Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-02-03 / 5. szám
Kezdjük újból. A zimankós tél ólmos esője az alatt annyira sikamlóssá mosta az adó behajtás talaját, hogy vezetője lépten-nyomon lepoty- tyan. Ev-negyed év-negyed után múlik, Szaporodnak a kamatok. Halomra gyüljnek a liátrálék kimutatások, meg a nemleges zálogolási jegyzőkönyvek. Fogy a papír, fogy a tinta, fogy a végrehajtó türelme és még sincs isten áldása. Felelős minden krajczárért a minisztertől lefelé a kis bíróig minden ember a kinek a kezén meg fordult. Keresik a mulasztót, a bűnöst, az adóst. Mi haszna. Se hossza - se vége a vizsgálatnak, az adó még is restantiában van. Szerencsés executio az, mely ekként még idejében fejre bukik. Sanyarúbb sors éri azt, amely akép jár meg, hogy az a birtok-test, mely után az adó ki vettetik (valakire), meg az a valaki, kire az kivettetik, a telekkönyvben meg nem találtatik. Pedig könnyen megeshetik. A kataszteri birtok-iv alapja a föld adónak. A földadó kivettetik azon föld után, mely a kataszteri birtok ívben felvéve van, azon fél terhére, aki a kataszteri birtok-iv szerint annak tulajdonosa; de a telekkönyvben, ugyan azon földnek más helyrajzi száma és más tulajdonosa van. Tessék már most aztán megtalálni az adó-tárgyul szolgáló ingatlant. — Persze meg kell találni, ha nem az igazit, hát másikat. Van ugyanazon községben két Pityi Palkó, az egyik adós, a másik nem. A ki nem adós, annak nevén van vagyon, a másikén nincs. Mindegy. Betábláztatik az adós Pityi Palkó adó hátraléka a nem adós Pityi Palkó vagyonára, és szegény jámbor csak akkor veszi észre baját, mikor már az árverés határnapja közeleg, s a venni szándékozók vészmadarakként kerülgetik házatájékát. Igazságot keres. Bajos dolog, de megpróbálja. Elindul. Megpróbál mindent. Összekuszálja a dolgot még jobban. Adókönyvének lerovási lapjával demonstrál. A minisztertől le a kis bíróig mindenki fel van jelentve. Hiba, mulasztás terhel valakit s fizethet, aki rajta veszt. És igy megy ez száz meg száz esetben. A hagyatéki bíróságnak, az árvaszékeknek eljárását, a bírói végrehajtások, önkéntes árverések lefolyását, s ezekkel kapcsolatban a tulajdonjog s a hitel gyors és sikeres biztosítását lehetetleníti. Törte fejét a bajon már hozzáértő és laicus egyaránt. Végre az i875. évi VII. tcz. és az annak Halvány az arcza, hisz még nem feküdt le, csak fehér keztyűjét dobta a sarokba. Elmerengő lelke még tegnapját éli, s az áttán- czolt éjnek fáradalmára gondolni elfeledt. „Mily szép volt. Istenem ! hogy adhatsz annyi bájt Egyetlenegy nőnek Mindenki őt nézi, s lábai nyomában Nefelejtsek nőnek. Hová szép szemének kéklő menyországa Mosolyt mosolyra hint, Óh érzi-ó szive, hogy mennyi szivet öl. Óh érzi-é a kínt? ... És ő csak mosolygott Hisz elérhetetlen ! Azért oly kegyetlen : A férjére gondolt!“ Ha valaki húsz éves, és a bálokba nem robotolni, hanem élvezni jár, könnyen hasonló hangulatba eshe- tik ! A bálra különben sem megy csúnya nő, s a kik menni mernek, szépségben, kellemben túlszárnyalják egymást! Azok a felvillanyozó dallamok, az ütemszerű lejtés, a hódító fény, a kábító za.j, a csábitó angyalar- czok, a delejes légkör és a benne úszó illat: Jákob létráját varázsolják az igy megittasult ifjú téveteg szeme elé ; s hogy azon a hetedik égbe képzeli föl magát, azt csak az nem érti, a ki soha fiatal, és főleg soha húsz éves nem volt. Ebben a korban minden nő angyal, ha csak ; egyszer rád néz, s kezedet a négyes alatt párszor 1 megszorítja! Egy ilyen gyöngéd kézszoritás átheviti némely intézkedéseit módosító 1881. évi XL. és XLII. t. ez. rendelkezései alapján uj földadó kataszteri telekkönyvek, uj egyéni birtok-ivek, summariumok s ezekhez tartozó mellék munkálatok készültek és az 1884. évre kivetendő földadó már ezeknek alapján fog előiratni. A nagy munka folyamatban van. Az uj föld adó kataszteri t< lekkönyveknek a hitel telekkönyvekkel mindenben meg kell egyezniük. És ha ez teljesen és a magán felek