Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-08-22 / 61. szám
V * C I It I K t A P 3 ISMERD MEG VÁROSODAT ÉS KÖRNYÉKÉT! Gombás, a legnépesebb hegyvidék Átalakítva! K U LTUR-M O ZGÓ Átfestve! Pénteken 3—5 —7—9 órakor 10—50 fillérig. A Metro Scala világattrakciója: _________________TÁNCRA SZÜLETTEM. Eleanor Powel. _________________ A Kultur-mozi részére direkt Németországból hozattak egy új film-kópiát, mert az eredeti a budapesti Uránia-szinház megnyitó műsorához kell. — Szombaton 5 — 7—9, vasárnap 3—5—7—9, hétfőn 7—9 órakor 20—70 fillérig. SCHERLOCK HOLMES Viiághires delektiv-film. — Hans Albers, Heinz Rühmann, Hansi Knoteck Kedden 5—7—9, szerdán 7-9 órakor 10—40 fillérig. Harry Piel leg- ________________újabb filmje: UTOLSÓ PILLANATBAN.___________________ Mind a három műsorunk a legkitűnőbb, ezért kérjük, jó jegyekről előre gondos- __________________________kodni szíveskedjék,____________________ Ott hagytuk el, hogy lejöttünk az Orbán-kereszt mögül, vagyis Egyházmöge lan kásán eső dűlő- útján Gombásba. Hát itt a hiba! Lejöttünk és nem láttunk seim<- mit. Mert ez az út ennek a vidéknek a legmélyebb útja, egyben legvadregényesebb. Oly szép séta út, hogy előnyösen ajánlható a váci gyomorbajosoknak. Deltát maradjunk amellett, hogy nem láttunk semmit. Pedig... ha az út közepetáján megállsz pihenni kedves túrista pajtás, vagy a szemedet legeltetni a folyton változó panorámán, hangok ütik meg a füleidet! Női kacagás, férfihangok... S te ijedten nézel körül. Hangok? — hiszen sehol a környéken egyház! A kiváncsiság felkerget a pan- jdalyra s eléd tárul egy kis paradicsom. Pompás nyaraló, vízvezeték, hinták, tornaszerek, piros padok, kerti bútorok s egy még pompásabb ... strand. Nagyba- zénban kék viz s köröskörül homok. Egy kedves úri család lubickol éppen a vizben s nem is sejti, hogy messziről egy újságíró kapja ceruzahegyre a pompás panorámát. Te pedig, túrista társam, úgy sem hiszed el mindezt, gyere ki tehát s győződj meg, mily szép itt Lassú Imre gépészmérnök portáján. Évek óta itt nyaralnak s nem ismertnek ennél szebb vidéket, ragyogóbb levegőt. Dehát már ahhoz, hogy ezt itt ismerjék, pestinek kell lenni s nem vácinak... De most már vár Gombás, siessünk le. Előbb még egy szebb jövőnek épült úriházat üdvözlünk I Egyházmöge aljában. Pintero- vils Jenőné, a váci ÜTI kirendeltsége korán elhúnyt vezetőjének özvegye gazdálkodik itt kis családjával. Az ifjú Pintero- vits nagyban veri a ping-pong labdát itt is. Muszály, mert ő a gimnázium bajnoka. Ríekéz Gombásig eljutni! Most szűkül az út. Ez Gombás bejárata. Felhő nincs az égen, de azért riadtan nézünk körül. Mi ez? — árviz? A patak ez, a Gombás patak, mely kiöntött medréből s kényelmesebb utat talált magának a kocsiúton. Egy autó, szép fekete kocsi, jön velünk szembe. Mindig vizben. Rettenetes, ahogy kinézett. Megállapítottuk, hogy ebből a »mederből« könnyű volt kilépni, mert meder... az csak volt. Balkáni kép ez itt, ahol százan és százan laknak s az út forgalma I nagyobb, mint — nem túlzunk — a Zrinyi-utcáé. Pedig az szépen kövezett. Itt pedig jó 10 percig gyalogolhatsz a vizben, szidva a közigazgatást, mely adót szed, szidva a hegyközséget,mely adót szed, szidva... mást nem) is, hiszen úgyis hiába. Azazhogy mégse... az iskolánál egy csoport munkás lapátolja a földet. Vasárnap tört ki a patak, vasárnapra betörik új medrébe, hogy két hét múlva elölről kezdjék. Mert hogy is mondta a régi pesti kupié 10 strófája, azazhogy a refrénje: ...