Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-06-17 / 46. szám

E Ara 12 fillér 48-ik évfolyam 46« szám Vác, S934 június 17 VAC I HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megfelenik hetenként Kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 5o f Egyes szám ára.....................................................ia fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DEBCSÉjm DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Gsányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. Kereskedők és iparosok vigyázat! Bélyeg, ami nincs Régi rossz szokása kereske­dőinknek és iparosainknak, hogy ha vásárlójuk számiát kér, csi­nálnak is, de elnevezik jegyzék­nek, hogy a két filléres bélye­get megtakarítsák, ami a szám­lára jár. Ennek a filléres taka­rékosságnak és szabálytalanság­nak most sokan nagyon meg­adják az árát, amint erről a Pestmegye közigazgatási bizott­ságának gyűléséről értesülünk. A vármegye közigazgatási bi­zottsága ugyanis tegnapi gyűlé­sén szó került arról, hogy a pénzügyigazgatóság Budapest környékén kirepülő bizottságo­kat küldött szét, melyek benéz­nek minden iparosműhelybe és minden kereskedésbe. Számlák iránt érdeklődnek és ha abból nem akad, jó nekik a jegyzék is. Nem is kell, hogy az üzlet, vagy a műhely tulajdonosa állí­totta volt ki, jobban szeretik, ha idegenből jött. Hivatalos bélye­get keresnek azokon is, mert száz közül, ha egyen van bélyeg, azonnal felveszik a leletet s ha lehetséges, ott a helyszínen be­szedik a pénzbírságot. Miután pedig a számlabéiyeg hiánya kétszázszorosán büntetendő : a legkisebb jegyzékre, ha nincs rajta bélyeg, húsz pengő bírság Váci kövek némán is beszélnek Saxa loquuntur: Sokáig éltünk mé­lyen benn a föld méhében. Yiz volt a takarónk, öröktűz a párnánk, for­rógőz a levegőnk, púba volt a tes­tünk, színtelen a szívünk. Millió évig éltünk igy a mélyben .. . Vajúdott az anyaföld fájdalmas kínok közt. Ka­tasztrófák napjai következtek. Millió év volt egy nap. Ember még nem volt a földön. Isten eszméjében élt a lelke. A nagy Alkotó épitette a házat, ahol az ember lakik egykoron. Hat napig rendezett, tervezett, épített . . . Kezdetben viz volt a föld. Mikor a száraz elvált a víztől, állati szörnyek vergődtek szörnyű életüket. Testük ma kőolaj, földgáz és ki tudja mi? ... Még forrott a föld, zúgtak az elemek, háborgott a kezdet. Ezeréves fák sü- lyedték a mélybe. Emlékük kőszén, kátrány és ki tudja mi? ... Isten malmai őrölték az életet. Malomkö­vei hegyóriások voltak. Ezek is elkop­tak, összeomlottak. A Teremtő pillan­tására újak születtek. Idők idője múlt. Ember nem tudja megmérni... Végre elkészült a ház, a lakás, ahol Isten lelkei laknak. Elsimultak a me­zők, magasan domborultak a begyek, mélybe bújtak a völgyek, medencékbe menekültek a vizek, folyókba, pata­jár. A húsz pengőket sokszor megismétlik, valószínű, hogy legtöbb helyen nem is sikerül behajtani, de ha elfelejtik meg­fellebbezni, a jövedéki kihágás megmarad, végrehajtó jön, fog­lal és árverést is tartanak. Minek ez a vexatura két fil­lérért? Ajánljuk a kereskedőink­nek és iparosainknak, hogy vagy ne adjanak jegyzéket, vagy tegyék fel a számlabélye­get. (Némely helyen szállító­jegyet adnak a