Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-04-23 / 17. szám
asszonyok pedig halálosan rongyosra tánczolták az ötven forintos ruháikat .... Jó volt, kitűnő volt minden; hanem azért a legközelebb mégis otthon maradnak; mert nem győzik a sok kiadásokat. íme itt a zseb, ez a betegség! Nem tudunk többé azzal megelégedni, mink •> van: magunkra aggatjuk a pávatolla- kat s úgy megyünk föl a hiúság vásárjára. Fitogtatjuk ékszereinket, szalagjainkat és nagyokat ásitozunk. Mindegyikünk többnek akar látszani; a kis városi gyógyszerészné nem megy el a bódé-szinházba, mert nem kapott forintos jegyet mint az ispánné. És ez igy tart szakadatlanul. A versengés megöl minden egyetértést. A társas összejövetelek álarcos estélyekhez hasonlítanak : senki sem köteles megismerni a másikat, ha nem akarja. Volnánk eszesebbek, gyarlóságaink iránt kevésbé elfogultak és műveltebbek, bizonyára nem kellene a régi jó idők után sóhajtozni. A költséges szórakozásokat természetesen száműznünk kellene. Igazi szerencsétlenség nálunk az a megrögzött tévedés, hogy a társadalmi élet hullámain csak az tarthatja fönn magát, a kinek van elég pénze, a társas összejövetelek ellenkezőleg épen az által válnának a lélek balzsamává, ha pénz nélkül jöhetnének létre. A legtöbb család nehéz munkával keresi kenyerét, a hivatalnokok, iparosok, kereskedők, kisbirtokosok stb. nagy légiója bebizonyíthatja hogy nekik a társas együttélés örömei nem időtöltésül, hanem üdülésül szolgálnak. Nem akarjuk kijelölni az utat és a módokat, melyeken társadalmi életünk uj lendületet nyerne; elég volt rámutatnunk a baj okára. Ez a betegség olyan hogy általános dogmákkal nem gyógyítható. Minden egyes társadalmi kör, legyen a saját orvosa, Dezséri. = Államjósxágok eladása. A pénzügyminiszter egy terjedelmes füzetben közzétette az államjószágok eladása körül kifejtett tevékenységének eredményeit. Eladtak eddig az ingatlan államjavakból 30,516 hold birtokrészt 2.718,516 írtért. Az csöndjét, s belülről már hallik a vén kapus csoszogó lépése. E pillanatban a szegény ifjú agyát indulatok forró ködei borítják el, már nem tudja mit csinál s vad állati dühvei ugrik előre, megragadva jobbjával a gróf vállát. „Ne lépjen be mert meg hal“ ordítja magán kívül s dulakodni kezd a magát kiszabadítani akaró gróffal. „Gyilkos 1“ A gróf e kiáltására az emeletről éles sikoj hangzik alá s a másik pillanatban fölsza- kitja Hortense az ablakot. A hold halvány fénye az ifjú kikelt arczába süt. Hortense megismeri. Édes csengő kaczagó hangja csendül át a tiszta légen. — Ne bántsa kérem — hiszen őrült! A szegény ifjú keze dermedten hull le a gróf válláról és egy kétségbe esett pillantást vet föl az emeleti ablakra. A szép nő oly igéző fehércsipke pongyolájában, melyre hosszan omlanak alá, sötét, gyűrűs fürtéi. — Vagy úgy — felel mosolyogva, a gróf — ez az ön troubadourja, a ki mindig kísér bennünket, ha sétálni megyünk. Kezével végig simítja finom felöltőjét talán szennyes talált lenni annak a szegény ördögnek az érintésétől. A kapu becsukódik háta mögött s a nyomoroult szegény fiú, a lázas rajongó ott marad a hideg kövön egyedül, elhagyatva eladásra fölvett de még el nem adott részek 229,803 holdat tesznek 34.315,157 frt. értékben. Az eladási a most ajánlottak 10413 holdra rúgnak 592,439 frt becsértékben. Az italmérési joggal biró birtokrészek közül eladatott már 509 hold 606,789 frt ért az eladásra fölvett de még el nem adott 1700 hold 10.730,639 frt becsértékü, az eladásra most ajánlott tesz 52000 holdat 1.718,414 frt becsértékben. Az összes eladott, eladásra kijelölt és ajánlott állami javak 273,033 hold, 50,681,951 írtra rúgnak. A vidékünkhöz tartozó s igy közönségünket némileg érdeklő eladandó birtokrészek vannak a következő helyeken: Bogdány, Tótfalu, Nagy-Maros, Békásmegyer, Visegrád, Gödöllő, Sziget-Monostor, Bessenyő, — a regale jogok : Békásmegyer, Bogdány, Kós- pallag, Tahi, Tótfalusi rév, Sziget-Monostor, Gödöllő, Mácsa, Kis-Bag, stb. helyeken. A közönség' köréből. T. szerk. ur ! Becses lapja múlt évi 48-ik számában a rendőri hírek közt az volt említve, hogy Dakovil Miklós nekem egy zálogjegyet adott elzálogosítás végett, s én a kiváltásnál, a jegy kiadását megtagadtam, mely miatt panaszt emelvén a városi kapitányságnál letartóztattam s a járásbírósághoz kísértettem. Magam igazolásául legyen szabad tehát ez ügyben most a pestvidéki törvényszék végzésére hivatkozva nyilatkoznom. Letartóztatásom jogtalan volt mert a b. t. k. 379 §. csak a constatált csalás esetén engedi meg a letartóztatást, mit Ringauf Otto vizsgáló biró ur belátván, szádon bocsátott. A pestvidéki törvényszék mint büntető bíróság marcz. 22-én kelt 2078/82. számú végzésé folytán pedig tényálladék meg nem állapítása miatt ellenem a vizsgálatot beszüntette. Szolgáljon ez tudomásul a közönségnek s az illetőknek arra, hogy tisztességes polgárt egy egyénnek puszta állításaira, ne tartóztassanak le. Tisztelettel Vaktor Henrik. Apróságok. Két jó barát találkozott a Tescheni vasút állomásnál. Az egyik Krakkóból Bécs- be, a másik Bécsből Krakkóba volt utazandó. A rég nélkülözött viszontlátás örömper- czei annyira elfoglalták őket, hogy a vouat indulását jelző csengetyü hangjára, elfeledve mindent, a nagy beszélgetés közben beültek egy coupéba. A vonat megindult, s már több állomást haladt, midőn egyik barát igy szól társához: „No barátom igazán hihetetlen tökélyre visznek ma már mindent, ime te Krakkóba utazol én pedig B é c s b e megyek s mégis ugyanegy cou- péban ülüuk s ugyanegy vonaton utazunk . . .“ De aztán mindketten czéljukhoz érteke ? — arról hallgat a krónika. * A nagy piacz egyik háza előtt történt, hogy a most ültetett fiatal fák egyikéhez Másnap következő hir volt olvasható egyike előkelő fővárosi lapban: Bodnár Imre III. éves bölcsészt tegnap éjjel a rendőri j őrjárat eszméletlen állapotban, összezúzott fejjel lelte meg Daliami Hortense kedvelt művésznőnk lakása előtt. A szerencsétlent bevitték a Rokuszba hol ma virradóra meg is halt. Mint beszélik a szerencsétlen ifjú nem volt minden tehetség nélkül s több töredék maradt utánna. Öngyilkosságának oka reménytelen szerelem mely, őt az ünnepelt művésznőhöz kötötte. Gi*. Vay Sándor A csizmám kopogása. — Egy vén lutris emlékeiből. — Olyan furcsa idők járnak néha május* ban, a kalendáriumban igen szép idő van — igazában pedig odakint ugyancsak esik az eső. De jó divatú volt ilyen esős időben az a magyar! Nem kopott ki akkor senkinek sem a sok keféléstől a nadrág alsó vége. ! Csizma — csizma szárhoz dörgölődzött. Ak- j koriban megfordítva állt a dolog. Előbb látszott meg avitézkötéses nadrágon felül a ! kopás, most meg a tölcséresen és a trom- ; bitásoson alul látszik meg a, kíméletlen kefe : hatásától és az összesurlódástól. A magas : csizmaszár volt a jó pánczél, mely felfogott j minden nadrágszár ellen irányuló kíméletlen ; támadást. Védett a sár ellen, védott a hitámaszkodott egy vidéki atyafi, mit az eme- ! létből meglátván az ültetett fáira féltékeny háziúr le kiált az illetőnek: „Hé atyafi, van ám már annak a fának karója, ne támogassa azt olyan szívesen!