Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-08-27 / 35. szám

ságot a lőegylet az idén is megfogja tartani a lőházbsn.

— fsíeut Istváu napjai Aszódon is fényesen megünnepelték a kath. templomban. Az önkéntes tűzoltó egylet testületileg, az elöljáróság, s más egyletek tagjai is részt vettek a nagy misén. A „Te Deum“ mozsarak dörgése s szép énekkar kiséretében tartatott meg.

— Személyi liirek. Dr. V i r t e r Lajos papnöveldéi igazgató, kanonok, s V i r t e r Bertalan czimzetes püspök, Zom- borba utaztak V i r t e r Károly ügyvéd rokonuk látogatására.

— Ajándékok. A váozi muzeum egylet részére újabban ajándékoztak F e- d o r Imre ur egy Obrenovits Milán-féle ezüst 1 dénarost 1879-ből, K o b n-Deutch Szidi úrnő (Lontboról) két Lipot-í'éle réz polturát 1794 és 1705-ből, VI. Károly ezüst 3-asát 1740-ből és egy cseh ezüst érmet, Ma u t n e r Itóza k. a. egy 1849-iki ezüst bat krost, Hurtay Péter úr II. József réz 1/2 krosát 1781-ből.

= Hymen. T h o m a Ferencz, kir. pénzügyi számtiszt, eljegyezte G a u s e Henrik, adóhivatali pénztárnok kedves leányát Adelkaidot. Az esküvő szeptember hóban lesz.

— Minden félreértés elkerülése szempontjából kinyilatkoztatjuk, hogy a „Közgazdasági levelek“ a szak tekintélyek álláspontjával foglalkoznak és semmi legkisebb vonatkozással nincsenek a vidéki kerületi biztosokra, kiknek buzgó önzetlen szolgálatai iránt elismerését nyilvánítja a szerző.

= A liartyánl bucsii. Szt István napján, Vácz-Hartyánban búcsú azaz templom ünnep lévén, ez alkalomból M a r o s s y Károly úr vendégszerető házánál igen díszes társaság jött össze, városunkból és a vidékről. A dús teritékü asztal felett több felköszöntő is mondatott a vendégszerető házi urra s kedves családjára, nevezetesen C z o b e 1 szolgabiró úr s Dr. C s á n y i János úr toasztjai érdemelnek említést. A lucullusi ebéd után a társaság elindult a faluba a népmulatságot megszemlélni, honnan visszatérve a fiatalság tánezra perdült Marczi zenéje mellett s járta lankadatlan kedvvel addig, mig a hajnal pírja be nem világította az ablakokat. A hölgy koszorú- ban ott voltak a szeretetre méltó háziasszony s leányai : Nemess zeghy Lászlőné, M ö s z n é (Selmeozről), Ilka és E t e 1 k e, továbbá Krenedics Fe- renezné és leánya Erzsi, Rassovszk y Olga és Paula, P e s k o Medárdné és leányai I d a és E r ?. s i ke, S z 1 a t é- n y i Etelka, Juhász örnagynó (Budapestről), 0 y ü r k y Károlyné, Endreffy nővérek (Domonyból), C z o b e 1 Ignáczné, Feketéné (Egerből), stb.

== Petróleum adó. A budai m. kir. pénzügyigazgatóság 43,783/VIII. 82. sz. következőket juttatja tudomásra. Az 1882. évi XVIII. törvényezikk 2-ik §-a szerint a 100 tiszta súlyú kilogrammot meghaladó ásványolaj készlet, melynek sűrűsége Reaumur szerint, 12° hőmérséklet mellett 870 foknál nem nagyobb, a törvény hatályban lépte napjától 100 tiszta súlyú klgrammonkéut ó frt 50 kr. fogyasztási adó alá esik. Ezen trvnyezikk 4-ik és 42. § ai, valamint ennek végrehajtására vonatkozó utasítás 1-ső §-a folytán mindazok, kik ásványolaj kereskedést űznek, f. évi szept. 1-ső napján meglevő lOO tiszta súlyú klgrammot meghaladó úgy a vámvonalon belül előállított, mint a külföldről származó ásványolaj készletüket, tehát nemcsak a 100 kilogrammon felüli mennyiséget, hanem az összest, — p. ha az egész 150 klgrammot tesz, az egész 150 klgrammot — f. év szept. 3-ikáig mulhat- lanul bejelenteni, és a járuló fogyasztási adót befizetni kötelesek, ellenesetben ezen kötelezettség elmulasztása, az idézett törvény 35. §-a értelmében a fogyasztási adó négyszeresétől annak nyolczszo- rosáig terjedő bírsággal büntettetik. A bejelentési nyomtatványok ivenként 2 krjá- val a községi elöljáróságnál szerzendők be, és a bejelentések két példányban a járuló adóösszeggel együtt, hol kir. adóhivatal van, ezen hivatalnál eszközlendők, illetve adandók át. A fogyasztási adó befizetésére — kellő biztosíték mellett -- a pénzügyi igazgatóság által 1—6 havi halasztás engedélyezhető, s mindaddig, mig a fogyasztási adó befizetéséről vagy hitelezéséről szóló bizonylat annak, kinek az említett készletek birtokában vannak, kezében nincs, az adó alá eső ásványolajat azon helyiségekből, melyekben az elhelyezve van, elszállítani nem szabad, s mindenki, ki ásványolajjal üzérkedik, f. évi szept. 1 tői számítandó, 60 nap alatt a 100 tiszta súlyú klgrammot meghaladó, adó alá eső ásványolaj készleteinek honnan vételét vagy megadózását igazolni köteles.

= Forgo bácsi irkája. A műnyomásairól s kiállítási képességéről ismert „Deutsch M.-féle művészeti intézet“ egy igen korszerű és hasznos vállalatot indit meg e czimen: „Forgó bácsi irkája“, melyet szép kiállítása, czélirányos beosztása s l olcsósága egyaránt alkalmassá tesz arra, 1 bogy a hazai tanítói kar melegen fölkarolja, amire már a népszerű s a magyar gyermekvilág előtt kedves névnél fogva is any- nyira érdemes. Maga Agai Adolf ur igy nyilatkozik ez irkákról, Deutsch M. úrhoz intézett levelében.

Szívesen beleegyezem abba, hogy irkáit, melyeket velem közölt: „Forgó bácsi irkája“ czimen kiadhassa. Első sorban, erre az birt rá, hogy ez irka szerkesztésében kifejezve látom azt a paedagogiai irányt melyet „Kis Lapom“ szerkesztése körül tartok magam előtt : a szemléltetést, a szükségesnek és hasznosnak mulattató alakban való öltöztetését. A másik szempont, mely végett elvállalom ez irka keresztapaságát, az: hogy gazdag tetszetős és czélírá- nyos-kiállítása mellett olcsó. Képes ábéczével, versikékkel, a világforgalom levéljegyeivel, minden nagy város időmutató óra lapjával stbbivel díszített egy- egy irka ára csak egy krajczárl — De amiért legörömestebb elfogadom e kedves vállalat koma- ságát, az: hogy nemcsak magyar, hanem magyaros is ; hogy még ebben a szerény alakban is föladatának tekinti a haza ismertetését, szellemi s történeti jelességeinek és természeti szépégeinek gondos rajzokban eszközölt népszerűsítését. Azzal biztathatom önt és biztathatom magamat is, hogy ez irka hova előbb fogja elérni azt a kapósságot, melyre irányánál, beosztásánál, tartalmasságánál fogva any- nyira érdemes. A hazai tanítóság, a magyar gyermekvilág örömmel fogadja majd „Forgó bácsi irkája t“, ami nekem valóban kedves elégtételemre szolgálna. Szerencse föl! Ágai Adolf.

Irodalom és zene.

X legnagyobb és legolcsóbb magyar dalgyűjtemény I Megjelent a „Magyar Dal-Album“ III-ik kötetének 10-ik füzete is az 581--600. számú dallamokkal, mellyel e kötet be van fejezve. Eszerint e gyűjtemény, melyet Limb ay Elemér gyűjt és szerkeszt és Nemesovits Antal zongorára alkalmaz, máris 600 dallamot tartalmaz, tehát, többet mint az eddigi hasonnemü vállalatok. Ugyancsak Illik kötete jelent meg az ebhez tartozó szöveg-könyvnek a „M agyar Daltá r“- nak is, mely eddigelé közel másfélezer dalszöveget közölt dallamszerinti sorrendben Nagy fáradsággal és sok áldozattal szerkesztett gyüjteménypár ez, melynél csak a t. közönség pártolása határoz, hogy a további kötetekben 1000 vagy több dallam is jelenhessen meg szövegeikkel együtt. Magyar zongorázóknak s dalkedvelőknek nem

lehet kedvesebb kincsük, mint e mű, mely. nők különösen lll-ik kötete minden déknek, valamint a régi, újabb és legújabb időknek gyönyörűd alait tartalmazza. Rend- kívüli olcsóságánál fogva ott lehetne e mű minden magyar ember könyvtárában ! den kötet külön-külön is kapható A „Dal- Album“ III-ik kötetének ára (200 d a j. lám tartalommal) fűzve 1 frt 80 kr diszkötésben 2 frt 80 kr. A »Da] tár“ mint megfelelő szövegkönyvnek ára fűzve 80 kr., diszkötésben 1 frt 60 kr. Megren- rendelések legczélszerübbcn postautalványon a „Magyar Dalalbum“ kiadóhivatalához Győrbe intézendők.

X Mehner Vilmos Budapesten. Le* gyező-, zsebkendő-, bélyegnyelv, dragakövek- szinek jelentősége, titkos írásmódok, emlékversek és még valami. Budapest, é, n. (24-r. 108 1.) Diszkötésben 80 kr. V i r á g n y el v," Legújabb és legteljesebb. Budapest, é, n. [24-r. 116 1.] Diszkötésben 80 kr. A kettő egybe kötve e czimen: „Hölgyek titkára.“ Diszkötésben 1 irt. Kapható Váczon Deutsch Mór könyv és papír kereskedésében.

Szerkesztői üzenetek.

— Mjíesa. Ha az ön keblében élet-halál har- ezot yiv a remény a kétség keselyűjével, hogy ez utóbbi akarcz diját az ön szivét szét ne tepje — erről nem tehetünk, az az ön baja, de hát mért akarja ezt az olvasó közönségnek tudomására hozni ? még pedig ily rósz versben ! —- Hagyjon fel vele! Hát önnél ezek is rímek: „közben— szivem“, „érte — keselyűje“, „virágok — álmot“, „mélyen —’ zephyrrel.“ — Tanulja meg előbb jobban a verstant, aztán olvasson jó költeményeket, igy tán idővel irhát még ön jobb verseket is. De a korai világfájdalomról mondjon le, mert máskép nem lesz önböl semmi!

— I . . . nak. A hartyáni románcz szövege a következő:

Kéri pusztán a hartyáni határban Levelezik egy vén nyárfa magában, Hej, hartyáni határ öreg nyárfája! Búsulni jár a kis bojtár alája!

Kinyillott a tiszttartónak ablaka Kihajlott egy gyenge virágszál rajta Felsohajtott a kis leány magába Mért is vagyok a tiszttartó leánya.

Kéri pusztán a hartyáni határban Két sírdomb van a vén nyárfa aljában Azt suttogja a gyászos fa levele Itt nyugszik két boldogtalan kebele.

Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos:

Ifj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV.

emelkedtek fel maguktól azok a fekete betűs, komoly lapok, a hol a nefelejts volt. Ezen is elmosolyodott a 15 éves bosszú szoknyás kis leány. Korántsem gondolt arra az egyszerű okra, hogy miért hajlik szét most mindig épen ott a könyv. Azt hitte, valami varázs van a dologban. Ab! arra gondolni, — hogy ez mind csak azért van, mert még nincs jól lepréselve a kis virág, — mily prózai dolog lett volna. Más oka lesz annak !

Negyed nap ismét elővette, s akkor a barna borítékos könyv sehogy sem akart már ott szétnyílni, a hol a nefelejts szál volt betéve. Pedig többször is megkísértette. Ezen már nem mosolygott, hanem boszan- kodni kezdett. Azért is ! most ő fogja előkeresni. S mikor rövid keresés után rátalált, a boszankodás — maga se tudta hamarjában miért, — eloszlott egészen, s mosolyogni kezdett. Becsukta újra a szét hajlított könnyvet és ismét elkezdte a találgatás játékát. Szét hajtotta, a hol épen szétbajlam látszott, s ha nem talált rá, ismét becsukta, s újra kinyitotta. Most megint nem talált rá. Ha igy nem, hát majd másként, mindjárt rá fog ő találni. No megállj te kis csúnya! S gyorsan, kíváncsian elkezdett lapozni be-be kandikálva a lapok közé, s fel-fel emelgetve piros ajkához, meg nedvesítendő mutató ujját, mellyel oly csintalanul hajtotta a lapokat.

Ejnye, hol lehet már? — gondolá, s midőn végre megtalálta, elnézte hosszasan. S önkénytelenül egy sóhaj lebbent el bibor ajkáról. . .

Négy nap múlt el, de a kellemes találgatás játéka egy nap sem maradt el. A tbea rózsás fiatal ember azóta meg is látogatta őt. A 15 éves hozszu szoknyás kis leány az első pillanatra küzdött önmagával, remegett, s mintha tán el is pirult volna, félénken Iesüté szemeit. Mikor pedig

szemközt állt az ifjúval, úgy érzé, mintha odabenn keblében valami gyorsabban, erősebben kezdett volna dobogni. Zavartan kérdezett, zavartan felelt, s a beszélgetés oly nehezére esett. Pedig máskor oly élénken, oly kedvesen tudott csevegni.

Nagyon közönséges dolgokról beszélgettek, a miket a 15 éves hosszú szoknyás kis leány nagyon unalmasaknak talált, s az a gondolat villant meg agyában: „ejnye ez az Aladár (már nem is Mácsai!) én nem tudom, talán nem is tud másról beszélni, mint csak olyan közönyös dolgokról, vagy talán másról még nem akar ?“

Oly izgatott lett ezután, — valami különös érzet látszott rajta erőt venni. Midőn egyedül volt a kis szobában, ismét oda ment a könyvtartóboz s nagy gyorsasággal kivette onnan az imádságos könyvet.

Izgatottsága most nem engedte mosolyogni. Pedig megkisérlette, de nem mert úgy—jól látta a tüköréül— amint szerette volna.

Megkezdődött a találgatás játéka, lassan kikinyitogatá a könyvet. Itt sincs. Ismét becsukta. Újra felnyitotta : ott sincs.

. . . Megint szétbajlitotta már gyorsabban nincs és ... . nincs!

— „Ab, hol keresem én kis bohócska.

. . . Hiszen a közepe felé tettem, jól tudom.“ Szétbajlitotta körülbelül ott is, már k:ssé türelmetlenkedni kezdve. Ott sincs. Ezért már bosszankodni kezdett. Erre tiz* busz lapot ujjacskái közé szorított s azokat egyenkint, fokozódó kíváncsisággal, nagy figyelemmel lapozgatta tovább és tovább. Elérte az ötöt nincs, ... a tizet ... a tizenötöt . . . buszát, még tovább lapozott, b mintha már szive is gyorsabban dobogna, s mi több mintha keble is erősebben emelkednék mint előbb . . . hiába nincs és még sincs1

A 15 éves hosszúszoknyás kis leány erre már szemöldökét is össze húzta. Majd újra kezdte a lapozgatást elől. De itt sincs. Majd hátul ... de ott sincs.

