Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-08-20 / 34. szám

nai hitünk nekünk a mi erős várunk, S ennek erősségi lelkedből erednek ! sm ármány, sem erő nem győzheti ezt le : Egyik emberöltő a másikra bízza, híven őrzi minden igaz nagyar keble, A jövőbe látva, ha múltba néz vissza. téged mindenütt lát szemünk fönségedben, Mint vivhatlan sziklát, melyen hitünk épül. . . yolczvan év hava már ott ragyog fejeden, De szived szent tüzét bírjuk örökségül! em tied e haza; óh, de te mienk vagy: Lásd e mai nap is meg ünnepel néped ! /■.ivünkben, lelkűnkben, e dicső ünnep nagy: Mert együtt gondolunk, együtt érzünk véled! Is buzgó ima száll nemzeted ajkáról -- Az örök istenség magas trónusához, [elyben olthatatlan hő óhajtás lángol — Érted a mindenek fenséges urához : (ram! ne bocsásd el te leghübb szolgádat Amig nagy lelkének kedve telik ben­nünk, — [inek lángszivéből reménységünk árad, Hogy szent napod újra felragyog fe­lettünk ! íadd lássa boldognak e hazát, e népet, Melyért élt szenvedett; melyért él és szenved, íelynek éjjelében fényes lelke égett, — Hogy életre keljen egy haldokló nem­zet ! . . . . Újdonságok. = Felséges királyunk születés apját f. h. 18-án a székesegyházban ünne- léiyes isteni tisztelettel tartották meg. Rispökünk Ő Exciája pontificált fényes egédlettel. A chorus férfi négyeseket éne- :elt a mise alatt. Ez alkalommal meg­egyezzük, hogy a hiányos templomi ének- s zenekar kiegészíttetett. Az elhalt Pret- enhoffer helyébe Sebestyén István ett nagy bőgős, tenorista T a k á c s y László, mssista pedig Varázséji Gyula. — Székesegyházunk felszentelé­snek ma van 108-ik évfordulója. Az elma- •adt 100 éves jubiláris ünnep mely még ez deigjmeg nem tartatott valószínűleg két év nulva fog megünnepeltetni a mikor Püspö­künk ő Exciája 25 éves püspöki jubileumát is bgja tartani. = Szende ISéla honvédelmi minisz­ter tegnap történt elhalálozása következté­mé megürült miniszteri állásra az összes fő­városi napi lapok ifj. GrófRádayGede- ) n , volt orsz. gyűlési képviselőnket hozták jombinátióba. Ráday mint törzstiszt szolgált i közös hadseregben s Ó felségének is szárny segéde volt. — Kinevezés. Kazal y Imre pap­növeldéi tanár szent széki ülnökké nevezte­tett ki. = „Közgazdasági levelek.“ szim alatt Dr. Kiss József az „Esztergom és Vidéke“-hetilapban egy hosszabb czikk- sorozotot indított meg, melyek Rudnyánsz- ky Kálmán csörögbi nagy birtokoshoz, első rangú hazai bortermelőnkhöz vannak intézve. Érdemesnek találtuk, — szerző beleegyezé­sével, — miután bennünket is közelebbről- érdeklő fontos tárgyakat fejteget, egész ter­jedelmében átvenni s mai számunkban az első czikkel a közlést meg is kezdtük. = A színház átalakításának tervei már hetek óta a polgármester úr asz­talán fekszenek, s úgy látszik hogy polgár- mestar úr legjobb helyükön látja ott őket, mert semmit sem tesz ez ügyben, pedig kö­zeledik az ősz s ily módon ismét jnem lesz az idén színházunk. Bizony a szinibizottság tagjai megsürgethetnék az ügyet, hogy vég­re valahára az építkezéshez hozzálehessen kezdeni. = Jakab Fajos színtársulata, valószínűleg e hó végén érkezik városunkba s a következő tagokból fog állani: Lubrincz Julia, Nikó Lina, Kövesy Róza, Völgyiné, Bágyoniné, Abainé, Moori Sándorné, Pécsi Mari, Szabóné, Dercsény Etel, Szepesiné, Árvayné, Singer Gizella, Havasy Jenő, Veres Sándor, Nagy Pista, Kövessy Albert, Moóri Sándor, Ághy Sándor, Dercsényi Endre, Hollósy István, Boros ^ Lajos, Láng Ödön, Gulyás Mihály, Völgyi Ödön, Csetry Gyula. — v)szintén szólva, mi a jelen kellemetlen idővszonyok közt, nem nagy sikert jósolunk még ez igen jól szervezett, s városunkban már