Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)

1927-08-10 / 62. szám

16 fillér. 41-ik évfolyam. 62. szám. Vác, 1927 augusztus 10. * VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkinft kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Helyben egy negyedévre . . 3 P 60 fill. I Felelős szerkesztő és laptulajdonos j Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Vidéken egy negyedévre . . 4 P 80 fill. BERCSÉNYI DEZSŐ « irdetések és nyilttér milliméter soronkint Egyes szám ára ...........................— P 16 fill. díjszabás szerint A CSEH PIMASZ VÁCIG AKAR JÖNNI Rothermere lord levele teljesen meg­bomlasztotta a csehek kicsi agyát. Itthon boldog reménykedéssel fordulunk a meg­tévesztett külföld felé: hátha megérti azt az égbekiáltó igazságtalanságot, a mely a háború gyeplőjén vonszolt Magyarország­gal történt. Az igazság tiszta képe ra­gyog minden magyar arcán és odaát a csehek, kik kézfeltartással szereztek a háborúban hazát, elvesztették józan Ítélő­képességüket. Nem arról beszélnek, hogy Trianon előtt, a győzőknél megtévesztet­ték Európát és Amerikát, színtiszta, soha magukénak nem álmodott, magyarlakta országrészt neveztek ki Csehszlovákiának, hanem magas hangot merészelnek hasz­nálni. Az is a gyáva vakmerősége, mikor hanggal gondolja ellenfelét letorkolni. Benes, államalkotó Rothermere másodig precíz választ követelő levelére meg sem mer moccanni, ellenben zsoldjában álló újságjait uszítja a megcsonkított, de talpra- állott Magyarország ellen. A mi napilap­jaink bőséges ujságkivonatokat közölnek a cseh sajtó bomlott megnyilvánulásából s itt megüti a magyar fület a páratlan merészség, a melyet ezek a rablók ma hasz­nálni mernek. Azt írják a cseh újságok, hogy ám ha a magyarok határkiigazitást kívánnak és a magyarlakta területeket a népszövetség segítségével vissza akarják csatolni ősi hazájukhoz, ők is mennek a népszövetség elé és szintén határkiigazitást kérnek — Budapest felé. Ők megálltak (!) az Ipoly- nál, holott a természetes határ Vác és a Duna váci könyöke, a honnan birtokba vehetik „a csehek szent Mátráját.“ Nincs magyar, ki felindulás nélkül ol­vasni tudná a gaz cseh étvágyát. Európá­ban állítólag béke uralkodik s erről a népszövetség tud is gondoskodni. Ugyan­akkor a hitványok hitványa, mely csak akkor volt hős, mikor az ellenfél száz és száz kilométerre volt távolban, a mely a teljesen gyenge szovjet-seregek elől alig néhány puskalövésre ürítette ki Felső- magyarország elrablóit vármegyéit, uj ma­gyar területekre mer szemet vetni! Vége a halottrablásnak. Az Ipolyon túl telepitett cseh beamter-gárda azt jól, na­gyon jól tudja, ha az eléje kerülő magyar szemébe néz. Soha meg nem tudják emész­teni a magyarlakta területeket, soha más, mint magyar abból a lélekből nem sarjad- zik! Az idő ma nekik dolgozik, de jön, bizton hiszi minden magyar, hogy jön, mikor a csehpimasz nem találja vagonját, kocsiját, mely Prága felé szállítja. A rablást sem isteni, sem emberi tör­vény még sohasem hagyta jóvá. Gáli József kitüntetése A hivatalos lap|egyik közeli száma olyan elismerésről ad hirt, mely városszerte őszinte örömet kelt. Gáli Józsefnek, a liadi- árvaliáz igazgatójának kitüntetését közli: A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter előter­jesztésére megengedem, hogy Gáli Józsefnek, a hadi­árvák váci m. kir. állami bőripari szakiskola igazgató­jának a hadiárva gondozás terén szerzett érdemeiért elismerésem tudtul adassék. Budapest, 1927 julius 27. Horthy s. k. Vass s. k. Nemcsak a népjóléti minisztérium, de a váci társadalom is tudja, hogy Gáli igaz­gató mily hatalmas munkát végez évek óta csendben, nagy szerénységben elis­merést nem várva, tisztán a szent cél ér­dekében. Régen mintaintézetté fejlesztette a köznyelven rokkantiskolának hivott hadi- árvák bőripari szakiskoláját, melyet nem­csak a csonka ország, de a külföld is is­mer és tanul tőle. Méltó férfiúnak jutott tehát a legfelsőbb elismerés, olyan munkás és erős egyéniségnek, kit nemcsak az í egész város tisztel és becsül, de mint magyar értékre büszke a dolgozó kis Magyarország. Kedves Szinészegyesület, nem tudja ki a váci direktor? Az országos szinészegyesület már ré­gebben levelezést folytat Vác város taná­csával. A helyzet ugyanis az, hogy szín­társulat Vácon nem tud előadást tartani, mert mindkét nagyobb helyiséget a Kúriát és a Városi Filmszínházat nem adja át a bérlő szinelőadásokra. A tanácsot kérte fel a szinészegyesület, hogy a két terem- bérlőnél járjon közre, hogy a Vácra ki­jelölt Radó Béla színigazgató társulatával bejöhessen. A hivatalos lapban pedig azt olvassuk, hogy a kultuszminiszter Vácot Halmi Jenő színigazgatónak osztotta ki, a ki Balassagyarmaton, Salgótarjánban, Gyöngyösön, Karcagon, Hatvanban, Jász­berényben és Budafokon is játszhatik tár­sulatával. Az egyesület Radóért lép so­rompóba, holott a színigazgató Halmi Jenő? De hát az ő gondoskodása már meghala­dott álláspont, mert azóta kész a Hliniczky- vendégfogadó és novemberre kész a Re­ménység színpada. Ezekre jöhet a szín- igazgató, de csak jó társulattal, mert nem a hely, hanem a jó erők és a jó előadá­sok csinálják a pártfogást! Megemlítjük, hogy Sajó Vilmos, a régi igazgató meg­elégelte a váci szezont és a Dunántúlra kapott engedélyt, de elmerészkedik Vác közelébe és Pestújhelyen, Szentendrén is tarthat előadásokat. Volt egy jó színésze: Miklósy Imre, ki önállósította magát és a miniszteri rendelet Újpestet és Kispestet jelölte ki társulatának. Üzletének forgalmát növeli, ha hirdel a VÁCI HÍRLAPBAN Megjelent Kassai Vidor könyve Egy negyedszázad óta él közöttünk a régi magyar színészet egyik kiválósága, a 87 éves Kassai Vidor nagy megbecsü­lésben és szeretettel övezve. Mióta nyu­galmas napjait éli, napról-napra följegyzi naplójába gondolatait és tapasztalatait. Ezeket a váci eseményeket és megfigye­léseket most sajtó alá bocsátotta, hogy mások is gyönyörködjenek szellemes mon­dásaiban s okuljanak bölcs megjegyzésein. Történeti eseményekben sovány ez a napló, inkább eszmék és gondolatok, érzel­mek és refexiók gyűjteménye, de nem élet­nélküli raktára. Az élet igazságait hol elmélyedő komoly­sággal, hol játszi könnyedséggel tárgyalja csakúgy, mint ahogy a víg dolgok fölött is néha vidáman, néha pedig teljes komoly­sággal, de soha sem unalmasan, hanem a* figyelmet mindig lebilincselő módon mondja el véleményét. Tárgykörének sok­félesége miatt nagyon nehéz bírálatot mondani érről a könyvről, mely nemcsak címében, hanem tartalmában és tárgyköré­ben is furcsa és szokatlan: komoly is, víg is, próza is, vers is. Van benne tudo­mány és művészet, theológia és spiritiz- mus, történet és anekdota, filozófia és mathematika, szóval az irodalom és tudo­mányok minden ágára kiterjed. Olyan különös műfaj, amelyet nem lehet elskatulyázni semmiféle osztályba. Való­ságos quodlibet ez, mindenki azt választ­hatja ki belőle magának, ami ízlésének leginkább megfelel és tetszése szerint ítél­heti szépnek és jónak, vagy egyes meg­állapításaiban tévesnek és nem helytálló­nak, de azt mindenesetre el kell ismernie róla, hogy eredeti és mindenek fölött le­bilincselő, gondolkodásra késztet és szó­rakoztat, oktat és mulattat. Aki a szép kiállítású (a Pestvidéki Nyomda munkája) 8 ív terjedelmű könyvet megszerzi, élvezetes olvasmányban része­sül és azon felül még segítő kezet nyújt a szűkös anyagi viszonyok közt élő agg művésznek. Ara 4 P. Kapható Vácon, Demjéii Lajosnál. Domokos An der — vizsgázott Sok váci polgárista boldogan veszi tudo­másul, hogy matézis professzoruk vizsgá­zott. Hát nem olyan nehéz volt, de Domo­kos Andor tanár egy hónapját elfoglalta. Domokost ugyanis Täuber Ferenc örökébe ültették, tűzoltóparancsnok lett és hogy a modern tűzoltás minden csínját meg­tanulja, a vakáció elején beállott a buda­pesti tűzoltósághoz •— közlegénynek. Ott ugyaiis tűzoltótanfolyam volt és semmi tekintettel sem voltak az otthon viselt rangfokozatra. A vizsgákat tegnap tar­tották meg és Domokos váci parancsnok azt kitüntetéssel állotta meg.

Next

/
Thumbnails
Contents