Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-04-21 / 32. szám

VÄCI KißUP 7 Megzápu/t húsvéti tojás: Eltévesztették a betörők a pénzeskasszát Ez, kérem, kultúra! Egyik fővárosi njság dicse­kedve említi, hogy a postától 32 filléres portózatlan levelet kapott, amely figyelmezteti, hogy tévedésből bélyeg nélkül adta fel levelét és ha ezt a leve­lét kiváltja, rendben lesz min­den. Felkiált, hogy »ez, kérem, a kultúra!« Nem mindig büntet­ni, hanem a jóra, a helyesre ve­zetni és felvilágosítani! Nekünk is van ilyen kedves kis ügyünk, amiről meg tudunk emlékezni. Az Ipartestület elnöksége szép, litografált, a feltámadó Krisz­tust ábrázoló levélkét küldött szét, rajta e sorokkal: »Kegye­lemteljes húsvéti ünnepeket kí­vánunk!« Ahová ez a kis figye­lem elérkezett, mindenütt öröm­teljes fogadtatásban részesült. Nem mindig aktát gyártani, nem mindig hivatalos arcokat viselni, — kell, sőt illő, hogy a fölöttünk állók leszabjanak és szivünkhöz férkőzzenek legalább ünnepnapokon. Ezzel szemben egy mostanában gyakran sze­replő egyesülettől kaptunk egy lapot, amelyen közreműködé­sünkért köszönetét mond. Ez a levelezőlap maga a tiszteletlen­ség, inert olyan, mint a vendég­lőben a generál-zaft: minden­re alkalmazható. Ha valakinek köszönetét mondok, nem illik ezt oly módon tenni, hogy a kö- szönő-lapon áthúzott meghívást olvashassak előadásra, vacsorá­ra, kirándulásra, ülésre stb. Mert ez a köszönő-levelezőlap alkal­mas mindarra a célra, amit a küldők áthúzlak, csupán arra az egyre nem. amit nem húzlak át, a köszönetre, a figyelemre! Abbáziában meleg tengeri gyógyfürdők a „Residenz“ penzióban mind a négy emeleten kap­hatók. Idősebb uraknak és hölgyeknek, szívbajosoknak, asztmásoknak és elme- szesedésből eredő betegségeknél nagyon fontos, hogy a „Residenz“ nem fekszik magaslaton. Óriási előnye még, hogy az összes előirt diéták pontosan betartha­tók. Kitűnő konyha. A Residenzben minden kényelem és az összes modern komfort megtalálható, folyó meleg és hideg viz a szobákban. Lift, központi vizfűtés, 22 fokos meleg, tengerre néző, napos, loggiás és erkélyes szobák, ké­nyelmes ágyakkal. A Residenz egészen a tengerparton fekszik és nem a tenger­parttal szemben. Első kategória. FeltŰDŐ olcsó penzióárak. Lira felesleges. Bővebb információt nyújt Erényi Béla gyógy­szerész személyesen reggel fél kilenctől este fél hétig (Diana-patika, Károly király-űt 5). Minden levélre válaszolunk és prospektust küldünk. Telefon: 31-6-19. Hústermelés: Egy anyanyúl gondos kezeléssel "kis család egész évi hús3zükségletét fedezi. Számos kitüntetett tenyészetemben Belgaóriás gyapjas és prémnyulak kap­hatók, vagy megfelelő kötelezettség mel­lett feléből vehetők. Főcélom az értékes nyulak tenyésztésének elterjesztése. Névváltoztatásommal továbbra is bi­zalmat kérek. Szerényi (Sziltana) Ferenc fajházinyul-tenyésztő ^ác, Korúit H. Nagy csütörtök reggelre szen­zációja támadt a városnak: Min­denfelé újságolták, hogy az éj­szaka kasszát fúrtak az Egyház­megyei Takarékpénztárban. Az ijedtséget azonban csakhamar mosoly váltotta fel, mert kide­rült, hogy a gyakorlott kezű kasszafurók arról már nem sze­reztek tájékozást, hogy melyik pénzszekrényben tartják a ban­kót és izzasztó nagy fáradtság­gal megtűriák azí a szekrényt, amely lelve van okmányokkal, de ott egy fillért sem őriznek. A tragikomikus betörésről a következőkben számolunk be ol­vasóinknak: A betörők, miként a vizsgálat megállapította, szerdán, az est sötétségében lopództak he a Kú­ria kivilágitatlan udvarán ke­resztül abba a nagy kertbe, mely nyáron kedves szórakozó helye a társaságoknak. A kugiizóban telepedtek le és várták, hogy teljes csend legyen a környéken. Nyomok vannak arra, hogy a betörők itl pálinkázlak. A fehérek kivilágított órá ja mu­tatta az időt. Két óra