fajból eredő szőlők csak nagyon csekély áron vagy éppen nem fognak elfogadtatni az egyesületek közös kezelésébe, de ez helyes is lesz, mert ama fajok a becsesebb terményt elrontani, árát apasztani, esetleg a borvidék hírnevét veszélyeztetni volnának képesek. Az értékben egymáshoz közel álló terménynek csekélyebb, vagy emelkedettebb egységárát megállapítani a becsiok dolga lesz, a kiknek kétségtelenül igen fontos szerep jut. Azoknak pedig, a kiknek terménye rendkívül jó, vagy nagyon is silány, még sem keilend félniük a becslési eljárástól, mert az elsők, kik kiváló bort termelnek és rendszerint már most is jól tudják azt értékesíteni, azoknak borai, ha oly nagy mennyiségben termelik, hogy önálló kereskedelmi czikket képezhessenek, akkor az egyesület által is külön fognak kezeltetni és értékesíttetni, csakhogy a kezelés tökéletesebb is, olcsóbb is lesz, mint eddig, az értékesítési ár pedig annyival magasabb az eddiginél, a menynyit az eddigi közvetítők nyertek. Ha pedig ezen kiválóbb termelők nem bírnak oly mennyiségeket előállítani, melyeknek külön való kezelése magát kifizetné, akkor az ő boruk a nagy bortömeg javítására használtatván fel, szivesen fog nemcsak drágábban fizettetni a többinél, hanem gyakran a valódi értékén ftúl is. A silány borok termelői pedig, habár nem oly magas áron, mint szomszédjaik, de minden esetre az eddigieknél kedvezőbb áron fogják eladni terményüket és a mi legfontosabb állandóan és biztosan, — holott eddig bőtermésű években épen nem bírták értékesíteni. Ezen becslési eljárás mellett minden egyes szőlőfajnak értéke fog lataltatni, tekintettel a neki megfelelő éghajlati és talajviszonyokra is és egy nagyfontosságú következménye ezen becslési eljárás huzamosabb alkalmazásának az lesz, hogy senki sem fogja többé a csekélyebb áron kelő fajokat szaporítani, hanem mindegyikünk a legnagyobb erővel az értékesebbek terjesztésére fog iparkodni és ez utón kevés év le- folyta után a bortermelés minősége és annak megfelelőleg értéke tetemesen fog emelkedni. Egy második nehézség, melylyel az egyesületek alakításánál gyakran meg keilend küzdeni, abban rejlik, hogy számos szőlőbirtokos hajlandó volna ugyanazon bor- vagy szőlőmeny- nyiséget a közös kezelésbe beadni, a melyet különben is értékesített volna, a saját használatára kellő bort azonban maga akarja készíteni, a saját fogyasztására kellő szőlőgyümölcsöt is visszatartani óhajtja és ezen oknál fogva szőlőjének lyet leírni nem szoktunk. Mungó csak tűrte egy darabig, azután rendreutasitotta. Erre a nyomda másik sarkából pattognak ki a gúny rakétái s egyenest Mungó szedőszekrénye felé Mungó pompás fölsem vészivel szedi csomóba apró ólom collégáit s csinál olyan óriási sajtóhibákat, hogy Európára szóló mutatványokat lehetne belőlük kiadni. De hát mikor nem hagyják nyugton. Furcsa népség is az a nyomdabeli népség. Csípős, gúnyos, incselkedő és furfangos. A kit czálba vesz, azt kimóletlenüi össze is lövöldözi, mert a be- tüvető ember hozzá született már ehez a mesterséghez. Mindenki a maga szekrénye mellől szórja saját termésű élczeit s különösen ilyen rendű kívüli alkalomból még a Móni gyerek is neki adja magát a saty- rának. — Csak te hallgas! Te még csak gyerek vagy hozzám képest! — utasítja rendre Mungó az ő szomszéd collégáját, a ki szintén sajtóhibáiról, laphordásáról és kéziratért iramodásáról nevezetes. Egyszerre csak leteszi a szedést s a legalacsonyabban lógó kabáthoz és sapkához lép.