egy Ízben melegen felkarolt színtársu­latnak sem, mert ismerjük városunk viszo­nyait s közönségünket.Kimondhatjuk ezt nyíl­tan, nehogy nagy csalódás legyen jutalmuk. A szeptember hónap, még kedvező időjárás mellett sem igen alkalmas arra, hogy állandó színház látogató közönségre lehessen számí­tani, mert a szüreti készületekkel s a sző­lőbe való kirándulásokai tölti el az időt e hóban közönségünk. A „Curia“ teremben az előadások tartását nem engedte meg ható­ságunk, mert a terem sokkal életveszélye- sebb szűk feljárásával és egyetlen bejárójá­val, mint a volt színházterem, — Jakab ur tehát kénytelen lesz színkört állítani a Curia udvarán, ennek tetemes kiadásait, az azon kívülieket pedig alig hisszük, hogy jelenleg — a mennyire a hangulatot ismerjük — fedezné az előadások jövedelmével. Mindeze­ket Jakab ur becses figyelmébe s megfon­tolására ajánljuk, mielőbb városunkba jönne társulatával. = Efymeii. Lengyel Antal váro­sunk szülötte ügyvédjelölt s fővárosi vám­hivatali tiszt ma tartja eljegyzését Högl N. budapesti szeszgyáros kedves leányával Augusztinával; az esküvő még e télen fog megtartatni Budapesten. — Yilhinicsapíís. A kedd éjjeli zi­vatar alkalmával városunk határában 3 he­lyen csapott le a villám, úgy mint a hajó kiállás mellett a Dunába; a külső soron, a hol is a csillag vendéglő ismert „Tigris“ nevű nagy kutyáját ütötte agyon, s végül egy vasúti őrházba a város alsó részén, hol a villám készüléket s egy vaskályhát dara­bokra szaggatott. = A muzcum részére. Gur án y i István ur Mogyoródról a következő ajándé­kokat küldte be. 1 drb. Hesseni ezüst 6 krost 1831-ből, 1 réz pfenniget 1796 ból, egy Li- pót féle ezüst duariust 1703-ból Lipót ezüst 1-esét 1696-ból és 1698-ból és IV. Béla féle u. n. tatár pénzt (1235 1270) = A Kossuth Album, melyet nagy hazánkfiáinak szept. 19-én fognak átnyujtatni, városunkban is be fog mu- tattatni közönségünknek. A bemutatás nap­járól majd értesíteni fogjuk olvasóinkat. Figyelmeztetjük jelen alkalommal mindazo­kat, kik még szándékoznak neveiket az al­bumba aláírni, hogy jövő vasárnapig, mint utolsó határidőig jelentkezzenek szerkesztő­ségünknél, mert kívánatos volna, hogy vá­rosunk minél nagyobb számú aláíróval lenne képviselve. = Jég. A múlt héten városunk egyik szőlő hegyét a C s e k é t ismét nagy csapás érte, mert a zivatarral jött jégeső temérdek károkat tett egyes szőlőkben. = A városi közgyűlésről, mely vasárnap és folytatólagosan csütörtökön tartatott, jövő számunkban fogunk érdemle­ges referádát hozni. = A Ihma titka. Dunakesz köz­ségben egy 5 láb magas, ismeretlen férfi hulláját fogták ki a Dunából, oly nagy fokú rothadásban, hogy azon semmit mást kon­statálni nem lehet mint, hogy hajzata gesz­tenye színű és rövidre nyírott ■== SzeméJ.yi hírek. F r e c s k a Alajos lazarista áldozár jelenleg Meaux itanár, pár nap óta városunkban időzik, s V i r t e r Lajos papnevelő intézeti igazgató úr ven­dége. Frecska úr rádi születésű, tanulmá­nyait Váczon végezte s mint szerzetes ta­nár került Francziaországba. Most, sok év után szülőföldét és ismerőseit meglátoga­tandó jött városunkba. — Kovács Ernő az illavai fegyház igazgatója szabadság ide­jét városunkban tölti. — Szőke József, fiatal óramüvész, ki Párizsban, Schweiczban és Bécsben szerzó tapasztalait, városunkban fog letelepedni, mint erről mai számunk hirdetési ro­vatában értesülnek olvasóink. Azt hisszük fölösleges hangzatos szavakkal ajánlani kö­zönségünk pártfogásába e kezdő fiatal te. hetséges iparost, miután neve után már fog. ják ismerni s igy pártfogásukra is méltatják, = I>allamositott költemény. Lapunk 30 ik számának tározójában közöl­tünk Futó Ferencz jó nevű fiatal költőnk tollából „Ne ítélj el . . .