Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-07-06 / 52. szám
ára 16 fillér. 41 -ik évfolyam. 52. szám. Vác, 1927 Julius 6. * VÁCI HÍRLAP Pomskái és társadalmi hetilap, megjelenik heterakmt kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Keidben egy negyedévre . . Vidéken egy negyedévre . . Egyes szám ára ...................... 3 P 60 fii!. Felelős 4 P 80 fill. — P 16 fill. szerkesztő és Saptulajdonos ©ERCSÉNVf DEIS© Szerkesztésé^ és kiadóhivatal: Csáky-aí 4 sz. ^arudvar). Telefon 17. irdetések és nyilStér milliméter soronkirU díjszabás szerint Egy püspök a - rádióról A Váci Hááióklut* alakuló közgyűlésén elmondotta Gossmann Ferenc f. püspök, az egyesület elnöke Azoknak a szép és nemes céloknak tudatában, melyeket a Váci Rádióklub kibontott zászlajára irt, komoly és öntudatos munkát akarunk és fogunk végezni, hisz modern korunk nagy eszméinek forgatagában élünk, a mikor az emberi ész impozáns alkotásai, a hódító kuliura térfoglalása mindinkább káprázatossá varázsolják körülöttünk a világot, a melyben érvényesülni akar minden, a mi létezik. S mi jól érezzük magunkat ebben a mozgalmas, ebben a lázas irammal törtető világban. Szinte örvendünk, hogy a fejlődés emberei, hogy a nyugtalan, pezsdülő élet és kor gyermekei vagyunk, kik őszintén méltányoljuk kultúránkat, akár a technika nagy s csodálatos alkotásaiban, akár a szellemi, vagy erkölcsi ' világban törtet előre. Imponál nekünk a jelenkor mozgalmas világa, melyben itt lenn rohan, zakatol, robog az ,expreszvonat, a villamoskocsi, az automobil, dübörögnek a gépek s a gyárkémények szirénái a munka diadalát zengik : ott fönn pedig a magasban az aeroplán csavarja fúrja sivitva a levegőt s azt az óriási gépmadarat merész öntudattal kormányozza az a most már — aviaticus homo sapiens — a ki a gyermek papírsárkányából repiilőgépetalkotott. Örvendünk az uj találmányoknak, akár a rádium csodáiról, akár a psihofizika legújabb felfedezéseiről olvasunk. A Broadcasting, a rádiótelefon csoda- szerszáma, hogy úgy mondjam — bűvös pandoraszelencéje előtt pedig megbűvölve áll a világ, midőn látja, hogy a rádió az idő és tér mérhetetlen távolságait áthidalva miül dönti le egyszerre az emberek és világrészek közötti válaszfalakat s mint menti meg az emberiséget az életből és kultúrától való teljes kikapcsolódástól s lesz épen most, a kollektivizmus korában, a legszélsőségesebb individualizmus szolgálója, a lelki ekszkluzivitás — splendid isolation — legtökéletesebb eszköze, midőn siliciumbronz huzallal a zsebünkben magunkkal vihetjük az egész világot. A kik csak felszínesen gondolkoznak s nem tájékozottak a rádióműhelyek labirintusaiban, azok könnyen lemosolyogják s lekicsinylik azt a lelkesedést s a valóban nagy műélvezetet, melyet a rádió képes az elfogulatlan léleknek nyújtani s azt mondják, bogy itt tulajdonképen nincsen másról szó, minthogy egy újabb szórakoztató faktorral több van a világon. Ugyebár milyen felületes és komolytalan gondolkozás ez! Hisz ma már mindnyájan tudjuk, hogy a szórakoztatás csak elenyésző parányi része ama nagy kulturfeladatoknak, melyeknek a megoldása a rádióra vár. Az a most szemünk előtt felsarjadzó uj generáció, mely még tegnap a bicikliben, ma az automobilban s holnap a repülőgépben már nem luxuseszközöket lát többé, hanem látja bennük a lázas nyugtalansággal rohanó s technikai fejlődésének magaslatára törő kornak és időnek megfelelő és szükséges közlekedési eszközeit: ez az uj generáció épen úgy a rádióban is nem csupán és kizárólag a szórakozást fogja keresni, hanem azt a kulturtényezőt, mely áthidalva az idő és tér mérhetetlen távolságait, az emberiség testvérisülésé- nek magasztos és szent céljának hordozója lesz. Ha tegnap és ma megelégedett az emberiség azzal, hogy újságok és folyóiratok révén szerezzen tudomást azokról a dolgokról és eseményekről, melyek a távoli világrészeken, a nagyvilágban történnek : a jövő embere