Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-11-05 / 45. szám
IY. évfolyam. 45. szám. Yácz, november 5.1882. VACZIKOZLON HELIIS VIDÉKI ERDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Évnegyedre ............... 1 frt BO kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora ..............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség' és kiadó- hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők: Yácz; Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Kérinentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Szegények ügye, II. Most jön azonban a dolog mikéntje. Honnan vegyünk anyagot és miként értékesítsük azt szegényeink, valódi szegényeink javára. Itt mindenek előtt tisztába kell jönnünk azzal, hogy minden szegényt segélyezzünk-e? vagy pedig községi szegényeinket? A kérdés azonban oly nehéz megoldású, hogy közigazgatásunk reorganizatiójával függ össze és még inkább a létező közigazgatási törvényeink szigorú és kérlelhetlen végrehajtásával. Én azt hiszem, hogy nem vonom magamra a könyörtelenség vádját, ha kijelentem, hogy csakis községi szegényeinket vélem segélyezendőknek. Nem mondom, hogy ez alul kivétel épen ne legyen, de azt köny- nyen megoldja az emberbaráti szeretet. És pedig azért, mert a segélyezésnek tervszerűnek, a lakosság anyagi viszonyaihoz mértnek, és a szegények szegénysége indokaihoz és számához viszonyítottnak kell lennie. Hogy miképen tartsa minden T Á R_C Z A. Arany János halálára. Fátyolt a lantra ! . . . megszakadt a húr . . . Nem zeng nekünk dalt égi hangokon ; Kihűlt belőle minden érzemény, Ott fekszik im’ a bús ravatalon, Kinek szivünkben hő emléke van, Könyezzetek ! . . . meghalt dicső Arany! Kihűlt a szív, mely égett lángolón, A melyben annyi érzelem honolt S nemes jellem fényes gyémánt köve, Melyen nem ejte szennyet semmi folt, S ragyog miként a tiszta szinarany Könyezzetek ! . . . meghalt dicső Arany! Könyüt neki, ki oly sokat dalolt. Kinek szavára minden szív dobog, S minden kebel szent érzelemre gyúl, Könyüt neki hü szivek adjatok. A kit forrón szerettek annyian, Könyezzetek ! . . . meghalt dicső Arany! Midőn letűnsz óh fénylő Syrius, Szivünk a gyász sötét éjébe néz, De im’ reménycsillag ragyog felénk, S biztatva szól hozzánk a szív s az ész „Óh a dicső nem tűnt el nyomtalan ; Ne sírjatok, örökké él ARANY !u — Révész I. A pénz. Csinálta: Báró Manemett. Ne tessék tőlem valami különöset várni erről a nagyhatalomról. Gyönge vagyok a dicsőségét hozzá illő csongő-zengő szókegyes község szegényeit, nem e rövid czikk keretébe tartozik, de arra azért alap és vezérfonál e czikkben is található. De miből és hol tartsuk szegényeinket? Mindenek előtt teljes szigorral végrehajtandó az 1871 XVIII. és 1876 V-ik törvényczikkekben szabályozott községi illetékesség. Ha van szükség munkaerőre — miként bizonyos, hogy van, úgy a községi illetékeségüek bírjanak egyenlő körülmények között elsőséggel. Nem illetékességgel biró csavargót megtűrni nem szabad. E tekintetben kegyelmet nem ismernék, A helybeli szegényeknek szigorú felügyelet mellett biztosit megélhetést a munka és az emberbaráti könyörü- let. Munka, a munkára képeseknek kö- nyörület a nyomorékoknak. A felügyeletre szükséges szolga- bírói és városi rendőrökön kívül — szegényügyi bizottság, a mely állhat : a tanácsosok egy részéből és községi képviselőkből, kivált lelkészek és tanítókból és végül orvosokból, kik kai magasztalni. Még csak a meghatározását sem kisértem meg. A tudósok az értékek kézzel fogható kifejezésének nevezik. A költők azt mondják reá, hogy füst és pára. A német közmondás szerint a világ kormányzója. Az amerikaiak szemeiben meg csak az emberiség sorsának szekérkenője. Mél- tóztassék e meghatározások közül a legjobban tetszőt kiválasztani. Én sem az egyiknek, sem a másiknak az igazságát nem vitatom. Elég nekem annyi, hogy a pénz van. Jó magamnak ugyan édes kevés jutott belőle. De hallottam olyan urakról mesélni, a kiknek a pénztárában ezer számra hevernek a forintok. Hogy az illetők honnét szerezték azokat a forintokat, azt nem tudom. Hanem azt tudom hogy mi magyarok a „forint“ elnevezést az olasz „fiorino“-tól vettük. Ez a szó meg olyan régi, hogy az eredeti jelentését már maguk a mai olaszok sem ismerik. Ami azt bizonyitja, hogy nekik még korábban volt pénzök, mint nekünk. Őseink hajdanában tőlük telhetőleg föl is használták ezt a kedvező körülményt. Az olaszoktól pénzeltek, a meddig lehetett. Mikor azután annak vége szakadt, akkor meg a német szomszédhoz fordultak egy-egy kis önkéntelen nemzeti köles ön ért. Ezt a műtétéit ugyan akkortájt rablásnak nevezték. De a név nem változtat a dolgon. Lám a krajezárnak is, a garasnak is német volt az