Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-09-21 / 39. szám
VI. évfolyam. 39. szám HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. Váoz, szeptember Előfizetési árak : Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Yárosház épületében.) Hirdetések; a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. pilt-tér sora.......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Háziiparunk érdekében. (P. L.) Senki sem fogja tagadni, hogy a kor követelményei napról-napra annyira szaporodnak, napi szükségletünk emelkedik, a költséges államháztartás az adó emelést vonja maga után, igy a kor követelményeinek eleget tenni, szükségletünket fedezni, csak úgy és akkor fogjuk, ha minél jobban értékesítjük a nyers anyagot, melyet a föld nyújt és a munkát, melylyel azt j feldolgozzuk. j Ezen nemes czél vezeti azokat, kik a föld- j mivelés és ipar fejlesztésén buzgólkodnak, tudva ! azt, hogy a vagyonosodás és ezzel együtt az adóképesség e két tényező fejlesztésétől függ. Ez vezette a kormányt a földműves iskolák és gazdasági intézetek, ipartanmühelyek és szakiskolák felállításában. AzoiibíPh a tapasztalat szerint ép a legszegényebb néposztály az, mely tekintve a képzés költséges voltát, mivelni akarná gyermekét, csak hogy ily intézet felállítása és fentartására mindenütt képesek nem vagyunk, mert ezek is jól dijazott tanerőket, alkalmas eszközöket követelnek, mik nem kevés költséggel járnak és legA„VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRGZÁJA. Szeme és szive. Bámulok a néma éjbe, Tárva-nyitva ablakom; Száll a lelkem gondolatja, Elborong a múltakon. Mintha sírgödörbe néznék, Sírgödör a múlt idő. Benne legdrágább halottam Te vagy régi szerető ! Leng elémbe gyermekarcod, Mintha látnék nyílt eget. Forr eremben a fagyott vér Hű szemed, hogy rám nevet A vérem forr, a fejem zúg Mosolyodra angyalom ; Ámde szívem elszorítja óriáBi fájdalom : És fejem kezemre hajtom És sírok keservesen: Hü szemedről csalfa szíved Jut eszembe kedvesem. Varsányi Gyula. A perjel titka. — Novella. — Irta : Szabó G-yuJa.. Gróf sellyei é3 zarándi Alpár Benő, utolsó fi-sarja ez ősrégi családnak, alig volt 20 éves midőn atyja halálával, Sellye, Zaránd, és a még hozzá tartozó számos nagy birtokot, mint reá szállott örökséget, tulajdonjogilag átvette. A kezelést anyja részéről egyik távoli öreg rokonára bízván, régi vágyait megvalósítandó, csakhamar elhagyta elődei ősi várát, és lázas sietséggel a fővárosba utazott. Atyjának kiterjedt ismeretsége és összeköttetései az ifjú Benő grófot is rövid idő alatt mindenütt ismertté tevék. Első megjelenése, vagy mint mondani szokták föllépése, a „jockey club“-ban volt. Roppant vagyonának hire, nemcsak* a férfiak előtt feledtették még fiatal korát, hanem különösen a I többnek látogatottsága attól függ, hogy hány növendéket bir ösztöndijakkal ellátni. Ezt véli az országos iparegyesület igazgató választmánya elérni az által, hogy az egyes tör- i Yényhatóságokhoz felhívást intézett, melyben ecseteli a czélt, mit elérni akar és felhívja azok figyelmét ösztöndíjak alapítására. Közöljük a felhivást. A közvélemény évek óta hangoztatja, hogy a hazai népesség kereset képességének fokozása érdekében meg kell honositani és el kell terjeszteni a házi ipart. Ezen tétel jogosultságát nem tagadhatja senki, ki ismeri népünk viszonyait és I a házi ipar természetét. A házi ipar akár mint mellék foglalkozás, főfoglalkozás által igénybe nem vett idejében, akár mint fő foglalkozás, kiválóan alkalmas arra, hogy a nép keresetképességét fokozza és igy hozzá járuljon az anyagi viszonyok javításához. Mert mint minden más iparra, úgy a házi iparra is nevelni kell a népet: az úgynevezett nép ipar, a mely a nép elődeitől örökölve ősi mamák szemében szeretetre méltóvá, azaz jobban | mondva, keresetté lön. Udvarlását szívesen fogadta a hölgyvilág, s az ! első bál alkalmával a legelegánsabb és legszebb „nemes“ melléknevet egyhangúlag neki ítélték oda. És méltán. Ifjú ereje teljes virágában holló fürtjei, fénylő szemei, és délczeg termetével nagyon kitűnt többi kortársai között. Ily előnyökkel ezután öt évig a fővárosi előkelő világ egyik legkedveltebb ifja, a salonok legelső bőse volt. Ekkor lemondva eddigi szerepléséről, abban hagyva kalandjait és bódításait, váratlanul elhagyta a fővárost és utazni ment. Eltűnése természetesen nagy feltűnést keltett. Némelyek