Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-07-17 / 29. szám

met, a kincstár részéről pedig a pénzügyőri bizottság tette meg az előnyomozásokat — s a kettő eredményében óriási a különbség. A város ugyanis a rendelkezésére álló adatok alapján a kereskedők, úgy a városi közpénztár károsítása nélkül az új adók fejében nem ajánlhat többet 4200 forintnál — mig ellenben a kincstár 13800 forintot vesz követelésbe, mi oly magas összeg, hogy behajtása nem csak lehetetlen de ha megkisórtetnék helybeli kereskedőinket egyenes tönkre tétellel fenyegetné.-. A város álláspontja indokolását bőven tartalmazza a tárgyalásról felvett jegyzö- dvönyv. A pénzügyigazgatósági összeírás ;úgyan is 88 adókötelezett felet foglal magá- bair ^a névsor felolvasásánál azonnal meg- kgllapittatott, hogy több oly van az adókö- t'elésnk jegyzékébe iktatva, a ki ez új adóköteles tárgyakkal nem kereskedik — vagy üzlete megszűnt. Azonkívül az összeírás semmi tekintettel nem volt azon körülményre, hogy az adókötelesség ilyetén ki- terjesztése által az egyes adótárgyak többszörösen lesznek fogyasztási adóval megróva — másrészt pedig a fogyasztási adó főczélja — tudniillik, hogy az az illető tárgyak fogyasztói, ne p e d i g e 1 a d ó i által viseltessék — elérhető nem lesz.

A kincstári képviselő azonban mindezek daczára megmaradt a maga álláspontjánál és követelésénél s igy a tárgyalás megállapodásra nem vezetett. A törvény szerént az esetre, ha a községgel az egyes- ség nem sikerül az adókötelezettek feléből alakult consortiummal lett volna a tárgyalás folytatandó, de kereskedőink ismételt felhívás daczára is idegenkedtek ez eszmétől és délutánra, a midőn a tárgyalás velük lett volna folytatandó egyik sem jelent meg közülök. Úgy látszik ők is megijedtek az új adótól s most midőn végrehajtásra kerül a dolog: általánossá vált a nézet, hogy úgy leszünk velők mint a fényüzési adóval voltunk, mely keveset jövedelmezett az államnak, iparosaink egy részét pedig tönkremenéssel fenyegette. Mert ha az adó kivetését és behajtását a méltányosság és igazságosság nem mérsékli, nem lesz az egyéb mint a kereskedőkre rótt újabb adózás, melyet hasztalan próbálnak vevőiken megvenni.

így a főnehézség az új adónemnél az, hogy nagyobb kereskedőink az adóköteles czikkeket legnagyobb részben más adóköteles kereskedőknek adják el s ezeken a már egyszer rájuk kirótt adót meg nem

Tárcza.

Beteg1 leányka.

— Ü£T. C3-. ’bará/toimaaaAs.. —

Beteg leányka, hervadó virágom!

Oh, meddig tart e kinos élet igy ? . . Remény kecsegtet, majd széttépve látom, S a kétség súgja: semmi jót ne hidj. Alomkórosként bolygom át a nappalt, Emésztő búban töltöm éjszakám; — Mikor lesz vége ? — Óh ha hosszasan tart, E kétkedő szív ki se bírja tán.

Ne hagyj, ne hagyj el boldog, édes ábránd, Hosszú időn mit szőttem titkon én ;

Az nem lehet, hogy e szegény, legárvább Szivet rabolja meg a sors megén’ . . . Rózsákból fontam a menyasszonyágyat, Láttam pirulva őt pihenni ott:

Oh jaj ! mi könnyen ravatalra válhat,

S menyasszony helyt rajt halovány halott...

Nem, nem ! Csak bizni! E kicsiny virágnak Mért kéne bimbófővel veszni mér’ ? Szelíd galamb ! emeld föl röpke szárnyad S halál sötét ölyüje el nem ér.

Óh el ne érjen ! Én szelíd galambom Ide keblemre szállj, megvédelek;

Vagy hogyha nem : úgy én is elsóhajtom Egy pillanatban lelkemet veled !

Nem ! Ily sötét lap nem lehet felőlünk A sors könyvében irva angyalom ; Reményem halvány csillaga előtűnt A búalkotta gyászos alkonyon.

Az ifjú élet győz, — s mi kész lehullni, Arczod rózsája újra visszajő;

Virulni fog majd, újra fog virulni,

Miként tavaszszal dérütötte tő.

És elhagyod majd, el beteg szobádat,

E napnak oh, mily verőfénye lesz!

Nem napsugárból, mely alkonyra sápad, Örök derűvel ölel által az; —

vehetik, mert a tőlük vásárló kereskedő szintén meg van az adóval róva s igy a dolog vége az, hogy helybeli nagyobb kereskedőinket elfogják bevásárlásaikkal kerülni.

Igaz, hogy ezen az idegen adóköteles kereskedőnek tett eladásokról vezetett szabályszerű árukönyvvel segíthet a kereskedő, de ezzel megint a könyvvezetési teendők terhe szaporodik meg s legtöbb kereskedőnknek nem lévén könyvvezetője az új törvény által még külön könnyvvezető tartására is fog szorittatni. Azonkívül az áruk vasúti szállításánál is igen sok nehézség merül fel. Tudva levő ugyan is, hogy az új adó segédadatait a kincstár a vasúti és gőzhajózási szállítmányi könyvekből szerzi be, kereskedőink nagy része pedig ezukor- ral, kávéval és a többi adóköteles fűszeráruval rendesen egyéb árut is kapott „kávé“ vagy „ezukornemü“ közös elnevezése alatt s most az összes szállítmány lesz adó alapul felvéve, ha csak jövőre az adóköteles czikk mindég külön nem csomagoltad k és szállittatik.

Mindezen körülményeket bőven kifejté a városi bizottság —■ s hogy mi lesz az egész tárgyalás eredménye az bizony kétséges. A törvény szerént ha az egyesség nem sikerül az adóáltalányra árverés volna hirdetendő és árverés utján bérbeadandó, melynek szintén kétes a sikere, miután a bérlő közelről sem lehet tájékozva az adó alapról és eshető jövedelméről. Az utolsó mód végre az, hogy a kinyomozott adóáltalányt a kincstár kezelésre hivatalból a városra utalja, mi ha az adóáltalány oly magasra állapittatik, mint a mostani tárgyalásnál: bizonyára veszedelmes experitum lenne a városra és kereskedőinkre egyaránt. Épp ez okoknál fogva reméljük, hogy a pénzügyi hatóság a jegyzőkönyv meggyőző okadatolásának engedni fog —• városunk képviseletének és kereskedőinek pedig jó lesz résen állani, nehogy az ügy további fejlődése kereskedőink és közvetve városunk kárára induljon. Z.

Tanügy.

Vácz, 1881. julius 14.

A helybeli rom. kath. tanitó-testület a folyó tanév elején léptette életbe ngs. Weisz B. F. kir. tanácsos úr által kezdeményezett iskolai takarék pénztárakat. Most az év végén a tanítók e téren is befejezvén műkő*

Egész valódat fénybe vonva látod,

S örökké tartó boldogság mit ád : Szerelmem fényén leszen virulásod, Szivem melenget ébredő virág!

Vácz,. 1881. Julius 6.

Gegus Gusztáv.

Egy esernyő és egy kis napernyő meséje.

Az esernyő s a kis napernyő édes testvérek voltak s mindketten egy nagy család ivadékai, mely egészen az egyptomi pálmáig tudja felvinni eredetét. A hagyomány másfelől a nagylevelű uti-lapuban sejteti az említett család első ősét rejtőzni, mi ellen azonban a legyezők, napernyők s esernyők nemes famíliája egész megvetéssel tiltakozik.

És méltán. Ha az emberek annyit adnak őseikre, hogy saját kicsinységük fe- ledtetésére ócska pergamentek függő pecsétéit hívják segélyül, s a dúslakodó bankárt csaknem a hideg kerülgeti, ha elgondolja, hogy elődei holmi „limlommal“ üzérkedtek s a nagyságos úrfi szégyeli bevallani, hogy édes apja bizony küzködött a léttel, mig a szép birtokot, nevét s utódai előkelő helyzetét megtudta szerezni: ilyen állapotok közt nem vehetjük zokon az esernyőtől s a kis hiú napernyőtől sem, ha az uti-lapu- val be nem érik s családfájukat a Nil völgyében akarják keresni, hol a karcsú pálmák hányják szét sudaraik tetején körbe hajló leveleiket. De a mi mesénkre ez —bárhogy legyen is — irányadó befolyást nem gyakorol. Elég az hozzá, hogy az esernyő s a kis napernyő édes testvérek voltak s egy szép kisasszony birtokát képezték mindketten.

A kis napernyő kék selyemből volt, szélein köröskörül brüsszeli csipkék voltak varrva; fogantyúja finom metszésű, hófehér elefántcsont s arról egy ezüst lánczocska függött alá. Egész lényén az elegánczia

dósokét összegezvén a rövid 8 hónapi időszak alatt elért eredményt, örvendetes tudomást szereztek arról, miszerint ez intézmény a mellett, hogy a szülők részéről nagyon előnyösen fogadtatott, a fő czél, a gyermekeknek takarékosságra való szoktatása is meg lett közelítve ; mert ez intézményt megkedvelték a gyermekek, mit azon körülmény is bizonyít, hogy az iskolai takarók pénztár 8 elemi osztályban és egy magán nevelőintézetben volt életbe léptetve, hová összesen 608 növendék volt beírva, kik közöl 303-nak volt tak. pénzt, betéti könyvecskéje és krajczárokból a megtakarított összeg 227 frt 65 krra rúgott, mely összeg eddig a helyi pénzintézetekben volt kamatozás végett elhelyezve és most a növendékek közötti szétosztásra vár.

Nem tekintve a megtakarított pénzt, hanem azon czélt, hogy a gyermekek megkedveljék a takarékosságot, a tanítóknak ez ügyre fordított fáradságuk nagyban meg van jutalmazva azon boldogító tudatban, hogy az erkölcsi czél elérése mellett még ily összeget mentettek meg a szülők javára, mely különben egészsógrontó nyalánkságokra fordíttatott volna.

—e.

Nyári mulatságok.

Jul. 10-én.

Múlt vasárnap mulatni szerető közönségünk bőven részesült élvezetekben, s ha a rendezett tánczmulatságok nem sikerültek oly jól, mint az remélhető volt, annak okát abban keressük, hogy részint a távverseny úszók iránti érdeklődés tartotta vissza- részint a kedvezőtlen idő riasztotta el közönségünket a szabadban való mula- tástól, legfőbb ok pedig mindenesetre a megoszlás volt, miután városunkban egyal- kalommal két mulatság tartásánál soha sem lehet számítani fényes eredményre. Mindemellett azonban eléggé sikerültnek mondható mind a két nyári mulatság.

Az egyik, melyet az u. n. „Büki“ szigetben aláírások utján rendeztek, kedélyesen folyt le. A kirándulók egy része már délelőtt rándult a szigetre s az ebédet is ott költé el. A társas ebédnél mintegy 40- en vettek részt mely alkalommal az elma- radhatlan toastok sem hiányoztak. Ebéd után a fiatalság társas játékokat, versenyfutásokat rendezett, egy részök pedig a hölgyekkel a sziget megtekintésére indult.

minden kelléke megvolt s szépségének tudatában az az életvidorság, melyre született : az álmodozó mámor gyönyörérzetévé vált benne s úrnője kitüntetései s kegyeletei még fokozták is ezen érzelmeket.

A kis napernyő nagyon boldog volt. Csak látni kellett volna mosolygó színét, ha úrnője sétára ment s a szellő mily szelíden játszadozott a finom csipkés szegély- lyel s a pillangók, hogy repdesték körül s mily szép bókokat mondtak neki. Egy-egy fáradt pillangó reá is szállt, azt hívén, hogy egy szép, nagy kék virágra száll.

A kis napernyő boldogságát ki volna képes felfogni, ki tudná azt leírni?

Az esernyő nem volt ily szép. Épen az eső esett, midőn a kis napernyő úrnője a legközelebbi boltban vette s meg se nézte nagyon, hogy milyen. Hogy meg ne ázzon s megkímélje magát az udvariatlan eső árjában : vette igénybe az esernyőt s alatta szerencsésen elérte hajlékát.

Olthon a kis napernyő a kisasszony szekrényébe került, hol parfümös zsebkendők, szalagok és egyebek voltak, melyekről önöknek, uraim, nem kell épen kérdezősködniük s más egyebek: mint szárított virágok, finom hajtású levélkék, a melyről még a mamáknak sem szokott tudomásuk lenni.

Itt álmodozott a kis kék napernyő; az esernyőt pedig egy sarokba állították, így ment ez soká, igen soká.

Egy ízben, épen nagy takarítás volt a házban : esernyő és napernyő egy divánon összekerültek. Mindenkinek másra volt gondja a házban, ilyen formán tanuk nélkül lehettek ott együtt s kedvükre kibeszélhették magukat.

— Tudod testvér — kezdó a kis csinos napernyő: én valóban boldog vagyok. Az én életem úgy folyik, mint a patak vize, melybe illatos rózsák hullanak s moly felett a lombok árnyán a csalogány zengi dalát. Szép úrnőm szeret és kegyel s ha a

Délután sűrűbben kezdtek jönni a ven . dégek s a 4 órakor érkező zenészeket m csónakból kiszálltukkor tánczolva vévé kö rül a mulatni vágyó fiatalság.

Az egyetlen négyest mintegy húsz pár tánczolta. A tánezosnők közül a következők nevei jutottak tudomásunkra: Apaticzky Olga és Jolán (Budapestről) Fabriczy Malvin, Gavaldik k. a. b. Metzger Milka, Pflaum Hani, Funk Laura, Kremmerné, Pfanné, Fabriczy né, Roller Árminná, Mikuska Fe- renezné, és Jánosné, Tokody Mihályné, Do- czauerné, Kresák Józsefné, Krenedics Mártonná, Borbás Ferencznó, Huszár Józsefné, Erdősy Rezsőné, Zapotoczkyné stben kiknek neveit nem tudhattuk meg.

A vacsoránál már a felszaporodott tár - saság közül mintegy 130-a,n voltak jelen.

Vacsora után egy magyar daltársulat tartott előadást. „A jó kedvű csizmadia“ czimű bohózatot hárman adták elő S ü t- key, komikus és operette énekes Sütkey- nó csinos alt hangú énekesnő és Torma Ida soubrette énekesnő. Leginkább magyar népdalaik részesültek tetszésben.

Ezzel végződött 9 óra tájban a kedélyes mulatság, s a társaság bengáli tűz világítás mellett szállott csónakokra azon óhajjal vajha több alkalommal is mulathatna e kedves helyen.

A jól sikerült mulatság érdeme K. Csere klye István urat, mint rendezőt illeti, az ízletesen elkészített gulyás, túrós csusza, s kivált a pompás halász lé pedig K. Csereklye Istvánné buzgalmának s fáradozásának köszönhető.

A második nyári mulatságot a „C selő tei erdőben a kath. legény egylet rendezte. Reggel 10 óra tájban vonultak ki zászlókkal s a bogdányi bandával a helyszínére, a hol villás reggelivel s ebéddel Skrinár vendéglős látta el a kirándulókat. Délután 2 óra felé már tánezra perdült a fiatalság s lankadatlanul tánczolt esti 10 óráig.

A négyeseket mintegy 20—22 pár tánczolta. A tánezosnők közül a következők neveit jegyezte fel tudósítónk: Czipauer Teréz és Erzsi, Szabó Pepi, Vörös Nina és Mari, Miklósovics Luiza, Peidlpeck Juliska, és Mari, Krach Erzsi, Klembala Boris ka, Jeremiás Mariska, Bugár Lenke és Terka, Korányi Nina, Vajda Bella, Szampiás Luiza, Millinko Erzsiké, Streiter Erzsi, Laky Kálmánná, Schmidt Ferenczné, Braun M.-né, Czibuláné, Koleda Mariska (Kosdról,) Rozverőfény mosolyog: én vagyok az, kit mosolygása illet. Ha úrnőm sétára megy, vele vagyok; ha vasárnap templomba indul, hogy uj ruháját bemutassa a járókelő szép uraknak : mindig magával visz s midőn Gézával a sétány egyik padján találkozik, én mindig ölében nyugszom s gyöngéd ujjaival oly negédesen játszik velem. Mert hisz én oly szép vagyok s úrnőm tetszését bírom.

Múltkor Géza, kiről tudom, hogy szép s kis úrnőmet szereti : mellette ült s annyi kedves dolgot suttogott neki. Elmondta, hogy az ő szive mennyire fáj s vérzik s nem akad senki, a ki azt meggyógyítsa.

Elmondta, hogy ő egy szép kis, leánykát szeret, egy szelíd tekintetű kis angyalt s boldogtalan volna egész életében, ha az nem viszonozná érzelmeit, hisz ő „most“ szeret először s az első szerelem az igazi.

Én ugyan nem hittem Gézáuak, a ki már meg van vagy 24 éves : hogy először szeret, de mert úrnőm belenyugodott, én sem mondók ellent, bár egy kicsit kétkedem. De Géza oly édes szavakkal s oly szelíd arczczal mondta mindezt egy harmadik személyről, aki nem volt más, mint az én kedves angyali úrnőm, hogy Géza beszédei engem úgy elringattak a gyönyörben s oly ragaszkodást érzek azóta Vilma kisasszony iránt, ki Géza vallomásait helyesen értette el s hasonló gyöngédséggel viszonozta azokat.

Szép kisasszonjg adja ide napernyőjét — szólt Géza, s én a Géza kezeibe kerültem, ki engem csókokkal halmozott el s mily édes és forró csókokkal s kis úrnőm kezeit is megszorította.

— Tudod, ez az élet valóban szép, gyönyörű !

— Boldognak lenni s meghalni igy, ez az, miben az élet kéje rejlik!,

— A szegény esernyő ki mindezt hallá, búbánatos hangon folytatá: „Az én életem sóvár és érdektelen. Ha a zápor