Váci Hirlap, 1934 (48. évfolyam, 1-100. szám)

1934-04-18 / 30. szám

ára 12 fillér

48-fk évf&iyam

30. szám

Vác, 8934 április 18

Polliikul <és társadalmi teeitlap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap

ELŐFIZETÉSI ÁRA:

Helyben egy negyedévre

...................................3 P — f

Vidéken egy negyedévre

...................................3 P 5o f

Ifigyes szám ára

.............................................. ia fillér

FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS:

»EKCSÉMITI DEZSŐ

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Vác, Széckenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17, Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-térl díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő.

Komis Gyula dr a ma és jövő gimnáziumáról

A magyar oktatás reprezentánsainak figyelme a képviselőház felé fordult, ahol Kornis Gyula dr, országgyűlési képviselő elmondotta véleményét a mai középiskolai oktatásról és irányt szabott a jövő munkájának. Képviselőnk nagy beszédét az alábbiakban ismertetjük;

A középiskolának döntő szerepe van a nemzeti művelődésben. A középiskolában látszik meg, mit tart egy nemzet érdemesnek és mit akar átvinni a jövőbe A nemzeti műveltségnek a középiskola a legfőbb letéteményese. Nemcsak nálunk, hanem külföldön is a középiskola volt a polgári középosztály megteremtője és ma is a polgári középosztály vérképző edénye. A középiskolában nő fel a vezető társadalmi réteg és ez az a hid, amelyen az alsóbb társadalmi osztályok átmenve, új és hatalmas rétegekkel töltik meg az értelmiségi osztályt. Egyik legdemokratikusabb intézmény a középiskola. Nagy-Magyarországon 79.000 középiskolai tanuló volt. Csonka-Magyarországon 1920-tól 1930 ig 30 százalékkal emelkedett a tanulók száma, amely 1930-ban már 65.000 volt. Kétségtelen tehát, hogy a középiskola demokratikus intézmény.

A magyar lelki egyensúlya

A Magyar Hírlap Baltazár püspökhöz és Preszly Elemér főispánhoz kérdést intézett a magyar nép leikéről. A főispán válasza ez volt:

— A föld szeretete és a munkában talált gyönyörűség az oka, azt hiszem, a magyar nép meg- rendithetetlen nyugalmának és kiegyensúlyozott gondolkodásának. A magyar paraszt soha nem érzi fáradságnak és tehernek a munkát, hanem öröm és szórakozás számára, ha a földön dolgozhat. Legjobb példája ennek az 1918-as forradalom volt. Nem lehet tagadni, hogy Károlyiék, akik nemzeti jelszavakat tűztek lobogójukra és jó békét Ígértek, hatalmas tömegeket ragadtak magukhoz. Kezdetben a parasztok is velük tartottak és ebben — azt hiszem — a legnagyobb része a földreformnak lehetett. Amig tartott a tél, ott álltak Károlyiék mellett. Amikor azonban kitavaszodott és megszólalt a pacsirta a földeken, a magyar földművesnép nem törődött többé a politikával. Eljött a tavaszi munka ideje és mentek szépen dolgozni a földekre.

— A magyar paraszt íöldsze- retetét mi sem jellemzi talán jobban, mint az, hogy még ma

Mindenesetre szomorú dolog, hogy nem tudjuk a nyolcosztályú népiskolát megteremteni, de ez pénzkérdés, körülbelül 50 millió pengő kellene a megvalósítás hoz, viszont ez a reform nem kerül pénzbe.

— Kétségtelen, hogy a középiskolai reformhoz óvatos kézzel kell nyúlni. Trefort miniszter 1873-tól kezdve tízszer készített középiskolai törvényjavaslatot, inig végül 1883-ban benyújtotta,

— Most az első kérdés, vájjon időszerű-e ez a törvény- javaslat? Én őszintén megvallom, hogy nem látom elérkezettnek az időt átfogó középiskolai reformra. 1924-től annyi reformon, annyi tantervváltozáson ment át a középiskola, hogy nagy szükség lett volna nyugalmi időre. Viszont a miniszternek igaza van, hogy mivel az 1924-es törvény annyi változáson ment át, tehát szükség volt újabb átfogó rendezésre. Ezzel a kérdéssel tehát nem foglalkozom tovább.

— Ennek a törvényjavaslatnak alapvető gondolata a nemzeti eszme erőteljesebb kidombori- tása. A világháború óta valamennyi nemzet tanügyi reformjában háttérbe szorul a liberális individualista felfogás és ennek helyét a nacionalizmus, a nemzeti gondolat erőteljesebb hangis mennyire ragaszkodik a földjéhez, pedig ma már egyáltalán nem fizetődik ki többé munkájuk. A paraszt azonban nem nézi, jövedeimező-e, vagy sem, ha napkeltétől napnyugtáig szakadatlanul folytatja azt a munkát, amit még apáitól és nagyapáitól tanult el. Elnéztem a napokban a ceglédi szőlőkben, hogyan törik magukat a dologban ezek a jó magyar parasztok. Eszükbe sem jutott arra gondolni, hogy érdemes-e megadni azt a rengeteg munkát a szőlőnek, amire szüksége van, ma, amikor húsz fillér a bor literje. Ugyanez a helyzet azonban a búzánál és a rozsnál is: a földművelőnép változatlan fáradtsággal és és szorgalommal dolgozik ma is. Egyszerűen azért, mert ez a munka életszükséglet neki.

— Csoda e, ha olthatatlan ragaszkodással szereti a földjét a paraszt, amelyet igazán homloka verejtékével munkál? Vérzik az ember szive, ha azt látja: hányán vannak, akik földszere- tetből és földéhségből drága pénzen vásároltak, vagy béreltek a konjuktúra esztendeiben földeket: és most nem bírják tovább a konjukturális időkben vállalt terheket. Még ezek a szerencsétlen emberek sem próbáinak azonban a hangzatos jelszavak zászlaja alá szegődni, mert a mi népünk olyan komoly,

súlyozása foglalja el. Francia- országban 1923-ban alkottak középiskolai reformot és ennek alapgondolata a francia történelmi hagyományok kultusza voli. Olaszországban is a náció naiista célkitűzés nyomult előtérbe a középiskolai reformnál és a tanterv központja a történelemtanítás és a heroizmus szellemének ápolása lett. Összhangba hozták a tantervet a fasiszta politikával. Bizonyos paradoxon is volt ebben, mert hiszen mindent uniformizálni és emellett megfelelő egyéniségeket nevelni nem lehet. A német iskolarendszer ugyanolyan maradt, mint a császári időkben volt, de megalkották a Deutsche Oberschulet, melyben nincs latin, nincs görög, csak a német kultúra éli ki magát.

— Ügy látom, hogy ez a törvényjavaslat is a nacionalista alapelveken mozog — nem a német nacionalizmusra, hanem az általános európai szellemben vett nacionalizmusra gondolok — és természetesen miniszter úrnak erről az elgondolásáról a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem. Van azonban megjegyzésem is. Az indokolás túlságosan kihangsúlyozza a nemzeti gondolat előtérbeálliíá- sát, ami kissé úgy néz ki, mintha

hogy meg se hallgatja, csak a komoly beszédet. Néhány nap előtt Nagykőrösön jártam és részt vettem egy gyűlésen. Mondhatom, egyetlen szó sem esett politikáról, hanem csak a mai nagy aktuális gazdasági kérdésekről, mint pi. a búzaárakról és kamatterhekről. Halálos csendben halgatták a fejtegetéseket, azután ők is hozzászóltak az egyes kérdésekhez. És minden szavukon érezni lehetett, hogy mindent megértettek, amit elmondtak nekik. A nép tudja, hogy példátlanul nehéz viszonyok között él ma mindenki. így nem állanak elő lehetetlen kívánságokkal. Ez az oka — legalább is az én megyémben — hogy a rendet és nyugalmat semmi sem zavarja meg. A derék, komoly magyar földművelő nép nem hisz a hangzatos jelszavaknak és meg sem hallgatnák azokat, akik nyilvánvalóan lehetetlen ígéretekkel szeretnék őket félrevezetni.

— Egy borzalmas tiszai árvíz során ismertem meg igazán a magyar paraszt törhetetlen hitét és hajthatatlan erőslelkűsé- gét. A bogárhátú kis házakat magával sodorta akkor a viz és én akkor csónakon jártam be az árvizsujtotta vidéket. Egy derék fiatal magyar gazdával találkoztam, aki háza romjaira telepedve várta a viz eltakaroa múltban nem ez történt volna. Már pedig nem szabad elfelejteni, hogy az 1883-as törvény tett eddig a legtöbbet a nemzeti kultúra érdekében és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy tisztán a nemzeti eszme irányította Klebelsberg Kunónak, a neonacionalizmus gondolata propagálójának kultúrpolitikáját is. Ma azt látjuk, hogy egyszerre vádolni kezdik a középiskolát, mintha eddig nem lett volna elég nemzeti. így például egyesek kifogásolják, hogy nincs elég óra a tantervben a Demzetitörténelem tanítására. Ezzel szemben én azt mondom, hogy a nemzeti szellem érvényesülése nem merül ki a történelem tanításában, hanem átvonul az összes tárgyakon, egész a matematikáig. Különben is helytelen gondolat volna csak magyar szemmel nézni az életet. Nekünk arra kell tanítani az ifjúságot, hogy világszemlélet alapján álljon* ,

— Úgy van — jegyzi meg Hó- man Bálint.

Külpolitikai érzéket is bele kell nevelni tanulóifjúságunkba. Nagy szükségünk van erre most, amikor nem vagyunk Ausztriával összekapcsolva, hanem nemzeti önállóságban éljük életünket. Szakítsunk végre a hazadását. Tavasz volt és a kert ben virágzottak már a barack- és a cseresznyefák.

„Mi lesz most, barátom?“ —• kérdeztem a komolyarcú, értelmes embertől, akinek mindenét elvitte a viz. „Majd felépítünk mindent, ami elpusztult, ha ezek a fácskák itt megsegítenek“ — volt a válasz. Annyi hit és lelki- erő csengett ki ezekből a szavakból, hogy pillanatig sem kételkedtem ebben a jóslatban. Ekkor láttam, hogy a magyar paraszt nem bízik senkiben, nem kér senkitől semmit, hanem csak a maga munkájára és a saját földjére számit egyedül.

— Nincs talán még egy ország, amelynek a lakossága annyit szenvedett volna, mint a magyar nép. Végigdúlta az országot a tatár, évszázadokon át ült a nyakunkon a török és mihelyt elvonult a veszedelem, a magyar paraszt egyetlen zokszó nélkül csendesen munkához látott és rövid időn belül ujjá- teremtett mindent, amit az idegenek pusztítottak. Nemcsak régen volt ez igy, hanem a háború után is nagyszerű példáját láthattuk a magyar földművelő- nép szorgalmának és szívósságának. Hihetetlenül rövid idő alatt sikerült az állatállományt ismét a háborúelőtti színvonalra emelni, hogy még a szakértők is felámultak. Ma pedig már jobb