Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-02-18 / 14. szám
56 évfolyam 14. szám Vác 1942 február 18 T T Á /"»T Mélt Gáli József tanügyi főtanácsos úrnak Jókai-utca 8. hírlap politikai és társadalmi ELŐFIZETÉSI ÄRA» Helyben egy negyedévre................. Vidéken egy negyedévre ..... Egyes síám ára ............................... I »II ■■■!■!! !!■ II ■ ■HHHIIWIIMW—■■■■■■ hetilap. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap 3 P — f 3 P 60 f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ES LAPTDLAJDCNOS: BERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSE» ES KIADÓHIVATAL: Vác, Széehenyi-utca éa Cs&nyi-dii sarkán. Telefon; II. Kéziratokat nem adunk visiza. — Hirdetések, Nyilt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. A püspök szava halála után A Váci Hírlap Hanauer püspök halála után azonnal közölte a lelkipásztor végrendeletét. A végrendelethez külön egy irat is volt fűzve, melyen a ridegnek ismert püspök a legnagyobb gyengédséggel búcsúzik papjaitól és híveitől. Kovács Vince dr felszentelt püspök, püspöki helynök mast tette közzé a nagy lelkipásztor utolsó szavait és mi ezt most átadjuk a nagy nyilvánosságnak. A püspöki helynök az egyházmegyei közleményekben ezeket mondja: Istenben boldogult megyéspüspökünk, miként egész élete folyamám és halálában, úgy végrendeletével is példát adott nekünk. A szabad végrendelkezési jogot nem váltotta meg és ezért osaL hagyatékának egy harmad részéről intézkedett, amelyet szinte teljes egészében a szivéhez oly közelálló szemináriumnak szánt. Végrendeletéhez »Búcsúszó!« címen egy mellékletet csatolt és ezt az egyházmegyei papságot illető részében ezennel közreadom, kérve, hogy a jóságos Atya búcsúszavait kegyelettel vésse mindenki leikébe. »Anyagi ügyeimet, amennyire tudtam, végrendeletemmel rendeztem. Abba nem tartozó dolgokat nem akartam belekeverni, azért itt külön intézem búcsúszavamat mindazokhoz, akikkel életemben közelebbi érintkezésbe jutottam és szivesen vesznek még egy szót tőlem. Köszönetét mondok összes munkatársaimnak és alkalmazottaimnak és bocsánatot kérek mindenkitől, akit megbántottam volna. Senki ellen sem érzek neheztelést, szándékosan senkit sem bántottam. Szeretettel veszek búcsút a Székeskáptalan tagjaitól, az egyházmegye papságától és híveimtől. Szeretettel gondolok mindnyájukra. Húsz év alatt sok nemes lelket ismertem meg közöttük, sok szívességet tapsztaítam, sokon épültem. Sok látszólag kis ember nagy dolgot végzett. Különösen köszönöm azoknak a munkatársaknak munkáját, akiket szerény, küzdelmes helyre kellett küldenem, hogy áldozatos lélekkel kitartsanak. Helytálltak, kitartottak és mindenkor hívek maradtak nemcsak egyházukhoz, lianem püspökükhöz is, akinek nem volt módjában földi jutalommal megédesíteni atmBumnmmaammmn A 100 éves VÁRY GELLERT Emlékbeszéd A Váci Piarista Diákszövetség 1942. évi február 11-én tartott összejövetelén mondotta: Mátrai János érd. piarista házfőnök, igazgató, a V. P. D. társelnöke. Szenteljünk egy röpke félórát Váry Deliért emlékének, kinek február 2-án volt születése 100 éves évfordulója. Ezen izig-vérig magyar piaristának éle-, téről és működéséről legjogosabban a Váci Piarista Diákszövetségben lehet megemlékezni, mert ami jót, tetszetősét és maradandót alkotott, azt majdnem teljes egészében Vácott végezte. Tragor Ignác dr, aki Váry Gellértnek nagy tisztelője és szellemi kincseinek jóidéig őrzője is volt, azt mondja róla, hogy »neve külön fejezetet jelent Vác irodalomtörténetében, mert itt tartózkodásának 20 esztendeje alatt (1 évig novicius, 1 évig tanár, 6 évig promagiszter, 12 évig magiszter) tudományos és irodalmi működésével dicsőséget szerzett a városnak.« (Váci Közlöny 1918. évi 38. szám.) Nevét és munkásságát csak azok ismerték, kik a múlt század 70-es "es 80-as éveinek lapjait forgatták, mert Váry Gellért sohasem volt a nyilvánosság embere, a külvilágtól elrejtőzve, a váci novioiátus zárt területén irta műveit, melyeknek egy részét a helyi, vidéki és fővárosi újságok közölték, más részét — korlátolt számban — barátai között könyv alakban osztotta szét, egy kis része pedig kéziratban maradt reánk. Kegyeleles munkát végeztem, amikor Váry Gellért műveinek áttanulmányozásához fogtam, mert nyitrai házfőnök-igazgató koromban (1916—1920) vele, mint ny. magiszterrel és a római egyetemes rendi kormány-tanács érd. asszisztensével, sokat társalogtam és módomban volt megismerni a rendkívülien sokat olvasott, nagy nyelvismeretű, élénk szemű, különc természetű és fürge járású rendtársat. Ha életét, működését és irodalmi munkásságát vizsgáljuk, egy érdekes gyermekkor, egy lelkes piarista pálya és egy nagyon munkás életnek színes háttere tárul elénk. Váry Gellért 1842 február 2-án (ez a nap saját vallomása, a piaristarend Évkönyvében február 3.) született Csongrádon; a keresztségben Sándor nevet kapott. Atyja: Meiszter János városi gyógyszerész volt; anyját »istenes Váry Mari« néven ismerték. E jámbor szülők 5 gyermeknek adtak életet, kik közül »Sándor atyjának közép termetét, szorgalmát, gyors járását, józan gondolkodását, élénk természetét és derűs kedélyét örökölte. Mint a család Benjáminja dédelgetett kedvence volt a jómódban élő »patikárius« családnak. Gyorsan felfogó képessége kiterjedt ifjúságának minden mozzanatára. Hét éves korában élénken emlékezett azon mozgalmas jelenetre, amikor 1849-ben Csongrádra betört osztrák csapat atyját, mint »Kossuth-betyárt« el akarta hurcolni. Elemi iskolás korában pompásan elleste tanítójának mozdulatait; kacagott csizmaszárában hordott hoszszú pipa szárán, melyet szükség esetén büntető-eszköznek használt. (1847/48— 1851/52.) Korosodásával képzelő-ereje mindig jobban élénkült. Szegeden töltött gimnáziumi éveiben (1852/53—1860/61.) már hasonlít és következtet. így meleg hangon nyilatkozik Nagy Márton igazgatóról, kit — mint életében először nehéz munkájukat és küzdelmeiket. Szeressék egymást az öregek és fiatalok; ne legyenek vakok a hibák iránt. Az igazi szeretet a hibát megjavítani igyekszik akkor is és úgy is, ha és hogy az mindkettőre fájdalommal jár. A szentelés kegyelme oltalmazza és emelje mindnyájunkat, hogy fáradhatatlanul munkálkodhassanak ennek a nagy egyházmegyének a felvirágoztatásán. Köszönöm udvari papjaim hűségét és sok segítségét. Köszönöm a szeminárium elöljáróinak és tanárainak szándékaimat magukévá tevő, odaadó, hűséges muukáját. A szeminárium növendékeit kérem, hogy minden rendelkezésükre álló alkalmat használjanak fel lelki és szellemi kiművelésükre, őrizzék a szemináriumban uralkodó, mindent átható s összefogó jó széliemet, hogy Isten áldása szálljon a szemináriumra, amely mindig oly közel állott szivemhez. Kedves híveimet arra kérem, legyenek hű gyermekei a katolikus egyháznak, vallják magukat hálás szivvel és alázatos lélekkel, szóval és tettel katolikusnak, kövessék hűségesen lelkipásztoraikat, azokon keresztül mindenkori főpásztoraikat; legyenek hűséges gyerlátott piaristát — kedvességéért, nyájas modoráért: második atyjaként tisztelt, becsült és szeretett, de osztályfőnökéről: Petlanovics Alajosról, bár mindig kitűnő tanítványa volt, sohasem tudott elismerőleg nyilatkozni, mert sértő kifejezései az ő gyengéd gyermeki lelkében gátlást idéztek elő. (Váry Gellért: Önéletrajz) A felső osztályok görök nyelvtanára: Csapiár Benedek, széles körű hellén ismeretével anynyira szivéhez tudott férkőzni, hogy lelkes magyarázataival meghódította s a 6. osztály elvégzése után felöltötte a piarista öltönyt s noviciátusi évének befejezésével (1859—1860) Szegeden ismét az ő kedvelt Osaplár Benedek tanárának görögnyelvi előadását hallgathatta a 7. és 8. osztályban (1859/60— 1860/61). A váci noviciátus Váry Gellértet uj emberré tette. Beöltözésekor az első csanádi püspökről felvette a Gellért nevet; ia Meiszter vezetéknevet pedig azért cserélte fel anyjának Váry nevével, mert tűszúrásként hatott reá Petlanovics tanárnak az a gúnyos megjegyzése, mikor társai előtt »Maiszter uramnak« szólította. Váry Gellért igazi szerzetes-papi hivatássai élte át a noviciátust. A mély vallásosságot szülői örökségképen hozta magával a piarista rendbe, hiszen a csongrádi »patikárius«'család tagjai naponként hangosan végezték az asztali áldást, a gyermekek pedig reggel és este az »istenes Váry Mari« édesanyával együtt térdenállva imádkoztak. Ilyen lelki vértezettel lépett a szegedi főgimnáziumban tett érettségi vizsgálata után ugyanott a tanári katedrára, hol 2 évig (1861/62—1862/63), azután Vácott egy évig (1863/64), utána Pesten két évig (1864/65—1865/66) mint növendékpap tanított és ugyanmekei Krisztus földi helytartójának, a Szentatyának. Az egyházmegye papjait és hiveit arra kérem, fogadják utódomat, bárki legyen az, bizalommal. A bizalmatlanság megbontja az egységet, lehetetlenné teszi az összefogást, amelyre éppen ma nagy szükség van. Legyenek iránta várakozásukban méltányosak, megértve a javadalom nagy megterhelését. Ne várjanak tőle többet, mint amennyit valóban megtehet. Nem a nagy alkotások után való vágy, hanem a sok szükség és az egyházmegye nagy szegénységének látása sok lelki fájdalmat okozott nekem, hogy nem tudtam segíteni . . . Isten velük! A boldog viszontlátásra odaát!« Megkezdik a váci házak légoltalmi berendezésének vizsgálását A város polgármestere a helyi Légoltalmi Liga oktatóival április 1-től kezdve a lakóházak légoltalmi berendezéseit ellenőrizni fogja. A háztulajdonosokat már régebben felszólították, ezen idő alatt magánúton a teológiából is, a tanárvizsgálati anyagból is, teljes készültségre tett szert. Az 1866. év nyarán áldozópappá, szentelték. Primiciáját szülővárosában Szent István napján tartotta, mely után a kecskeméti főgimnáziumban nyert beosztást, hol a hittant és a görög nyelvet tanította. Ugyanezen tanév végén (1866/67) a budapesti tudományegyetemen a latin és görög nyelvből tanári oklevelet szerzett. Kecskeméten töltött hét évi tanárkodása idején (1866/67—1872/73), bár- a gimnáziumba járó növendékpapok prefektusa is volt, maradt arra ideje, hogy szaktárgyaiban teljes jártasságot szerezzen. Latinul irt és folyékonyan beszélt, a görög auktorokat könnyen olvasta, ezenkívül magánszorgalomból a francia, olasz, német és orosz nyelvű irodalmi műveket fordítani és élvezni tudta. A tanári katedrán vidám tanóráival nemcsak világi tanítványait, hanem növendékpapjait is meghódította. Dercsényi Dezső: »Váci Hírlap«-jában (1909 VIII. 1.) azt olvassuk róla: »Mikor a görögöt adta elő, ez a kistermetű pap megnőtt, égett, lángolt és sistergett. Mikor a ragyogó Hellásról beszélt, csillogott a szeme s mi csüngtünk mesemondó, beszédes, okos ajkán.« Egykori diákja, később rendtársa: Cserei József, igy nyilatkozott: (Levél 1886 VI. 27.) »Kecskeméti cellája mindig nyitva állott növendékei részére, kiket szelídségével, szeretetével és bölcseségével kalauzolt a régi hellének világában és amint egykor a bölcs Mentor vezette Telemachus lépteit atyj? fölkeresésében, úgy volt Váry is útmutatójuk. midőn könyvtárát használatukra bocsátotta.« Kovács Mihály a »Pestmegyei Hírlapiban (Kecskeméten 1899) igy jelle-
