Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-04-09 / 15. szám

dinand kíváncsiságát, s látni ohajtá a titokzatos ismeretlent.

— Hadd lépjen be a vendég — igy szólt a várakozó pinczérhez.

Pár perez múlva egy középtermetű elegáns külsejű fiatal ember lépett a szobába a legújabb divatú öltözetben, magas gallérral, hófehér keztyükkel, baljában ugró szemüvegét, jobbjában divatos köcsögkalapot tartván. Valóban csodálatos alak volt. Arcza sima, de a borotválkozásnak még nyomai sem látszottak.

— Ah uram, — mond Ferdinand — ön szíveskedett névjegyét előre beküldeni, de mondhatom, minden faradságom daczára sem bírtam kibetüzni a névjegyen, hogy kihez legyen szerencsém.

— Nem tesz semmit, mindjárt be fogom magamat mutatni, — felelt a vendég.

— De uram mondja meg legalább micsoda ügyben akar velem most beszélni?

Ha úgy tetszik, megmondom. Adósság ügyben. Kérem legyen szives velem egy pár perezre félrevonulni.

— Semmi esetre! Ah hitelező! Isten úgyse ! nem érdemes ezt titkolni. Beszéljen uram őszintén, ezen urak itten barátim, nekik úgy sem fog feltűnni azon eset, ha egy oly féle embernek, minő magam is vagyok, egy kis adóssága van Páris boule- vardjain.

— Roquefeuil ur! Tiz éve annak, — igy kezdé beszédét az idegen — hogy ön egész vagyonát feláldozta vicomte-de Bre- vannes becsületének megmentése végett, ön 300000 frankot fizetett ki helyette s igy önmagát fosztotta meg minden segédforrásaitól. Tudjuk jól mit tesz az ha egy olyan embernek mint ön, ki a nélkülözéseket sohasem ismerte, itten Parisban minden pénzétől megfosztva kell állania, önnek ugyanekkor egy furcsa ötlete támadt agyában. Papirt vön kezébe a Loujs-le-Grand utczai lakásában és e papírra a következő szavakat irta:

„Alólirt ezennel felajánlom lelkemet a sátánnak, ha ő nekem tiz évig tartó gazdagságot szerez.

Roquefeuil Ferdinand.“

E pillanatban kün óriási szélvész dühöngött, szobájának ablakai nyitva voltak, a szél tehát felkapta a papirszeletet, kirö- pité azt az ablakon és tovább vitte az iratot — talán egészen a sátán lakásának küszöbéhez.

—• Honnan tudja mindezt uram ?

— Hagyja bevógeznem a beszédet. Másnap mindjárt nagy változás történt az ön helyzetében. Ön egy régi bútorának tartalmát átvizsgálván, ott egy tízezer frank- nyi összeggel telt tekercset talált. De ez még semmi. Midőn Badenben tartózkodott, megpróbálta szerencséjét a sorsjátékon és igy vagyona tizszeresre emelkedett.

— Mindez nagyon is igaz uram, de....

— Várjon egy kissé. Mindjárt bevég- zem. Az igaz, hogy ön gyorsan meggazdagodott, de egyúttal feláldozta függetlenségét — a sátánnak.

— De mit akar ezzel mondani uram ?

— Azt, hogy a szerződés értelmében

a tiz év a holnapi nappal lejár. Tehát 24 óra múlva ön az enyém

............Én vagyok — a sátán.

A mai materialisztikus világban a hét pajtás bizonyosan kidobta az ajtón az ily tréfát űző ismeretlent. De 1844-ben midőn elbeszélésünk szerepel, az emberek még többet elhittek, mint most. Azonkívül ugyanezen időben terjedtek el Hoffman elbeszélései Francziaországban s ugyanezen időben adta ki Soulié az „Ördög emlékiratait.“

Mind ennek daczára a hét fiatal ember hangosan felkaczagott. Azután igy szóltak a sátánhoz:

— Sátán uram, szabad megkínálnunk egy pohár champagne-ival?

— Én csak „lachrima christi“-vel élek •— de most az egyszer nem bánom, töltsenek hát!

Erre egy hajtással kiürítette poharát és igy szólt Ferdinandhoz: „Van szerencsém önt üdvözölni Roquefeuil ur — a viszontlátásra! Holnap újra találkozunk.“ És meghajtván magát eltűnt.

