Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-08-27 / 35. szám

ház termében régi ismerőseim, megtoldva néhány a reclamácziók örvényéből igazol­tan kikerült új képviselővel. De az uj ar- czok közepette is a régi szellemre ismertem. Az igaz szó kimondásának nem mérésé, a forró kása kerülgetése, az akarni nem tudás és tenni nem meres, meg a közgyű­lés egyéb eredendő bűnei megint csak ott ólálkodtak a teremben az álmosan kezdődő közgyűlés elején. Már-már a költségvetés részletes tárgyalására került a sor, midőn Csávolszky József képviselő ur vala­hogy eszébe merte juttatni a közgyűlésnek, hogy a bizottsági jelentésben sok olyan do­log van, a miről hallgatni nem lehet, s a a minek fegyelmi megtorlására jó volna, hogy más tenné meg az indítványt. Tehát más valaki, csak nem ő. Jól van, értjük a régi nótát, melyet Reiser Béla kép­viselő ur volt szives, megtoldva a vagyoni felelősségnek még Dani bátyánkat is meg­ijesztő fenyegetésével tovább variálni. Kur- d y Bálint képviselő urnák már több volt a bátorsága, ő már a megrovásnak kemé­nyebb hangját is hangoztatta, melyre évek óta nagy csendesen hallgató tiszti ügyészünk még a fiscális actiót is megereszté ijedté­ben, de erre az actióra magam is azt gon­doltam, hogy uram isten ments meg bará­taimtól, ellenségeimtől majd megvédelme­zem én magamat. — És úgy is lön K u r- d y Bálint urnák igazat adott a közgyűlés, csakhogy volt már elég a megrovásból, s most indítványt várt a közgyűlés. És Pes- k o Medárd úr kezdett szólani. Már-már azt hittem, hogy ő szélbalisága kiviharozza most ellenzéki dühét, s lesz mamelukos pol­gármesternek, városi tanácsnak, meg köz- pénztárnak : midőn arról győződtem meg, hogy uram bocsá — ő g u t gesinnt, ő, ki az ország dolgaiban csökönös ellen­zéki, a város házán melynek deficites gaz­dasága mellett az országé Kis Miska — mondom ott a város házán a meglevő rend­nek — vagy jobban mondva rendetlenség­nek — leghívebb, nem mondhatom mame- lukja, henem szószólója. És szépen font körmondatokban gyász vitézkedett ő a je­lentésben feltárt állapotok mellett, melyek T ÁRCZ A. Ha nem leszek. Évek múlva, ha nem leszek S szeretteim sem egykoron, Ailanthus, illatos berek, S sírkő lesz-é hantomon ? Sírkő? Minek, miért lenne? Idővel az szétomlanék; S omló grániton nevemre Ne akadjon uj nemzedék. Nevemet ne véssék kőre, Enyhét, nyugalmat az nem ad: Nem, nem kell kő, csak lombdús cserje, Mely bús dalt s holdsugárt fogad. Szundy Ilona. Emlékkönyvbe. Ha majd boldog leszesz, mint senkisem, S mindent elérsz, amit szived kíván És jársz vidám, mosolygó téreken. Futkosva szép öröm-lepék után ; Melletted áll, akit szived szeret. Ellesve titkos óhajtásaid : — Becsüld, becsüld meg eme perczeket: A boldogság holnap ott, csak ma itt 1 Szeressed öt, mint senkit sem soha, Légy mindene és légyen mindened; Panaszra, búra ne legyen oka, Legyen bálványod, édes istened 1 — Oszlasd el homlokáról a borút, És űzzed el emésztő gondjait Derült ege talán ha elborult: —- A boldogság holnap ott, csak ma ittl — Egy szó rövid, gyorsan elhangozó Pokollá gyakran mennyet is teszen, Szeszélyes kedv, mulékony, változó, Boldogtalanná egész életen. Gondold meg óh jól mindenik szavad, Mely elhagyja kis rózsás ajkaid 1 — Az óra múl, az idő fut, szalad; A boldogság holnap ott. csak ma itt 1 — Ha éltednek kelyhébe, mint üröm A bánatnak keserű csepje hull, ha nem valami rózsásak, arról senki sem tehet, ő tehát török flegmával megnyugszik a sorsban s legjobb ha a közgyűlés is „sajnos tudomásu 1“ veszi mind­azt, a mi abban nem éppen kellemes. Isten éltesse érte, de nem irigylem a gusztusát. Erre