Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-08-06 / 32. szám
már lomtárba került. Hányán keresik a ma- | gukét, mint Diogenes az embert, s talán i szinleg meg is lelik, például birói Ítéletben . . de ez még nem tesz a fejre sem pártát sem koronát. A mit a becsületből elvesztettem úgy, nem nyeremfmeg igy. Nem lyuk a becsület, hogy annál nagyobb, minél többet elvesznek belőle. Egy folt rajta, s bajos azt lemosni még szentölt vízzel is. Az iparról, a kereskedelemről, ezek fejlesztéséről beszélni, emelésükön munkálkodni, nemes fáradozás. A „honi,, ipar azonban igen sokaknál, kik különben a közönség támogatását igénylik, csak köpenyül szolgál. Náluk pártolja más, ők maguk nem. Rá vagyunk-e szorulva, hogy bútorainkat Pá- risból hozassuk ? Talán a honi bútor kelengye is megteszi ! Vagy olyan nagyra nőtt az ugorka fa, hogy ágai Párisig érnek? No no! csak ne korhadjanak a gyökerek ! Rántsuk még elő hadnagy Ugrit. Ő legközelébb vesz órákot az illemtanból mert szüsége van reá. Húsz krajczár árán megtanulhatja, hogy nem lovagias beszéd, kivált kardbojthoz nem illő, tánczközben a nőtől, ki mással van az első tourra foglalkozva, oda- kiáltólag kérdeni: „no mikor lesz már vége ?“ Turkáló Laczi. Újdonságok. = Jönnek a színészek. Jakab Lajos színigazgató népszínmű s operatte szín- társulatával, e hó vége felé városunkba jön s a „C u r i a“ vendéglő nagytermében megfogja kezdeni előadásait, de e mellett a vendéglő udvarán egy deszkából alkotott s fedéllel ellátott nyári színkört is fel fog állítani, hogy meleg és szép idők alkalmával abban tarthassa az előadásokat, s igy a teremben csupán kedvezőtlen idő esetében fognak előadások tartatni. E színtársulat a télre szándékozott városunkba jönni, de mivel a színházterem átalakitása csiga lassúsággal halad s még most is csak a tervbenyujtás stádiumában van, kénytelen volt télre Székesfehérvárra szerződni s városunkban az őszt tölteni. A társulatot, mely jelenleg 44 elsőrangú erőkből álló taggal bir, s saját z e- nekarral rendelkezik, közönségünk már két év előttröi ismeri s fölöslegesnek tartjuk ajánlani, miután színházlátogató közönségünk meggyőződött arról, hogy pártoláskezdett mondottakat végig nem hallgatni, mert a vége igy szólt ;„.... ő a legszebb ruhákat készíti számomra.“ Mondom kár volt ezt végig nem hallgatnia, mert nem kellett volna akkor oly keserű csalódáson keresztül esnie. Tihamér a hallottak után túlboldog volt. Nem volt ő már a régi. Tihamér várt, várt, ő maga sem tudta mit. Azaz várt egy meghívást a színésznő részéről. Buskomor lett, kezdett gondolkodni a csalódott szerelemről, hűtlenségről, a színésznők csapodárságáról. „De mikép is gondolhatom én azt — villant meg e gondolat egyszer agyában — hogy egy tisztességes nőtől egy férfi meghívást várjon ?“ E gondolat volt ama vékony deszkaszál, mely őt a búskomorság mély tengeréből kimenté. Neki tehát utat — módot kellett találnia, hogy a művésznő közelébe jusson. De mikép? Ez volt a gordiusi csomó! (Pedig ollójával ketté vághatta volna.) A művésznő sem kapott naponként uj ruhát, s ha már kapott volna is, még kérdés vájjon gazdája őt küldi-e el a ruhával ? És ok nélkül csak nem mehet a művésznő lakására ?Neki tehát más eszközhöz kellett folyamodnia. Elhatározta, hogy belép a színház szolgai személyzetébe. Utánna is járt, de hely nem volt üresedésben. így minden reménytől elhagyatva, még inkább fokozódott benne a vágy a művésznőt láthatni. Nem maradt más hátra, minthogy szorgalmasan dolgozgatott, hogy napi keresményeinek megtakarított fillérein — színházba járhasson. És igy némikép elérte czélját: szeretett művésznőjét naponkint láthatta, habár csakis a — „kakasüllőről.