A hét pajtás újra hangos nevetésben tört ki. Kevéssel ez intermezzo után, mivel már három óra volt éjfél után, mindnyájan hazatértek.

A következő napon már délfelé járt az idő, midőn Ferdinánd felkelt. Szolgája lépett be hozzá és négy levelett nyújtott át neki. Ezek egyike ugyanazon kézírással volt Írva. mint a melyet tegnap a boulevardi vendéglőben nem tudott kibetüzni.

— Ah újra a sátán levele ! Úgy látszik hogy sátán uram nem akar nekem békét hagyni.

A többi három levél épen nem kedvező híreket hozott Ferdinand számára. Az egyikben azt olvasta, hogy a bankár, kinél vagyonának legnagyobb részét letette, megbukott és tőkéjének megmentett maradványával egy havre-i hajón Amerikába sző kött.

A második névtelen levélben azt hozta valaki tudomására, hogy ama fiatal özvegy, kivel három nap múlva egybekelni akar1}, titkos viszonyt folytat egyik barátjával éppen azok küzül, kik az esti mulatságon vele együtt vigadtak. Az igaz hogy az ilyen névtelen leveleknek nem sok hitelt szoktunk adni — de ez oly őszinteséggel, oly meleg hangon volt írva, hogy Ferdinand egy cseppet sem kételkedett a dolog valója felől.

A harmadik levél még keserűbb kiábrándulásokat tartalmazott Ferdinand számára. Egy társaságban való szerepléséről volt a szó, hol őt számba nem vehető embernek nyilvánították.

— íme ilyen az élet! — sóhajtott fel Ferdinánd — vagyonom oda van ! barátim, jegyesem, az emberek mind cserben hagytak! Nincs egyéb hátra, mint ismét a sátánhoz fordulni. Erre kezébe vette a sátán levelét s most nagyobb figyelemmel és odaadással kezdé olvasni a karczolatokat a színes papíron

A levél francziául volt írva, tehát nyilván való, hogy a sátán képesnek érzi magát a világ nyelvén Írni. Hosszas fáradság után a következő szavakat betűzte ki: „Ferdinand !

Ma az „Ördög játszmáját“ adják a vig operában, jöjjön el oda 9 órakor s kopogtasson a 3-ik számú páholy ájtaján ott bizonyosan meg fog találni engem.

Legrégibb barátja Sátán.“

— Valami titok rejlik ez alatt, vagy puszta játékot űz valaki velem — gondolá magában Ferdinand. Ha elmegyek gúny tárgyául használnak fel, — ha nem megyek azt fogják gondolni, hogy félek. Tehát elhatározta magában, hogy el fog menni.

Még nem volt 9 óra, midőn ott volt a 3-ik számú páholy ajtaja előtt. A páholy ajtaja véletlenül felnyílt. Egy bájos hölgyet pillantott meg Ferdinand a páholy előterében válogatott öltözékben; ki kecsesen legyezte magát gazdag hímzésű legyezőjével. Minő meglepetés ! Ugyanazon arcz, ugyanazon mosoly az ajkon, mint a melyet tegnap éjfélkor a boulevardi vendéglőben látott. De miért mutatkozott a sátán mostani alkalommal hölgy alakjában, az titok volt Ferdinand előtt.

Alighogy Ferdinánd belépett, az ismerétlen hölgy felugrott helyéről és igy szólt hozzá:

— Roquefeuil ur! ime már ma valódi állapotban láthat engemet. Van szerencsém magamat bemutatni — én de Brevannes Ophélia vagyok, egyetlen leánya annak, kiért ön vagyonát feláldozta. Ne vegye tolakodásnak ha a csorbát, melyet ön e nemes tette által vagyoni helyzetén ejtett, kiköszörülni akarom. Én gazdag vagyok s kész arra, hogy kötelességemet teljesítsem. — Akarja-e ön, hogy nejévé legyek?

— Istenemre — mond Ferdinand — ez a sátán valóban bájoló! — Erre kezét nyújtotta neki és helyetfoglalt mellette.

Három hónap múlva, mint férj és feleség utaztak a bagniéres de bigorre-i fürdőbe.