“ * * . * Asszonyok imádsága. Irta: Ábrah ám, a szent Klára Augusztínus szerzet tagja 1697-ik évben. Mindenható ur Isten! ki az asszonyi i nemet csontból formáltad, add azt a ke- ; gyeimet nékem, hogy sem uramhoz, se másokhoz ne legyek ollyan kemény, mint a csont, engedetlen, megátalkodott, nyakas és én fejem után járó. Légy kegyelmes édes istenem az én asszonyi erőtlenségeimnek, s fordítsd el tőlem a velem született vakmerőséget, belém rögzött gyanakodást, álhatatlanságot, a kevély gondolatokat, fölgerjedt képzelődéseket és a rendetlen kivágyásokat, s kívánságokat. Ments meg már valaha a módik és hajtornyozások bolondságától ; ne legyek távábbá is nevetség tárgya az okosoknak. Tégy vigyázóbbá a mások jó hire neve megsértésében és őrizd meg nyelvemet a szóhajtástól az asszonyok gyülekezetében, s kivált a fecsegés és suttogás viszketegségétöl a te templomodban ; szemeimet pedig az ide s oda kandikálástól. Adjad azt a malasztodat, hogy másokhoz, kivált az én jó férjemhez, kit a te i menyei gondviselésed ingyen kegyelemből urammá rendelt, hamis, csalárd és álnok ne legyek, ne viseljem magamat hozzája kedvetlenül és durczásan; az ő barátait és barátnőit csendesen és keresztényi szeretettel lássam, ne morogjak zörögjek nappal a házban mintegy gonosz lélek és éjjel adjak csendes nyugodalmat az ő ellankadt érzékenységeinek; minden házi dolgot vigyek és vitessek véghez, s hagyjak menni szép renddel és becsületesen. Adjad oh uram, hogy legyek mindenben józan és becsületes, szelíd és engedelmes, csendes és hallgató, hiv és állhatatos, kegyes és tűrő, szorgalmas és otthon ülő, igaz és egyenes, jótevő és hálada- tos, jámbor és alázatos. Nem az én akaratom legyen meg uram, hanem a tied, s az én uramé mindenekben. Őrizz meg végre, hogy ne kívánjak nagyobb lenni az én uramnál: ne ereszd az én nyughatatlan eszemet arra az ördögi gondolatra, hogy nálánál jobb urat érdemeltem volna, mert ő reája sem vagyok méltó, és az ilyenek nem egyebek, mint pokoli sugallatok. Ments meg oh édes Istenem tőlük most és mindörökkön örökké ! Amen. * * * A virág nyelv az oka. — Szerelmesek figyeljetek ! — Élt két fiatal jó barát, mindkettőjüknek ugyanegy hölgy volt szivök választottja. Tudták hogy vetélytársak. Szerették egymást mint jó barátok, de egyikük sem akart lemondani szerelméről a másik javára, pedig tudták hogy csak egyiküké lehet az imádott hölgy. A modern kor fél- szeg követelményei szerint párbajnak kellett volna köztük az ügyet eldönteni és pedig élet-halálra, de tudták hogy annyira szeretik egymást, miszerint egyik sem volna képes a másik jó barátra lőni. Másként határoztak tehát, hogy megtudják, melyiküket szereti igazán a választott kicsike. deg ellen, védett a nadrág kopás ellen, de még a kutya harapás ellen is. Tudta legalább az ember a kurta szárú pipáját vagy a bicskáját hová dugni. Most a zsebbe került a peneczilus, hogy abban is legyen valami, mikor pénz úgy is ritkán van benne ............ Úgy látszik az én Rothweisgrün lutrisom, a hosszú szárú csizma jó voltát esős időben még nem felejtette el. El is jött hozzám — röviden, de érthetően, kölcsön kérte őket. Két pár volt — egyiket oda adtam neki. Pogányul esett. Sár volt, nem annyira idebenn Budapesten, mint odakünn. Ő pedig kifelé Kerepesre készült — gyalog. Azt mondotta, hogy csak másnap reggel jön haza. Már csak ezért a szép szavaiért, ha mind a két párt kérte is volna, odaadtam volna neki. Oda én 1 Ó! a férj barátságát keresni, mikor a csinos feleséggel régen abban vagyunk. Isten látja bűnömet. Vétkeztem az igaz, de hát egy halandó sincs bűn nélkül. Hogy előbb vagy utóbb követjük el — az már az idő kérdése. Aztán hát mit tehettem én arról, hogy a menyeskének olyan nagyon megtetszettem. Tedig hát nem voltam olyan valami különös helyre legény, de az asszonyok tudj' isten a hányán vannak mind annyian másként gondolnak. Ott volt épen előttük egy virág nyelv. Egyik lapján ezen oraculum volt olvasható: „Ha egy nő a virágot, melyet imádójától kap, hajába tűzi, úgy csak kaczérkodik vele s tetszeni vágyik, ha k e- zében tartja, egészen közönyös az illető előtte, s ha mellére tűzi, akkor igazán szereti, mert megbecsüli a virágot s méltó helyre tűzi!“ Ifjaink ezt elolvasva elhatározták egy közelgő tánczvigalom előtt, bogy mindketten küldenek virágot választottjuknak, abból aztán meg fogják tudni, ki a győztes a szerelemben. Epedve lesték a tánczvigalom estéjét, mely boldogságuk fölött volt sorsdöntő. A hölgy megjelenik. Ifjaink szeme rá- -r tapad. Az egyik arcza kiderül, örömtől ragyog, mert az ő virágja díszíti a hölgy keblét, — a másik halálsápadt lesz, mert az ő virágját csak a kézben tartva pillantja meg. A vigalom lezajlott. A terem kiürült. Ifjaink egy mellékterembe vonulnák, s egyik örömében, másik bujában emeli a habzó pezsgővel telt serleget a hölgy egészségére. • „Barátom — kezdé a reményében nm csalódott — ily nagy csapást, ily csalódást iaJ: el nem viselhetek, holnap megszűntem élni, az ő szerelme nélkül nem élhetek.“ Meghallja ezt a szomszéd asztalnál ülő xi egyik barátjuk s oda menve asztalukhoz, az előbb mondott szavak okát kérdi, s midőn megtudja az előzményeket a következő szavakra fakad : — „Oh ti balgák, ítéltek ész nélkül, s csak szivetekre hallgattok. Lásd te képes re volnál most életedet kioltani, mert csalatva hiszed magad, s a nélkül hogy arról komolyan meggyőződtél volna, s egy virág nyelvi bohóság után indulsz. Lássátok, ti olvastá- - f< tok a virág nyelvet s a szerint ítéltek, de e hát haAő nek’i, közös választottatoknak tudomása sincs a virág nyelv e bohóságáról s s r' miután mindkét csokor virágot nem tűzhet é o‘e keblére, egyiket öntudatlanul is kezében kelle tartania, s igy ártatlan a virág elhelyezésben.“ Fölvidult e szavakra a két barát arcza, .nsí s igazat adva azoknak, elhatározták, hogy nem bízzák többé magukat a virág nyelvre, ív hanem megkérdezik egyenesen választott- -Go juktól, hogy melyiket szereti közülök. * * * íme a példa! ifjú barátim, ne induljatok a virág nyelv után, vagy ha mégis annak használatára vagytok kényszerítve, előbb választottaitoknak küldjétek egy virág nyel- -íev vet s figyelmeztessétek öt arra, hogy ti if ahhoz tartjátok magatokat. Tanácsolja nektek Figaró. Újdonságok. = Penczen három körjegyző is hi- vataloskodik jelenleg, egyik a község által l- fu választott, másik Bene Gyula segédszol- lox; gabiró által, harmadik Veres János főszolgabíró által kinevezett. Melyik most m már az igazi ? (N. L.) = A gőzhajó társulat városunk utazó közönségét igen kedvezőleg érintő árleszállítást eszközölt a Vácz és Budapest g : Vagy talán lutrizási kitartásom volt fo oly nagy hatással reá, hogy kegyeit meg gom nyertem ? Bizony nagy szó is az 30 és né- -ón hány évig lutrizni s egy árva ternót nem mon nyerni és még sem csüggedni el. Nem vagyok török, de nagyon hiszek ■ a a végzetben. Mikor a fütyörésző suszterom az első Go erős dikics kerítést csinálta csizmám vastag oc.íg bőrén, már akkor meg volt Írva, hogy ez a : so csizma különös emlékű leszen. Nem lett volna azonban az egész csizma dologból semmi csiklandós, ha a csinos lutrisné nem játszik közre a dologban. Azok az asszonyok ! — de sok váratlan dolognak is megindítói! Gyanakodott is nagyon sokat ;0 a lutris, hogy nem csak a lutriba tenni járok hozzá. Nem gondolkodott roszul Rotb- weisgrün komám. De hát Istenem, csak nem kötheti le az ember kezeit meg a szemeit, a száját és füleit, mikor olyan csinos barna szemű, idomos menyecske előtt áll, a ki olyan figyelmes az ember iránt, hogy már a csizmája kopogásáról is megismeri. Mikor az a csizma kopogás hallása oly jól esett neki. Kitudja miféle kellemes óra felidézője lehetett? A szív nem olyan kritikus mint a fül. Dicsérem is a fülét Rebe k á n a k, hogy oly jól meg tudta különböztetni az én csizmám erős kopogását a másétól. Csókolnám meg értő! Nem csak jó füle, de a szive még jobb lehetett — mert itt úgy látszott
