Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-11-05 / 45. szám
munkaképtelen nyomorékokká lettek, addig is, mig más módon gyökeresen lehet, például városi ápolda által segiteni e nagy bajon a meleg szivü nöegylet pártfogása alá jutnának. Az ezekkel való bánás, úgy hiszem inkább a női gyöngédségre és szeretetteljes ápolásra szorul. A szegényeknél tehát a szegényügyi bizottság, a nyomó r é k o k ügyében pedig anöegy- 1 et lehetne a tényező és segítő De a két osztály különválasztása és a segélyezés tekintete megkívánja, hogy a két testület egymással szoros összeköttetésben álljon, hogy egymást támogassa és a teendők sorozását kijelelhesse. Ez intézkedéssel úgy hiszem, a jelenleg létező szegényeken segitünk, és azok számának szaporodását megakadályozzuk. Hogy pedig a kiskorú elhagyatott árvák, és a pártfogás nélkül, a bizonyos romlottság karjaiba kilökött szerencsétlenek ne váljanak a társadalom terhére és veszélyére: neveljük őket. Vigyük keresztül az 1868-ik évi XXXVIII. tvcz. rendelkezését egész szigorral. Itt kell megmutatni a hiva- tásszerüséget és a közbizalom által elnyert tisztességre érdemesültséget. — Azifju nemzedéken nyugszik a jövő áldása. A kinek nincs a ki öt iskolába küldje, fogja meg kezét annak a társadalom és vezesse iskolába. Hadd tanulja meg ott az elhagyott árva, hogy szégyen azon emberre, a ki saját erejéből nem képes megélni, hanem a kö- nyör filléreire szorul. — Ott csepeg- tessünk^bele munkaszeretet rje, ta- k a'r ék’o s s á g r a ösztönt és tiszta erkölcsöt. Kérem az illetékes hatóságot és bírákat a feldobott kérdéshez hozzá szólani és e fontos ügyet behatóbb megbeszélgetés tárgyává tenni, akkor talán nem lenne városunk piacza any- nyi lazaroni rongyával elfedve. Diskay Kálmán. Beszéd a hovédemléknél. Tisztelt gyülekezet! A teremtés nagy szabású alkotásai közül páratlan kitüntetéskép egyedül az embernek jutott osztály részül azon magasabb hivatásra való tulajdonság, hogy még akkor is, midőn a családi összeköttetés messze nyúló szálai között a vérségi kapocs többé fel nem fedezhető, — övéi iránt bizonyos kötelességeket ismer és gyakorol. Elvesztett övéinek emlékét tisztelni és a dobogó szív legszentebb kegyeletével fen- tartani egyedül az emberi kebel van képesítve. A megholtak kegyeletes emlékére szánt e mai napon talán mindegyikünknek van egy-két szeretettje, kiknek porladó tetemeit az őszi időnek eme sárguló gyepével fedett néma hantok takarják. E napon és e helyen újból és újból futnak át kebleinken mindazon érzelmek, melyek szomorúan elvesztett szeretetteink koporsója felett szivünk minden dobbanását elfogták. lm itt a hőn szerető anya egyetlen gyermekét, az elhagyott árva gyermek mindenét, élete adóját, édes anyját, testvér az igazi jó testvért, férj a hű feleséget a gondos anyát, feleség a gyöngéd férjet, gyermekeinek apját, jó barát a sorsát megosztó jó barátot ép oly keservesen siratja mint a veszteség legelső pillanatában. De mert emberek vagyunk, mert sorsunk közös, mert egymás sorsát felfogni, a halál okozta súlyos veszteséget felismerni tudjuk, nem elégszünk meg azzal, hogy leg- közelebbjeink sírjainál a kegyelet adóját leróttuk : belső meghatottsággal gondolunk tekintünk az elpusztult, az elhagyott hantokra is, hiszen a legelhagyottabb hant is olykor egy-egy nagy halottnak fedheti földi maradványait. E gondolat fonalán jutunk oda, hol nem csak egyesek, nem csak egy-egy család, de egy egész nemzet fájlalja a nagy veszteséget,melyet egyesek gyászos kimúlta okozott. E gondolat vezetett ide, hogy itt, hol nemzetünk legszentebb halottjai, hol