azután Dr. Freysinger Lajos, a jelentést készítő bizottság elnöke meg is felelt neki amúgy magyarán s beszéde vé­gén volt annyi bátorsága, hogy indítványoz­ni merte végre a fegyelmi vizsgá­latot az egész városházi tisztikar ellen a jelentésben feltárt mulasztások és sza­bályellenességért. Mitha kő esett volna le a közgyűlés szivéről. Ki volt mondva a szó, melyet mindenki „mással“ akart kimondatni, de nem merte maga kimondani. Hja mikor szólj igazat, be törik a fejed. De legalább a szavazásnál emberelte meg magát a köz­gyűlés. Névszerinti szavazással 42 szavattal 6 ellen elrendeltetett a fegyelmi vizsgálat, s most már a megyei alispán úr feladata lesz kideríteni a valót, s rendet csinálni városi ügyeink évek óta felgyűlt zűrzava­rában. Ez volt a vasárnapi gyűlés fő ered­ménye. A többi, a mérték hitelesítő hiva­talra a pályázat kitűzése, a bevételek meg­szavazása mind csak mellékes érdeküek voltak. Delet harangoztak, midőn az emléke­zetes gyűlésről szétmentek képviselőink. Mindegyik azt hitte nagy dolgot végzett s ép ezért a csütörtöki folytatólagos köz­gyűlésen már csak úgy kongott a tanács­terem. De minek is lett volna elmenni arra a csütörtöki közgyűlésre, mikor vasárnap olyan jóízűen kidühöngtük magunkat, csü­törtökön pedig legfelebb arról volt szó, hogy egy pár ezer forinttal több vagy ke­vesebb kiadás legyen-e városunk szegéuy adófizetői nyakába megszavazva. Vasárnap elvégeztük a fegyelmi vizsgálattal a város­mentést, csütörtökön pedig, hogy szavazzák meg a költségeket azok a képviselők, kik a vasárnapihoz hasonló sportok magaslatá­ra nem emelkedtek. És úgy is történt. Az a nehány szál képviselő a ki csütörtökön a városházán délelőtt és délután együtt S mint harmat ég a rezgő zöld füvöu, Szemedbe égő könnyü-csepp tolul : Tedd édessé szerelmed által azt, Felejtsed el mind, mind fájdalmaid’, Ajkad soha ne hallasson panaszt : — A boldogság holnap ott, csak ma itt! — Ha majd boldog leszesz, mint senkisem, Mindent elérsz, amit szived kíván, És jársz vidám, mosolygó téreken. S melletted áll, akit szived szeret, Ellesve titkos óhajtásaid’: — Becsüld, becsüld meg eme perezoket; A boldogság holnap ott, csak ma itt! ifj. Szászy István. Még csak 15 éves. — Rajz. —■ Épen tegnap lett volna tizenötödik születése napja. E nevezetes napra kapta I d a az első hosszú szoknyát. Bordeaux piros volt, olyan diszszel, mint a lmja, meg a szép szeme: feketével, — és széles a vállra ereszkedő fehér csipkékkel. A fekete szegély zsinórtól fel a fehér csipkéig, a hozzávaló mind Bpestről jött postán. Ott­hon szabták ki a divatlap legújabb mintája után, s varrogatták össze. Nem hízelegtek, hanem őszinték voltak, azok, akik azt mondották, hogy Ida kissé halavány arezszinéhez, sötét fekete hajához, szép fekete szemeihez jól illik az a hosszú piros ruha. Kissé szűk volt az igaz, a sze­szélyes divat szerint, de hát Ida úgy is aprókat szokott lépni, majd beleszokik. A ki tegnapelőtt még a fehér haris­nyáját is látni engedő szürke rövid ruhá­jában találkozott Idácskával a faluban, s nem tudta, hogy hányadik születése napját fogja megünnepelni a kis leány legközelebb, most már gyaníthatta. A hosszú szoknya a 15 éves korban családi szokás, melyen a két másik testvére is 15 éves korukban átesett. Most már szabad lesz akárraily regényt olvasni (habár olvasott ő már ült, olyan derekasan megszavazott a város nyakába minden költséget, melyet a kikül­dött bizottság két heti munka árán törölt hogy Vácz város közönsége 42°/0-ós pótadó gyönyörűsége mellett bőségesen gondolkoz­hat a bizottsági működése hiábavalósá­gáról. És magam is a mondó vagyok minek