Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-12-17 / 51. szám
IV. évfolyam. 51. szám. Vaez, december 17. 1882. ___ ß ÉS K $ ia VACZIKOZLON 11 ÜU 1 1 YIS VIDÉKI ERDEKÜ TÁRSADALMI, KOZGAZDASAGIS IRODALMI HETILAP/? Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak : Évnegyedre ............... 1 írt SÓ kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora ..............................20 kr. Bélyeg-illeték minden bcigtatásnál S0 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők : Yácz ; Gcisparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. N értele n közleményeket figyelembe nem veszünk. ISérincntetlcn leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Felhívás a váczi háziszegények intézetének érdekében. Vácz városának minden szép és jóért lelkesülni tudó polgárai a karácsonyi szent ünnepkör alkalmából évenként meg szokták hozni szeretet áldozataikat a gondozásunk alatt levő háziszegények intézetének javára. Teljes bizodalommal fordulunk tehát most is a város tisztelt közönségéhez és a segélyre szorult, de koldulni piruld háziszegények érdekében felkérjük a szerető lelkeket, hogy a nevezett intézetnek gyámolitásához kegyes adományaikkal e;-; évben is járulni kegyeskedjenek. A könyöradományok benyújtására a városi polgármesteri hivatal s a két plébánia helyisége tűzetik ki, — s jövő évi január hó 6-ig bármily csekély adomány szivesen elfogadtatik. A kegyes adakozók névjegyzéke sajtó utján fog közzététetni. A folyó évben intézetünk 36 szegényt segélyezett, s ezeket egyenként 40, 5o, 6o, krajezárnyi heti segélyben részesité. S ezen alamizsnák ösz- szege, beleszámitva az év végéig még kiosztandó részieteket is, 878 frt 5o krt teend. Kelt Vácz on, deczember hó i3-kán, 1882. Tanács János m. k. plébános és intézeti elnök. Nikitits Sándor m. k. Paur János m. k. intézeti jegyző. gondnok. Ifjú gróf Iláday Cíedcoii ő nagyméltósága, m. kir. honvédelmi miniszterré történt kineveztetése alkalmából a városi képviselő-testület által hozzá intézett üdvözlő feliratra az alább következő magas leiratot intézte : „Mélyen tisztelt képviselő testület! Köszönöm azon megtisztelő figyelmet, a melyben honvédelmi miniszterré történt legkegyelmesebb kineveztetésem alkalmából kifejezett szives üdvözletük folytán részesültem. A. mélyen tisztelt képviselő testület érdemem felül jutalmaz, midőn hozzám intézett becses levelében személyemmel hozza kapcsolatba azon előnyöket, a melyek Vácz városát a közel múltban érték ; — mert ha azok kivívását közreműködésem elősegítette is, e tevékenységgel tartoztam ama bizalomnak a melylyel a város többsége annak idején szerencséltetni szives volt. Nincs czélom, de okom sem lehet ezúttal oly irányú nyilatkozatok tételére, a melyek — talán — alkalmasak volnának a nagyérdemű képviselő testületre leköte- lezőleg hatni. S ennélfogva méltóztassanak a minden utógondolat nélküli viszont érzelmeim nyilvánulásának tekinteni azon kijelentésemet: hogy nekem Vácz város érdeke éppen oly kedves ma, mint volt akkor, a midőn bizalmuk közvetlenségénél lógva e város érdekéért hivatásszerüleg működni, feladatomat képezte. Azon reményben, hogy e kijelentésemet éppen oly szivesen fogadják, a mily kellemesen leptek meg engem a személyemhez intézett szives jó kivánataik; — hazafias üdvözlettel maradtam. Budapesten, lS82-ik évi november 4-én a nagyérdemű képviselő testület igaz tisztelője: Ifjú gróf Ráday Gedeon s. k. Hazánk bortermelőihez. Daczára azon eredménytelen kísérleteknek melyek eddígelé a magyar borvitelnek szervezésére irányultak, daczára azon közönynek, melylyel eddigelé mindezen törekvések fogadtattak, melyek hazai termésünk egyik legnagyobb tényezőjének, a bornak világkereskedelembe hozását czélul tűzték, mégis indíttatva érzem magamat erre, hogy ma midőn a világkereskedelmi conjunctúrák a borkivitelre nézve mindinkább kedvezőbbé alakulnak, ne merítsek csüggedést a múltak kedvezőtlen tapasztalataiból, hanem újólag s talán sikeresebben kezdeményezzek oly lépéseket, melyek rég óhajtott czélunk elérésére vezessenek. A visszonyok kedvezőbbé alakulásába vetett bizodalom bírt reá arra, hogy az országos gazdasági egyesületben a borkivitel szervezésének kérdését megpendítsem s megpendítsem az eddigiektől eltérő — oly módon, hogy feladva a reményt a nyereségre vágyódó tőke hozzájárulására nézve — a bortermelőknek országos szövetkezését hozzam javaslatba. Az országos gazdasági egyesület borászati szakosztálya beható tanácskozások után azon meggyőződésre jött, hogy vannak oly modalitások, melyek alapján a bortermelők sikeres szövetkezése elérhető lenne — s magáévá tette javaslatomat — de magáévá tette a nevezett egyesület igazgató választmánya is, azon megbízással ruházván fel egyúttal, hogy a hazai bortermelők ezen országos szövetkezésének szervezését kezembe vegyem. Ezen megbízatás folytán hívom fel ezennel szőlőtulajdonos társaimat arra, hogy ezen kezdeményezésben a közjó, valamint saját jól felfogott érdekükben is szellemi és annyagi eszközökkel támogassanak. Számitok e tekintetben azon előszeretetre, melyei hazámfiai mindazon művelet irányában viseltetnek, mely e haza sorsán javíthat; száraitok azon ügybuzgóságra, mely az utóbbi években a hazai termelés minden terén és gazdaközönségünk minden rétegében nyilvánult. Számitok végre, de első sorban azon áldozatkészségre, melyet nem egy nemes czél elérésére irányult törekvésemnél volt már alkalmam tapasztalni, és biztosan hiszem, hogy a magyar nemesség s különösen a nagy latitudiumok és terjedelmesebb szőlők birtokosai, ez utón is elsők lesznek, és mint úttörői a javulásnak, tevékeny közreműködésük által támogatni fogják ezen közhasznú és általános fontosságú alkotást. De számitok főleg az utóbbi időben már oly annyi példa által igazolt tapasztalásra s ebből eredő meggyőződésre, hogy alkotásaink a termelők valódi érdekeit csak akkor fogják igazán felkarolni, ha a közvetítő rideg tőke mellőzésével a termelők szövetkezetének alapjára helyezkednek. Segíts magadon ! Ez a jelszó az, melyet zászlónkra írnunk kell. Az alkotás tehát, melyhez szőllő birtokos társaimat közreműködésre felhívom, a bortermelők országos szövetkezete. Minthogy szakemberekhez szólok, felesleges annak czéljait, valamint indító okait kimerítően taglalnom, s csak azon lényeges alapeszmék felsorolására szoritkozhatom a melyekben ezen rendszer az eddig meg- kisérlett eljárásoktól különbözik, és azon eljárási tervezetnek közlésére melynek követésétől a síkéit várhatom. Ha boraink értékesítése czéljából egy „borászati részvénytársulat“ alakittatik mint az már meg is kisértetett, annak működése ugyanaz lesz, mint az egyes borkereskedőé, csak nagyobb mérvben ; annak főczélja lesz, lehető leggyorsabban, lehető legnagyobb nyereséget előállítani, és azt részvényesei közt elosztani, kik rendszerint nem bortermelők ; a társulat ennélfogva a lehető legolcsóbb árakon fog borokat vásárolni, és azokat a lehető legdrágábban eladni; a bortermelők csakis a legcsekélyebb árakon fogják ezúton is értékesíthetni boraikat, az eladási árak emelkedéséből eredő haszonban pedig nem fognak részesülni, minthogy az tisztán csak a vállalkozók, t. i. részvénybirtokosok erszényébe fog folyni; a kivitelnek emelkedése folytán a borok kelendősége ez esetben is emelkedni fogna, a mi kétségtelenül hasznára válnék a bortermelésnek az értékesítés álandósitása által; ez azonban ismét azáltal lenne köny- nyen veszélyeztetve, hogy a részvénytársulat mindig a magas eladási árak elérésére fektetné a fősulyt, könnyű, állandó értékesítés szempontját háttérben hagyván. Más fejlődést lehet remélleni egy országos borászati szövetkezet