és jönnek a munkások, ki kapát hoz, ki ásót és ásnak és ásnak és csak ásnak. Közben értesülünk, hogy egy szép és komoly átrendezési terv fekszik már a minisztériumban, ha engedélyezik vízrendészeti szempontból, őszre a gombásiút nagyszerű lesz! Akárki meglássa! (A téglagyári pusztai is?) Sok a gondja a tanítónak! Itt vagyunk Gombáson! Szép iskolaépület. Persze most zárva. A tanító, családjával Erdélyben. Két jóképű hajadon őrzi az iskolái A konyhából. Ide kocognak be a gombásiak fél kiló barna lisztér, mert tudni kell, hogy az iskola szerves tartozéka az a kis fűszerüzlet, amely az iskola épülete előtt áll, mindössze 3lépés mély s 4 széles. A tanítóé; Nyáron a cseléd vezeti. Kérünk vajat. Nincs. Ilyesmi nincs, mondja a leányzó. Kenyér van? Az sincs! Ilyenkor már elfogy! Csokoládé? Éppen most nincs! Ejnye, de pechem van! Sót? Nem, azt nem kérek! Majd, ha... öregebb leszek. De látom, kivan az is irva: Trafik. Kérek cigarettát. Legfeljebb Hercegovina van! Meg levente! De az ám, ni, van még Szimfónia! Felragyog a szeme, ő bizonyára ezt szereti s komor lesz, amikor Hercegovinát kérek. — Tetszik tudni, itt nem igen keresnek mást! Azt mondja, nemigen! — tehát mégis kerestek rajtam kívül is. A trafik is a tanítóé. Nagy gond! S emellett 130 gyerekkel vesződni egy éven át. Meg a fűszerüzlet, a trafik .. . Zsupp!... nagy locsanás. Egy alacsony, kövér leány behupi- pant a patakba, egy-egy sárga dinyével a hóna alatt. Nagy nevetés, mert többen is alkusznak itt, az üzlet előtt Pápa néni dinnyéire. Úgy látszik, ez itt a gombási piac. Hát forgalomnak nem' nagy! Az iskola sarkán romantikus környezelben áll a harangláb. Egyszer hallottam csilingelő hangját. Átszállt Zsobrákba és levétette velem a kalapomat. A kezemet is felemelte a homlok- komig. Azóta se hallottam üde csengését. Mondják, a harangozó jánya meg-megszólaltatja, ha kivételesen... kedve van! A két földbirtokos Most az út egy kicsit rendesebb lesz. Megérkezünk a Hir. mann-pusztára. Kis puszta ez1, a váci Hirmailn István gyárosé. Huszonegy holdja van, szőllő és gyümölcs, minden szépen rendben tartott, középen úri nyaralóval. Vízvezetékkel, villannyal. Pista tizedes Irta: Pintér Imre Pista kis fiú volt, túl a tizennégyen. Mellén a nagy-ezüst vitézség! érem. Gallérján a csillag párosán fehérlett Büszke örömére egész ezredének. Híre befutotta ott fenn a harcteret, Merít ő mentette meg az egész ezredet(. Az új kapitány is, aki még nem látta Pistát, a tizedest rapportra citálta. Pista összeverte keményen bokáját, Tisztelgett s ily szókra nyitotta fel száját: — Kapitány uramnak alássan jelentem, Hívó parancsára zofort megjelentem. — Mi a neved? . . — Nevem, Halmos István. — Mióta vagy köztünk? . . — Három éve is tán. Tizenkét esztendős alighogy elmúltam, Kilencszáztizennégy őszén bevonultam. — Hogy lehetséges ez! — Kérdi a kapitány, — Szerbiában esett el az édes apám. Az első harcokban, az első nap talán . . . Szörnyű bánatában utána halt anyám. Egyedül maradva, az volt első gondom, Hogy én is künn legyek a sabáci fronton, Hogy bosszút állhassak édes jó apámért S helyette harcoljak drága, szép hazámért. .. ...Füstölgő vonatok... zászló... virág..; zene . . . Síró anyák-lányok könnyben úszó szeme . . . Vidám bakanóták... fel-fel csukló jajok. . . Fütty. Indult a vonat. Én is köztük vagyok De mikor kiértünk, akkor lett csak meleg. . . Kérdi az ezredes: — Kié ez agyerek?'