felszólamlási jogának tágas térben való érvényesitése mellett keresztül vitetik, a millió alapos panasz nagyrésze megszűnik. A telekkönyveknek a tényleges viszonyoknak megfelelő átalakítása azonban még uj időkre s uj emberekre vár. Dunai Szél. Posta-ügy. A postai csomagok az 1881. évi XIII. törvény- czikk 11. §-a alapján 1884. évi január 16-tól kezdve az áruforgalmi statisztika alá vonatnak. A kivitelnél a statistikai fölvétel egyelőre Ausztriába, a megszállott tartományokba vagy a külföldre szóló azon postai csomagokra szorítkozik, melyek kereskedőktől, iparosoktól, gyárosoktól, termelőktől, vagy áruszállítással foglalkozó egyénektől küldetnek, és legalább egy kilogramm súlyúak, vagy ha ezen súlyon aló- liak is, de ezüstöt, aranyat, ékszert, órákat és efféle drágaságokat tartalmaznak. Minden ily csomaghoz árunyilatkozatot kell adni, melyben a csomag tartalmának az áruforgalmi sta- tistika nomenclaturája szerint megnevezve kell lenni. — Ha egy csomagban többféle áru van, pl. czipő és fehérnemű, vagy ily félék, annyi árunyilatkozatot kell adni, a hány különféle áru van. Oly gyűjtő nevek, melyek a tartalom minőségére nézve tájékozást nem adnak, nem fogadhatók el. A következő megnevezések egyáltalán nem használhatók: áruminták, állatok, állati termények, apró áruk, csecsebecsék, érczek, fémek, fémáruk, föld, fonalak, gabona, gyarmatáruk, italok, kelmék, kézműzeti áruk, kötanyag, kötött áruk, kö, malomtermék, norinbergi áruk, őrlemény, pipereáruk, rövidáruk, szeszes italok, szőtt áruk, szövetek. Az árustatistika nomenclaturájá- ban elő nem forduló áruk, pl. éneklő madarak, méhek kas nélkül és effélék akként nevezendők meg, hogy minőségük iránt kétség ne lehessen. Az árustatistika nomenclaturája minden posta- hivatalnál ki van függesztve; azonkívül az országos postagazdászati hivatalnál 15 krért kapható is. Úgy szintén minden postahivatalnál, külön, csupán a postai csomagokhoz használandó árustatistikai nyilatkozatok is ingyen szolgáltatnak ki. A közönség különösen figyelmeztetik arra, hogy ezen külön bélyegmentes árustatistikai nyilatkozatoknak használata más mint postai küldeményekhez, jövedéki kihágást képez, és ismétlés esetében pénzbírság alá esik. Az árunyilatkozatokat, és a külföldre szóló csomagoknál a vámnyilatkozatot is, rézkapocscsal kell a szállítólevélhez tűzni; ily rézkapcsok minden postahivatalnál 100 darabonként 40 krért kaphatók. A postahivatalok az áruforgalmi statistika alá a keztyűdet, s hiába dobod le otthonn, az a hőség ott marad a — szivedben. Bele nézesz a tükörbe, magad helyett öt látod. Végig nézesz a fehér mellényeden: ő reá gondolsz. Lak czípőid csak ő hozzája vágynak; s vágyó szemed egyre lesi az ajtó kilincsét, nem nyit-e be rajta ? ! . . . Kopp ! kopp ! Pali ijedten fölugrik, s fölrántja az ajtót. Csinos szoba eziezus! Máskor megcsipdesné ha- miskás arczait ; de ma csak azt látja, a mit kezében hoz : aranyszélű névjegy. „Asszonyom szivesen látja az úrfit egy csésze theára !“ II. 0 nagysága kellemes keresetlenséggel pihen a ruganyos kereveten. Gömbölyű bal karja hátra téve a támla párnára, — féloldalt hajtott elragadó fejét kecsesen támogatja véle. Jobb kezét a párolgó, aranyszélű csésze fölött tartja, mintha rózsás ujj a i hegyeit még pirosabbra pirítani akarná. Mélységes mély kékségű szemeit lanyhán emeli föl apró lábairól, — melyek bujdosói játék utánzatával tekinthetnek elő titokzatos rejfékükből, — az előtte egy tabaaretten ülő ifjú halvány arczára . . . () nagysága szőke. Eehér otthonkája villamos viszfónyt vet kipirult arczára . . . eső csomagokat csak úgy fogadhatják el, ha a föladó az árustatistikai nyilatkozatot és ha ilyenekre szükség van, a vámnyilatkozatokat megfelelően kiállította, és a szállítólevélhez hozzá tűzte. A helyes kiállításért a küldemény föladója felel; észrevett hiányok esetében, ha azok legott helyre nem hozhatók, a csomag a határról a föladó helyre visszaküldetik. A bevitelnél Ausztriából, Bosznia és