-— Be vagyok rendelve, most már csakugyan mennem kell — jelenti az első szedőnek hivatalosan. — Csak ne soká időzz, mert veled hamar elvégeznek — adja ki az útlevelet a főszedö. Mungó keserűen mosolyog. — Csak olyan numerám van, mint másnak, csak addig fognak velem vesződni, mint mással. — De valahogy be válj ám. — Még az se lehetetlen. — Azután okosan álld meg a helyedet. — Már az az ón dolgom. És Mungó elhagyta a nyomdát. Abban a percz- ben megszűnt inas lenni s a nap hősei közé lépett. A nap hősei közé, a kiknek szabadalmuk van rá, hogy szabad kurjongatniuk tetszésük szerint, káromcsak egy részével hajlandó belépni az egyesületbe, a mi az egyesülést véghetlenül nehezítené. Csakis ott képzelhető a kivitelben ennek praktikus foganatosítása, a hol a szőlő több egymással össze nem függő parczellában van, egy tagban levő szőlőparczellánál azonban egyáta- lán el nem fogadható, minthogy véghetlen sok visszaélést idézne elő és folytonos gyanúsításra és veszekedésre szolgáltatna alkalmat. A termelők ezen óhaja tehát, csak úgy teljesíthető, ha megengedtetik, hogy az, a ki több egymással össze nem függő parczellát bir, az egyes par- czellával beléphet az egyesületbe, a másikkal nem, továbbá ugv, hogy bizonyos, a borkészítésre kevésbé vagy épen nem alkalmatos fajoknak a szüretkor különválasztott gyümölcse a birtokosnak rendelkezésére bocsáttatik, ki abból készítheti a saját szükségletére kellő bort. Ezen nehézség különben el fog enyészni azon mérvben, a mint a termelők be fogják látni azt, hogy az egyesületi kezelés jobb is, olcsóbb is, mint a magányosé és hogy azon bort, melyet az egylet készittet és a melyben az ő termésük is benne van majdan jobb minőségben is, de olcsóbban is fogják vásárolhatni az egyesülettől, mint a minő volt és a mennyibe került az nekik előbb saját kezelésük mellett. Ezek azon vezérelvek, melyeket további működésünkben és nevezetesen annak legfontosabb részében, a vidéki egyletek létesítésénél alkalmaz an d ó k n ak t ar tűk. Gróf Kéglevich István. Városi és vidéki hírek. Més’elesm. Tisztelettel felkérem mindazokat, kik „Első Ál m o k“ czimű verskötetemre gyűjteni szívesek voltak, hogy gyűjtő iveiket a pénzzel együtt e hó végéig nevemre az „Egyetértés-“kéz beküldeni kegyeskedjenek; egyrészt, hogy a nyomtatandó példányok száma iránt tájékozva legyek; másrészt, mert könyvem bolti ára az előfizetési felhívásban jelzett 1 írtnál magasabb lesz. Budapest, 1884. október 20. Lévay Sándor. = ILaSMMsk mai saáaMátoain közöljük Lévay Sándornak az „Első Álmok“ czimű kötetéből egy versét. Lévay az újabb irói nemzedék egyik legtehetségesebb tagja, miről jelen költeménye is tanúságot tehet. A kötet ára 1 frt. A legmelegebben ajánljuk olvasóink pártfogásába a költői vállalatot = Mysaaeaa. Honig László kataszteri mérnök november 5-én vezeti oltárhoz Esztergomban D o r- mány Imre nagy sápi jegyző és megyebizottsági tag kedves leányát Gizellát. = Ax Ipaa’laaíósíigi issegM^itak: választása ma délelőtt 9 órakor történik meg, a helyi „Curia“ czimű. vendéglő helyiségében. Örvendetesen