Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-09-07 / 37. szám
VI. évfolyam. HELYI S Előfizetési árak: Évnegyedre..........................................................................................1 írt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : lö kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) 37. szám. VIDÉKI ÉRDEK Váoz, szeptember 7 Ü HETILAP. Hirdetések: a legolcsóbban es«közöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyiit-tér sora .................................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kézi ratokat nem adunk vissza. Bérmen teilen leveleket nem fogadunk el. Piaozi rendészetünk. Az aratás ideje elmnlt. Heti vásáraink hemzsegnek az eladni és venni szándékozóktól. Ilyenkor jut eszünkbe számos vidéki termelőnek panasza, s a mázsálásnál, a számolásnál, s a fizetésnél levő visszaélések. E visszaélések rendesen a kis termelőket érik, mert a nagy termelő nem hozza be a piaczra termését, hanem otthon várja be a venni szándékozókat. A kis termelő a szükségtől kényszerítve 5 — 6 zsák gabonát kénytelen behozni a piaczra, s a mint kérik úgy kénytelen odaadni mert pénzre van, szüksége mert meg van szorulva. Ilyen megszorult embereket szoktak a szédelgők leggyakrabban megkárosítani. Az ilyen megkárosított aztán mehet Pon- cziustól-Pilátusig mig igazságot nyer. Ez okozza aztán azt, hogy a közerkölcsi- ségre is rontólag hatva a termelőket elidegeníti piaczunkról, a szolid vevők pedig kénytelenek szükségleteiket más piaczról beszerezni. így aztán piaczunk évről-évre elhagyatot- tabb, s forgalmunk kisebb lesz, iparosaink, vendéglőseink, kereskedőink pedig évről-évre kevesebbet vesznek be. E bajon mindenesetre segítenünk kell. Első sorban mindenekelőtt a gabna keresA „VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Színeim. Szőke hajszál, szőke hajszín, Göndör fürtök, piros ajk, Égtem értük a mig Bella Fűzte karomba a kart. Arany színű hajzat, loknik, Aranyt láttam szép nevin. Jaj be édes, jaj be kedves Az a hamvas szőke szin! Bella eltűnt ... és helyébe Iza képe tűn elém, G milyen arcz ! mily mosolylyal Néz át az ember szivén. Ó milyen szem ! mint a tenger, Csöndes, nyugodt, isteni, Jaj be édes, jaj be kedves, Szerelmem kék szemei! Az idő múlt! . . . Iza, Bella, Szép álom kép volt csupán, Érted ég hőn szivem, Irma, Érted ég csak igazán ! Mily gyönyörű a fehér hó Ámde karod istenibb, Csak te fogod valósitni Tündér álmim képeit 1 Mondom Hilda 1 a költőnek Szive lobban . . . szalma tűz Volt az a mit eddig érzék . . . A jelen mindent elűz ! A kék, szőke és a fehér A barnához semmi se, Barna kis lány boldogítsál Borulj költöd keblire! Ah, de Clariss, mint az álom, c Lebben, lebeg, mint a nád, Clariss s Hilda! mily messzeség — Osszehasonlitni vád ! S Clariss szőke, szép szeme kék, Kis kacsója gömbölyű, A fűszálon ringó méhe Azt susogja: gyönyörű . . . kedők vannak hivatva arra, hogy a bajt orvosolják. Az orvoslás egyik főfeltétele, hogy csak is oly alkuszokat tartsanak, kik nem szédelgők. Irtsák ki maguk közül a férget. Ennek módját ők maguk tudják legjobban. Becsületes vevő és eladó közt létre jött üzletből mindkettő hasznot hajt s igy mindkettő megélhet, s az a közerkölcsiség ébresztésére is jótékony hatással leend. A szédelgő alkusz, a jó kereskedőnek is árt, kiknek tehát első sorban kötelességük a visszaélések megszüntetésére hatni. Másod sorban hivatva van a bajokat orvosolni a rendészet. Közigazgatásunk szorosan vett belügy lévén, olyan rendészetet léptethetünk életbe, a milyen a helyi s a közerkölcsi viszonyoknak a törvény korlátain belül leginkább megfelel. Tett is ez ügyben már lépéseket képviselő testületünk s alkotott egy városunk s vidéke helyi és közerkölcsi viszonyainak megfelelő piaczi szabályrendeletet, melynek életbeléptése s szigorú megtartása rendőrségünknek kötelessége. E rendszabály életbelépte elejét veszi a szédelgéseknek és sok visszaélésnek, s a visszaélések megtorlására orvoslást nyújt, a kölcsönös bizalmat visszaállítja piaczunkon, s igy újból ide édesgeti az elriasztott termelőket. Rendőrségünknek mindenekelőtt fő köteÁmde mit ér ? én az övé, S ő az enyém nem lehet, Hol nincs anyag, a madárkák Nem rakhatnak fészkeket! S nékem nincsen tömött tárczám, — Dús rokonom sem halott; Gazdag parthie, jó szerencse .... Én csak szerelmes vagyok. Inkább h ű szív nyomorultan, Mint gazdagon, h ü t e 1 e n ; — Barna lányka, csak te tudod, Mi az igaz szerelem. Bella, Irma és Clarisse Szép is, jó lány is lehet, De te Hilda, csak te fogod Boldogitni szivemet . . . .! Király Kálmán. Az én jó lengyelem. Irta: H)ö:m.