lehetett, midőn munkához láttak és át­másztak a kuglizón át a nyugal­mazod papok házának udvará­ra, ahonnan bejárás vezet az egyházmegyei takarék helyiségé­be. Egészen bizonyos, hogy a tettesek előzetes helyszíni szem­lél tartottak, mert nem tévesztet­ték el az ajtót, amelyen át kis előszobába jutottak. Itt azonban váratlan akadály került útjukba. Vasredőny volt lehúzva és ha ezen keresztül nem tudnak be­jutni, már az első lépésnél meg­hiúsul vakmerő tervük. Szakér­tő betörők voltak, a redőny zá­rát felfeszitették és a csavarokat megeresztve sikerült is félem­ber magasságig feltolni a vasre­dőnyt. Itt újabb akadályba üt­köztek. A takarékpénztárba szol­gáló helyiség ajtaja a vasredőny felé nyílik és inig a vasredőnyt fel nem tollák, nem tudták az ajtót kinyitni. Már pedig a re­dőny tovább nem ment, mert a csavarok beleakadtak a vezető sínbe. Nehéz munkával sikerült az utolsó akadályt: a bankba szolgáló üvegajtót kiemelni he­lyéből. Nyitva állott az út. A takarékpénztár hátsó he­lyiségben, ahol a könyvelés tör­ténik, két Wertlieimzárú szek­rény áll. Egyik a nagyobb, a kijárat felé fordul, a másik szemközt a másik falnál. E!gy látszik, a betörők nem tanakod­tak, hanem egyenesen az utób­bihoz álltak és gondolván, a ki­sebbik kassza tartalma is elég lesz nekik, hozzákezdtek a munkához. A pénzszekrény jobb oldalán ember fej nagyságú rést vágtak legújabb típusú hideg vá­gó ollókkal. A finom hamu a páncéllemezek közül kiszabadult és elterítette a levegőt. Mig a hamueső leült,bevonullak Speidl Géza igazgató szobájába és az ajtót is betették. Vagy egy óráig várakoztak, midőn újra munká­jukhoz láthattak és el lehet kép­zelni a munkában kifáradt ar­cok sápadtságát: A kasszában kotorászó kezek csak aktáikra és nem pénzre találtak. Papír és papír, amerre nyúlnak! Nem volt idő új munkához látni, rá sem gondolhattak a nagy szekrény megfúrására, pe­dig abban liusvét táján igen nagy összeg gyűlt össze. Hajna­lodon, menekülni kellett. Rendes hivatalos órában gyü­lekezni kezdtek a pénzintézet tisztviselői. A szokott úton az udvari vasredőnyös ajtón át akartak bemenni a hivatalba, de az eléjük táruló szokatlan kéj) rögtön fellvilágositolta őket. A vasredőny félig feltolva, az üvegajtó helyéről kiemelve, azonnal magyarázattal szolgált és már is küldtek a rendőrsé­gért. Görög József dr .rendőr- fogalmazó detektivjeivel késede­lem nélkül megjelent a helyszí­nen. Legelső volt, hogy Buda­pestre telefonáltak dakliloszko- pusért és a főkapitányság betö­rési osztályát értesítették. Mig a budapestiek megérkeztek, meg­állapították, hogy az alsóvámon késő este motoron három alak érkezett Vácra, akik nem halad­tak túl a város határán és kora reggel az alsóvárosi Erdős bolt­ban megjelentek, ahol pálinkát ittak. A főkapitányság ujjlenyomat, osztályának segédhivatali igazga tója, Kiss Ernő jött ki, aki Fel- sőgödön lakik, az ujjnyomatok felvételére. Megállapította, hogy szakértők dolgoztak, mert már a munka kezdetén gumikeztyű volt a kezükön és semmiféle nyomot nem hagytak hátra. De, mikor váratlan akadály előtt ta­lálták magukat, a vasrolló nem mozdult, az üvegajtót ki kellett emelni, elfeledkeztek az óvatos­ságról, keztyűjüket levetették: Az ajtón pompás ujjlenyomato­kat találtak. Nemsokára megér­kezett a budapesti főkapitány­ság »srenkcsoportjának«: Nagy Dénes csoportvezető csoportjá­nak egy embere, aki rögtön ki­jelentette, hogy a kasszafurók a legpompásabb munkát végezték és igy kasszáit fúrni ma Magyar- országon négy betörő tud. Ezek­nek előteremtése lesz tehát a rendőrség legfőbb feladata. Miu­tán ezieket a betörőket a buda­pesti rendőrség nagyon jól isme­ri, hamarosan kézrekerülnek és ha alibit nem tudnak igazolni, valamint az ujjlenyomatok rá­juk vallanak, csakhamar meg­találják a balsikerű váci husvét- heti