.. Honnan jött? Ki hozta? . . Ki fia-cselédje? . . Tán csak nem azért jött, hogy Sabácot megvédje? . . Jóízűn nevetett. Elcsúfolt csutkának, Másnap meg beosztott aféle kuktának. A kapitány Pistát mosolyogva hallgatja S mint jó ap'a a fiát tovább is faggatja: — Hát a csillagokat? . . A nagy ezüst érmet, Hogy szerezted fiam, erre felelnél meg. Pista tizedesnek kigyulladt a szeme ■9 a feladott kérdésre eképen felele: — Most egy éve történt, jó kapitány uram, Hogy egy sötét éjjel erdőbe vitt utam Rozsét gyűjtögetni a konyha számára... Nyirkos, nyers fa alá jó lesz a szalmára. Nappal nem mehettünk, mert a fránya muszkák Innen is — onnan is emelik a puskát. A napi élelmet is csak éjjel hoztuk Be a szállásokba, jobbadán oroztuk. Mondok: Pista, fa kell! mert hogyha fa nincsen, Akkor holnap délben főtt menázsi sincsen . . . Megpróbálom . . . hátha... s hla baj talál esni... Holnap ... én helyettem . . . más fog fát keresni. .. . Csendes volt a tájék . .. ijesztő sötétség . . . Fáradt már a muszka, alszik, semmi kétség. . . Hason csúszva-mászva, csontig kimerültén Éjféltájt az erdő szélére kerültem. Parancsot kaptál-e? — Kérdi a kapitány? . .-—Nem, de kellett a fa, nagy volt abb’a hiány. ■— Folytasd fiam. — Igen. Egyszer a nagy csendben Valami neszt hallok, az ág zörren-recscsen .. . Földre nyomom fülem, hallom a nesz okát: Támadásra készül a muszka odaát. . . Négykézlábra állok... félve körülnézek... (Szemem már megszokta a nagy sötétséget) Megrémülve látom, hogy hullámzó sorban Az orosz ellenség mind előbbre toppan... Min't a prédát leső macska, hasonfekve Hol csúszik, hol mászik, zsákmányát keresve. Jaj. Mint nyárfalevél, úgy remegett lelkem . . . Most már csak azt tudtam, hogy vissza kell mennem. Mert csak a jú Isten a megmondhatója, Milyen nagy titoknak vagyok a tudója: Váratlan támadást fedeztél fel Pista! ... Vissza az ezredhez! .. gyorsan! vissza, vissza! .. Mert ha az ellenség áttöri a frontot. . . No Pista, előre! a többi a te gondod. A kapitány hallgat. . . szeme könybe lábad . . . — Folytasd Pista fiam, mi történt továbbat? — Bizony kapitány úr, elszorult a szivem. Usgyi, visszafelé . . . utánam vagy tizen ... Jobbról is, balról is golyó fütyöreszett, Eltalálta karom, a vállam is vérzett. . . A harmadik golyót bal bokámba kaptam. Ingott, rengett, táncolt egész föld alattam :-—Isten, csak most segíts! csak addig adj erőt, mig újra ott állok ezredesem előtt..» . . . Még százötven lépés . . . még száz . .. nyolcvan . . . negyven . .. Úr Jézus hallgass meg, nekem ott kell lennem'; El kell vinnem a hírt... óh tégy csodát I el kell! ... Csak még ezt engedd meg, más e földön nem kell ! .. Mi lesz, ha nem érek idejében oda? .. Elgázol, tönkre ver az ellenség sora! . . . Nem magamért félek . . . árva gyerek vagyok... Se apám ... se anyám . . , tán jobb, ha meghalok... A Pista gyereknek köny szökött szemébe.. Szólott a kapitány — mond el, mi a vége? — A végét nem tudom. Ébren, vagy álmomba* Félholtan zuhantam a lövész-árokba. Csapos bácsi karja fogta fel átestem!..*. A halál torkából lábaihoz estem ... Aztán a lázálom szemeim lecsukta Mielőtt kinyögtem: — itt van... jön... a muszka! A Pista tizedes ma is élő ember, Vitéz, hadirokkant, mellén sok-sok rendjel. Dohánytőzsdéje van, Halmos István néven, Hogy öregnapjain gondtalanul éljen. Ott él Budapesten, sántán, bénán, vakon . .,. Bizony én is sokszor szívből megsiratom... Ti is, ha utatok őfeléje vezet, Hálás tisztelettel csókoljatok kezet.