óva féltett alkotmányunk hős bajnokai, ezer éves európai életünk alatt annyi néptől megtámadott — olykor majd nem eltiport — szabadságunk áldozatai, a napibér fejében pusztító szolga hadak golyó zápora és gyilkos fegyverei alatt bátor küzdelemben elhullott névtelen félisteneink aluszszák örök álmaikat. Megpróbáltatás’teljes 33 éve került azóta nemzeti büszkeségünk dicsőségét jelező tör- ! ténelmük véres lapjain, midőn Árpád szent földjének határaira a honárulók megvásárolt hálátlan lázadása a jóltevő gazda házára egyszerre mindenütt tüzet dobott: 33 esztendeje annak, hogy két zsarnok hatalom lelhetlen szolga hadai tapodták szentségtörő lábaikkal a szent szabadság ezredéves templomát: És akkor ők, ők, — kik a nagy min- densóg égi alkotójától a legnehezebb m;s- sio betöltésére voltak teiemtve akkor ők névtelen félisteink mentették meg korszak alkotó müveikkel e nemzetnek őseitől öröklött becsületét ők kik emberfeletti küzdelmeikkel az egész világot bámulatra ragadtá.k, ők a névtelen félistenek piros vérük melegen ömlő patakjai árán, — ők váltották meg vérüknél is drágább szabadságunkat. A szabadság, ezen az ő nagy szellemükkel összefort isteni idea, ez volt az ő legdrágább kincsük. Büszkén örült a szerető anya ki magát valamelyikük annyjának nevezhette. — Vesztesége közepett is büszke volt a feleség, hogy olyannak lehetett felesége, ki ekkor hősileg a csata téren a szent ügyért küzdve esett el. Büszke önérzettel mutat most is keblére az utód, ha azt^vallhatja, hogy oly vérnek maradéka, ki a száguldó paripák szöges patkói alatt kiadni lelkét szerencséjének tekintette. És büszke az egész nemzet, mely oly hősök emlékének hozhat kegyeletet, mint a minőknek porladó csontjai felett megjelenni mi is nemzeti kötelességünknek tekintettük. Azért nyugodjatok szabadságunk vértanúi örök nyughelyeiteken. És legyen köny- nyü a föld terhe csontjaitoknak ! És Te, nagy Isten, magyarok Istene, ki eleink vitéz hadait bevezetted Árpád szent földjére, mindeneknek örök alkotója, a nagy világ feltétlen és korlátlan uralkodója, tekints le csillagtrónusodról elhunyt őseink kihűlt tetemei felett porban esdeklő szolgádra; engedd, hogy én földig alázott szegény haldokló szent áhítattól áthatott keblem legbensőbb bizalmával magos trónusod tündöklő zsámolyáig emelhessem ajkainkról hangzó forró imánkat, add, hogy e porladó hősök sírjain éljen a hozzád híven ragaszkodó nemzet a te dicsőségedre boldogul; add hogy alkotmányát szabadságát a megpróbáltatás nehéz napjaiban ezután is sértetlenül fentarthassa; és viruljon a hon; addj erőt karjainkba, hogy összetörhessük elleneinket, hisz az is a te nagyszabású alkotásaid dicsőíti, ha az annyiszor kiszenvedett nemzet nagy munkád legremekebbje, legtartósabbja és legerősebbje lesz. Hallgasd meg könyörgésünket, Te tudod legjobban, hogy mennyire érdemli meg kegyeid azon nép, mely életét és már annyi igaz vér és annyi dicső halott árán tartotta fel. És mi nem zavarjuk tovább boldogult vértanúink édes álmaitokat! Letörültük kö- nyeinket, mikkel nektek adózánk. Nincs okunk kétségbe esni. Ti ugyan meghaltatok. De egy egész nemzet megváltói egészen meg nem halhattak. Titeket eltemettek bajtársaitok, de tetteiteket el nem temethették. Csak kifáradt testetek alszik, de telketek ól, él szellemetek, él emléketek közöttünk. Magyarország férfiai ide jöjetek tanulni bátorságot kitartást, hazaszeretetet! Magyar honleányok ide jertek; itt tanuljátok meg azt mikép kell a magyar férfit igazán szeretni; anyák ide jertek ; itt tanuljátok meg, hogy milyenné kell gyermekeiteket nevelni