nem fog nyugodni addig, mig ezeket az eseményeket — bárhol játszódjanak is le a nagy világűrben, — történésük pillanatában ne csak hallja, hanem mégis lássa s igy a legújabb és legtávolibb események kaleidoszkópjával elégítse ki tudásszomját. Igen! egy nagy, világokat felölelő- organizáció kiépítése a Broadcasting jövendő feladata, melyben minden kulturembernek, minden kulturnépnek s nemzetnek hozzá kell járulnia, mert a technikai fejlődés idő — és térhatárokat leromboló energiája magávol fogja ragadni az emberiség tudás — és alkotásvágyát s le fog mosolyogni minden szűklátóságot és elfogultságot, a mint már mi is megmosolyognánk azt az sviatikust, ki addig akar várni a levegő meghódításával, mig egy olyan aeroplán készül, mely nem fog többé lezuhanni. Azért Uraim! ha a haladó kor és fejlődő kultúra emberei és munkásai akarunk lenni, akkor teljes ambícióval s mindentetterőnkkel bele kell állanunk abba a mozgalomba, mely ma már kultursziik- séglet s melyet immár megállítani nem lehet, a mint hiábavaló, öreges töprengés lenne, ha valaki a történelem, a fejlődés s haladás útját vissza akarná fordítani. Minden ember, a ki rádiót hallgat, miu- den egyéb közreműködés nélkül is egyike lesz ama tényezőknek, melyek a Broadcasting fejlődését s tökéletesítését vannak hivatva előmozdítani, hogy a rádió egy belátható idő határain belül valóban azzá legyen, a minek indult: egy Óceánokat áthidaló s a civilizált világ népeit s nemzeteit átfogó, összekötő szellemi kapocs, egy, a világ népeit testvérekké forrasztó orgánum. A rádiótechnika és rádiótudomány oly korlátlanul nagy, mint az a levegőtenger, melyet uralmába hájtott. Ha a rádió megszólal a világűrben, milliók és milliók ügyelnek fel rája. Ez a rádió hatalma, hogy a tömegeket, a nagy tömegeket hallgatókká tegye. De kérdem, a milliók vájjon meg fognak-e elégedni csak azzal, hogy mindig csak hallgatók legyenek ? Nem lesz-e nekik is mondani valójuk ß nagy világnak ? Úgy van ! Hallgatni, beszélni és látni az egész világot — ez a közeljövő nagy problémája : úrrá lenni gondolatainkkal az idő és tér fölött. S vájjon ki nem akarna résztvenni ebben a nagy világmozgalomban ? Ki ne lelkesednék e nagyszerű perspektíva megnyílásáért, mely oly fölséges távlatokat nyit meg az emberi kultúra, szellemi és lelki művelődés útjain? Lelkesítsen bennünket az a tudat, hogy miként a beláthatatlan tengerek kanyargó s zúgó hullámai felett ott, a napközeiben repülő Albatros vészkiáltását, úgy halljuk a nagy mindenség légtengerében a rádióhullámok Marconi vészjeléí, a: Save our Soul-t. Mentsétek meg lelkeinket is ! . . . Mert emberek, népek és nemzetek! Mi, ti és mindnyájan testvérek vagyunk, mindnyájan mélyen hivő lélekkel egy nagy, szent, közös testvérisülésben egyesült világ Krisztusi gondolata előtt állunk, mely örömteljesen zengi bele a rádió hullámain a nagy világűrbe az Istentől sugallt, alkotó emberi ész, tudás és hit győzedelmi himnuszát! Isten áldása lebegjen mindig a Váci Rádióklub működése fölött! Váci fiúk Rómában állítanak ki Augusztusban rendezi a nemzetközi diák- szövetség világkongresszusát Rómában, a mellyel kapcsolatban építészeti- és kép- kiállitást rendeznek. Az augusztus 4-én megnyíló kiállítás megrendezésére a diák- szövetség a magyarokat kérte fel, a kik erre a megtisztelő feladatra váci fiút jelöltek, Göllner Miklóst, az arriváltak között máris jónevű ifjú festőművészünket. A képkiállitás magyar anyagát kijelölő művészbizottság négy ifjú váci művészünktől küld ki képet és pedig Göllner Miklós, Kemény László, Schubert Ernő és Bartók Mária öt-öt képét. Göllner Miklóst a kiállítással kapcsolatban a külügyi társaság két hónapi tanulmányútra küldi Rómába. Ugyancsak augusztus hóban lesz az Esposizione Internacionale Di Belle Arti Fiúméban, a melyre magyar részről az Országos Képzőművészeti Tanács Csók, Vaszary és más festőművészek között Kemény László két képét küldte ki.
