Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-07-09 / 28. szám

IY. évfolyam. 28. szám. Yácz, jnlius 9. 1882. YÁCZI KÖZLÖN 7 Ljj YIS VI R m ÁRSADALMl. KÖZGAZDASÁG! S IRODALMI Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Évnegyedre............... 1 frt SO kr. házhoz hordás vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s több­szöri hirdetésnél kedvezményben ré­szesülnek. Nyilttcr sora .............................20 kr. Bélyeg-illeték minden bcigtatásnál 80 „ A szerkesztőség és kiadó­hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények. (előfizetési pénzek, kiadás körüli pana­szok, hirdetmények) küldendők: k Yácz; Gasparik-utcga 151. sz. Mó/.iratokut nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. 15é r m e n tét len I e v e lek ct csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. A városi képviselet megalaku­lása után. Azzal kezdjük, bogy a múlt kép­viselő testület nem tett és nem is akart tenni eleget kötelességének; mert még a mai napig sem a jelen évre szóló költségvetés megvitatva, sem a múlt évi községi számadás átvizsgálva nem lett. Az 1881. évi 18. t.-cz. rendelke­zései értelmében: „a költségvetési elő­irányzatot valamint a legközelebb le­folyt naptári évre vonatkozó zárszám­adást a községi tanács készíti el és ter­jeszti a közgyűlés elé; és az ekkép eléterjesztett költségvetési előirányzat a következő évre mindenkor előre az őszi közgyűlésen, a zárszámadás pedig a legközelebb lefolyt évre min­denkor utólag a tavaszi közgyű­lésen vizsgáltatik, illetve állapitta- tik meg.“ Hála Istennek, az 1882. évből már teljes hat hónapot, (a mai cultur viszonyokhoz mérten igen nagy időt,) élt által városunk nyomorúságos ház­tartása és eddig még ez ügyben semmi sem történt. Szép a bizalom; de egy város va­gyona felett a gazdálkodás rendes me­netéért a közgyűlés minden egyes tagja felelős lévén, érthet]en meggon­dolatlanság és az adózó polgárok jo­gaival, bizalmával való visszaélés ennyire ellenőrizetlenül hagyni egy város vagyonát, és az adózók kenye­réből kiexequált pótadót. Hová leszünk, lia ez még tovább is így tart? Már fél év letelt, s még a jelenévi költségvetést a közgyűlés nem látta; de azért 1882. évi január óta egy évi összes adó-tartozásának felét vagy akarta, vagy nem, minden adózó kény­telen volt befizetni, és azért a városi tisztviselők hat havi fizetését a polgár- mester kiutalványozta s a városi pénz­tárnok már gyöngyén ki is fizette. Kérdjük hát ki jogosította fel őket mindezekre? Ki bízatott meg azzal, hogy 1882. évre pótadót kivessen, be­szedjen, beexequáljon, és hogy abból kényekedve szerint fűnek-fának fizet­hessen? Hol van erre megbízatása a Polgármesternek, hol a pénztárnok­nak? Hol szerezték erre a felhatal­mazást ? Költségvetés [még nincs. Enélkül pedig nincs joga senkinek egy kis kraj­czárnyi pótadót sem kivetni, annál- kevésbbé behajtani. Aki ezt elkövetni merészelte, bűnt követett el, melynek büntetése a büntető kódexben van meg­határozva. E lapok 7. számában ide vonat­kozólag elmondottuk szerény nézetün­ket és nem is kellene már ahhoz adnunk egy betűt sem, ha városunk képviselő­testülete kirivó szégyenére egész vá­rosunknak páratlan hanyagsággal nem nézné el az elöljáróság által már is hat hónap óta zavartalanul űzött törvény- ellenes igazgatását. Nem szabad kételkednünk senki becsületében, de a város vagyona nem Csáki szalmája. Magánember bizbatik feltétlenül valakiben, kezeltetheti azzal számadás kötelezettsége nélkül összes vagyonát, és ha összes vagyonát is el­sikkasztja, mind elengedheti megbí­zottjának, — mert saját vagyonával azt tesz, amit akar: de a város vagyona köztulajdon, melynek kezelése a képviselőtestület folytonos ellenőrzése mellett az elöljáróság kezeire számadás kötelezettsége mellett van bízva, mely­nek hűtlen kezelése közbüntettet képez, melyért a képviselő testület, mint intéző orgánum is, felelős. Es majd a közgyűlésen melyik képviselő meri szilárd gerinczczel s emelkedett fővel elvállalni a felelőssé­get, ha a város pénztárából meg nem szavazott (vagy épen káros) czélokra 45—50 ezer forint már eddig is tény­leg kiadatott volna? Ki meri hangosan azt mondani, hogy a városi pénztár tavalyi számadásainak helyességéért a vagyoni felelősséget elvállalja? A múlt évi zárszámadást a köz­gyűlés még nem látta, vájjon mit tesz a képviselőtestület az esetre, ha pél­dául a város pénztárából 20 ezer forint hiányoznék ? vagy a pénztári könyvek meg volnának hamisítva? — Jó gazda nem tudna aludni, ha számadója ren­des időben be nem számol; de a mi képviselőtestületünk nyugodtan alszik s talán már el is aludt nyugalma álla­potában, pedig a zárszámadás beadá­sának, megvizsgálásának és megálla­pításának, (a tavaszi közgyűlésnek) ideje már rég lejárt. Hy hallatlan hanyag ellenőrzés mellett nem csoda aztán, ha kipusztu­lunk! A községi törvény értelmében a város összes ingatlan és ingó vagyona minden évben leltározandó volna meg is teszi azt minden város, minden község. — De nálunk — ugyan kitudja, mikor leltároztatok össze utoljára? Annyi bizonyos, hogy ez évre még nincs össze állítva, pedig nem tudhatni, váj­jon meg van-e még mindenünk, ami vagyon az elöljáróság kezelésére bí­zatott. Az utolsó község rendezettebb háztartást vezet, mint mi; és egy vin- czellér rovás szerint pontosabban be­számol munkaadójának, mint ami jól fizetett elöljáróságunk. Leltár, költségvetés és zárszám­adás alapja minden község alkotmá­nyos igazgatásának, ahol ezek vala­melyike (bár csak egy is a három közül) hiányzik, ott az igazgatás alkotmány- ellenes. A leltár tünteti fel, hogy miből áll a város vagyona, hogy miből kell és szabad az elöljáróságnak gazdálkodni, és hogy mi felett tartozik annak idején pontosan beszámolni; a költségvetés jogosítja fel a tanácsot arra, bogy a város jövedelmeit beszedhesse, pótadót kivethessen és behajthasson és a zár­számadás ábrázolja képét a tanács lel­kiismeretes gazdálkodásának. Ha leltár nincs, arról számol a tanács amiről akar és jó, ha valamiről beszámol; ha költségvetés nincs, azt annyit és úgy szedi be a tanács a vá­ros jövedelmeit, amint neki tetszik és nagy szerencsénk, ha rövid idő múlva lesz még kendőnk siró szemeinkköny- nyeinek letörlésére; és ha zárszámadás nincs — bár a többi mind meg van, — a város mindaddig nem tud vagyona feletti gazdálkodásról, mig ajövedelmi források teljes kiapadása után a tör­vénytelen machinatio kereke meg nem akad. Nálunk ez mind nincs. Élünk mint rabok, fizetünk, mint egy leigá- zott szolga nép, adót és nem tudjuk mi czélra. Azért küzdöttek apáink ez­red éven át, hogy mi roskadt unokák, törvényes jogainkkal sem merjünk élni ? Azért ázott át bonfivértől annyiszor e föld, hogy annak termékeit ily gyáván szolgáltassuk ki egy alkotmány elle­nesen igazgató elülj áróság parancssza­vára? Azért tartjuk mi is magunkat al­kotmányos népnek, hogy derűre-bo- rúra fizetünk, mert különben a végre­hajtó vinné el párnánkat, — bár azt sem tudjuk, hogy mi czélra és kinek? Talán kihalt már kebleinkből az al­kotmányos jogok érzete? Vagy nem vagyunk vérei apáinknak, hogy eny- nyire elütünk vérünk két év-tized előtti lüktetésétől ? Törvény biztositja alkotmányos állam polgáraink jogait; — ha az elöl­járóság áthágja a törvényt, forradal- milag jár el népe ellen, melyre a pol­gárság, — ha még van élete, van bá­torsága, — a passiv resistentiá- val felel. Igen megfizetjük az állami adót, mert az törvényhozásilag meg van sza­vazva ; — de községi pótadót fi­zetni kötelesek nem vagyunk mindaddig, mig azt a város képvise­lete meg nem szavazza, és jogával él, aki a meg nem szavazott adót még a rendőrség parancs szavára sem fizeti. yitesse el meg nem szavazott adó fejében rendőrei által az elöljáróság párnáinkat, de önkényt ne adjuk oda. Hiszen rabolni sem szabad és mégis van a ki rabolni mer. Meg nem szava­zott adót sem szabad behajtani; de ha behajtatik is,van igazsága földön, van még független biró a hazában, és van még elég hely börtöneinkben ilyen el­járás megszüntetésére is. „Tessék előbb a múlt évi­vel beszámolni, — és tessék a jelen évi vagyonkezelésre felhatalmazást szerezni, a költségvetést megszavaztat­ni, aztán majd fizetünk“: de minden alkotmányos polgár jogi meg­győződésének adunk kifejezést, ha azt állítjuk, hogy: „addig fizetni nem tartozunk“! Elválik, hogy az újonnan megala­kult képviselő testület, miként fogja betölteni hivatását, fel mer-e lépni ez irányban határozottan, és megteszi-e azt, ami szent kötelessége: „felelős­ségre vonja-e törvénytelen mulasztá­saikért a mulasztókat.“ ! Az ő kezében van a törvényes ha­talom. Járjon el kotelességszerüleg hivatásában és mindent megtett a mi­vel megbízóinak tartozott. Dr. Csányi János. A kegyesrendi főgymnasium ér­tesítője az 1881—82, tanévről. Harminczkét év után e tanév elején költözött be először átalakított régi he­lyére a főgymnásium két felső osztálya, mely múlt évben még idegen födél alatt a seminarium falai közt tartózkodott; ugyan­azon termekben hirdették tehát már ez év folytán a tudomány igéit, melyekben sza­badságharczunk lezajlása előtt voltak hir­detve. Rendes, állandó helyén van tehát már

Next

/
Thumbnails
Contents