és Magyarország ifjúsága ide siess itt tudod meg,hogy mi a hivatásod. És mi is azért jelentünk itt meg, e vérrel áztatott sírok felett, mert hiszszük és valljuk, hogy lelhetek szellemetek most is él; azért hogy élő szellemeteket magunkba szívhassuk ; azért; mert szellemetek beszivása és emléketek felújítása uj erőt ád a további küzdelemre. Azért, mert ha rátok gondolunk, büszkék vagyunk Ti reátok ; azért mert csak tőletek tanuljuk meg azt, hogy a hazát a szabadságot miképen kell a magyarnak igazán szeretni. Isten békéje veletek! Dl*. Csányi. Újdonságok. a Esküvő. Mayer Ferencz püspöki uradalmi gazdasági segéd e hó 15-én vezeti oltárhoz, Csögl Mátyás ur bájos leányát Karolát. = Esküvő. Manóssy Alajos balassagyarmati építész múlt hó 24-én vezette oltárhoz Kubányi Ilona kisasszonyt. = Hymen. Krakker Géza püspöki uradalmi gazdatiszt eljegyezte Acsay Emma kisasszonyt. Az esküvő e hóban fog megtartatni. ==■ Hymen. Adorján Lóránt balassagyarmati honvéd hadnagy, ki a nyáron városunkban volt equitáczióban múlt hó 23-án eljegyezte Nógrádmegye egyik előkelő szépségét Frideczky Matild kisasszonyt Frideczky Lajos kir. törvényszéki elnök kedves leányát. = Adományozás. Kozák i Dániel penczi földbirtokos a nőténcsi iskolára 100 frtot adományozott.- A pkilloxera bizottság nó- grádmegyében azt javasolta, hogy az infi- ciált szőlők kiirtásáért az összes szőlőbirtokosok kárpótlást tartoznak adni, mely javaslatot a közigazgatási bizottság elfogadta s P e n c z, K o s d, Kis-Maros községekre nézve az egyezkedések létesítésére Bal ás Ferencz nógrád járási szolga- birót küldte ki. = Figyelmeztetés. A levélbélyeg mindenkor a levélnek czimmel ellátott oldalára ragasztandó, nem pedig a pecsétnek szánt helyre, mert különben érvénytelen a bélyeg. = HiszabadnU sajt« fogoly. Lukács Gyula a nágyváradi „Szabadság“ belső dolgozótársa e hó 3-án pénteken szabadult ki a váczi állam-fogházból, melynek ma„ csak 36-ot. A Török „piaszter“ csak 10-et. De valamennyi között legszerényebb Portugália. Ott a „reis“ a pénzegység, s az épen l.a osztrák értékű. És mindezek daczára azt mondják, szegény ország, koldus n emzet vagyunk. Pedig dehogy vagyunk! Csak az államunk szegény. A társadalmunk gazdag. Nemes szívben, emelkedett lélekben, magasztos erényekben egyiránt gazdag. Küzdésre lelkesítő szép hölgyeink és tettre kész erős férfiak —- hála a magyarok nagy istenének — sokan-sokan vannak. S ez a kettő milljószorta többet ér annál, a mit a rideg spekuláczió gazdagságnak nevez. A pénz elröpül, de a munkaerő megmarad. És ez még a s e m m i b ől is teremt. Hiszen a pénzt is ez alkotta meg. És bizony semmiből alkotta. Az aranynak, s az ezüstnek az értékét az a munka adja, a mivel a Föld méhéből kihozzák, az ércz- ből kiolvasztják és érmekké verik. Magában véve mind kettő olyan értéktelen kavics, mint a többi. Ha úgy hevert a Föld színén mint a homokkő, föl sem szednők. Mikor szép fényes, czimeres, király fejes korongokká van sajtolva, persze hogy kedves mindenkinek. Régebben ezek a korongocskák is egyszerűbbek voltak. Nem fordítottak reájok annyi művészetet. Nem volt rajtok annyi rajz, annyi irás, annyi recze. Épen azért eshetett meg, hogy az egyszeri izmaelita kalmár a megkeresztelt borért k ö- rülmetóit aranyokkal fizetett. Az egyszerű, sírna sajtolás azért történt, mert az uj király mindég rögtön uj aranyokat és tallérokat veretett a maga becses arczával. E miatt a sajtoló mintákkal sajnáltak sokat bajlódni. De ugyanez a körülmény bátorította föl a hajdani körösi czigány vajdát arra, hogy saját képével aranyokat verjen, úgy okoskodott, hogy a sok ábrázat között az övé is elcsúszik. Ez az ötlete megmentette a jó dádét attól, hogy egy szép reggelre a Kozarek elődje legyen az udvari nyakkendőkötője. Mert kisülvén a turpissága, nemes Pest megye fölmentette az öreget, mondván: „Nem vere ő hamis pénzt, mivelhogy az aranyai egészen jók; csak a fejet tévesztette el rajtok.