Újdonságok.

= Figyelmeztetés. Lapunk kihordását jelen számunktól kezdve más egyénre bízván, kérjük helybeli t. előfizetőinket, ha netán a beállott változás következtében valaki e számot meg nem kapná, kérjük, szíveskedjék hiadó hivatalunkba küldeni az elmaradt lapért.

= Kérelem. Mindazon előfizetőinket kik, lapunk képes melléklapját a „Délibábot megtartani óhajtják, kérjük, hogy e hét folyamán jelentsék ki ebbeli szándékukat, mert a 3-ik számot már csak azon előfizetőinknek küldjük meg, kik a „Délibábénak is előfizetői lesznek.

— A „dalkor44 és „zeneklub!»44 Husvét hétfőjén a lőház helyiségében a lőegylet pénztára javára táncz- vigalommal egybekötött D a 1- és Zene estélyt rendez. Az estély érdekesen összeállított műsora a következő: Műsorozat. I. 1. Bellini, „Beatrice di Tenda“ dalmű nyitánya. (Zeneklubb.) 2. Zimay L. Népdalok. (Dalkör.) 3. Golde A. „Galop di bravura,“ zongorára, Izák Lajos ur. 4. Szaval- lat, Zmertych Ödön ur. o. a) Schubert F. „A vadrózsa,“ b) Romanesca, 16-ik századbeli dallam, c) Beethoven „Clärchen halála,“ „Egmond“ drámából, (Zeneklubb.) II. 6. Wagner Richárd. „Tannhäuser“ dalmű nyitánya Bülov János átiratában, zongorán 4 kézre, Izák Lajos és Ulrich Géza urak. 7. Adagio és Presto, vonósnégyes, Mandl Li- pót, Ulrich Géza, Várföldi Elek és Izák János urak. 8. Flotov. „Mártha“ dalmű legszebb dallamai Doppler K. átiratában fuvolára, Kökény Fereucz ur, zongorán kiséri

Izák Lajos ur. 9. Weber K. M. „Rondo. Perpetuum mobile“ zongorára, Izák János ur, budapesti zeuetanár. 10. Huber Károly, „Harmonia induló,“ ének és zenekarra. Dalkör és zeneklubb. Kezdete esti 1/iS órakor pontban. Belépti dij személyenkint 1 írt. Fe- lülfizetések köszönetettel fogadtatnak s kir* lapilag fognak nyugtáztatni. A dal- és zeneestélyen az összes tagok szívességből működnek közre .A kitűnő hangú zongorát pedig özv. Prokop Ferenczné volt szives az estélyre átengedi. Az estélyt tánczmulatság követi, melyen M a r c z i n k kedvelt zenekara fog működni. Reméljük, hogy közönségünk a czél iránti tekintetből tömeges részvétével fogja az estély fényét emelni.

— KcgattiKláU. Kedden délután vonult el városunk alatt a „Danubia“ csónakkal ama 8 derék erejű magyaróvári gazdász, kik Mosonyból vasárnap reggel 5 órakor indultak el vizi utjokra. Hétfőn Győrött voltak, Komáromban a heves zápor visszatartá őket, s igy csak kedden értek Esztergomba, hol megebédelvén folytatták útjokat Vácz felé s este már a fővárosban voltak.

= A múzeum egylet részére Hainiss Rikárd ur egy a Hallei 1846 — 47-iki ínség és drágaság emlékére veretett ólom emlékérmet ajándékozott.

= Feypolcl Kornél Pest-Pilis-Solt- Kis-Kún megye s Kecskemét város területére pénzügyi tanácsosi ranggal és illetménnyel kir adófelügyelővé neveztetett ki.

= IJj Pest lírá jává P a n e k Lő- rincz, helybeli gymuásiumi igazgatónknak atyja választatott meg.

=• A Sajtó fogházból tegnap Szombaton szabadult ki S z a t h m ár y Károly a „Debreczen“ szerkesztője s a Húsvéti ünnepeket városunkban fogja tölteni.

= Peuez községben E m e r i c h Gottfried úr lett a megüresedett jegyzői állásra helyettes jegyzőnek kinevezve.

= Városi adóvégrehajtónak Á d á m Alber úr lett kinevezve.