con- statálhatjuk, hogy iparosaink és kereskedőink között igen nagy érdeklődés mutatkozik ezen választás iránt, Nagyon óhajtandó lenne, ha ezen bizottság megválasz tásánál se komaság se sógorság — mint ez nálunk Magyarországon dívik — ne vinné a döntő szerepet, hanem iparosaink és kereskedőink azt tennék figyelemmel, hogy Lör ezen bizottságban minden ipar- és kereskedelmi czógga megfelelő arányban és kellően képkodniok gusztusuk szerint s inniok kedvük szerint, de csak egy napig. Egy napig nincs is nagyobb úr rajtok kívül Európában. Nem dolgoznak, nem fogadnak parancsot, nem ismernek gazdát; de annál hösiebben isznak és rivalkodnak. A legszájasabb hősök a legalkalmatlanabbak. Előre érzik sorukat, azért akarnak legalább egy napra érvényesülni, mert másnap már úgyis a kimustráltak közé tartoznak. Á kik gúny tárgyai a mindennapi éleznek, állandó fejezetei a hadmentessógi adót sürgető végrehajtó fekete könyvének. — De azért van az ilyen zajos napokban egy kis költészet is. Különösen ha ott keressük, a hol legkisebb a zaj. A városháza alacsony bolthajtású folyosóján, mindjárt a kapu előtt asszonyi népség gyülekezik. Kisirt szemű anyókák, a kik búsan néznek maguk elé s bánkódó Piros Pannák, a kik merengve tekintenek a nyíló kapu felé, honnan a Kerekes Andrások lépnek ki. Vigasztalják egymást az érzékeny asszonyi szív sokat mondó nyelvén. — Ne báudd Juliska, hiszen három év nem a világ. — Sohase búsuljon Marosa néni, punktumosan tudom, hogy Jancsit nem veszik be, mert a nagyságos alispán ur is mellette van azután mert kenyér- tartónak ismeri a doktor ur is. Juliska az ő vasárnapi viganójában olyan ellá- gyúltan néz maga elé, hogy még csak egyetlen egy érzékeny szó kell s olyan keservesen zokog, akárcsak a hegyi patak. Marosa néni már nem szégyenli könyeit és sir olyan némán és fájdalmasan, a hogy már az édes anyák szenvedésében meg van írva, mikor egyetlen kenyéradó gyereküket veszendőbe látják. Éktelen zaj keletkezik a városház folyosóján, viseltessék. 2-or hogy a bizottsági tagok megválasztásánál a kellő súly az értelem s szakképzettségre fektettessék. Kívánatos és óhajtandó ez annálinkább is, mivel az uj ipartörvéuv 173. §-ában az ipar-bizottságok részére előirt teendők lelkiismeretes és eredményes teljesítése csak is szakértelemmel biró bizottságtól remélhető. — Veszett eb. Csőváron pestmegyebeli községben egy eb megveszvén, több disznót és más házi állatot megharapott, minek következtében Ladányi Samu kerületi állatorvos még múlt szerdán táviratilag utasittatott, hogy a baj megvizsgálása végett, azonnal a helyszínére siessen. Ki is ment még az nap Csővárra. = ÍMsziió-vés£. Sződön a disznók, különösen pedig a hízott sertések közt nagy disznó-vész ütött ki. A megyei kerületi állatorvos azonnal a helyszínére küldetett ki, a ki is egyetértőleg a Vácz felső járási derék szolgabiró közbejöttével a vész tovább elterjedésének meggátlása tekintetéből a szükséges intézkedéseket megtette: a mi annyival is inkább szükséges volt, mivel, mint értesülünk alig rövid két nap alatt 600 sertés közül már is 60 darab esett a vész áldozatául. = Végre vnlahára megtörtént f. hó 22-ón H a m m e r n y i k János hamvainak az akadémia által kiválasztott helyre való áthelyezése. Délután 5 órakor történt az* ekszhumálás C s á v o 1 s z k y József püspöki titkár, mint az akadémia megbízottja, F i 1 i m e k Endre iskolaszéki tag, Vörös Mátyás temető gondnok a lapunk szerkesztője jelenlétében. A már félig korhadt koporsót csak nagy bajjal lehetett átvinni az uj sirhoz, s bizony megérdemelte volna a bőkezű adakozó, hogy az akadémia legalább egy érez- koporsót készíttetett volna a hamvaknak s azt sírboltba helyezhette volna. Azt hisszük a 70000 forintnak félévi kamatja is elég lett volna e czélra. — A sírkő a napokban fel lesz állítva, halottak napjára már ott fogja disziteni a temető bejárata mellett levő legszebbb helyet. = A vörös kereset egylet által a fővárosban épített Erzsébet kórház múlt vasárnapi ünnepélyes zárkőbetételén, a kedvezőtlen idő miatt városunkból a helyi egyletet képviselendő csak hárman voltak jelen u. m. Almássy Albertaé, Bankár Dóuesnó úrnők és Csávolszky József. — „A I£egéiiyvilíigsí-ból Révai testvérek e hézagpótló vállalatából immár az Ötödik évfolyam első száma is megjelent. E számban kezdődnek a következő regények: Beniczkyné Bajza Lenke: „A porban született.“ Tolnai Lajos: „A polgármester úr.u Ohnet György. „A hámoros.“ Dosztojevszki: „A szenvedők.“ Továbbá a tárczában mulattató s finom ízlésre valló kisebb közlemények. E vállalat valóban megérdemli a legszélesebb és leghazafiasabb pártolást. Ájánljuk olvasóink figyelmébe. Egy füzet ára csak 15 kr. Egész évre 7 frt 80 kr. Megrendelhető Váczon Mayer Sándornál, vagy Révai testvéreknél Bpest Yáczi utcza 11. Myilí-tér. = Fekete és feliéi* selyem aílas* métere 75 krtól 9 frt 90 krig (18 különböző minőségben) úgy egyes ruhákra valamint egész véggel vámmentesen házhoz szállítva kapható Henneberg G. (kir. udvari s a német császárné udvari szállítója) selyem gyári raktárában Zürichben. Minta kívánatra ingyen. Levelek bérmentesítése Sclrweiczba 10 krba kerül. Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos: Ifj. VARÁZSÉI! G 0 S Z T Á V. mikor Mungó megjelen. Igyekszik kellő komolysággal végig törni a jókedvű tömegen, mely nagyobbrészt sorozásra kerülő legényekből áll. — Nézzétek csak ezt a kis pattogatott ku- koriczát! — Huszár lesz belőle! — Ez azután fene gyerek ! — Hoztál széket is magaddal, különben meg se látnak ? — Gyukd el a zsebedbe ezt az óriást Andris! Többről többre sorakozik a megjegyzés, hol találóan, hol nyersen, a hogy az már telik. Mungó csak tűr s önérzetesen nézi le a söpredéket. — Csak kiabáljatok, máma úgy is napotok van! Egyszerre csak szólítják. A városház kapuja nyílik s Mungó besurran, hogy senki se látja. Odafön gyorsan végeznek vele. A föladott kérdésekre kurtán és bátran felel, mosolyog a mosolygókkal s farkas-szemet néz a gu- nyolódókkal. — Untauglich! Törlendő! mehet! Mungó nem mosolygott. Kapkodott egy kicsit maga körül, mintha ólombetűket keresne, a mikkel ki tudná szedni azt a mit érez. Azután ajálotta magát s hősileg köszönt: — Jó napot! A nyomdában óriási óvátiókkal fogadták, Janu- arió, a kedélyes kurjantó, rigmusokkal üdvözölte. Móni a gyerek colléga üdvözlő verset szedett ki a tiszteletére plakátbetükből s Mungó megint visszaállt a legalacsonyabb szekrényhez s annyi sajtóhibát szedett, mint a ki néhány könycseppen keresztül mindent duplán lát.