eredeti neve. Azért ha sok van belőle, mégis csak úgy szeretjük, közé a városi okvetlen besorozandó. Ennek feladata aszegények összeírása, körülményeik, szegénységük okának kipuhatolásaés állapotjuk szerint kategóriába való sorozása, asegély kezelése és kiosztása és a szegényekre való szigorú felügyelet. A segélyt készpénzben kiosztani nem kell, mert az nem a kitűzött czélra fordittatnék, hanem vagy terményekben, vagy a mi még jobb étszerekben, ez utóbbi azonban nálunk nem igen megy, mert oda helyiség és még több felügyelet szükséges, a mi ismét több erőt venne igénybe. Az anyag lenne a munka, a községpótlék egy része, közadomány, a nőegylet segélyezése, az ujjonnan letelepültek inkolatus dijja, sőt egyes az 1878. 5. tek, keretén kívül eső bírságolások. A rendőrség felügyelne szegényeinkre. A házalás betiltandó lenne és pedig 3 föoknál fogva: 1. Mert sok szegény, épen a segélyre szorult, nem tud házalni, p. a nyomorék, 2. mert a mintha testünkből való test volna. A német sógor „Kre u z e r“-nek és „Gr ä s c h e n“-nek hívja őket. A „Kreuzer“ név szószerint azt jelenti, hogy a „keresztes.“ Bizonyosan a szomszédnak is olyan kevés volt belőle néha, hogy kereszttel je- gyezgette meg, nehogy veszni induljon. A A „Groschen“ neve meg talán onnét kerül hogy nagyobb a krajczárnál. Nagyobb ám manap. Hanem a kik a „váltógaras“-ra, meg az „ezüstgaras“-ra emlékeznek, azok bizonyítják, hogy a régi jó időkben a garas volt a legkisebb pénz. Ennél kisebb csak még régebben, úgy száz esztendő előtt volt: a „fillér.“ Ez igazi magyar név. Az értelme most már kiveszett. Eredetileg azt jelentette, hogy „nagyon kicsiny.“ A szó töve még egy alakban, a „filigrán“-ban megmaradt. Ez is azt teszi, hogy apró, gnom munkájú valami. De a fillérből nem szabad azt következtetni, hogy mi magyarok a pénzben a kicsiny jót szeretjük. Kiadni igen, de bevenni nem. És hogy pénzbevételünk minél nagyobbnak látszodjék, a pénz alakjánál és értékénél mindig a nagyobb felé vonzódtunk. Már legelső aranyaink, a melyeket I. Béla királyunk nyolezszáz év előtt veretett, alakra is értékre is legnagyobbak voltak az akkor divatozott aranypénzek között. Későbbi ezüsttallérjaink akkorák, mint —■ a krónikás szavaival szólna — „a Holdnak karimája.“ És az értékök sem sokkal kisebb. Sőt még a réz váltópénzeink, a „dénár“, a „libertás“, a „régi kétgarasos“ is könyöradomány sohasem a szegénység és annak okához mérten, hanem az esetlegesség szerint adatik, — és 3. mert ezzel az erkölcstelenségnek, or- czátlanságnak, mégis a könyöradomány kiosztására vonatkozólag a zaklatásnak akadály vettetnék. De hogy szegényeinket a [feltétlenül szükséges segélyen kívül tisztességes munkából befolyó jövedelemmel segítsük, szükséges volna a viszonyokhoz mérten vagy dologház felállítása, vagy a közrend érdekének megfelelő háziipar fejlesztése. A dologház nálunk alig kivihető, mert arra nincs alaptőke, nincs helyiség és kellő erő a felügyeletre, hanem a háziipar a czélnak minden tekintetben megfelelő lenne. A házi iparágat meghatározni a szegényügyi bizottságnak lenne feladata, valamint az egész kivitel öt illetné. Az itt rajzolt intézkedés azok ügyében történnék, a kik munkaképesek és vagy nem kapnak munkát, vagy nem akarnak dolgozni, azoknak pedig, a kik elöregedvén, vagy más oknál fogva olyan tekintélyes térfogatnak, hogy száz forint belőlök két zsákkal volna. Ezt a nagy pénzhez való hajlandóságot a mai dualisztikus világban is megőriztük. A föld összes müveit államai között csak öt beszél nagyobb pénzben, mint mi. A többi mind girises—garasos. Az öt nagyobb úr között az első Anglia. Ez tízszer akkora pénzzel dobálódzik, mint mi. Ennek a pénzegysége, a „sterling“, 10 osztrák értékű forintot tesz. Utána — jeles ellentétnek — Sin a következik. Ott a pénzegységet „tael“*nek hívják, s az épen 3 osztrák forintot ér. Harmadiknak az éjszakamerikai Egyesült-Államok sorakoznak. Ott a „dollár“ divatozik, a mi 2 forint és 50 karjezár a mi pénzünk szerint. A negyedik nagyobb ur Spanyol- ország, a hol is egy „duro“ 2 forint 20 krajczárunkkal ér föl. Az ötödik az agyag- lábú éjszaki kolosszus, a „nagy“ Oroszország. Ennek a hirhedett „rubel“-je 1 frt 70 krajezár a mi pénzünkben. A többi országok kicsinyben dolgoznak. A hatalmas Német Császárságban a „Mark“ dívik. Ez csak G0 osztrák krajezárt ér. Nagy Francziaország még szerényebb. Ennek a „frank“-ja 45 krajczárunkkal egyenlő értékű. Belgium, Svájcz> Szerbország és Románia Franczia- országgal árulnak egy gyékényen; ezek is frankban számítanak. Az olasz „líra“ 3 krajczárral kisebb a franknál. A svéd „birodalmi tallér“ csak 60 osztrák krajezárt tesz. A német kis herczegségek „Florén“-jai csak 85-öt. A Gö rög „drach-