szállított áruról és ezért még a pénzügyőr nem kért bélyeget.) A közigazgatási bizottság gyű­lésén egyébként a főispán köz­benjárását kérték, aki meg is Ígérte, hogy a pénzügyminisz térnél közre fog járni, hogy a tapasztalatlan iparosságot és kiskereskedőket ne sújtsák ily váratlanul jött és nagy pénz bírságokkal. A kormányzó születésnapja A kormányzó születésnapi év­fordulója alkalmából a hadiár­vák bőripari szakiskolája ma, vasárnap este fél 9 órakor az alsóváros területén zenés taka­ródét, hétfőn, junius 18-án reggel fél 7 órakor a felsővárosban zenés ébresztőt rendez. kokba siettek az esők. Zöld a mező, színes a virág. Isteni illatot lehel min­den, —- a Teremtő lelkének sejtelmes kiáramlását . . . Régen volt minden . . . Isten la­kói lakták a földet. Köztük az ember, kiért teűemtette a földet. Akkor még Isten boldogságában élt, mert nem is­merte a gondot, a “bajt, a bánatot. Helyette Isten gondolkodott, minden­nel Isten bajlódott. Boldog volt az ember . . . És jött a civilizáció, a kultúra. Az ember már tudott gondolkodni, dol­gozni. Lelke az Istenért élt, teste az anyaggal küzködött. Vágyai ébredtek: szebben és jobban élni, többet és gyorsan élvezni . . . Mohó, kapzsi, irigy és kiváncsi lett az ember. Az anyag rabja lett az ősember, a bar­bárember. Kultúra még nem volt. A civilizáció az egyszerű igényeket szol­gálta. Lassan érett a lélek, lassan haso­nult Teremtőjéhez. Megismerte a szé­pet, a lelki szépségeket. Megismerte lelkét, az Isten szikráját. Alkotás vá­gya szállta meg az embert. Rendezett, tervezett, épített, úgy amint Istentől tanulta. Felépült a civilizáció, kibonta­kozott a kultúra. Megszületett a mű­velt, a tudós, a rendező, a tervező ember . . . De vájjon most boldog-e az ember? . . . A kövek beszélnek: Az utcákon ko­2000 idegent várunk Sasit Istvánra városunkba Naponta láthatunk idegen ér­deklődőket ősi városunk utcáin. Ez az érdeklődés valószínűleg Szent István körül fog kulmi­nálni,midőn országos nagygyűlés és kongresszus fog Vácon le­zajlani. Az országos szobafestő, mázoló és rokon szakmák mes­terei fognak az ország minden részéből Vácra gyülekezni. Múlt évben Szegeden volt a kong­resszus és akkor Pécs, Szom­bathely, valamint Vác vetekedett, hogy az 1934. évi országos gyű­lést ott tartsák meg. Végül is Varga József váci festőmester, központi igazgatósági tag indít­ványa ment keresztül és Vácot jelölték ki a legközelebbi ösz- szejövetelre. Közel 2000-en vol­tak múlt évben Szegeden, leg­alább is ennyi érdeklődőt vár nak ezidén is Vácra. Az idei kongresszus bárom napos lesz. Augusztus 18-án kezdődik, két napot Vácon töltenek el és a harmadik napra, Szent Istvánra bemennek Budapestre. Nagysza­básúnak ígérkezik tehát a fes­tők váci találkozója, melyet budapesti és váci bizottság kar­öltve készít elő. Vácon a bizott­ság élén Tornáiig János dr városi tanácsos, iparhatósági biztos áll és a kongresszust a Reménység kultúrbázában akarják megtar­tani. A város megmutatja az idegenből érkezett vendégeknek pogunk. Beszédünk zaj és kopogás. Nevünk is van. Kőbányászok mond­ják: bazalt, trachit, andesit, gránit. Útburkolásra használnak. Városokban járnak rajtunk. Nagykocka, kiskoc­ka, macskafej, makadám. Gyárakban is