ötör Sándor. Rövid ideje, hogy megisraekedtem vele; mindössze két napot töltőnk együtt, de e néhány óra is elég volt, hogy őt ismerni és becsülni tanuljam. Igaz, hogy talán szerencsétlen nemzetisége is befolyt ro- konszenvem fölkeltésére, de ettől eltekintve, oly jellem ő, mely a tűzpróbát mindenkor kiállja. Ki ne rokonszenvezne a lengyelséggel ? Nem magyar az, kinek vére az arczba nem szökik, ha azon megaláztatásra, azon jogtiprásra, azon szószegésekre, azon igazságtalanságra gondol, mely a lengyelt hatalma korbácsával halálba kergetél Az igazság vak, de a történelem nem; ha az élet a hálát mint ritkaságot mutatja be, a történelem erre büntetés terhe alatt kötelez; a tények fogják még igazolni magukat; kitör majdan a vulkán, folyni fog a vér, melynek szagára a szunyadó oroszlán megrázza sörényét ... s jaj akkor azoknak, kiket a boszú megérdemelt büntető keze elér ! . . . . Ha rá nézek deres fürtjeire, ezüsttel átszőtt szakáiéra, kifáradt, de még mindig lángolni tudó szemeire, melyek tükréből egy nemes jellem és jó szív képe sugárzik feléd, — ha rá nézek szabályos, még most ' is férfias — szép arczára, s ezek mellett az idő által lessége az, hogy az úgynevezett elővásárt szigorúan ellenőrizze. Heti vásáraink azért vannak, hogy a helybeliekre nézve könnyű és jutányos beszerzési módot nyújtsanak, ezzel ellenkező minden czélzat és tevékenység tehát megakadályozandó. Szigorúan ügyelni kell arra, hogy egyes üzérek és kufárok az élelmi szereket előre ne vásárolják. Eladás és vételnek csak a kitűzött piaczi helyen legyen szabad történnie. Intézkedni kell, hogy azon alkuszok és kufárok kik a vámnál, sorompóknál, sőt még azokon is túl szokták lesni a vidéki bejövöket a piacz tartására kijelelt helyeken kívül vásárt ne csinálhassanak, — mert ez által a gabna vásárlásoknál a város jövedelme csökken, miután sem mázsálási, sem helypénzt nem fizetnek, más élelmi czikkeknél pedig a vásárló közönség káro- sittatik meg, miután a másod eladóktól, kofáktól sokkal drágábban kell a bevásárlást eszközölni, mint a behozótói. Sajnos, hogy e tekintetben rendőrségünk nagyon lanyhán jár el, s ép úgy, mint az utczák és közterek tisztántartásával, a gabnaraktárak előtt százával álló kocsik közt való rend fentar- tásával s a városszerte barangoló, legelésző sertések, bárányok, ludak, tyúkok gazdáinak megbírságolásával nem törődik, úgy a vámoknál megdöntött testalkatára : a nélkül, hogy ajkai szóra nyílnának, több mint félszázad történelmét látom megtestesülni személyében. Volt nékem egy kedves cserfám. Hányszor állottam előtte! rá-ránéztem, és átgondoltam a múltat, melyet a terebélyes nagy fa átélhetett. Órahosz- szákat elméláztam tövében heverészve, s mint a természet lelkes barátja, őszintén bevallom, hogy mint a gyermek szive repes örömében kedvencz játékain csüngve, oly gyermekes naivsággal szerettem meg e koloszust. Erdei magányom titkárává avattam, elbeszélve néki múltat, jelent és jövőt, bánatot és reményt, örömet és lemondást .... szóval gyönyörrel telve a természet ölén kitártam keblem minden rej- tekét, — s a szélesre kinyúló ágakról rokonszenvező- nek tetsző vig és bús dalok csattogtak alá. Mennyi vihart állott ki e törzs ! mily borúk vonultak el ijesztő sötétben fölötte! hány emberöltőn látott mosolygó derűt ragyogni ! hányszor látta a dörgő és bosszús eget villám-czikákkal lesújtani, minek nem egy sebét viseli rokkant magán a múltak emlékekép ! Oh, sokat, nagyon sokat tudna e megdőlt cser beszélni! Hisz minden ága egy évtizeddel van összeforrva, minden szilánk belőle nagy napok ma is élő tanúja ! . . . . . . Ilyennek tűnik fel nekem az én jó lengyelem ; az öreg ugyan kissé haragudnék, hogy lengyelnek mondom őt; igen, ő lengyel, és büszke is lengyel származására, de nem kevésbbé büszke arra, hogy ő szívvel lélekkel, testtel és vérrel egy testvér-nemzet tagja, hogy magyar. Tisztes alakján megörökítve ül történelmünk legszebb és nagy tettekben leggazdagabb szaka; mintha minden vonás az arczán, minden mozdulata az izmoknak kőbe vésett történelem volna. Hát még ha szóra nyílnak ajkai! Oly nemes jellemű és józan gondolkozást!, melléje kitűnő műveltségű öreg, ki folyton szerepet játszó egyénekkel állott érintkezésben, ki nem úszott pusztán az árral, hanem ki maga is történelmet csinált, — ily öregnek szavait, ki mindezekhez még bámulatos emlékező tehetséggel is meg van áldva, valóban élvezettel lehet hallgatni . . . UM
