Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-06-18 / 25. szám
IY. évfolyam. 25. szám. Yácz, junius 18. 1882. YACZIKOZLON HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Évnegyedre............... 1 frt BO kr. házhoz hordás vagy póstai szétküldéssel. Egyes szám ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. 1Wyilttér sora .............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete : hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők: Yácz; Oasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. JSénnentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitákiiak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Még egyszer a kataszterről. A „Váczi Közlöny“ f. é. 5 számának hasábjain „Újabb bajaink“ czim- felirat alatt elmondottak igazsága felett mi már akkor lelkűnkből megvoltunk győződve: az illetékes körök azonban ilyenek meghallgatására még akkor süketek voltak. Mi már akkor határozottan kijelentettük, hogy: „mindaddig, mig a kataszter azon állapotban, — mint most van, — megmarad, soha sem a végrehajtási, sem a csődtörvény városunkban végrehajtható nem lesz:“ elég sajnos, hogy városunk lelkes képviselete tehetetlennek bizonyult ily fontos eszme felkarolására. Idézzük ugyan még egyszer emlékünkbe kataszterünknek, e szerencsétlen férczmunkának sajátságait! Tudjuk, hogy az ötvenes években a lelekkönyvet is, meg az adókatasztert is a német hozta be. Kifundálta azt rendszeresen és csinált belőle egy oly összefüggő szerves munkálatot, hogy még a kellnerekböl és verklisekből Összecsőditett telekkönyvisták, meg financzbeamterek is el tudtak rajta könnyen igazodni. De el is igazodhatott azon az utolsó hivatalszolga is, — ha Írást olvasni megtanult, — mert roppant egyszerű volt. A telekkönyvben kellőleg körül volt Írva a jószágtest, „dűlő és „mi- velési ág“ szerint pontosan elkeresztelve, hozzá volt téve ugyanitt annak „területe“ és azonkívül pontosan meg volt jelelve a térkép „részlet számával;“ ugyanazon egy iv papír tehát teljes hitelt érdemlöleg ki- mutta, hogy harmadik személyekkel szemben ki tartandó a jószágtest valódi tulajdonosának, és hogy kit illetnek ennélfogva a jószág terhei. De ez — természetesen a teherla- pot is hozzávéve — még csak egyik, bár magában is kerek egészet képező része azon nagyobb, Összefüggő munkálatnak, melyet az adókataszterrel kapcsolatban a földhitel és földadó biztosítására a német általunk akkor oiy rósz néven vett furfangossággal kifundált. A telekkönyvek alapján összeállit- tattak a kataszteri birtokivek. Ezekben is körüliratott a jószágtest, — mint amott — „dűlő“ és „m i v e 1 és i á g“ szerint pontosan elkeresztelve, hozzá adatott — mint amott — a jószágtest „terjedelme“, és mindez — mint amott—megjeleltetek a térkép „részlet számával.“ És épen az volt benne az uj karaszterrel kontárkodók által felfoghatlannak látott roppant boszorkányság: „hogy a kataszteri birtokivek fentebb jelzett rovatai az utolsó betűig meg: egyeztek a telekkönyvek oda vonatkozó megjeleléseivel.“ Hát pedig a német sem az ördögtől vásárolta e roppant tudományt, hanem csinálta úgy, a hogy legkönnyebbnek találta: meg lévén t. i. a telekkönyv — a mi abban már meg volt, azt nem csinálta újból, hanem egyszerűen átlajstromozta a kataszteri birtokivbe. Hamar is ment a munka, olcsó is, könnyű is volt, és jónak is, helyesnek is látszott. Furcsa! Mondaná hevenyében valamelyes modern ka- tasztertákoló: hisz az nem volt nagy mesterség, — a katasztert a telek- könyvböl le, — jobban mondva, kimásolni: hanem csinált volna úgy az a német financz mint mi, — külön uj-katasztert; tudom, hogy hat kellner sem tudott volna egy kataszteri birtokivet helyesen összeállítani! De nem ám! Hanem hát nem is a birtok megjelelése a kataszteri munkálat föfeladata, — hanem az átlagos tiszta jövedelem pontos megállapítása. Az átlagos tisztajövedelem még oly pontos megállapítására nézve pedig nagyon közönbös, hogy például milyen „dűlőben“ fekvőnek „neveztetik“ el valamely jószág test. A német akkor a telekkönyvböl a kataszteri birtokivbe átlajstromozott jószágtestek után az átlagos tisztajövedelmet külön-külön megállapította és ezzel teljesen készen volt a kataszteri birtokiv: vagyis a kataszteri bir- tokiv mindazt tartalmazta a mi a telekkönyvben a birtok megje lelésére és a tulajdonos kiségére vonatkozott, és azon felül még — de semmivel sem többet — csak az illető jószág test átlagos tisztajövedelmét tartalmazta pénzben kiszámítva. Egy lépéssel kellett csak tovább menni: megmondani, hogy az átlagos tisztajövedelem hányád része vitessék el adóba, amit aztán százalékokban kifejezve,megadatott az adókulcs, mely- lyel mindenki adója kiszámítható volt. Ezek alapján ha érdekében állott valakinek tudni, hogy mennyi adóval van valamely akár a telekkönyvi számok, akár a tulajdonos nevével megjelelt birtoktest, megróva nem kellett hozzá nagy cerimonia, — a hivatal szolga is teljes felvilágosítással szolgált, bizonyítvány szerzése pedig alig egy perezbe került. Tessék most megpróbálni! Minthogy időközben a határ újból rendeztetett, — a szólók és belsőségek kivételevei, tagosittatott, illetve elkülöníttetett, majdnem minden gazda másutt kapta ki birtokát, és oda jutott a telekkönyv, hogy onnét senki sem ismerhetett volna már rá a természetben újból kiosztott birtokára; — mit volt tehát mást tenni: át kellett a telekkönyvet alakitani az úrbéri munkálatok eredményéhez képest. így aztán, természetes, minden ingatlan uj, a z elöbbenitől teljesen elütő „részlet számot“ más „terület nagyságot“ más „dűlőbe liu és más „mivelési ág“ elnevezést kapott. Ez még nem volt elég. — A gazda csak nem fizethetett még mindig azon földje után adót, amelyet már régen nem bir, ahelyett hogy az után fizetne adót, amelyet tényleg bir; —mihez még azon körülmény is járult, hogy az egyes megyék között a kataszteri osztályozásban lényeges eltérések mutatkoztak. Mit tettünk: a kataszteri birtokiveket is átalakítottuk. — Csakhogy szüzdohányukra és tajtpipáikra büszke kataszter-biztosaink egyenest neki mentek a mezőnek. Ezeknek nem kellett, — mint a németnek — a telekkönyv, hanem adtak minden jószágtestnek tetszésük szerint uj „dülö“ nevet, uj „mivelési ág“-ba sorozták, újabban fölmérték, és uj „térmértékekéi szabták ki, és egyéb sem hiányzott még a poltron-munkához, mint az, hogy uj „részlet számot“ is adtak a birtoknak. — Be is adtak neki. — A nagy fáradságnak az lett a gyönyörű vége, hogy a kataszteri birtok ivek nem vágnak össze a telekkönyvekkel. No de nincs is ember kerek e nagy világon — a városházán még kevésbbé — aki, lelkiismeretesen meg- tndná mondani, hogy azon ingatlannak, amely például az X. telekjegyzö- könyvben Y. részlet számmal van megjelelve, — mi az átlagos tisztajövedelme és igy mi az állami adója. De még igy csak egyszerű a baj, — valóban ennél sokkal complicáítabb. A telekkönyvek a telekkönyvi hivatalnál, — a kataszteri birtokivek pedig a városházán vezettetnek. A telekkönyvi jószágtestek egyik telekkönyvböl a másikba vándorolhatnak, lejegyeztethetnek; ugyanazon telekkönyvben a tulajdonos kisége egyre-másra változhatik; és ez mind csak a telekkönyvi hivatal kezelése alatt megy végbe: minélfogva rövid idő alatt megesik az, hogy ha egyezett is kezdetben a telekkönyv a kataszteri bir- tokivvel, — utóbb okvetlen eltér attól. Hogy ez meg ne történhessék, a német arról is gondoskodott: a telekkönyvi rendtartásban rendelvén, hogy minden birtok-változás a kataszteri birtokivek kiigazithatása végett közöltessék az illető község elöljáróságával is. — Ez megtörtént mindig, megtörtént ma is. Csakhogy a német alatt engedelmeskedett a község elüljárósága a rendeletnek és a telekkönyvi hivatal értesítése alapján a birtokivet készségesen ki is igazította: a mi rendezett tanácsú városunk ma már azt tartja, hogy]: „mire való volna a telekkönyvi rendtartás intézkedésének engedelmeskedni, ha . . . nem muszáj.“ „Azután meg ki az isten fia tudná azt a kataszteri birtokiveket mindenkor a telekkönyvi hivatal értesítése értelmében kiigazítani, — mikor hát rá sem ismer a telekkönyvi hivatal által közlött numerusokkal megjelelt birtokrészletre!“ így van ez nálunk rendén! Nem mondhatjuk azonban azt, hogy épen semmit sem tesz e részben a város. De hogy nem, — tesz biz’a, csakhogy furcsa egy tevés az aztán megint, a mit ily formán nagy búsan elkövet. — Azt teszi t. i. hogy ha már akkor fel nem jegyezheti a birtok változást mikor a telekkönyvi hivatal hiteles végzésével a birtok változás telekkönyvi foganatosításáról értesíti, — hát feljegyzi sokkal hamarabb. Nekünk a fapénz is jó. Az adó törvény rendeli ugyanis, hogy minden adásvevési szerződés kelet után 8 nap alatt illeték-kiszabás végett az adóhivatalnál bemutattassék,. — de azt is hozzá teszi, hogy az illető érdekelt fél köteles községi bizonyít-' ványt felmutatni arról, hogy az adásvétel tárgyát képező ingatlannak menynyi az egy évi állami adója. — Ily esetben félve-remélve felkinlódik az ember a városházához, és annyira kér, könyörög, hogy szemre-före való tekintettel adjanak akármilyen bizonyít- „ ványt, csakhogy az legyen benne bi- ’ zonyitva, hogy mennyi adó van az eladott ingatlanra kivetve. Persze lelki- ismeretesen ilyet Vácz város elüljárósága soha sem adhatna; mert a szerződésben a telekkönyvi rendtartás értelmében az eladott ingatlan a telekkönyvi részlet számok szerint van körülírva az adó pedig a kataszteri birtokiv részletszámai szerint van kiróva. — Hanem azért ilyen bizonyítvány, bár nagy nehezen, de még is kapható. Ezen alkalmat használja fel Vácz város elüljárósága arra,, hogy a birtokváltozást a kataszteri birtokivben a szerződés értelmében kiigazítsa. Menten meg is teszi. Városunknak aztán mindegy, rá ismert-e azon birtokra a kataszteri birtokivben, mely a szerződésben a telekkönyvi részlet szám sze, rint megjelelve az adásvétel tárgyát képezi,— vagy sem, — lejegyzi, illetve átvezeti azt a birtokrészletet amelyiket jónak talál ily helycserére. Úgy, ha csak annyi volna a baj! Megesik ám az is hogy a telekkönyvi hatóság a birtoktest átíratását, lejegyzését el nem rendeli, vagy a szerződéstől eltéröleg rendeli el. Az is mindegy, a kataszteri birtokiv már ki van corrigálva, azon már hat ökör sem segíthet. Nem csoda tehát, hogy egészen más nevek szerepelnek a telekkönyvben tulajdonosokként és más nevek vannak a kataszteri birtokivbe felvéve ; vagy más ingatlan után fizet