“ czimmel egy kedves kis költeményt, melyre Wolfgang Lajos jeles zeneszerzőnk dallamot szerzett, melyet zongorára átírva kéziratban szer­kesztőségünknek megküldött; a zamatos magyar lassú-csárdás valószínűleg nemso­kára ki fog adatni, ajánljuk előre zeneked­velő közönségünk figyelmébe. = Tűzoltóink csötörtökön este ér­keztek meg a zala-egerszegi országos tiiz- oltóünnepélyröl, utazásuk élményeiről la­punk jövő számában fognak referálni. X A ki az emésztési szervek meg­zavart működésénél aBrandt Rich, féle schweiczi labdacsokat használja, nemsokára ezen bajtól is megszabadul és azonkívül megóvatik a köszvény, csúz, bőrküteg, — végtag bajoktól stb. melyek gyakran mint a zavart funktiók következményei szoktak előtűnni. Kaphatók ezen pilulák Váczon: R a duleszku György városi gyógytá- I rában, egy doboz ára 70 kr, melynek tar­talma egy hóig elegendő. Irodalom és zene. X „Tizenkét eredeti magyar dal“ czimmel jelent meg legújabban egy füzet 1\ o 1 f g a n g Lajostól. Tartalmazza a következő darabokat énekhangra zongora- kísérettel : 1. Titkon égek.. 2. Zöldfa ágon. 3. Hamis voltál.. 4. Hamis asszony.. 5. Hej nagy erdő.. 6. Fogytán van a hold.. 7. Hegy­tetején járok.. 8. Rózsabokor a domboldalon. 9.'Ne hagyj még itt. 10. Leszállt az éj. 11. Mehetek én. 12. Mikor engem visztek. A mű b. P r ó n a y Dezsőimnek van ajánlva. Ára 1 frt. Kapható a szerzőnél Miskolczon és Budapesten Rózsavölgyi és Társánál. — Ajánljuk zenekedvelő közönségünk figyel­mébe. X A „Iffarmóaiiíi“ zenészeti közlöny 30-ik száma következő érdekes tartalommal jelent meg: T. olvasóinkhoz! A magyar dal ünnepe. A dalárdák előkészületei. Hanslick a „Parsifal“ zenéjéről. I. Tárcza. A. Mutat­vány. „Gringoire.“ c. eredeti dalműből. B. II. József császár mint műkedvelő. Zene. A színfalak világából. Képzőművészetek. Egyveleg. Hirdetések. Ajánljuk a műpártoló közönség figyelmébe. Előfizetési ára egész évre 6^ frt. félévre 3 frt. egy negyed évre 2 frt. Evenkint értékes zeneműveket ád mel­léklet gyanánt. Közgazdaság. Mogyoród. 1882 febr. 17-én. Tek. szerk. úr ! Nem csak az aratás de nálunk az elta­karítása is a gabonának majd nem teljesen befejeztetvén értesítem, hogy az eredmény jó középesnek mondható, nem különben jól állanak eddig a kapás növények, csak hogy a folytonos sok esőzés már ártani kezd, de ha most még jó idők lennének ez után magukhoz jönnének és még jó termést le­hetne várni,- nem igy áll azonban a szőlők­kel, ott a néhány nap óta beköszöntött ked­vezőtlen idő járás miatt kezd a zöld roha- dás mutatkozni, s ha már a csapás egy oldalról mutatkozik akkor jön a másik, s utánna a többi is, igy nálunk f. hó 12-én d. u. 3 és 5 óra között jéggel vegyitett oly nagy vihar vonult el határunk fölött mely majd fölhőszakadásanak mondható s mely az úgynevezett „Sólyom“ hegyen lévő sző­lőnkben nem csak az évi termést pusztí­totta el, hanem a termő földet is el hordta a tőkék mellől, kertjeinket megrongálta és iszappal borította el, útjainkat szintén sok helyen meg szaggatta és igy évek kellenek mig kiheverjük, különben sem számíthatunk már a szőlőből valami jó termésre, miután a tavasszal meg a fagy által csalattunk meg reményeinkben. Gurány István. jegyző. de hallgasd csak mily ösmerős hangok. Ah, ily hamar valósulna álmom?“ Olga az ajtót kinyitó, de azon percz- ben visszahátrált; mert Ilengeri Iván ro­hant be azon s e szavakkal — „Ellám, an­gyali Ellám“ térdre rogyott az elsápadt nő előtt. Mohón nyúlt a kis kezek után, hogy csókjaival áraszsza el, de Ella mint vipera csípéstől érintett ugrott fel, keble lázasan emelkedett s leküzdve fájdalmát e szavakat intézé, Ivánhoz ; — „Kérem távozzék, én önt nem ösmerem“ — „Mit, te nem ösmersz ? Oh 1 ne mondd ezt, ne vess meg kérlek, mert nélküled nem élhetek“ szólt szenve­délyes hangon. — „Ne szaggassa fel a már behegedt sebet, ón önt elfeledtem. Térjen vissza ne­jéhez, ne tegyen két nőt szerencsétlenné.“ E szavakra Iván dúlt arczán a legben­sőbb fajdalom tükröződött; megragadta Ella kezét s bágyadt kérő hangon mondá. — „Tehát nincs számomra bocsánat?“ „Ellám! feledd el könnyelműségemet légy hozzám irgalommal, mert nélküled nem élhetek“ — „Távozzék, önnek neje van,“ volt Ella elutasító válasza. E hidegen mondott szavak villámcsapás­ként hatottak Ivánra s felugorva még min­dig térdelő helyzetéből, e szavakra fakadt: — „Igaz, nekem nőm van s igy én önt nem bírhatom soha, látom nincs már szivé­ben szerelméből egy szikra sem, amely arra ösztönözné, hogy nekem megbocsásson. Én önt síromig fogom szeretni. Legyen boldog, oly boldog mint amilyen szerencsétlen va­gyok én.“ Hirtelen ajkaihoz emelte Ella kezét, egy forró csókot adott reá s elrohant. Olga néma tanúja volt a jelenetnek. Ilengeri eltávozta után Ella eszmélet­lenül rogyott össze. Gyönge idegzete nem bírta tovább a megrázkódtatást. Ideglázba esett s felgyógyulását csakis barátnője önfeláldozó ápolásának köszönheté. * * * Két hét mult el a történtek után. Ellát kényelmes párnái között fekve találjuk. Barátnője ágya mellett ülve lesé aj­kairól a szót. — „Jó Olgám! mily sápadt vagy. „Nem haragszol, hogy ily sok aggodal­mat okoztam ?“ — „Légy nyugodt édes Ellám! Nem ösmersz eléggé, ha azt hiszed, hogy reád haragudni tudnék.“ — „Igen, ösmerem jó szivedet. Csakis önfeládozó ápolásodnak köszönhetem éle­temet. De mondd csak, ő róla nem hallot­tál semmit?“ Olga meglepetve e váratlan kérdés által, zavartan feleié. — „Nem, semmit Ellám, semmit.“ — „Igazán nem hallottál semmit? Mi oka tehát zavartságodnak ? Légy kérlek őszinte.“ — „Hidd el nem hallék semmit.“ S bár mennyire igyekezett zavarodott­ságát eltitkolni, nem sikerült. — „Olgám! előérzetem van hogy Iván­nal történt valami. Beszélj, elég erősnek érzem magam, bár mit kelljen is meghall­gatnom. Hidd el, már annyira fásult a szi­vem, hogy talán sir ni sem tudnék.“ — „Ne kívánd Ellám, hogy megmond­jam.“ — „De e kétes bizonytalanság sokkal rosszabb.“ — „Legyen tehát, ö keserűen megbün- hődött. Nem bírva a lelkiismeret furdalá- sait, öngyilkos lön.“ — „így hát ő nincs már többé“ szólt Ella fájdalmasan lemondólag. Nem jöttek könnyek szemeibe. Egy arcz izma sem mozdult meg. Holt volt a szív, nem tudott már érezni, a fájdalmak érzéketlenné tevék. Barátnője megrémülve tekintett reá. Ó fájdalmas zokogást várt. Félt e megnyug­vástól. fi ^ Ä ® S ft w vLa £Q) && é&Ű ky/ o Két barátnő. (Beszélyke.) Irta: lEmerlcli. Toláru (Vége.) Falvai Ellát szomorúan ülve ta­láljuk szobájában. Kis fiát ölében tartja, ki csintalan moz­dulatával s ártatlan kaczagásával sem ké­pes anyja bánatos arczára mosolyt idézni. Olga Liszt egyik művét játszva igye­kezett barátnőjét felvidítani. Nemsokára abban hagyta azonban a zongorázást s barátnője mellé ült1 — „Miről gondolkozol ? mivel epeszted magad édes Ellám?“ „Különös álmom volt ma s ha oly mély ür nem tátongna köztem s Iván között, azt hinném, elfog jönni.“ — „Álomnak ne adj hitelt, csak azért álmodtál felőle, mert róla sokat gondol­kozol.“ — „Hogyne gondolkoznám Olgám, hi­szen ő benne mindent veszítettem, ő volt boldogságom, életem, s egyedüli reményem. Elhagyatva vagyok mindenkitől, s ha ti nem lennétek, egészen egyedül kellene élnem em­lékeimmel, mert őt feledni nem tudom soha,

Next

/
Thumbnails
Contents