az a bizottság és költségvetés felül­vizsgálás, midőn egy két képviselő sza­vazó bőségszaruja olyan készségesen ontja a város nyakába az ezreket, mintha tejben, vajban fürdő bőségben lakoznánk. így kez­dődött tehat nagy lármával, semmit meg­szavazni nem akarással és fegyelmi vizsgá­lattal a dolgok új rendének megállapításá­nak neki készült közgyűlés, végződött pe­dig csendesen mindent megszavazással a jó békesség okáért; a dolgok új rende pedig csak abban fog nyilvánulni, hogy pótadónk mely eddig soha sem volt több 36-38%- nál, egyszerre 42%-ra szaporodott. De hogy miért, arról senki sem tud számot adni. Ne is keressük, elég az hogy fizetünk raig van miből ; a hol pedig nincs, ott úgy sem vesz meg semmit se adófelügyelő, se adó- executor. És hogy ez a história szörnyen vig, meg szörnyű szomorú is egyszerre, azt nem a t. szerkesztő úrtól kérdem, hanem a velem együtt porcziózó nagy publikumtól, kinek igazait védeni — mikor reá idő és al­kalom adatik soha sem fog meg szűnni, Vaskalap János. Újdonságok. — A beii’aíások. A helyi kegyes tanitórendiek főgymnasiumában az évi be­iratások e hó 29. 30 s 31-én a délelőtti órákban (8 —11) eszközöltetnek. Ugyanekkor lesznek a felvételi vizsgálatok is ; mig a magán-, javító- s pótvizsgálatok e napok délutánjain tartatnak meg. Az igazgatóság. = A budapesti állami közép ipar­tanodában (VIII. kér. bodzafa utcza 28. sz.) a beiratások szeptember 1-ső napjától 15-io- tartatnak. = A^ Fedor ATigy ISerfa-féle 6 tanfolyamú magán nevelő intézetben a tan­év szeptember hó elsején veszi kezdetét. Ez ♦* anyja engedelmével eleget, hogy ne unja magát szegényke s falusi libácska ne ma- radjon) mint azt atyjától többször hallotta, hogy két testvérének is csak a 15 éves kor elérte után engedtetett meg a regényolvasás. Az uj ruha mellett sok szép bokrétát is kapott szüleitől, testvéreitől, sógoraitól stb. stb. és a környékből több fiatal és már nem fiatal embertől. Tudvalevő dolog volt, hogy jó parthie, s hogy két-három év múlva — a két másik nővér példáját követve — férjhez adják. A kék üvegű virágtartókban a sok tarka bokréta csinos barnás-piros butorzatu szobácskájának levegőjét illatossá tette. A bokréták közül kettő tűnt ki — legalább ő előtte. Egyik a kedves nefelejtsekkel övedzett, kinyilófélben lévő közönséges kerti rózsákat tartalmazott. A másik csupán 4—5 thea rózsából állt, egyszerű hamuszin vastag levelű szegélylyel. Ezt a szegélyt a mamája csak úgy hívta, hogy bársony-fű. Minél tovább nézegette a bokrétákat, azt a thea rózsást, annál szebbnek találta. S midőn a többiek már mind elhervadtak, a thea rózsás bokréta még 2—3 napig nemcsak szépnek, de kedvesnek is látszott. A többi már régóta elvándorolt a kéküvegü virágtartókból, a thea rózsás azonban egé­szen egyedül megmaradt. Még nem voltak egészen kinyílva mikor kapta, azért élték túl a többit. De Ida nem ez egyszerű okból részesítette kiváló figye­lemben, a thea rózsás csokrot a hanem kül­dőjéért. A küldő nem volt más, mint azon újonnan feltünk szőke hajú, barna szemű fiatal ember, ki nem rég került ide a vi­dékre. A hölgyek kedves mosolylyal a kör­nyékbeli fiatal emberek szintén szívélyesen fogadták, de azért ökleiket ősszeszori tani el nem felej tették. Ez már régi divat volt itt náluk. De ez más vidéken is csak úgy lesz. alkalommal az érdekeltek tudomására kí­vánjuk hozni: hogy az alsó osztályokban a tándi] 2 írtban, a felsőbb osztályokban pe­dig 3 írtban van megállapítva. A nem et­il y elv, ének és r aj z a rendes tan­tárgyak sorába vannak felvéve, kü­lön nem díjaz tatnak; csak is a fran- czianyelv tanulása esik külön díjazás alá. = Tanári változás. A helybeli ke­gyes tanitórendi gymnasium tanári kará­ban az idei iskola év kezdetétől a követ­kező változás állott be. Tölcsér y Fe- rencz Budapestre helyeztetett, helyébe jön Rozmanits Timót Budapestről. == Közgyűlést tart ma városi kép­viselő testületünk, melynek tárgyát még mindig, a költségvetés tárgyalása s a ki­küldött bizottsági jelentés feletti vita fogja képezni. = Bérmálás. Szeptember hó 5-én Püspökünk 0 Exciája Uj-Pesten a bérmá­lás szentségében fogja részesíteni a hívőket. = A\yári mulatságot rendeznek a rákospalotai park helyiségében szept. 2-án az uj-pesti kath. templom belső felszerelése költségeinek fedezésére. = A Kanyaró Aszódon nagyban kezd pusztítani a gyermekek közt. = Népünnepélyt rendezett Szadán ifj. Kori z mich L. aug. 20-án, az ott szervezendő tűzoltó egylet javára. Számos budapesti vendégen kívül a gödöllei és sza- dai nyaralók is részt vettek az ünnepély­ben. Volt lófuttatás és futóverseny, zsák- futás,^ szamárverseny, póznamászás s külön­féle társasjátékok s végül táncz. A kedélyes mulatság szépen jövedelmezett a fenti czélra. = Furcsa látogatás. A múlt hé­ten a helybeli kereskedőknek kellemes „vi­zitjei“ voltak. Ugyanis a financz biztos, egy szemlészszel és rendőrökkel boltról-boltra járt megnézni hogy van-e „stömpöly“ az üz­leti könyveken. Mint halljuk több kereske­dőnket megbírságolta, még pedig tetemes összeg erejéig. — Fj ezres bankjegyek jönnek forgalomba jövő hó elején. Egy harmaddal nagyobbbak lesznek az uj százasoknál, me­lyekben hasonlóan kék alapon uj csinos ala­kokkal és jelvényekkel lesznek ellátva. = László leiavatási ünnepélyt tart szept. 8, 9 és 10. napjain a balassa­gyarmati önkéntes tűzoltó egylet, mely al­kalommal diszgyakorlat, műkedvelői előadás, társas ebéd, s tánczmulatság is fog tartat­ni. Az összes ünnepélyekre a beléptijegy ára 4 frt 50 kr. = A Mária névnapi tánczmulat­A hosszú szoknyás, tizenöt éves kis le­ány előtt megszűnt közönyös lenni az a thea rózsás fiatal ember, ki különben nevelő volt a grófnál. Maga is boszankodni kezdett azon, hogy minek jut annyit az eszébe ez a barna szemű thea rózsás fiatal ember. A mint az elhervadt thea rózsás csok­rot a többi szomorú sorsának akarta át­adni, meg nem állhatta, hogy még egyszer figyelmesen rá ne tekintsen, meg ne for­gassa kis kacsójában, talán tovább is, mint kellett volna, tovább a mint megérdemelte volna egy elhervadt bokréta. De hát miért ne tette volna meg ezt a bohós mulatságot, mikor oly jóízűen elmosolygott rajta? Az egyszerű, de Ízléses szegély között egyszerre csak szemébe tűnt valami kékes virágocska. Egy nefelejts szál volt, mely épen nyilasnak indult. Két nap előtt még nem is látszott a kis kedves, de Ida gondozása alatt, — tudj’ Isten miért — kinyílt. Nem is volt az oda szánva, valószínűleg csak úgy véletlenül jutott árván oda a vastag hamuszines le­velek közé — gondola a 15 éves hosszú szoknyás kis leány. Most már nem dobta el a csokrot, de hogy dobta. Inkább még hosszabban nézett a kedves nefelejtsre. Úgy látszik azon gon­dolkodott, hogy miként tévedt az oda ? Ta­lán Szalkay úr bokrétájából vándorolt át s itt nyílt ki szépen ? Nem, most már épen azért se dobta el — legalább csak ezt az árva virágoes- kát nem, hanem szépen kihúzta s csupa boldogságból, melyen olyan jó izűen, han­gosan elmosolygott, — imakönyvébe tette — a többi emlék mellé. Maga se tudta miért, a 15 éves hosszú szoknyás kis leány azóta gyakrabban vette kezei közé a magas könyvtartóra tett ima­könyvet, mint máskor. És akár hányszor volt kezei között, mindég ott hajlottak szét,

Next

/
Thumbnails
Contents