Herczegovi- nából, vagy a külföldről származó, a Szt. István korona területén kézbesített minden csomag az áruforgalmi statistika alá esik. E czélra szolgál az eredeti postai szállítólevél. — Ha a szállítólevélen a csomag tartalma az árustatistika nomenclaturája szerint megnevezve nincsen, köteles a czimzett azt a szállítólevélen, az arra kijelölt helyen pótolni. Ha a küldemény tartalma előtte ismeretlen, köteles a csomagot a postahivatalnál fölbontani, és a tartalmat megállapítani. A közönség különösen figyelmeztetik arra, hogy a postahivataloknak meg van tiltva ily csomagokat kiadni, mielőtt azok tartalma az áruforgalmi statistika követelményei szerint megnevezve nincsen. CSARNOK. Farsangi kirándulás. „Gyi Bunkó! Dáma!“ ,Bizony csak szólítsa őket Ferkó, mert megérjük, hogy még megsüllyedünk/ „Dehogy is süllyedünk kérem! Dáma ne! Jó húz ez a két állat. — Bunkó! Gyi no!“ Híjába volt azonban minden biztatás; mert akár mint erőlködött is a Bunkó, a Dáma nem volt szoktatva ilyen utakhoz és minden további biztatás daczára megállt. — A Bunkó természetesen azt gondolta, hogy: „ha te úgy, én is úgy! és ő is megállt. A ki keveset jár rósz utakban kocsin, az ilyenkor kétségbe ej tőnek találja a helyzetet. Egy sár tenger közepén állsz, elhagyatva. — Elvágva minden felé utad a száraz földtől. — Ha azt el akarnád érni, le kellene szállni a kocsiról s kiúszni odáig. — Azonban ha kihajolsz kissé, elmegy tőle a kedved, mert kétségbe esve veszed szemügyre, hogy a kerék a tengelyig el van merülve. — A két ló fuj és szomorúan lógatja le füleit. — A kocsis természetesen az időt, de még inkább a vármegyét szidja. — Te pedig pajtásaiddal egyetemben szivdobogva hallgatsz s várod a történendőket. — Még mozdulni is alig mersz, mert frakk van rajtad és lack czipő — és félsz, ne hogy az egyiket összegyűrd vagy a másikat besározd. — E közben szépen besötétedik s csendesen kezd az eső esni. — Leirhatatlanul kellemetlen helyzet. Nem állhattam a dolgot tovább; megszólitám a kocsist: ,No Ferkó, szépen vagyunk!’ „Dehogy vagyunk kérem, — csak hagy fújja ki magát a ló! — No Jézus nevében, mehetünk! —Gyi Bunkó, ne Dáma! A ragyogódat! Gyi te, ne!“ Kisérvén pedig szavait az ostor biztató csapásaival: megindult először a Bunkó, utána a Dáma, azután pedig mind a kettő. Mikor már másodszor, harmadszor, meg tizedszer elakadtunk: nem voltunk többé olyan nagyon megille- tődve. mert bíztunk már ki Bunkóban, ki Dámában. — Csak az volt a legfő: „hagy fújj a ki magát a ló!“ Ez alatt teljesen besötétedett. — Még pedig oly mérvben, hogy párszor jónak láttam megkérdezni kocsisunktól : Kecses alakjának fénylő jelensége csak növeli az ellentétet az elegáns ifjú sötét öltözékén s még söté- tebb arczán. Rövid fekete haj, — természettől göndör; nagyon magas homlok, mélyen fekvő szemek, — s az éles orr alatt merészen duzzadt száj, creol szin alapon : ez az ifjú személy leírása. De van a szemében két isteni szikra, mely dics- sugárt körit halvány arcza köré. Fiatal embernek az ilyen gyöngy szempár valódi drága kincs! Minden villanása, mintha hangsúlyt adna a nehézkes ajak lassan de biztosan folyó beszédének. S ha néha megrándul puritán alakja, a beszéd szemébe, és onnan a szikra az arczára szalad ; s az a bágyadt mosoly vért kerget arczába a pihenő hölgynek. Vértől duzzadt ajka oly kérdésre nyílik, melynek kimondása csak gyorsabbá teszi keble hullámzását. „Ugy-e édes Pali! maga szeret“ . . . De hirtelen hozzáteszi, a mint a felelet rohamot észreveszi udvarlója ajakán, „néha . . . költeményeket is irogatni ! ?“ S mintegy álomból ébredő húzza végig kezét or- czája rózsáin. S simogatván véle a felháborodott vért, ujjai közt néz ki, úgy lesi a hatást. És . . . vár. „Igen. Néha irok . . . csak úgy, kedvtelésből. „A mikor ez a gyermekes szív túlárad ismeretlen érzelmektől, és elfecsegi gondolatait a papának, a fejemnek.“ „Ügyi? tehát önnél a szívnek korlátot szab a fej. Talán bizony szeretni is csak azzal szeret ? 1