próbálkozás tetteseit. Húsvéti sportprogram Ismét szép programról gon­doskodott a VSE-VAC husvétva- sárnapra. A beígért I. osztályú amatőr csapat helyett a II. osz­tályú profi liga jónevű s mind­inkább az élre törő Droguisták- kal játszik barátságos mérkőzést d. u. i/25 órakor. Mindkét csa­pat legjobb összeállítással veszi fel a küzdelmet s az eredmény fokmérője lesz a vidéki amatő­rök és a II. osztályú profik já­téktudásának. Ezt megelőzőleg d. u. Víi3 óra­kor az újból megalakult Tahi- tótfalusi SC-vel játszik a VSE- VAC kombinált csapata. Nemes szórakozás Egy album került a kezembe. »Ké­pes magyar történelem, irodalom és mű­vészet« a címe. Tíz éves, negyedik ele­mista unokaöcsémnél láttam. Na, gon­doltam, furcsák a szülők, tízéves gye- neknek még kissé nehéz dolog a ma­gyar irodalom, történelem és művészet. A könyvön még rajta áll: »A Szent Ist­ván cikória gyár« ajándéka. Hát ez is érdekes, gondolom, ilyenfajta ajándékot eddig csak újságok adtak kedves és hű­séges előfizetőiknek karácsonyi ajándé­kul. Kisöcsémtől elveszem a könyvet. Az album belső lapjai szépen nyomtatott keretek, a keretek alatt sorszám s vagy tiz sor szöveg, amely arról szól, hogy például Szent István ekkor uralkodott, ő volt, aki a magyarokat a keresztény vallásba bevezette és a többi. Kép sehol. Mégis valamelyik oldalon kettő, Hunyadi János és Mátyás király, az egyiken me­gint csak egjy s megint vagy három, itt- ott, összesen talán harminc. — Mi ez, Pali? — kérdezem az öcs- köstől. — Képes magyar történelem, iroda­lom és művészet — feleli. — No, olvasni én is tudok, — mon­dom — de nem értem, miért van eb­ben ilyen kevés kép. — Mert anyu nem akar mindennap venni Szent István cikóriát. Ez volt a válasz. Akár csak szanszkrit nyelven szólt volna, azt se érthettem vol­na kevésbé. Végre mégis megmagyarázza a gyerek. — Tetszik tudni, a kávéhoz anyukám mindig Szent István cikóriát vesz. Min­den cikóriás skatulyában van több ilyen kép. Mikor már volt húsz kép, akkor kaptuk ezt az albumot. — Kitől? — kérdezem. —• Hát a Szent István cikória gyár­tól. De még a busz képet is visszaad­ták, azokat beragasztottam, azóta van még tiz, de az albumba ésszesen kétszáz- húsz fér, de nekem tele lesz, mert anyukám mondta, hogy mindig kapok képet, azért én most sokkal több kávét is iszom, mint ezelőtt és a fiúkkal a suliban (Suli? mi az? Persze, az isko­la!) nagyban cserélgettük, nekem volt három Hunyadi Jánosom és kaptam ér­tük egy Könyves Kálmánt és egy II. Lajost és volt négy mezőkövesdi népvi­seletem, azokért is kaptam más olyant, ami nekem nem volt, például egy Szé­chenyi Istvánt, egy bujáki népviselet és egy Benzet, aki az automobilt kitalálta. — És te tudod, hogy ezek kik vol­tak? — csodálkozom! a gyerek folyama­tos előadásán. •—- Persze! Mindegyiknél ide van irva, hogy mikor született, mikor halt meg, amig élt, mit csinált, hát persze, hogy tudom, nem vagyok én olyan buta! Na tessék! Ő nem olyan buta. Biz Isten, nem. Nagyon okos, gyerek, de azért nem hittem volna, hogy negyedik elemista ilyen teljesen jártas lehessen például magyar történelemben, művé­szetben, tudományban. Mindent tud és mindent megtanul. Játszva, ezzel az al­bummal, a képekkel foglalkozva, nem is veszi észre, hogy tanul, azt hiszi, csak játszik. Ha nem szégyclném, beválta­nám, hogy bizony én sokkal kevesebbet tudtam ebből a szaktudományból, mint tízéves kisöcsém. S ha nem volnék olyan nagyon szemérmes, még azt is beval- lanám, hogy azóta magam is szereztem ilyen albumot és szorgalmasan gyűjtö­getem a képeket. Már cseréltünk is Pali öcsémmel. Két II. Józsefet adtam egy Rákócziért. Azt mondja, ez az árfo­lyama. És különben is, neki sokkal szim- pátikusabb Rákóczi, mint II. József. Igaz is! Egy király, akinek még koro­nája sincs! . . .

Next

/
Thumbnails
Contents