Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-08-06 / 32. szám

már lomtárba került. Hányán keresik a ma- | gukét, mint Diogenes az embert, s talán i szinleg meg is lelik, például birói Ítéletben . . de ez még nem tesz a fejre sem pár­tát sem koronát. A mit a becsületből el­vesztettem úgy, nem nyeremfmeg igy. Nem lyuk a becsület, hogy annál nagyobb, minél többet elvesznek belőle. Egy folt rajta, s bajos azt lemosni még szentölt vízzel is. Az iparról, a kereskedelemről, ezek fej­lesztéséről beszélni, emelésükön munkálkod­ni, nemes fáradozás. A „honi,, ipar azonban igen sokaknál, kik különben a közönség támogatását igénylik, csak köpenyül szol­gál. Náluk pártolja más, ők maguk nem. Rá vagyunk-e szorulva, hogy bútorainkat Pá- risból hozassuk ? Talán a honi bútor ke­lengye is megteszi ! Vagy olyan nagyra nőtt az ugorka fa, hogy ágai Párisig érnek? No no! csak ne korhadjanak a gyökerek ! Rántsuk még elő hadnagy Ugrit. Ő legközelébb vesz órákot az illemtanból mert szüsége van reá. Húsz krajczár árán meg­tanulhatja, hogy nem lovagias beszéd, kivált kardbojthoz nem illő, tánczközben a nőtől, ki mással van az első tourra foglalkozva, oda- kiáltólag kérdeni: „no mikor lesz már vége ?“ Turkáló Laczi. Újdonságok. = Jönnek a színészek. Jakab Lajos színigazgató népszínmű s operatte szín- társulatával, e hó vége felé városunkba jön s a „C u r i a“ vendéglő nagytermében meg­fogja kezdeni előadásait, de e mellett a ven­déglő udvarán egy deszkából alkotott s fedél­lel ellátott nyári színkört is fel fog állítani, hogy meleg és szép idők alkalmával abban tarthassa az előadásokat, s igy a teremben csupán kedvezőtlen idő esetében fognak elő­adások tartatni. E színtársulat a télre szán­dékozott városunkba jönni, de mivel a szín­házterem átalakitása csiga lassúsággal halad s még most is csak a tervbenyujtás stádiu­mában van, kénytelen volt télre Székesfe­hérvárra szerződni s városunkban az őszt tölteni. A társulatot, mely jelenleg 44 el­sőrangú erőkből álló taggal bir, s saját z e- nekarral rendelkezik, közönségünk már két év előttröi ismeri s fölöslegesnek tart­juk ajánlani, miután színházlátogató közön­ségünk meggyőződött arról, hogy pártolás­kezdett mondottakat végig nem hallgatni, mert a vége igy szólt ;„.... ő a leg­szebb ruhákat készíti számomra.“ Mondom kár volt ezt végig nem hall­gatnia, mert nem kellett volna akkor oly keserű csalódáson keresztül esnie. Tihamér a hallottak után túlboldog volt. Nem volt ő már a régi. Tihamér várt, várt, ő maga sem tudta mit. Azaz várt egy meghívást a színésznő részéről. Buskomor lett, kezdett gondolkodni a csalódott szerelemről, hűtlenségről, a szí­nésznők csapodárságáról. „De mikép is gondolhatom én azt — villant meg e gondolat egyszer agyában — hogy egy tisztességes nőtől egy férfi meg­hívást várjon ?“ E gondolat volt ama vékony deszka­szál, mely őt a búskomorság mély tengeré­ből kimenté. Neki tehát utat — módot kellett ta­lálnia, hogy a művésznő közelébe jusson. De mikép? Ez volt a gordiusi csomó! (Pedig ollójával ketté vághatta volna.) A művésznő sem kapott naponként uj ruhát, s ha már kapott volna is, még kér­dés vájjon gazdája őt küldi-e el a ruhával ? És ok nélkül csak nem mehet a művésznő lakására ?Neki tehát más eszközhöz kellett fo­lyamodnia. Elhatározta, hogy belép a színház szol­gai személyzetébe. Utánna is járt, de hely nem volt üresedésben. így minden reménytől elhagyatva, még inkább fokozódott benne a vágy a művész­nőt láthatni. Nem maradt más hátra, minthogy szorgalmasan dolgozgatott, hogy napi ke­resményeinek megtakarított fillérein — szín­házba járhasson. És igy némikép elérte czélját: szeretett művésznőjét naponkint láthatta, habár csakis a — „kakasüllőről.