“ Persze a művésznő körébe juthatnia nem sikerült. Tihamér azonban nem csüggedett el, ő reménylett, valami súgta neki, hogy még neki is „kisüt a nap sugara.“ a m éltó. Műsorozatában a nemzeti és nép színház minden sikert aratott színműje s operetteje fel van véve, s ahhoz megkiván- tató erők és kiállítás felett rendelkezvén közönségünk kívánalmainak minden tekintetben meg fog felelni s élvezetes előadásokkal kecsegtet. — Ismerjük közönségünk ízlését, igényeit mely a főváros szomszédságban megszokta a jó előadásokat, s azért ha valami ismeretlen színtársulattal állnánk szemben, szót sem vesztegetnénk annak ajánlására, azonban J a ka b színtársulata már a múltban is kielégítő közönségünk mű- igényeit s annak idejében városunkban érdemleges pártolásban is részesült, jó lélekkel hívhatjuk fel tehát előlegesen közönségünk figyelmét a társulatra, s melegen ajánljuk a pártolásra jelenleg is, annál inkább, mert a nyári^szinköi felállítása tetemes kiadással fog járni. Némi biztosításul előleges bérleti előjegyzéseket — nem előfizetést — elfogad szerkesztőségünk s C z o b e 1 úr a szini bizottság rendezője. Legközelebb bővebb és részletesb felvilágosításokkal is fogunk szolgálni. = Három napig- eszméletlenül. Faragó István 82 éves dunaparti biztosunk m. hó 28-án szent Endréről Budapestre menet, Újlakon eszméletlenül ösz- szerogyott. Miután minden ébresztési kísérlet sikertelen volt, egy rendőr az eszméletlent a Rókusba vitte, hol csak, a harmadik napon nyerte vissza eszméletét: Szegény öreg Faragó bácsi, bizony megérdemelne már ő is egy kis nyugalmat, hisz eleget lótott futott életében. Hja de mikor a létért még 82 éves korban is küzdeni kell. = lí i.s-Aéme<lisí a roncsoló torok- lob kezd pusztítani a gyermekek közt. = A muzeum részére egy társaság, mely múlt vasárnap a közeli Rádra kirándult, a rádi u. n. „Magashegy“ tetején levő „pogányvárból“ több dudoros és vonaldiszes őskori edénytöredéket ajándékozott. ~ Uj mise. Jövő vasárnap fogja tartani Hé nap Tamás kegyesrendi áldo- zár és tanár első miséjét a Kosdi templomban. = A Duna vízállása a múlt heti esőzések folytán nagyon megáradt, mi a hajók érkezését majdnem egy órával siet'teti. Ajánljuk e körülményt azon utazó közönségünk figyelmébe, kik nem szeretik az elkésést. = JubilAris ünnepélyek. Az izraelita hitközség iskoláiban az évi vizsgálatok hétfőn és kedden tartattak, szerdán pedig a zárünnepély, melylyel egyszersmind az izr. iskola fenállásának 30-ik évfordulója s Ehren féld Miksa 25 éves tanítóskodásának ünnepélye is tartatott. Este bankettet rendeztek a jubiláns tiszteletére tanitó- társai és jó barátai melyen az iskolaszék elnöke Reiser László, és a községi elnök S tefin er Ignácz s még számosán vettek részt. = A „dalkör“ lelkesítésére Yártó ldy Elek a zeneklubb elnöke egy férfi négyest irt, melyet szerkesztőségünkhöz küldött be letéteményezés végett egy szép hangú levél kíséretében, melyben azt írja, hogy e dalt a dalkörnek minden próba előtt el kellene énekelni, hogy ez által mintegy figyelmeztetve lennének a tagok a kitartásra. Örömmel vesszük tudomásul Várföldy úrnak ez ügybuzgóságát, de azt hisszük, hogy hasztalan énekeljük mi el e dalt, ha a lelkesedés a szép, jó, és magasztos iránt kihalt keblünkből. Adja az ég, hogy csalódjunk s Várföldy úr dala kitartásra buzdítsa a tagokat. = Mérsékelt meiietdijakat állapított meg Ujszőny-Budapest és Mohács közt a duna gőzhajózási társaság, a Szt.- István napi ünnepélyességek alkalmára, melyek aug. 17-től 23-ig bírnak csak érvényességgel. Váczról Budapestre és vissza I. osztályú jegy ára 94 kr. Ií. oszt. 64 kr. III. 48 kr. Ez oly rendkívüli olcsó ár, hogy városunk minden lakosának alkalom nyújtalak a szent István napi országos ünnepélyekre, melyek ez évben kiváló fényűvel fognak megünnepelhetni, a fővárosba le- rándulni. — Kávéház megnyitás. Tegnap délután nyitotta meg Neumann M. újonnan felszerelt s megnagyobbított kávéházát, a főtéren, Marczi zenéje mellett. Örvendünk, hogy a tulajdonos kávéházát a modern követelményeknek megfelelőleg átalakította, feldíszítette s felszerelte. Ajánljuk közönségünk pártolásába. — lapunk szerkesztőjét a Sz.- István napján tartandó országos népünueÉs valóban kisütött. Egy távoli rokona meghalván, tízezer forintot örökölt. Tihamérünk talán nem örült annyira 10,000 forintjának, mint annak, hogy ezek révén imádottjához közelébb juthat. Gazdáját faképnél, mesterségét abban élt vígan, költögetett, színészek társaságát kereste azon reményben, hogy ezekkeli való ismeretsége folytán üdvössé géhez egy lépcsővel közelébb juthasson. A művésznőnek jutalomjátéka volt. A művésznő elragadóan játszott, játékát tapsvihar és virágözön követte. A darabnál kétség kívül ott volt. De már nem a karzaton, hanem a legeslegelső páholyban, ő is koszorút dobott, melyhez névjegy volt erősítve eme felirattal : közeli ismerőse. A koszorú valóban remekmű volt, Tiha- mérnek talán 100 frintjába került. Istenem! heh sokat dolgozott valamikor Tihamér 100 forintért! Ah|! de ez most eszébe sem volt, mintha sohasem lett volna szegény ember. Tralalámfi nem rosszul számított, a művésznőtől másnapra meghívót kapott. Kivel cserélt volna Tihamér? ő tehát elérte végre czélját, legfőbb óhajtását: ő a művésznőnek, imádottjának közelébe juthat, kitől saját magától hallotta, hogy „ez az ember nekem a legjobban tetszik, ő a legjobb, legszeb b ......“ Ergo — viszont szerettetik. Tihamér igy gondolkozott, de másképen a színésznő. Korántsem a koszorú miatt hívta ő meg Tihamért. Kapott ő már szebbet is, a név sem érdekelte és tette kiváncsivá őt, hanem ez a titokteljes két szó: „közeli ismerőse.“ A művésznő elővette névjegy tartó- j ját, hogy ott a sok között talán megtalálhatja e névjegy másolatát, visszagondolt estélyekre, tánczvigalmakra, mindenre, hol csak eddig megfordult vala, gyermek-, játszó- s iskolatársaira, de haszontalanul, Tralalámfi Tihamér előtte ismeretlen volt. És ez a „közeli ismerőse“ ütött még csak szöget fejébe, az adott rá okot, hogy Tihamért meghívja. Tihamér a művésznő lakásán megjelent. El volt ragadtatva a fogadtatástól. A művésznő lakásán többen voltak jelen, kik azonban a mellék szobában voltak és igy Tihamér és a művésznő beszélgetésének nem voltak tanúi. A művésznő előtt bár ismerősnek tűnt fel Tihamér, de, hogy hol és mikor láthatta azzal nem volt tisztában. S midőn e felől kérdezősködött s megtudta, hogy e „k ö z e 1 i ismerőse“ szabójának volt legé- n y e, látszólagos hideg közönynyel beszélt Tihamérrel. Egy művésznő, ki gróf- és bárókkal csak úgy dobálódzik egy szabólegény udvarlásait fogadja ?! | | De elutasítani még sem akarta, talán többször is elfogadta volna látogatásait, ha ennek ellenkezőjére Tihamér elhamarkodása által önmaga nem adott volna okot. „Bájoló szépség — szóllot Tihamér a müvésznőhez — kegyed már hideg irányomban, pedig ............“ „Már?“ — vágott közbe hirtelen a művésznő — mikor viseltettem én kegyeddel szemben rokonszenvvel, vagy hidegen vagy egyáltalában mikor fogadtam udvarlásait ? „Emlékezzek csak vissza, bájoló szépség, midőn kegyed maga mondotta, hogy én önnek a legjobb, legszebb férfi vagyok, hogy én ...........“ „Miket merészelt mondani ? Uraim ! — kiált felindulva a művésznő a mellékszobába — e hazug, ez alávaló ember itt szemte- lenkedik, s olyat mer állítani, ami sohasem létezett, ez a haszontalan ...............