= Gtyászlag». A váczi székesegyházi káptalan tagjai mélyen szomorodott szívvel jelentik szeretett kartársuk Nagyságos és főtisztelendő Müller Miháy Szent Miklósról czímzett csukási prépost, olvasó-kanonok, zsinati vizsgáló, helybeli főgyimnasi- um melletti püspöki biztos, bekebelezett egyházi jogtudor, aranymisés áldozár, s a Ferencz József rend lovagjának folyó hó 7-én életének 87, áldozárságának 65. évében a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után történt elhunyták Hült tetemei

f. hó 9-én délután 472 órakor fognak a a székesegyházi sírboltba elhelyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig e hó 12-én fog a mindenhatónak a székesegyházban bemutattani. Az örök világosság fé- nyeskedjék neki!

= Halálozás. Nagy Pénteken temették el közönségünk élénk részvéte mellett a váczi egyházmegyei papnöveldéből Fekete Géza IV. éves hittanhallgatót, ki élte tavaszán kora 24-ik évében tüdő- vészben hunyt el. A gyászjelentést hallgató-társai a papnövendékek adták ki feled- hetlen kedves társuk s barátjuk elhunytéról. Koporsójára koszorút tettek osztálytársai e fölirattal : „A IV. évi hittanhallgatók feledhetlen pályatársuknak,“ a növendékpapság e fölirattal: „A püsp. papnövelde növendékei szeretett testvérüknek,“ és a növendékpapság „Pázmány egylete.“ Nyugodjék békében!

= Installáczfó. F. hó 3-án délelőtt volt ünnepélyes beigtatása az újonnan kinevezett és előléptetett kanonokoknak a székesegyházban. Az ünnepélyes szertartást Sponner József kanonok s felvárosi plébános úr végezte s az ő kezébe tették le a beigtatottak az esküt is. A szertartás végeztével Sponner kanonok ur egy egyházias és hazafias szellemű magyar beszédet tartott kanonok társaihoz, melynek végeztével a beigtatottak helyüket elfoglal- i ván szent misével záródott be az ünnepélyes installáczió.

= A régi ötös és százas bankjegyek. A jelenleg forgalomban lévő 5 frtos állam jegyek bevonása tárgyában 1881. évi 1028/p. m. sz. a. kelt rendelet értelmében az 1866. évi julius hó 7-ről keltezett 5 frtos állam jegyek 1882. évi júliusig valamennyi állami pénztárnál és hivatalnál fizetéskép elfogadtatnak. 1882. évi julius hó 1-től 1882. évi deczember 31 -ig azonban már csak is a m. kir. központi állam- pénztárnál. — Az 1881. évi 2212/P. M. sz. rendelet értelmében pedig a jelenleg forgalomban levő osztrák nemzeti bank czi- mén levő 100 frtos bankjegyek az állam pénztárak és hivataloknál rendes fizetés utján 1882. év julius hó 31 ig. 1882. év augusztus hó 1-től október 31-ig már csakis az osztrák magyar bank budapesti és bécsi főintézeténól becserélés utján fogadtatnak el.

=a A fagyos szelek ez évben is megmutatták félelmes hatásaikat. Csütörtök és péntek virradóra erős fagy jelent

kezett az ország több vidékén s városun* kát is sujtá csapásával, mivel a múlt heti természetellenes hőség mellett a rohamosan megindult, növényzetben nagy károkat tett, a kerti vetemények nagy része, a gyümölcsfák 8 a szőllők is, kivált az idei „bujtások“ sokat szenvedtek az éljeli fagyoktól, s igen félő, hogy nem csak városunk de az egész ország is na^ry csapással áll szemközt.

= Véres dráma Aszódon. F. hó 4- éu este 6 órakor Deutsch J. odavaló bérlő fiatal szép leánya sétálni ment unokanővérével. Egyszerre egy ismeretlen fiatal lépett eléjük s Deutsch kiasszonyra kétszer rá lőtt egy pisztolynól azután magát lőtte meg. A lövésre összefutottak már haldokolva találták őket vérükben. A szomorú eset nagy szenzácziót keltett. Mondják, hogy a fiatal ember Deutsch pénzüzér- kedéséuek volt áldozata, s leányán akarta magát és Deutschot megboszulni.

