Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-08-10 / 33. szám
VI. évfolyam. HELYI S FJőíiKetési Arak : Évnegyedre ...................................................................1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható Deutsch Mórnál (Yárosház épületében.) VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. 33. szám. Váoz, augusztus Hirdetések: Nyiit-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ........................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvezBélyeg illeték ményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Haladunk. Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy városunkban a közönség a szórakozásban nagyon szűkölködik. Pedig városunk fekvése nem olyan, mely a szórakozásra helyet nem nyújtana, a lakosság sem riad vissza az erre megkivántató anyagi áldozattól. Leginkább .érezzük a hiányt a nyári évadban, a mikor valóban nincs oly hely, ahol esténkint a családok szórakozva fris levegőt élvezhetnének a városon belül. Van ugyan egy helyünk, a püspöki kert, amely estig a közönség használatára nyitva áll, de abban az időben, a mikor városunk közönsége legjobban ráérne, és egy kis séta legjobban is esik, t. i. este 8—10 óra közt, a püspöki kertet már e czélból igénybe nem vehetni. Pedig ha végig tekintünk Magyar- országnak azon városain, a melyek hasonszámú lakossággal bírnak, mint Vácz, azt kell tapasztalnunk, miszerint alig akadunk néhányra, amelyben sétatér vagy városi park ne volna. Miért kell tehát épen városunknak is ezekhez tartozni ? Mert a városi hatóság és a képviselőtestület erre soha nem gondolt, a városi polgárok közt pedig eddig nem igen akadt olyan, aki e téren kezdeményező lett volna, ámbár tudjuk, hogy ennél nehezebb dolgokat is, tapintatos kezdeményezéssel és különösen azzal, hogy tekintélyes egyének az ügy élére állanak, keresztül lehet vinni. Még a múlt ősszel a polgármester űr a városi faiskolából facsemetéket adott rendelkezésére Varga János, fegyházigazgató úrnak, aki a Rákóczi és dézsmaház utcza közt fekvő teret a rabokkal kitisztittatta, körülárkoltotta, a város 1 által adott fákat beültettette és sétatérré alakíttatta át. De természetesen e sétány csak 4—5 év múlva válik czéljának megfelelővé, mert csak akkor lesznek a fák olyanok, hogy alattok az ember árnyékot lelhet. Most ismét Varga János úr padokkal látta el a sétányt és elnevezte ,,Rákóczi sétatéH-nek. De ennél tovább is ment, ismét kezdeményező lett és aláírási ivet bocsátott közre a végből, hogy annyi pénz összegyűljön, a melyért augusztus hóban hetenkint csütörtökön este zene mellett sétálhasson az „úri közönség.“ Az intenció helyes volt, de a kivitelben az meghiúsult mindjárt az első alkalommal. Ugyanis a kezdeményező, a kinek e téren való működéséért elismeréssel adózunk, szem elől tévesztette azt, hogy a ,,Rákóczi sétatér“ a városnak egyik köztere, a melyről illetékes hatósági határozat nélkül senkit, ha a közrendet és csendet nem zavarja, kitiltani nem lehet. De téves volt már az aláiratás körüli eljárás is, mert ily természetű nyilvános mulatságok rendezésénél minden városi polgár, nem csak a „haute volée“, igényt tarthat a részvételre. A bálokba vagy egyéb mulatságokra is megszoktunk híni minden tisztességes iparost, kereskedőt, hivatalnokot, katonatisztet, szóval mindenkit, a ki ma már a „honoracior“ közé számittatik. Tehát a sétazene rendezésére való hozzájárulásra is mindezeket fel kellett volna híni; mert igy megtörtént az, hogy sok család, a kit az aláírással meg nem kínáltak, tudva e zenének létrejöttét, zsenírozva érezte magát a sétatéren megjelenni s meg sem jelent; de annál többen jelentek meg azok közül a kiket ilyen csekély- ség nem szokott zavarba hozni, a cselédlányok, kocsisok s csizmadia inasok. Ezek elfoglalták múlt csötörtökön a pado- dokat a sétányon és zömét képezték a közönségnek. Talán jobb lett volna a városi hatóságtól illetékes úton kieszközölni azt, hogy hetenkint egyszer este a zene tartamára a sétány elzárat- liassék és csak beléptijegyek mellett engedtessék a sétányba való belépés és igy distingvált közönséget lehetne összehozni. De az esetben is minden polgár felhívandó lenne a részvételre. Még alkalmasabb helynek mutatkozik á püspöki kert e czélra, itt, mivelhogy árnyas fák vannak, délután 6—8 óra közt lehetne a zenét élvezni. Lehet, hogy püspökünk ő Excellenciája ebbe beleegyeznék. Ezelőtt 15 —17 évvel szokásban volt a püspöki templom terén esténkint zeneelőadásokat tartani, ezt azonban szintén nem tartjuk alkalmas helynek, mert ott kisebb mértékben ugyanaz az eset állna be, mint a sétatéren, ámbár nézetünk szerint mégis czélszerűbb lenne e helyen, — ha már a püspök kertben nem lehet, — megtartani a térzenét, mert e hely a város közepén van. Mindenesetre ne lohassza le ez eset Varga János igazgató úrnak kedvét tervének további czélszerű kivitelében ; mert nálunk csak kezdeményező kell és mint látjuk az anyagi siker nem marad el, a mi pedig anyagi akadályokba nem ütközik, könynyebb szerrel vihető keresztül. Egyelőre nagy haladásnak kell jeleznünk városunkban a kezdeményezést is, mert legalább tudjuk, hogy A „VÁCZ1 KÖZLQMf TÄRGZÄJA. Béroztetején .... Bércztetején, völgy ölében Halvány arezod van előttem ; S a délibáb ott — a rónán — Téged mutat — édes rózsám ! Azt hiszem, hogy a világon Harmat helyett — könyed látom ; S a szellő, mely ringat ágot : A te fájó sóhajtásod. És hogy az a setét felhő, — A mely onnan éjszakról, jő — Nem is felhő, hanem bánat, Mely a te szivedben támadt! Rózsát látok, téged látlak : Virágát a hervadásnak : — Mindig, mindig itt vagy, velem ! . . . . . . Lásd mit nem tesz a szerelem! Percnyi Kálmán. Eveline. — Karczolat. — Irta: Szabó Gyula. Midén Tibor Eveline, Domonkosi Sarlós Bódog ügyvéd és gazdag földbirtokos nejévé lett, éppen huszadik évét töltötte be. Szép volt és érdekes, mint a nyiló őszi rózsa melyet a gondos kertész kezei ápolnak. Eveline férjhez menetele után is megtartotta üdeségét, rózsapirját. Csak egy maradt el, 65 éves gondos férje, nagyon jó kertész — de azért a szép Eveline érdekes nem volt. — Csak névleg vagyok asszony, — de nem tényleg, monda Eveline tréfás hangon egy önfeledt pillanatban, s a hir csakhamar szárnyra vette tréfás mondatát, — hozzáadva, kibővitve, elferdítve. Különféle pikáns adomák keringtek a házaspárról, a melyről mindenki beszélt és mindenki tudott, csak a férj nem hallotta soha. Nagyon el volt foglalva gazdaságával, pénzviszonyaival, és tagadhatatlanul szorgalmas, gondos férj, jó apa volt. Egyedül neje jólétéről gondoskodott és csak első nejétől maradt Ilma leányának jövő boldogsága lebegett szemei előtt. Ha kifáradva a nappali elfoglaltságtól estebéd után karosszékébe dőlve neje szépségében, s leánya szelídségében gyönyörködött, boldognak érezte magát. És csak gyöngéd neje bizonyítására hitte el hogy már ki van merülve s az éjjeli munka már nem neki való. — No de azért csak nálad maradok kedves nőm, szokta mondani az öreg Bódog ur, hisz úgy is egész nap nélkülözöl ! — Legyen nyugodt férjem, van szórakozásom elég! felelt kaczéran Eveline. — Igazán? No ez szép! örülök! Tehát mondd csak őszintén, boldog vagy? . . . szeretsz? — Boldog vagyok és szeretem, hisz ön nekem több mint férjem, ön atyám ! .... így múltak el az uj házaspár mézeshetei ! . . . Bódog bácsi soha sem volt konok. Ha Eveline csak egy szóval mondta, hogy már álmos, a jó férj szépen kezet csókolt . . jó éjt kívánt s azután háló szobájába tért. — Itt tartotta ékszereit, kulcsait, és drágább irományait. Kendesen tehát jól bezárkózott s inkább magát féltette mint azt. minek egy férj előtt mindig a legdrágábbnak kell lennie, — nejét. Ö bízott nejében s a gyanúról még csak nem is álmodott. De hiszen kitől is félthette volna ? A cselédeken kívül a házban férfi egyedül ő vala. A kaput pedig mindig ö csukta, és reggel ő nyitotta fel. — A női erény védelemre nem szorul, szokta olykor magának mondani, megvédi az önmagát. S házassága után három évig e hitében nem is ingott meg soha. De nem is volt oka rá. — Egyedüli baj csak az volt, hogy Bódog bácsi már nagyon öregedett. Megunta már az ügyvédséget és szerette volna ügyeit becsületes kezekbe átadni. Tervét egy alkalommal közölte nejével is.