titkos párbajnak magyarázták, mások szerelemmel hozták összefüggésbe s volt olyan is, ki pikáns adomákat regélt. Egy ideig csak folytatták a találgatást de végre mint minden, — bármily érdekes legyen is, — csakhamar letűnt ez is a napirendről. És senki sem gyanitá, hogy betegen távozott el, üdülést, nyugalmat keresve. Senki sem vette észre, hogy a néhány óv előtt még üde arcz, lassankint mint veszti ifjúsága rózsáit. Oh mert hisz’ oly sok egyforma között a bágyadt és beesett szem, a halvány arcz, és kimerültség jele, elvész, — vagy talán mert már nagyon is természetesnek találják, fel se tűnik! Utazásában összejárta az összes gyógy- és fürdő helyeket, — de csak szórakozást s nem gyógyulást talált. Szomorúan, sőt megborzadva kellett tapasztalnia, hogy hiába keresi azt, mit ha valaki egyszer elveszített, vissza nem nyerheti soha! Benő gróf sem találta meg többé ily könnyelműen elfecsérelt ifjúságát. Tél volt midőn elhagyta palotáját a mely egyike Budapest legszebb épületeinek, és a mely nemrég Magyarország legelső nemesei, herczegek és grófok találkozási helye volt, — ma, mint csöndes zárda, melyből kihaltak lakói, leeresztett függönyeivel oly komo. ran — de azért nem elhagyatva áll. Két évig volt távol. Midőn elment épen farsang ideje volt, a melyhez annyi szép, kedves sőt pikáns emlékek fűzik őt — és megérkezésére ugyan ezt az idő szakot választotta. módon mível, a legtöbb esetben nem felel meg a mai kor kívánalmainak. Mert a legújabb tapasztalatok szerint csak azon házi iparágak bírnak jövővel és biztatnak eredménynyel, melyek bizonyos kézmü- vagy gyáriparághoz támaszkodva ezeknek részletmunkáit végezik és e műveletekre a már fentálló részben az ezentúl létesítendő ipartan műhelyekben rendszeresen taníttatnak. A régebben létesített tanműhelyeket tehát a magas kormány ez elvek alapján ily tanműhelyekké alakította át, sőt ez alapon több újabb szakiskolát is létesített, melyben a növendékek az illető iparágakban a mai kor igényeihez képest alaposan kiművelteinek, úgy, hogy azok a tanműhelyekből kikerülve, már mint jól képzett munkások bizonyos vállalatokban nyernek biztos alkalmazást vagy akár mint önálló iparsok a házi ipar igénybe vétele és foglalkoztatása mellett alkalmas központokon letelepedhetnek. A közönség bizonyára ismeri ezen szakiskolák hivatását, bölcsen tudja, hogy mily szerepre hivatvák ezek a gyakorlati életben. Ezen szakiskolák csak úgy felelhetnek meg valódi hiAz indáló házból egyszerű bérkocsiban jött. Kedvelt komornoka és utazásában hű kísérője Adorján karján vezette föl az alig 27 éves Alpár Benő grófot a lépcsőzeten. A szolgák néma meghajtással üdvözölték rég nem látott urokat. A gróf meghagyva Adorjánnak, hogy senkit sem fogad, dolgozó termébe tért. íróasztalán egész halmaz levél várt reá. Illatos czigarettere gyújtva, párolgó thea mellett, csupa szórakozásból olvasgatni kezdett. Csakhamar ezt is megunva, lassan fölemelte fejét s tekintete önkényt a képre tapadt, mely Íróasztalán ébenfa keretben állott. Corsini Ilonát ábrázolta „Arria és Messaliná“-ból. Soha szebb és soha szenvedélyesebb női arczot nem ismertem. Benő gróf fájó sóhajjal nyúlt a csengetyű után. — Pedig ha valaki, úgy egyedül te lettél volna képes megismertetni 'velem e szent szót: Szerelem. Adorján az ajtóban megjelent. Parancsol uram ? — Nemde péntek van ma? — Igen gróf úr! — Nos tehát jó, Adorján, menj és nézd meg, mily darabot játszanak ma a „nemzeti“-ben? —- „Arria és Messaliná“-t uram ! — Honnét tudod, — szakitá félbe izgatottan. Épen most hozta föl a portás a szinlapot. Jól van mehetsz! . . . azaz nem, még egy kevéssé, 9-re fogatom készen álljön a színházba megyek. — Parancsára uram, szólt meghajolva Adorján s indult . . . — Ne még! maradj! — — kiáltott beteges ingerültséggel, — nem mondtam hogy mehetsz ! . . . — No jó Adorján, el múlt már, ne félj, nem haragszom, tehát . . . igen, hány óra is lehet most ? — Fél ötre uram ! — Hatkor ebédelni akarok, hiszen már tudod, mint rendesen, többek között caviar, tojás omlett, őzgerincz, fáczány, cotelette, és a többi . . . azaz nem! Madeira., Schery és champagni ! el ne felejtsd. — No most már mehetsz ! . . . Vájjon ki lehet ez, folytatá, vizsgálva, a kezébe vett levelet; az Írása ismeretlen, vagy legalább is nem emlékszem már reá! De mégis . . hisz ezek a vonások, esküdni mernék, bogy Charlotte — — természetes hogy az, hisz