“ Persze a művésznő körébe juthatnia nem sikerült. Tihamér azonban nem csüggedett el, ő reménylett, valami súgta neki, hogy még neki is „kisüt a nap sugara.“ a m éltó. Műsorozatában a nemzeti és nép színház minden sikert aratott színműje s operetteje fel van véve, s ahhoz megkiván- tató erők és kiállítás felett rendelkezvén közönségünk kívánalmainak minden tekin­tetben meg fog felelni s élvezetes előadá­sokkal kecsegtet. — Ismerjük közönségünk ízlését, igényeit mely a főváros szomszédság­ban megszokta a jó előadásokat, s azért ha valami ismeretlen színtársulattal állnánk szemben, szót sem vesztegetnénk annak ajánlására, azonban J a ka b színtársulata már a múltban is kielégítő közönségünk mű- igényeit s annak idejében városunkban ér­demleges pártolásban is részesült, jó lélek­kel hívhatjuk fel tehát előlegesen közönsé­günk figyelmét a társulatra, s melegen ajánljuk a pártolásra jelenleg is, annál in­kább, mert a nyári^szinköi felállítása tete­mes kiadással fog járni. Némi biztosításul előleges bérleti előjegyzéseket — nem előfizetést — elfogad szerkesztőségünk s C z o b e 1 úr a szini bizottság rendezője. Legközelebb bővebb és részletesb felvilágo­sításokkal is fogunk szolgálni. = Három napig- eszméletle­nül. Faragó István 82 éves dunaparti biztosunk m. hó 28-án szent Endréről Bu­dapestre menet, Újlakon eszméletlenül ösz- szerogyott. Miután minden ébresztési kísér­let sikertelen volt, egy rendőr az eszmélet­lent a Rókusba vitte, hol csak, a harma­dik napon nyerte vissza eszméletét: Sze­gény öreg Faragó bácsi, bizony megérde­melne már ő is egy kis nyugalmat, hisz eleget lótott futott életében. Hja de mikor a létért még 82 éves korban is küzdeni kell. = lí i.s-Aéme<lisí a roncsoló torok- lob kezd pusztítani a gyermekek közt. = A muzeum részére egy tár­saság, mely múlt vasárnap a közeli Rádra kirándult, a rádi u. n. „Magashegy“ tete­jén levő „pogányvárból“ több dudoros és vonaldiszes őskori edénytöredéket ajándé­kozott. ~ Uj mise. Jövő vasárnap fogja tartani Hé nap Tamás kegyesrendi áldo- zár és tanár első miséjét a Kosdi tem­plomban. = A Duna vízállása a múlt heti esőzések folytán nagyon megáradt, mi a hajók érkezését majdnem egy órával siet­'teti. Ajánljuk e körülményt azon utazó közönségünk figyelmébe, kik nem szeretik az elkésést. = JubilAris ünnepélyek. Az izraelita hitközség iskoláiban az évi vizsgá­latok hétfőn és kedden tartattak, szerdán pe­dig a zárünnepély, melylyel egyszersmind az izr. iskola fenállásának 30-ik évfordulója s Ehren féld Miksa 25 éves tanítóskodá­sának ünnepélye is tartatott. Este banket­tet rendeztek a jubiláns tiszteletére tanitó- társai és jó barátai melyen az iskolaszék elnöke Reiser László, és a községi elnök S tefin er Ignácz s még számosán vettek részt. = A „dalkör“ lelkesítésére Yár­tó ldy Elek a zeneklubb elnöke egy férfi négyest irt, melyet szerkesztőségünkhöz küldött be letéteményezés végett egy szép hangú levél kíséretében, melyben azt írja, hogy e dalt a dalkörnek minden próba előtt el kellene énekelni, hogy ez által mintegy figyelmeztetve lennének a tagok a kitartásra. Örömmel vesszük tudomásul Várföldy úrnak ez ügybuzgóságát, de azt hisszük, hogy hasztalan énekeljük mi el e dalt, ha a lelkesedés a szép, jó, és ma­gasztos iránt kihalt keblünkből. Adja az ég, hogy csalódjunk s Várföldy úr dala kitar­tásra buzdítsa a tagokat. = Mérsékelt meiietdijakat ál­lapított meg Ujszőny-Budapest és Mohács közt a duna gőzhajózási társaság, a Szt.