gyártanak: keramit, bitumen, asz­falt, beton . . . A váci kövek minden névre felfi­gyelnek. Járda, kocsiút tarkállik ve­lük. A gőgösen kopogó keramiton szinte önfeledten elcsúszik a tekintet. Ez a város parádés útja. Ez a vendég­váró út. Erre járnak ünnepelni, ün­nepi vendégeket fogadni. Drága de gyönyörű ruha. A várost várossá öl­töztette. A város büszkesége, szebb jö­vőjének hirdetője. Másfelé más a burkolat. A kuítúr- ház előtt aszfalt a kultúra kocsiútja. ídeggvógyiíó, gondfelejtő, puharingá- sú, portalan sétaút. Kár, hogy rövid tervezésű, idővel talán kinyúlik . . . Uraságoktól levetett, kifordított, át- forgatott kockakövek következnek. Foltosak, mint a viselt ruha. Nyelv­harapó bukkanok, belebotló vizma- raszlalók, csatornacsövekre, vízveze­tékre emlékeztető hullámvonalak vál­takoznak. Arra jó, hogy nem keli. a sarat dagasztani. A múlt emlékei. A régi jóidők huszárparipáinak patkói pattognak rajtuk ... Van nehány mekkedem (Mac Adam) a vízműveket, ahol a nagy tár­saságot vacsorán fogja vendé­gül látni. Ennek előkészületét Miltényi Aurél gazdasági taná­csos fogja végezni. Ha saeíw fizetik az *3 dó készleteket . . . Vitéz Nyerges Gyula pénzügyi titkár, adóhivatalunk főnöke közli a következő megszívlelni való értesítést azokkal, akik adófizetési kedvezményben ré­szesültek: Adófize'lő közönség érdekében áll, hogy akinek a 16.400. számú pénzügyminiszteri rendelet alapján kamatkedvez­ményes (vagy kamatmentes) adó részletfizetési kedvezmény© van, az esetleg eddig elmulasz­tott részleteket junius végéig befizesse. Ugyanis aki junius végéig az első hat hónapjára megállapított részleteket mara­déktalanul ki nem fizeti, az el­veszíti a részletfizetési kedvez­ményt s ez esetben egész tar­tozását egy összegben fogják behajtani, de elveszti a kamat- kedvezményét is s ezáltal lénye­gesen emelkedni fog adótarto­zása. A fiúpolgári kiállítása A róm. kát. polgári fiúiskola növendékeinek rajz- és kézi­munka kiállítása megnyílt. Meg­tekinthető junius 20 ig naponta déli 12 óráig. Belépődíj nincsen. utunk is. A jó öreg- skót mérnök százötven év előtt hazájának útépítő­je volt. Ő népszerűsítette a zúzott és hengerelt kövekből épült utakat. Ha az ő korában autók jártak volna, bizonyára nem találta volna fel. Még kevésbé építette volna. Házak között az ilyen úttest anakronizmus. Beteg­ség és bacillusterjesztő porfészek. Nem városba való. Macskakövek is nyávognak egyik- másik úttestünkön. Az ott lakóknak azért jó, mert a kocsi messze elkerü­li. A ló lábát rontja, a kocsi kerekeit töri, agyrázkódást okoz. A házak melletti járdák a város újabb történetét örökítik meg. Van itt a paraszti téglától kezdve az arisz­tokrata aszfaltig minden elképzelhető változatosság. Nappal nyitott szem, éjjel tapoga­tó bot segítse azt, aki nem szeret az (0 élet útjain elbotlani. Vidámságot nyújtó, vigasztaló vi­rágok szegélyzik sokfelé az öreg ut­cákat, utakat. A szív szépségei ezek. \ város legszebb díszei. Gyönyörű fa­sorok az utak mentén . . . Rongyos ruhában bokrétával és virágos kalap­pal diszlenek az utcák. Elfelejtik a bút, a bajt. Álmodnak a jobb jövő­ről, — mikor majd boldogabb lesz az ember . . . Jpsxilon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents