Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-07-17 / 29. szám
. yi Gáborné (Kosáról,) Mácsik Gyuláné Msdról,) Szánthó Eszter (Kosáról,) stb. A mulatság teljesen sikerültnek nem i iáható, mert a bevétel nem föáözte a i áásokat s a leszámolásnál 23 frt deficit \ tatkozott. Volt ezen kívül egy harmaáik kiránts is melyet a fegyliázi tisztviselők ren- j tek. Reggel ináultak csónakkal Visegl.ra, s onnan tovább a áömösi erdőbe, a csupán férfiakból álló társaság vígan látott. A távverseny-úszás. í Múlt vasárnap tartatott meg a main athleticai klubb által rendezett vácz- lapesti távverseny-úszás, a sport nemek n legújabbika. Városunkban nagy ér- klődós mutatkozott a verseny iránt s már óra felé az egész püspök-kertet és a du- lartot ellepte a közönség, miután a ver- y kezdete 12 órára volt hirdetve, azon- i a vácziak elég boszúságára csak 1/21 \'ß érkezett meg a „Minerva“ gőzhajó, lynek árboczán az athleticai klubb anymonogrammos kék zászlója, alatta szá- f)s más lobogóval lengett. A késedelmet ; okozta, hogy a rendes körülmények közt j árát igénylő utat, a hajóhoz kötött csó- i kok miatt, melyeket a felvert hullámok, imint a hajó kissé gyorsabban ment elsüléssel fenyegettek, lassabban haladva ik negyedfélóra alatt lehetett megtenni gőzhajónak. Reggeli 9 órakor indult el .dapestről a bécsi hajó állomásától a gő- i, melyen az athletikai klubb bizottsága csónakázó egylet képviselői, a fővárosi itó képviselői s mintegy százra menő na- obbára férfi közönség foglalt helyet, a áp nem igen csekély számmal volt képvi- Ive. Egyátalán nem mutatkozott oly nagy leklődés a közönség részéről mint várdó volt. Meglehet hogy sokan a szeles idő att maradtak el, miután azt vélték, hogy reggel keletkezett erős északkeleti szél iáit a verseny nem fog megtartatni. A versenyzők közül a hajón csak kárán voltak, u, m. Szekrényessy Kálmán, Csentery Kálmán, Thull Ri ll, ll, csak akkor hívnak elő s a sáros izákon visznek át s csak panaszt hallok indig. A zúgó szél belém kapaszkodik, a kogó eső rám önti árját s kis úrnőnk ról beszél, hogy divatos czipői kárt szelídnek, öltözéke romlik s piczi keztyűi nak. Az én sorsom csak annyi, hogy ép kisasszonyunkat a zivatartól védjem s tkon a kályha mögé kerüljek, hol a por ires magának tanyát, hol a pók fonja báját nesztelen. Óh bárcsak én oly boldog lehetnék, ;ak egy napig is mint te. — mily gyö- yörömre volna a lét, s meghalni és mily :ép volna akkor ! . . . . Én boldogtalan esernyő! De ez mind ‘.hetetlen ; nekem csak hasznomat veszik, e nem szeretnek, méltánylást nem érek, dndössze azzal a tudattal kel megelégedem, hogy kietlen életemet hasznosan töl- im. Mily sótalan ez a kenyér! A kis napernyő mindezen csak mo- olygott s oly kecsesen feküdt a pamlagon, unt egy kis herczegnő. Hiúságát még az is iplálta, ha a szegény esernyőnek élete boldog olyását meséli el s szomoritja szegényt. — Bizony sajnállak te szegény eser- yő, hogy nem vagy oly szép mint én, hogy incsenek ily finom csipkéid, olyan ezüst mezoskád, s a verőfény sem mulat veled s em lehetsz tanúja annak, midőn úrnőnk a étány padján ül s kis fehér kezét Gézá- ak adja s ha nem látja senki, csókjaival almozza el. Ez az élet csak, ez! S igy halni meg, z a gyönyör, ez a kéj! Az esernyő mindezekre egyet sóhajtott hallgatag bú fogta el. * * * De az idő múlt; hónap hónapután út. A „Bazár“ sokszor megjelent már, ogy a párisi divatról hozzon hirt, melynek hl ma kisasszony buzgó hive volt. S a diát a kis napernyőnek az esernyőveli tail kozása óta nagyon megváltozott. A világos ■ k á r d, a többi három Bachmayer Manó Végess Gyula ésZsögöd Benő, már Váczon várták a hajót. Midőn a hajó az állomásnál kikötött, lakosságunk riadó éljenzéssel fogadta a kilépőket. Gróf Eszterházy Miksa a klubb elnöke, Császár Foren ez s a klubb nehány tagja fogadta az érkezőket, Eszter házy gróf üdvözölte a versenyzőket s bejelentő, hogy Werne Siegfried vissza lépett s hogy Kern Feren.cz budapesti hentes mester szeretne úszni, bár a befizetendő 5 aranyat nem tette le. Erre a bizottság Kernnek megengedte, hogy versenyezhet, de a jutalmakra igényt nem tarthat. Erre az érkezők nagy része városunk megtekintésére indult, más része pedig a bírálók, indítók s versenyzőkkel a R a- sovszky Márton úr által indulási helyül felajánlott uszodához sietett, s ott az úszáshoz szükséges előkészületeket megtették. A versenyzők testüket beolajozták s erősítő ételeket s italokat vettek magukhoz. Ekkor megkezdték a kisorsolást, hogy az úszók minő sorrendűden jönnek egymás mellett. A sors igy döntött, a váczi parttól számítva: 1. Csentery Kálmán vidéki színész, színe: nemzeti ; az ellenőrző ladikon hol ruhája is lesz, kisérik dr. Novák és Mészáros Ferencz 2. Thull Rickárd vasúti tiszt, színe vörös zöld, s ladikon kisérik Porzsolt Jenő és Koller. 3. Vég ess Gyula szabolcsi birtokos, színe zöld, kisérik: Porzsolt Benő és Horváth Emil. 4. Bachmayer Emáuuel bécsi községi képviselő, színe vörös fehér, ellenőrül kisérik: Fábián József, Nagy Livius. 5. Szekrényessy Kálmán dzsidás kapitány, színe rózsaszín, az ellenőrző ladikon kisérik: Lisznyay Tihamér és Kosztka Emil. 6. Zsögöd Benő budapesti ügyvéd színe iji.iiiFiin '■■■ iwriM----!—BEI ■ **™■?——*»g« szinti napernyők helyett a sötét színűek kezdtek szerepelni Párisban, a csipkéket megunták s a kis lánczokat nem találták többé ékességnek. Egy szép napon Géza, ki a szép kisasz- szonynak már férje lett: egy új divatú párisi napernyővel lepte meg kedves kisnejét. A kis kék napernyő kétségbeesve hallotta a vetélytárs hírét, a ki mellett ő most egészen háttérbe fog szorulni. Ott hevert még soká a szekrényben, sétéra már nem is vitték el, míg egyszer a Géza neje, egy nagykendővel, tarkabarka szalagokkal együtt: a hajdan kegyelt s boldog kis napernyőt oda ajándékozta a szakácsnénak. A szakácsnő egy molett hölgy volt, lány-e vagy asszony nem lehet hamarjáb an meghatározni ... de vidor nő, aki az ajándéknak szerfelett őrült s azt a konyhában, az ágy mellett levő ládájába betette. Szegény kis napernyő, mily sors várt most reá. Ha a szakácsnő kosárral karján a piaczra, vagy húsért ment, előkapta a kis kék napernyőt s elsietett vele. Ó aki a parfümök világában álmodozott eddig, most a mészárszékek nehéz szagát kelle tűrnie s borzasztó, hogy mi minden történt vele. Egyszer a székálló legény a szakácsáé arczát megcsípte s nehány oly bókot mondott neki, melynek styljához a kis napernyő a Géza korában egyátalán nem volt szokva. A szakácsnő nagyot kaczagott a mondásra s nevettibe olyat húzott a mészáros legény vállára, a kis kék napernyővel, hogy a körülálló cselédnépségnek valóságos mulatság volt látni. A kis kék napernyőt a szégyen, s fájdalom fogta el a jelenetre s midőn a ládába került a legkeserűbb érzelmek árasztották el s ott busongott éjjel-nappal. így ment ez vasárnaptól-vasárnapig, midőn a molett szakácsnő mosogatás után sétára vagy bálba vitte magával a kis kék napernyőt. A bálban mindenféle ember volt, legkékfekete; ellenőrizték Fischer József és dr ' Gervay. Ezután felolvasták a versenyzők előtt a részletes feltételeket. A szabályok az osztrák Bachmayernek már előzőleg német szövegben nyujtattak át s itt külön leforditattak. A hajók ezután elfoglalták a sorrend szerint megállapított helyeiket, szintúgy a versenyzők is limitek az uszoda talpára. 1 óra 20 perczkor dördült el az indító által elsütött pisztolylövés, mire a pályázók egyszerre a vízbe vetették magukat. Az idő szép volt, mert a szél lecsen- desült, s a légmérő 19-et mutatott, a viz melege 17 és fél fok volt. Mindjárt eleinte kiváltak a többiek közül Bachmayer, Szekrényessy és Zsögöd, s a gőzhajó állomást elhagyva egy irányban úsztak. A gőzhajón ezalatt mig a nemes versenyzők egymást legyőzni igyekeztek, társas ebédhez ült a közönség. A hajó csak 2 óra után indult az úszók után. Ebéd végeztével mindenki a fedélzetre igyekezett, hogy a versenyzőket megtekintse. Legnagyobb érdeklődéssel kísértetett Szekrényessy, kire több rendbeli fogadások is történtek. Szekrényessy nem nagy kedvvel úszott, mert Olaszországban sokáig beteg volt s testi ereje nagyon megcsökkent, melynek oka nagy részt a bécsi verseny úszás volt, mely után csak nehány napig gyakorolhatta magát ezen újabbi versenyre. Hol elől, hol hatul úszott eleinte. Az út első negyedét azonban Zsögöd érte el először nagy erőfeszítéssel. Thull Rikárd, ki pár nappal előbb a lóvasúti kocsiról leugorván lábát megrántó, 2 óra 5 pereznyi út után csónakba szállott s igy csak a bronz éremre érdemesítő magát. Az első negyedet elhagyva Bachmayer kezdett vezetni, s Zsögöd elmaradt, de csakhamar Szekrényessy nyomult előre. J/4 5-kor 3 óra 55 pereznyi úszás után meghaladván a pálya felét Csentery szállott csónakba, mert fázni kezdett, utánna a dilettáns Kern mondott le a versenytöbben azonban a hadsereg legalsóbb rétegeiből, kik ha a szakácsnő tánezosai voltak, keztyütlen kézzel fogdosták össze a kék napernyőt s kaszárnya stylusban olyanokat beszéltek, melyeknek, ha a szakácsné örült is, ő, a finom körökhöz szokott napernyő, sehogy sem tudott örülni. A bál sokszor reggelig is eltartott s a kis napernyő már a bál közepén, ha a kedély csapongói kezdett — egy sarokban álló székre, azután a szék alá került, s reggel alig tudtak rátalálni, mikor a vendéglős kijelentette : „hogy most már vége legyen a bálnak, különben majd gondja lesz rá. . . .“ Szegény kis napernyő! Ennyire kellett jutnia ! Fokról-fokra lejebb s lejebb szállt alá. Szépségéből sokat elvett az idő, napról- napra búsakban csüngette alá fodrait s a szép brüsszeli csipkefodrok kopni kezdtek s le is váltak az ernyő széléről, kék selyem boritójába pecsétek estek, melyeket a benzin hiába akart kivenni, nem sikerült; alakja is kiment a divatból s igy7- lassan-lassan a mi kis napernyőnk, melynek csillaga valaha oly szépen ragyogott az égen : lejárta magát, kiment a divatból, s a kamrába került, a bol mi őt, kávédaráló, szita s befőzött gyümölcsök társaságában találtuk egy szerény zugban. Ott álmodozott egy szerelmes boldog múltról, midőn kis úrnője ölében feküdt s a pillangók kaczérkodtak vele a néma éjeleken, ha a kamrában csönd és sötét van: kesereg a kis napernyő és sóhaj sóhajt ér: Oh bárcsak meghaltam volna akkor, midőn még a boldogság ringatott ölén s no kellene látnom, hogy szépségem fogytán, magam is pusztulok s mindenki elfelejt. S az esernyő, melynek oly semmit sem mondó külseje vo)t, hogy csak a sarokban adtak neki helyet — még mindig meg van. Ha az ereszekről nagy csöppekben hull alá az eső, a szél zúg s a Géza nejének menőkéje van : a kályha zugából előkerül zésről 4 ór a 10 pereznyi úszás után. Ekkor a 4 legkitartóbb maradt meg s heves küzdelem kezdődött. Ez alatt a gőzhajó a Káposztás-Megyeri partoknál utolérte az úszókat s őket elkerülve a Margithid alatt horgonyt vetett. A Margitszigeten, a Margithidon, a dunapartokon ezer — s ezernyi nép várta a verseny végét: már Uj-Pestnél csónakokkal volt lepve a Duna. A Margithid középső ive alatt foglalt helyet egy kis hajócskában a bíráló bizottság. Kevés vártatva, beérkezett elsőnek Bachmayer 6 óra 20 perczkor, azaz az utat 5 óra alatt tette meg, utánna másodiknak Szekrényessy 6 óra 30 perczkor, Zsögöd 6 óra 32 perczkor, s Végess 6 óra 50 perczkor. A közöuség min- deniket viharos éljenzéssel fogadta, kik aztán csónakba szálltak, dörzsöltettok s felöltözködvén a hajó födélzetére mentek, hol Eszter házy a dijakat kiosztá. B a c hmayer kapta az első dijat mely valóban méltó volt a nehéz küzdelemre, s méltó a nemzetközi versenyhez. Ez egy 24 cm. magas szép mivü ezüst serleg, gazdag aranyozással, a tetején jókedvű Bachus, oldalán aranymezőben egyik oldalon a M. A. C. monogrammja, a másikon e föl- irás „v á c z-b udapesti versenyuszási 1-ső dij, 1881. jul. 10.“ A serleg talapzata kettős — s ez magában igen értékes aranyórát tartalmazott lánczostul. Megtekintésekor általános meglepetés hangja leb- bent el az ajkakról. Értéke 100 arany, melyhez járult még az egylet arany érme. Szekrényessy a másodikat, nagyon csinos, gazdagon aranyozott ezüst service 20 arany értékben. Egy kisebb kanna külön talapzattal, két csésze, szintén külön tányérral, ezukor csésze s t á 1 c z a, melynek közepén e felirat áll: „1881. julius 10. vácz-budapesti versenyuszási 2-ik dij“ fölötte pedig a club monogrammja. Hozzá csatolva az egylet ezüst érme. Ezen második dij mellett Zsögöd, Véges s, Csentery, mint a kik a pálya az esernyő. A Géza neje beléfogódzik, alá búvik s úgy siet végig az utczán a férje karján. S ha hazakerültek: az esernyő megint szokott-szokott helyére vándorol, hol csendes életét folytatja. S a külső ékességgel nem dicsekedő esernyő bár bókokat nem kap, szerelmes kalandoknak nem tanúja : még mindig olyan mint régen volt, még mindig a család körében van s ha kint förgeteg dúl s rázza az ablakot: az esernyő a kályha zugában sütkérezik, hol vígan lobog a tűz s láthatja Gézát és nejét, midőn theát főzve egymáshoz simulnak s elmondogatják egymásnak, hogy mily szép az élet, mily szép igy egy- gyütt lenni boldog megelégedésben s közös szeretetben. S ha az éj beáll, a tűzhelyen a fa hamuvá lett, a háznépe alszik : a ketyegő fali órával kezd halk társalgást, melynek fonalán a ketyegő-kotyogó éber kis óra elmondogatja, hogy az élet egyformasága, a mindennapi munka nem gyötrelem ám, de megnyugtató s ebben rejlik az élet értéke ; az tehát ki minden órájának virágit szaggatja s a változatos örömök után eped, az hibás utón jár, annak örömei csalfák, mu- landók. S a kis óra ketyegett szüntelen: egy kettő, egy kettő, egy kettő. . . . A szegény esernyőnek, ki nem volt szép, de a ki jó szolgálatot tett vénségére, is, mesénk végén megadjuk a költői igazságszolgáltatást, midőn a kis hiú napernyő, kinek összes érdeme szépségében rejlett: már rég letűnt az élet színpadáról s elmúlt szépségének hervadt virágait siratja. így van ez tisztelt olvasóim az emberi élettel is. A kinek összes értéke szépségében rejlik s a ki csak tetszeni akart: könnyen úgy jár, mint a kis napernyő, a ki pedig életét hasznosan tölti, bár ragyogó szerepre nem képes is, s kissé megkopott ruhát visel: soká-soká van annak kelete ! . . . Dr. Réthy László.