— Ejnye no! s megfogta erősen a könyv két kemény tábláját s feje fölé tartva, ugyancsak rázta ide-oda, hogy kiessék már az a nefelejts a többi emlékekkel — de nem esettl Ez már igazán bosszantó !

— „Istenem ! nini, hiszen nem csak az övé, hanem a többiek sem esnek ki. Egy sincs már. Ah, . . . törődöm is a többivel, de csak az ö v é volna meg legalább I Hol lehet? hol lehet ? . . . s folyton erősen rázta. Valaki elszedte mind, igen elszedte ! óh én vigyázatlan! Óh én szerencsétlen !“ s akarva nem akarva két köny perdült le izgatott arczára.

Szomorúan lebajtá fejét a 15 éves hosz- szú szoknyás kis leány maga elé nézve a padlóra. Majd az ima könyvre tévedett tekintete. Nézi-nézi, mintha barna borítékjától kérdezni akarná, kivette el emlékeit ? Egyszerre, csak gyors változás ment át rajta. Közelebb emelé szemeihez a becsukott könyvet, majd ide-oda forgatá s az édes meglepetés mosolya vonult arczára, majd nevetni kezdett, először csendesen, majd kitört belőle erősen, s azt monda örömteljesen, elragadtatva :

— „Óh én bobó teremtés, hiszen ez nem is az én imakönyvem, hanem a régi, a nővéremé. Neki is épen olyan van mint nekem, csakhogy az övé öregebb már.“

S ezzel a könyvtartóboz sietett hirtelen, nővére imakönyvét gyorsan létévé, s kikereste az övét. Most már nem is próbálgatta a megtalálgatást, hanem a közepe felé hirtelen kinyitotta s 10—20 lap között oly gyorsan lapozni kezdett úgy, hogy egy- kettőt be is hasított. Nem törődött ő most ezzel, csak lapozott izgatottan, lázasan tovább . . . tovább, s mikor végre megtalálván a száraz nefelejtset, kitört belőle önkénytelenül az öröm; tapsolna, ha nem sajnálná letenni a könyvet.

— „Itt vagy, no itt! Te hamis, te kedves!“ s maga sem tudja miért összevissza csókolgatta a száraz növényt és elnézte merengve hosszasan . . . Csak ezután vette észre, hogy könyezett, csak most vette észre, mennyit izgott-mozgott nyugtalanul, csak most, hogy menynyire fel van izgatva, csak most, hogy mennyire reszketett, kétségbe esni kezdett, s végre határtalanul örvendett, midőn valabára megtalálta. S mindezek tudata oly jól esett neki, hogy igazán nem bánná, ha mégegyszer megtörténnék, ismétlődnék. De akkor már jobban vigyázna, nehogy ismét két lapot bebasítson.

Elfáradtnak látszott; leült egy karosszékbe, s elnézte ismét hosszasan a száraz virágot, melyből ő most annyit tudott olvasni.

S mikor már ebbe is belefáradt bátra dőlt kényelmesen ; a könyvet térdeire eresztő szemeit pedig a kis szoba rózsákkal kifestett tetőzetére szegezte.

Eleinte csak az oda festett rózsákat nézte, látta ; majd előtte ott fenn Aladár képe tűnt fel, már nem közönyösen, óh nem ! Látta szemeit, amint reátekintének hosszasan, elmerengve ; ballá lázas szavait, melyek folyton csak azt hangoztatták: „óh tudnál-e szeretni . . . csak egy kicsit is szeretni ? !

S a 15 éves bosszú szoknyás kis leány annyira nekiadta magát az édes ábrándozásnak, hogy valónak hitte az egészet, s hangosan, teljes odaadással mondá:

— „Igen ! . . . Szeretlek örökre 1“

Flótás.