- István napi ünnepélyességek alkalmára, melyek aug. 17-től 23-ig bírnak csak ér­vényességgel. Váczról Budapestre és vissza I. osztályú jegy ára 94 kr. Ií. oszt. 64 kr. III. 48 kr. Ez oly rendkívüli olcsó ár, hogy városunk minden lakosának alkalom nyúj­talak a szent István napi országos ünne­pélyekre, melyek ez évben kiváló fényűvel fognak megünnepelhetni, a fővárosba le- rándulni. — Kávéház megnyitás. Tegnap délután nyitotta meg Neumann M. újon­nan felszerelt s megnagyobbított kávéhá­zát, a főtéren, Marczi zenéje mellett. Ör­vendünk, hogy a tulajdonos kávéházát a modern követelményeknek megfelelőleg át­alakította, feldíszítette s felszerelte. Ajánl­juk közönségünk pártolásába. — lapunk szerkesztőjét a Sz.- István napján tartandó országos népünue­És valóban kisütött. Egy távoli rokona meghalván, tízezer forintot örökölt. Tihamérünk talán nem örült annyira 10,000 forintjának, mint annak, hogy ezek révén imádottjához közelébb juthat. Gazdáját faképnél, mesterségét abban élt vígan, költögetett, színészek társaságát kereste azon reményben, hogy ezekkeli való ismeretsége folytán üdvössé géhez egy lépcsővel közelébb juthasson. A művésznőnek jutalomjátéka volt. A művésznő elragadóan játszott, játékát taps­vihar és virágözön követte. A darabnál két­ség kívül ott volt. De már nem a karzaton, hanem a legeslegelső páholyban, ő is ko­szorút dobott, melyhez névjegy volt erősítve eme felirattal : közeli ismerőse. A koszorú valóban remekmű volt, Tiha- mérnek talán 100 frintjába került. Istenem! heh sokat dolgozott valami­kor Tihamér 100 forintért! Ah|! de ez most eszébe sem volt, mint­ha sohasem lett volna szegény ember. Tralalámfi nem rosszul számított, a művésznőtől másnapra meghívót kapott. Kivel cserélt volna Tihamér? ő tehát elérte végre czélját, legfőbb óhajtását: ő a művésznőnek, imádottjának közelébe juthat, kitől saját magától hallotta, hogy „ez az ember nekem a legjobban tet­szik, ő a legjobb, legszeb b ......“ Ergo — viszont szerettetik. Tihamér igy gondolkozott, de máské­pen a színésznő. Korántsem a koszorú miatt hívta ő meg Tihamért. Kapott ő már szebbet is, a név sem érdekelte és tette kiváncsivá őt, hanem ez a titokteljes két szó: „közeli is­merőse.“ A művésznő elővette névjegy tartó- j ját, hogy ott a sok között talán megtalál­hatja e névjegy másolatát, visszagondolt estélyekre, tánczvigalmakra, mindenre, hol csak eddig megfordult vala, gyermek-, játszó- s iskolatársaira, de haszontalanul, Tralalámfi Tihamér előtte ismeretlen volt. És ez a „közeli ismerőse“ ütött még csak szöget fejébe, az adott rá okot, hogy Tihamért meghívja. Tihamér a művésznő lakásán megjelent. El volt ragadtatva a fogadtatástól. A mű­vésznő lakásán többen voltak jelen, kik azonban a mellék szobában voltak és igy Tihamér és a művésznő beszélgetésének nem voltak tanúi. A művésznő előtt bár ismerősnek tűnt fel Tihamér, de, hogy hol és mikor láthatta azzal nem volt tisztában. S midőn e felől kérdezősködött s megtudta, hogy e „k ö z e 1 i ismerőse“ szabójának volt legé- n y e, látszólagos hideg közönynyel beszélt Tihamérrel. Egy művésznő, ki gróf- és bárókkal csak úgy dobálódzik egy szabólegény ud­varlásait fogadja ?! | | De elutasítani még sem akarta, talán többször is elfogadta volna látogatásait, ha ennek ellenkezőjére Tihamér elhamarkodása által önmaga nem adott volna okot. „Bájoló szépség — szóllot Tihamér a müvésznőhez — kegyed már hideg irá­nyomban, pedig ............“ „Már?“ — vágott közbe hirtelen a művésznő — mikor viseltettem én kegyed­del szemben rokonszenvvel, vagy hidegen vagy egyáltalában mikor fogadtam udvarlá­sait ? „Emlékezzek csak vissza, bájoló szép­ség, midőn kegyed maga mondotta, hogy én önnek a legjobb, legszebb férfi vagyok, hogy én ...........“ „Miket merészelt mondani ? Uraim ! — kiált felindulva a művésznő a mellékszobá­ba — e hazug, ez alávaló ember itt szemte- lenkedik, s olyat mer állítani, ami sohasem létezett, ez a haszontalan ...............“ „De kérem, bájoló szépség, én . . . „Csak el innen! Rendőrökért, rendő­rökért 1“ Az odafutott urak Tihamért jói elverve pélyt rendező „Fővárosi Szeretetház“ vá­lasztmánya f. évi juniushó 3-án tartott vá­lasztmányi ülésében az országos népünne­pély rendező bizottsági tagjává egyhangú­lag megválasztotta, s az értesítő irathoz mellékelve megküldötte j neki azon jelvényt is, mely őt az országos népünnepélyen a rendező bizottsági tagok jogaival és elő­nyeivel ruházza fel. X A „Harmonia“ ’ zenészeti köz­löny 27 ik száma következő érdekes tarta­lommal jelent meg : A múlt év eredménye. A nemzeti ^színház szellemUmérlege. Serlyr Lajos. A fővárosi színkörből. Középkori fal­festmények a Székelyföldön. Állandó szín­házak a vidéken. Tárca : A. Wagner zene­iskola és .a „ Parsifal.“fi B. Fölfedezett kin­csek. C. Az öreg Vandrák meghalt. Zene. A szint’alakjjvilágából. Képzőművészetek. Hir­detések. Ajánljuk a müpártoló közönség fi­gyelmébe. Előfizetési ára egészjóvre 6 frt fél­évre 3 frt egy negyed évre 2 frt. Évenkint értékes zeneműveket ád melléklet gyanánt. Két barátnő. (Beszélyke.) Irta: !H3nni.ericli. Tolá/n.. (Folytatás.) Hagyjuk kedves olvasóim e két együtt érző barátnőt, s nézzük meg, vájjon e bánat okozója valóban oly boldogan tülti-e mézes heteit ? V . . falun kivül egy újonnan épült szép kastélyban, egész vissza vonultságban tölti, H e n g e r i Iván mézes heteit. Báró Verdi Kornéliával. — Jelenleg zöld se­lyemmel bevont társalgó szobában találjuk őket egymás mellett ülve. Iván komoran szótlanul maga elé te­kint, neje pedig egy kis asztalon szétszórt hangjegyekkel játszadozik. Használjuk fel e nehány pillanatot mig ők szótlanul ülnek egymás mellett s ösmer- kedjünk meg Iván viszonyaival. Iván jelenleg V . . megye főispánja. S mint ilyen tekintélyes állással biró 28—29 éves fiatal ember, a legnagyobb arisztokrata családoknál is szívesen látott vendég. kituszkolták és az előhívott rendőrnek ad­ták át. Tihamért a rendőrségnél nem tartották tovább egy napnál, de a kellemetlenség mi ez eset után reá hárult elfeledhetetlen ma­radt előtte. A művésznő meg koronául rá­galomért pörbe is fogta, mi a szegény Ti- hamérnek csinos kis összegbe került. Ezt azonban ő mindenem bánta, sőt örökségének még a többi részét sem, melyet a semmittevés alkalmával elköltöge- tett, csak azt, hogy imádottjától örökre el­szakadott. Eddig tartott Tralalámfi Tihamér dics­teljes pesti élete .................. „De micsoda összefüggésben áll ez — kérdém utóbb az öreget — biographiájának eme része amaz arczképpel, mely a dolgo­zó-asztala fölött a falon függ és melyre oly gyakran tekintget?“ „Igaz, igaz — mondá a szegény öreg — ezen arczkép úgyszólván e tö rténetkével nem áll oly szoros kapcsolatban, csakhogy annak tanácsára, kit emez arczkép ábrázol, jöttem ez eset után e vidéki városba.“ Elmondá továbbá az öreg Tihamér bá­csim, hogy az ő tanácsadójának, ki Pesten tőszomszédja volt ez esetet elmesélvén, et­től megtudta, hogy minden bajának oka az volt, hogy a művésznő által mon­dottakat végig nem halgatta, s nehogy örökségének töredékét is még elköltse azt tanácsolta, hogy a fővárosból elhurczolkod- jék, s hogy „a beszédet ezentúl min­dig végig halgassaés színésznőt sohase szeresse n.“ Ő követé tanácsát. Félre vonult egy vidéki városba, ezentúl mindenki beszé­dét végig hallgatta és színész­nőt soha az életben többé nem sz e retett. És ezért nézett oly gyakran emez arcz* képre, hogy eme tanácsok mindig eszébe jussanak. És miért nem nősült? Mert a színésznőt bár már nem sze­rette, de — felejteni sem tudta. Schuller Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents