Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-02-03 / 5. szám
59 VI. évfolyam. HELYI S Előfizetési árak : Évnegyedre................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Városház épületében.) Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilt-tér sora .......................... 30 kr. Bélyeg illeték minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. 5. szám. Vácz, február VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. A földadó szabályozása. Nemes küzdelemben vesztett ügyünk s a győzd hatalom mértéket nem ismerő kegyetlenkedéseinek áldozatul esett legjobbjaink felett sirva busnlt még nemzetünk jobb jövőt titkon remélve se mervén, midőn a hitel-telekkönyvek s az általános földadó-kataszter behozatalával megismerkedni volt kénytelen. Az az általános ellenszenv, melylyel a zsarnoknak jobb indulatu intézkedése is nép- igázó kancsukának tekintetik, s az a büszkeség, melylyel tűzhelyét a nemzet hivatalos motozások elül védelmezte, egy-aránt népszerűtlenné tették az alkotmány-ellenies uralom által a nemzetre tukmált s minden magyar ember birtokának, tűzhelyének felkutatásával járó telekkönyvi és földadó-kataszteri intézmény behozatalát. Nem tetszettek azok senkinek sem. A rósz hozta, rajta száradt a nép átka. Bizony, ki sem veszi szivesen, kivált ha czélja felül fel nem vi- lágosittatik, hogy idegenek az ő vagyonát összevissza mérjék, lefotografirozzák s egyre-másra kóstolgassák. Az ellenszenv idők múltával az intézmény megszokottságáig apadt s a büszkeség kibékülésbe olvadt el. Szükségét beláttuk mindkettőnek. Kellenek, mert a haladás megköveteli. Hitelügy, tulajdonjog-biztonság és az általános adókötelezettség nélkülök nem képzelhetők. Igen, de mire szükségessége felett minden kételkedő A..VÁCZ1 KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. / Életem. (Sonett). Utam oly sok tövis között vezet. óh 1 gyakran vérze már e szív sebében, Nyögött reménytelen bús éjjelében És fény felé honnan sem érkezett. Láttam kimúlni már szerettimet: Letörve gyönge bimbót fejlésében, Lehullva ért kalászt kellő időben, Láttam letűnni szép reményimet. — De gyáva csüggedés szívem ne érje Magasba szív I gyűlj uj dicsőbb reményre S megvívni bajjal oh ne lankadozz. Hiszen a dij azé, ki itt lenn fáradoz. S egy csillag oly szépen mosolyg le onnan, A hol valódi és örök honom van ! — Viz Zoltán. A osalódás dalaiból. Midőn a régbucsúra nyujtád Kezed’, mely semmivé tett: Elfeledém a nehéz vádat, Mely terhelt, sujta téged . . . Szemedben kérlelő köny égett Őszinte tiszta fénybe’; S leolvasám, a mit esengett: »Nyugodj’ meg, nézz az égre 1“ De hogy utolszor rám tekinte Halvány Bzomoru arcod, 1 meggyőződött, már az okosak kitalálták, hogy mindkettőnek sok a hibája. Járta azóta a panasz ezrével, százezrével, minden ajkon, minden tájon. A kataszteri tiszta jövedelem kiszámítása nem arányos, s ennek folytán a földadó-te- her viselése sem az. Az állapot elviselhetlen. Előbb-utóbb javítandó. A földbirtok újból felmérendő, felbecsülendő, tiszta jövedelem szerint újból osztályozandó, szóval uj földadó-kataszter készítendő. Megcsinálták az 1875. évi VII. t. czikket. Hullott a miniszteri rendeletek záporesője tele vaskos „utasitások“-ká jegeczesedett jégdarabokkal. Vártuk a jótékony esőt, s olyant kaptunk, amely elül menekülni szerettünk volna. Tönkre tette mindenünket, még azt is, a mit a szokatlan intézmény korai fagya itt-ott meghagyott. 1878. év végéig befejeztettek a kataszteri munkálatok. Uj kataszteri földkönyvek s egyéni birtok ivek készültek. Közben a telekkönyvek is átalakíttattak. Az előtt minden kis birtok-részletnek egy elnevezése, egy helyrajzi száma volt a telekkönyvben is, meg a kataszteri birtokivekben is. Fel lehetett ismerni az egyiket a másikban. És mert a német úgy csinálta, hogy a helyszínén a tényleges birtokost jegyezte fel tulajdonosként, s a szükséges kiigazítást mind a telekkönyvben, mind a kataszteri birtokivben keresztül hajtotta, — arra vettetett ki mindig az S ott láttam minden kínt, keservet, Mely rajtunk elviharzott; És kaczér mosolyod is láttam, Bár könyeid peregtek — Leolvasám vigasztalásom : „Adj hálát az egeknek !“ Prém József. Farsangi történetek! Irta: rESácz István. Beharangozás. Különös berendezés a jó Istentől, hogy épen akkor veszti el legtöbb ember a fejét, a mikor épen leginkább szüksége lenne rá, és a szivét, a mikor a legtöbbet foglalkozik vele. — A komoly tudományok, művészet és iparágak tenulmányozása, gyakorlása és üzése 10—11 hónapon át tétlen álomba temeti a szivet, és ha a hymen rovatot nem tennék ritkított sorokkal feltűnőbbé a hirkovácsok : bizony eszünkbe se jutna létezése. Hanem hát nem azért rendkívüli diplomata Car- neval úr, hogy hajlandó lenne elengedni az évi termés köteles dézsmáját. — Miből is élne meg, mikor nálunk minden kereset forrás adórovatokkal, bélyeg csomagokkal van eldugaszolva, hogy a nagy bőség meg ne ártson a — szúkölködőknek. Carneval azért kárt nem vall! Az ő kedves fiainak, a fehér fogú, fekete fogásu hangászoknak nyiretyűjét keresztül teszi a húrokon ; a rázendült hangözön kellemesen csiklandozza — a dobszóhoz szokott füleket. — S mig gyűlölt kollegája, az adóvégrehajtó keserves nekivadulással erőszakolja ki szánkból a betevő falatot, — ő mosolyogva i adó, a ki a telekkönyv állása szerint tulajdonosnak tekintetett. Az uj kataszteri birtokivekben feltüntetett úgy nevezett tényleges birtokos, s a birtokául feljegyzett birtok testek elnevezése, térfogata, mivelési ága és részlet száma a világért sem egyezett meg a telekkönyvben talált tulajdonos nevével, a birtok-test elnevezésével, térfogatával, mivelési ágával és részlet számával. — Pi- tyi Palkóra vettetett ki az adó, aki idő-közben talán elhalt, vagy ismeretlen helyre költözött, vagy kipusztult, az ő neve szerepelt az adófőkönyvekben, ő kapta az adó-intést, ellene intéztetett ismételten is a végrehajtás, mig végre az adó- hátrálék biztosítására ingó vagyon nem találtatván, az ingatlan ellen akarták a végrehajtást vezetni. Ekkor sült ki, hogy az ingatlan telekköny- vileg Krizsom-krázsom János nevén szerepel, aki évek óta adót nem fizet. Lett aztán hajsza, a telekkönyvi hivatal be nem kebelezte a zálogjogot az adókimutatásra, mert az adós neve a telekkönyvi tulajdonos nevével nem egyezett. Az adófelügyelő tágitani volt kénytelen. Előira- tott főkönyvileg az adó a telekkönyvi tulajdonos terhére, hogy bekebelezhető legyen. Keresztül ment a hadjárat az adóexecutiÓ teljes birodalmán. Végre be kellene kebelezni. A rongy minden szögön megakad. A szerencsétlen ingatlan már megint más nevére vándorolt. A telekkönyvi hivatal a bekeblezést ismét megtagadja. nyúl sziveinkbe, és kiveszi belőle a láda kulcsát: — „Szegény gyermekeim! nem is tudtátok, hiszen van itt pénz bőven ! A múlt évi számadás lezárva; — az uj fölött pedig most folynak a tárgyalások téli palotámban, a nemzeti vigadóban“ . . . Éljen a farsang! Ne verselj a szép asszonynak ! — Intés ifjú barátaimhoz. — I. Erényiné ő nagysága, úgy négy óra tájban délután, kecses pongyolában, a mire különösen a nagy álló tükör hizelgőleg és Önelégülten kacsingat, épen egy fürtöt simított el alabástrom homlokáról, de csak azért, hogy annál tetszetősebb omlatagságra ingerelje. És az engedelmes hajhullám gyöngyös árnyalattal omleszti el kissé szinevesztett arczának azon részét, a melyre a tegnapi bálban az a kis poéta, a Merengi Pali mondta „az a fénylő homlok,mintha látni segítene a gondjaira bízott álló csillagoknak, azért leselkedik olyan figyelmesen az arany fürtöknek méla árnya alól!“ Furcsa fiú is az a Pali! Mintha érdekelne 1 Pali odahaza, szerény lakásában, kezére hajtott fejjel, bámul egy virágra. Oh mennyi költészet édes illatárja száll szót e virágról ! Jobb kezében a toll villámsebességgel Írja a papírra, mit sovárgó szeme édes kéjjel szi föl a rózsa szirmáról. 03V