“ „De kérem, bájoló szépség, én . . . „Csak el innen! Rendőrökért, rendőrökért 1“ Az odafutott urak Tihamért jói elverve pélyt rendező „Fővárosi Szeretetház“ választmánya f. évi juniushó 3-án tartott választmányi ülésében az országos népünnepély rendező bizottsági tagjává egyhangúlag megválasztotta, s az értesítő irathoz mellékelve megküldötte j neki azon jelvényt is, mely őt az országos népünnepélyen a rendező bizottsági tagok jogaival és előnyeivel ruházza fel. X A „Harmonia“ ’ zenészeti közlöny 27 ik száma következő érdekes tartalommal jelent meg : A múlt év eredménye. A nemzeti ^színház szellemUmérlege. Serlyr Lajos. A fővárosi színkörből. Középkori falfestmények a Székelyföldön. Állandó színházak a vidéken. Tárca : A. Wagner zeneiskola és .a „ Parsifal.“fi B. Fölfedezett kincsek. C. Az öreg Vandrák meghalt. Zene. A szint’alakjjvilágából. Képzőművészetek. Hirdetések. Ajánljuk a müpártoló közönség figyelmébe. Előfizetési ára egészjóvre 6 frt félévre 3 frt egy negyed évre 2 frt. Évenkint értékes zeneműveket ád melléklet gyanánt. Két barátnő. (Beszélyke.) Irta: !H3nni.ericli. Tolá/n.. (Folytatás.) Hagyjuk kedves olvasóim e két együtt érző barátnőt, s nézzük meg, vájjon e bánat okozója valóban oly boldogan tülti-e mézes heteit ? V . . falun kivül egy újonnan épült szép kastélyban, egész vissza vonultságban tölti, H e n g e r i Iván mézes heteit. Báró Verdi Kornéliával. — Jelenleg zöld selyemmel bevont társalgó szobában találjuk őket egymás mellett ülve. Iván komoran szótlanul maga elé tekint, neje pedig egy kis asztalon szétszórt hangjegyekkel játszadozik. Használjuk fel e nehány pillanatot mig ők szótlanul ülnek egymás mellett s ösmer- kedjünk meg Iván viszonyaival. Iván jelenleg V . . megye főispánja. S mint ilyen tekintélyes állással biró 28—29 éves fiatal ember, a legnagyobb arisztokrata családoknál is szívesen látott vendég. kituszkolták és az előhívott rendőrnek adták át. Tihamért a rendőrségnél nem tartották tovább egy napnál, de a kellemetlenség mi ez eset után reá hárult elfeledhetetlen maradt előtte. A művésznő meg koronául rágalomért pörbe is fogta, mi a szegény Ti- hamérnek csinos kis összegbe került. Ezt azonban ő mindenem bánta, sőt örökségének még a többi részét sem, melyet a semmittevés alkalmával elköltöge- tett, csak azt, hogy imádottjától örökre elszakadott. Eddig tartott Tralalámfi Tihamér dicsteljes pesti élete .................. „De micsoda összefüggésben áll ez — kérdém utóbb az öreget — biographiájának eme része amaz arczképpel, mely a dolgozó-asztala fölött a falon függ és melyre oly gyakran tekintget?“ „Igaz, igaz — mondá a szegény öreg — ezen arczkép úgyszólván e tö rténetkével nem áll oly szoros kapcsolatban, csakhogy annak tanácsára, kit emez arczkép ábrázol, jöttem ez eset után e vidéki városba.“ Elmondá továbbá az öreg Tihamér bácsim, hogy az ő tanácsadójának, ki Pesten tőszomszédja volt ez esetet elmesélvén, ettől megtudta, hogy minden bajának oka az volt, hogy a művésznő által mondottakat végig nem halgatta, s nehogy örökségének töredékét is még elköltse azt tanácsolta, hogy a fővárosból elhurczolkod- jék, s hogy „a beszédet ezentúl mindig végig halgassaés színésznőt sohase szeresse n.“ Ő követé tanácsát. Félre vonult egy vidéki városba, ezentúl mindenki beszédét végig hallgatta és színésznőt soha az életben többé nem sz e retett. És ezért nézett oly gyakran emez arcz* képre, hogy eme tanácsok mindig eszébe jussanak. És miért nem nősült? Mert a színésznőt bár már nem szerette, de — felejteni sem tudta. Schuller Sándor.