működésétől, melynek tagjai csakis szőlőbirtokosok lehetnek, és pedig szőllöterületük arányában. Ezen szövet kezet számba veendi azon árt, melyért a borok értékesíthetők, és azok beszerzésénél csak annyival csekélyebb árt fognak nyújthatni, a minő különbözetösszeg szükséges a vállalat kezelési költségének fedezésére, és fejlesztésének biztosítására ; az eladásnál pedig nem a legmagasabb egységárak elérése lesz a főczcl, hanem az értékesítés folyékony és biztos eszközölhetése; megfog tehát a szövetkezet elégedni mérsékelt haszonnal is, és azon fokozatos áremelkedéssel mely a czélszerübb együttes kezelés és a fogyasztó országoknak állandó jellegű áruval nagy menyiségbeni ellátása által előál- lani fog. Minthogy pedig a szövetkezet az elért tiszta nyereséget saját tagjai közt felosztja, ennélfogva az ezen üzletből eredményezett haszon csakis a termelő erszényébe fog folyni, úgy hogy az a csekélyebb borárak által szenvedett veszteségért ismét osztalék alakjában kárpótol tátik, mig ellenben a részvénytársulatnak csekély árak melletti eladásnál szenvedett veszteség a termelőre nézve végleges és pótolhatlan veszteségnek nevezhető. A szövetkezet feladata lesz, a tagok által beszolgáltatott, valamint vásárolt borokat központi pinezéiben kezelni, kivitelre képesíteni ; első sorban és főkép a csekélyebb minőségű, olcsó borok nagy mennyiségben! kivitelére fogja irányítani törekvéseit. Továbbá köteles lesz saját tagjainak borait, ha azok úgy kívánják, és a szövetkezet becslői által megállapított vételárt el nem fogadják, kezelésbe átvenni, mely esetben az illető borok tulajdonosuk korlát, lan birtokát képezik, és általa bármikor bárhogy értékesíthetők. A szövetkezetnek főszékhelye, hivatala és főpinezéje, Budapesten lesz; azonban szükséges lesz pinezéket berendezni Fiumé- ben is, melyeknek kettős feladata lesz, egyrészt az ország déli megyéiben termett borokat ottan öszpontositani és kezelni, másrészt a Budapesti főpinezében kivitelképes- sekké vált borokot is kellene Fiumében összegyűjteni, és onnan lehetőleg csakis egész hajórakományokat egyszerre útnak indítani, miáltal a kivitel költsége tetemesen ap asz tat ni fog. Kívánatos lesz mindkét pinczehelyen eleve kisebb mérvben, a cognacgyártást berendezni, a kivitelre nem alkalmatos és az elromlott borok értékesítése czéljából; ezen mellék üzlet később a szükséglethöz és az előállított termények kelendőségéhez képest fejlesztendő lesz. Feladata lesz a szövetkezetnek működésének első évében már lehetőleg előmozdítani vidéki szüretelő egyletek keletkezését, melyekkel érdekkapcsolatba fog lépni, esetleg maga fog fiókegyleteket alakítani, a legnagyobb terjedelmű és a kiválóbb borvidékeken erjesztő, helyiségeket berendezni az egyleti tagok termését szölőfaj és súly szerint saját közegei által feldolgoztatni, a kész bort központi pinezéibe átvenni. Ezen vidéki egyletek központjain mintaszőlők kiültetése és kezelése, továbbá mintaszürete- lési és pinczekezelési praktikus tanfolyamok lesznek életbe léptendők, és igy a szőlőmi- velés és borkezelés tőkélesbitésére a szövetkezet nagyhatású befolyást fog gyakorolhatni. Ezek a főbbvonásai azon szövetkezeti rendszernek, melynek alkalmazásától borainknak állandó értékesítését, és fokozatos áremelését várom, és melynek a borászati szakosztály által kidolgozott alapszabály tervezetét mellékelem; magától értetik hogy ez csak tervezet; az érdekletteknek feladata lesz, a végleges megalakulás alkalmával, az alapszabályokat végleg megállapítani, melyek mellett a vállalat sorsáérti felelősségét magukra venni hajlandók. Ezek azon főbb elvek, melyekre kezdeményezésem fektetve van s melyeket honfitársaimnak megfontolásra ajánlok. Remél- lem, hogy viszhangra fognak találni ez eszmék, s hogy a decz. 17-ikén d. e. 10 órakor Budapesten a köztelken tartandó