“ A mi czivilizált világunk az ilyen tévesztésért keményen elverné a port a szegény dádén. Akár csak az uj-pesti huszas- hamisitó csizmadián. Ez az istenadta Inában bizonyítgatta, hogy minden hamis húszasa huszonnégy k r a j c z á r j á b a került. Szóba sem állottak vele tiz esztendei egyesen alul. És biz’ azt meg is érdemelte A dikicse segítségével könnyebb ben vágyai tárgyához juthatott volna. Szűk czipőkkel, szoritós csizmákkal játszva kiszabhatta volna a susogó egyeseket. Hiszen annyi már a bankó, hogy sok. Az emberek szinte szabadulni szeretnek tőle. A hová csak a papírgyártás eljutott, a a papírpénz az aranyat és az ezüstöt mindenütt kiszorította forgalomból. Alig van a müveit országok között egy-kettő, a hol még érczpónzzel fizetnek. Német, franczia, olasz, spanyol, angol, orosz, török, amerikai mind-mind czifránál-czifrább papirszeleteket hord a tárczájában. És be kell vallani, hogy ez kényelmesebb is, mint a szerb vagy a román aranycsomóját czipelni. Ámbár a végső eredmény egyre megy. Az arany elgördül, mert kerek, a bankó e 1 r ö- p ü 1, mert papiros. Még legjobb volna az ausztriáliai vad népek pénzét, a csigahéjakat fogadni el nálunk is. Az szögletes is, súlyos is. Lehet, hogy állandóbb volna. Mert ebben a cserebere világban igazán gyorsan elmegy a pénz, mintha gőzzel szállana. Az uj tízforintos bankjegyekről annak idején azt mesélték, hogy nem jók, mert ha megmelegednek, lemegy rólok a kék rajz Én édes istenkém! Hát van még széles e hazában ember, a kinél a p é n z megtud melegedni? Azzal szeretnék én atyafiságba keveredni! Pletykabeszéd volt az a tízforintosokról. Jók azok, meg szépek is. A papirjok finom, az alakjok csinos, a rajzuk művészi a szinök kellemes, az értékök kedves, any- nyira, de annyira, hogy ón szivem mélyéből magammal együtt mindenkinek minél többet kívánok belőlük. Csak sok hamis ne legyen közte I Jön a férje.., — Fürdői bohóság. — Megáll a kocsi s kilép belőle előbb egy öt x-es potrohos bácsi, aztán kiemel egy szép szőke fiút, és egy gyermekar- czu nőt. Mint idegenek szokása ismeretlen helyen, bizonytalan léptekkel közelednek az igazgató irodája felé, s alig veszik észre, hogy számos fürdővendég követi őket. — Kik lehetnek váljon ezek? kérdi Pisti a fürdői gavallérok egyike. — Én gazdag hentesnek nézem a férfit. — Csalódol Iíarcsikám. — Nos? ki legyen hát? — Ez más kérdés! Bureucrata nem, mert akkor sovány, magas és görnyedtnek volna illő lennie. Talán képviselő, kinek alkalma van az országház buffetjében ekkorára meghízni. Vagy művész ? — de nem ! akkor hosszú hajat növesztett volna. Valószínű, hogy uzsorás vagy a legvégső esetben kocsmáros. — De mindegy Iíarcsikám akárki legyen is annyi tény, hogy szép a felesége és én udvarolni fogok neki — szólt Pisti negédesen. — Ugyan mi jut eszedbe 1 — hagyj békét a szegénykének, olyan jó szelíd teremtésnek látszik. És Karcsinak igaza volt, mert Mariska csakugyan jó szelíd asszonyka. Nem is nagyon beteg, csupán idegei voltak kissé gyöngék, b ha dühbe jött pofozkodott. Férje ki reszket életéért, féltékeny szívvel bár, de hát Isten nevében beleegyezett, hogy Manczikája fürdőre menjen. S most, midőn jól telebeszélte a doktor fejét szegény kis felesége gyengeségei