= Keleti marhavész gyanúja merülvén fel egy elhullott tinónál a kereskedelmi ministerium városunkba egy állami állatorvost küldött, ki polgármesterünkkel együtt már négy nap óta fáradozik a betegség megállapításán. Minthogy azonban újabb betegülési eset fel nem merült s minthogy az exhumált hulla részek közöl épen azok hiányoztak, melyekből a kór biztosan megítélhető lett volna: biztos kórisme nem volt felállítható. A körülményekből Ítélve nevezett állatorvos azon hiedelmének ád kifejezést, hogy a kérdéses állat nem a keleti marha vész következtében hullott el; mit a gazda közönség megnyugtatására örömmel regestrálunk.

= Vásári hírek. A múlt héten lefolyt országos vásár, bár eléggé látogatott volt, mindannak daczára végeredményében nem volt teljesen kielégítő, s csak is középszerűnek mondható. A kínálat minden nemű árura nagy volt, azonban a vételkedv hiányzott, ez leginkább kitűnt a ló és a marhavásárban, mi azonban annak is tulajdonítható, raikép ugyanakkor egyébb helyeken is tartattak nagyobb vásárok s a vásárlók nem jelentek meg a távolabbi vidékekről. Nemkülönben hátrányára volt városunknak az is, hogy az izraeliták húsvéti ünnepe ugyanekkor következett be. Ló átirottan eladatott 399 db.; szarvasmarha 1035 db. s igy összesen 1434 db. a mi eléggé tekintélyes szám. A felhajtott ló és szarvasmarha állomány közt ragályos betegség egy esetben sem észleltetett, s csak is a vásár után találtatott egy czigány tulajdonában takony-kóros ló, mely is vegyes bizottságilag történt megvizsgáltatása után kiirtatott. A kirakodó vásárban, különösen a panorámák s az ördögszekere körül is pezsgő élet mutatkozott, alkalmat szolgáltatván egy némely zsebmetszőnek művészete gyakorlására, azonban csekély eredménnyel, mert részint a zsebek üressége, részint rendőrségünk éber figyelme akadályukra szolgált. Néhány sipista is megkísérelte a szerencsét egy pár paraszt embert kifosztván. Nagyobb lopások nem fordultak elő.

X A „MiUmári44 pályanyertes népszínmű köztetszésben részesült dalainak első füzete mely a következő dalokat tartalmazza : 1. Csillagos a holdvilágos éjszaka. 2. Tejes gyertyát égetek én. 3. Esik a hó csúszik a szán. 4. Ropogós a czipöm. 5. Akár mit beszél a lány. (Árva Zsuzska népszínműből) megjelent a „Harmónia“ magyar zene művészek társulata kiadásában. A dalokat Huber Sándor az ismert nevű népdal zene iró tette le énekre zongora kísérettel. Kapható a társulat nemz. zenemű kereskedésében (váczi utcza 3) Ára 1 frt. A második füzet, mely a szenzácziót keltett „Mi- limári Couplet“-et tartalmazza még e hét folyamán megjelenik.

X IJj zenemű. Táborszky és P a r s c h zenemű kereskedésében megjelent és kapható „La Perle de Brésil“ (Brazília gyöngye) mazurka zongorára szerzé ifj, F a h r b a c h Fülöp. Ára 75 kr.

X „Honor és Vidéke44 czimmel Monoron vegyes tartalmú hetilap indult meg P e r c z e 1 Lajos, Mikola László és Lajos szerkesztése alatt.

Szerkesztő üzenetek.

— Kiss Sándornak. Nógrád. Köszönöm a küldeményt, A török világból való határigazitó levelet a m. lörténelmi társulatnak küldtem el,

— Tavaszi Ibolyának: Nagyon^ gyenge a hajtás, majd ha több napsugár jön rá, talán szebb lesz virága ?

— A niajsaiaknak: Kívánságotokat a menynyire lehet teljesítem. Kosdi úr megígérte közreműködését! Boldog ünnepeket!

— Kelen. Jönni fog.

— *fj Szászi Isztván urnák. Az egyik beválik.

— Taczinak. A folytatást küldd e héten< A kért példányokból küldök.

Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos:

ifj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV.