Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-07-08 / 49. szám
Ára 2000 korona. 39-ik évfolyam. 49. szám. Vác, 1925 julius 8. Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy hóra ..... 15000 K Vidéken egy hóra...................... 20000 K Egyes szám ára...................... ..... 2000 K Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos DERCSÉNY! DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint PODHORÁNYI JÓZSEF, A PÉNZÜGYI »A vízvezeték több kulti Alsóvárost, Kisvácot nyári közqyűlésre kapni nem lehet, „az élet“ mindennél fontosabb, még ha a vízvezeték ügyét is hozzák tárgyalni. Ellenben a középvárosé» kapcsolt részeiből kirukkoltak: ötvenötén jöttek el a „korszakalkotó" közgyűlésre, mint azt a polgármester elnevezte. Minden városatya arcán valami derűs, jóleső mosoly, ez mind a vízvezetéknek szól. Alintha a kedves titkot mindegyikéről le lehetne olvasni: — Én már rég akartam! Rögtön meg lehetett állapítani, hogy a mitiiárdokkal itt már nincs baj, a mennyi kell, annyit szavaznak meg, csak már jöjjön a vízvezeték! Ha valamikor egy képviselőtestületi közgyűlés e város közhangulatának kifejezője volt, úgy bizonyára a szombati az volt: boldogan és örömmel szavazták meg az uj kölcsönt a város jövő haladása, ’boldogulása érdekében! Egyedüli téma az egy millió aranykoronás kölcsön a tárgysorozaton: elég súlyos, hogy más ne férjen el mellette és ne vonja el a figyelmet a legfontosabbról. Rögtön kell határozni, meri a belügyminiszter tudni akarja, hogy reflektálunk-e az Amerikából hozott kölcsönre ? A polgármester kezdi is az ismertetést: Márciusban már elvi határozatot hozott a közgyűlés, hogy a vízvezeték megépítésére nagy kölcsönt vesz fel. Most itt az alkalom, olyan olcsó kölcsönre van kilátás, melyet rövid idő alatt nem remélhettünk. És ismertetni kezdi részleteiben is a newyorki Speyer bankház| által a városoknak felajánlott 10 millió dolláros kötcsönt, melyet törlesztéssel együtt 1187 százalék mellett húsz év alatt lehetne visszafizetni. Egyedüli baj az, hogy nekünk a csatornázásra és vízvezetékre két millió aranykoronára lenne szükségünk, de csak egy milliót, körülbelül 15 milliárd papirkoronát kaphatunk. Ebből is megkezdhetnék az építést, a vízvezetéket csatornázás nélkü' el tudnók készíteni. — Korszakalkotó városunk történetében a mai nap ! folytatta Krakker polgármester — Vácon nincs az évnek olyan szaka, melyben ragályos betegség, főleg tifusz ne lenne, a mikor ne lenne por, a tüdővész ágya, mely annyi áldozatot szed Vác lakosaiból. Ezért indítványoznom kell, hogy a kölcsönt vegyük fel! (Nagy éljenzés!) A kölcsönnek mindig nagy hátránya, hogy felvenni könnyű, de visszafizetni nehéz. Azonban gondoljuk meg, akarjuk-e, hogy visszafejlődjünk, akarjuk-e városunkat száz éves visszamaradottságában tartani, vagy előre vinni a haladás utján. Rendkívüli felelőséget vesz a város vezetősége magára, de én vállalom belőle a legnagyobbrészt, mert szeretem városomat! BIZOTTSÁG ELNÖKE: rát jelent, mint a villany« A polgármester lelkes szavai megint éljenzés közt fejeződtek be s már Podhorányi József, a pénzügyi bizottság elnöke jelentkezik szólásra : — Egyszer már elhatározó lépést kell tennünk, mondja lelkesítve. A vízvezeték hiánya a város kulturális formájának hátránya. Nem szabad megijednünk a nagy kölcsönösszegtől. Villamos művünk alig került többe, mint a vízvezetékünk s ki veszi észre, hogy tehertétel lenne a város költség- vetésében ? A mint a villamos világítást megbirtuk, úgy megbirjuk a vízvezeték építését is, mert mint az előbbi, a vízmű is önmaga! fogja kifizetni. A vízvezeték több kultúrát jelent, mint a villany, egy város vízfogyasztása mutatja, mennyire fejlett érzeke van a közegészség iránt! A kölcsönt fel kell vennünk s bár csak részletekben tudjuk abból vízvezetékünket megépíteni, fogjunk hozzá mielőbb! Látszott, hogy a képviselőtestület minden tagja egy gondolaton volt. A polgármester még kérte a városatyákat: — Ki szól hozzá ? — Nem kell! Általános óhaj a vizvezeíék! Szavazzunk! mondották és névszerint ötvenöt „igen“ hallatszott és elhatároztak a 200.000 dollar felvételét, melyet azonnal sürgönyben tudattak a pénzügyminiszterrel. — Húsz ev muiva, mikor már mindent visszafizettünk — fejezte be a közgyűlés munkáját a polgármester — jön meg ennek a mai nagy elhatározásunknak igazi tudata, mikor Vác város tulajdonában lesz egy hallatlan nagy érték: adóssagmentes vízvezetéke! Ottó József és Szalay Gyula képviselik Vác és vidéke kereskedelmét a kamaránál A budapesti kereskedelmi és iparkamara tagválasztó szavazása vasarnap ismétlődött meg. A „második kiadásiban már nem a régi jelöltek voltak, Szőnyi és Wohl a tagsági helyre nem pályáztak és Ottó József, a régi kamarai tag és Szalay Gyula póttag voltak a jelöltek. Täuber tanácsos pontosan nyitotta meg a szavazást a közgyűlési teremben, de szavazó gyéren jelentkezett. A múlt és most vasárnapi választás közt ég és föld a külömbség : most tudták, hogy Ottó és Szalay meg lesznek választva, hivatalos jelöltek, kiknek személyében már régebben megállapodott a hivatalos világ. Dél tájon már egy fél óra is éltéit, mig jött szavazó, ezért az elnök délután 726-ig felfüggesztette a szavazást. Este felé még összejöttek, a kik szavazni akartak s hat órakor felbontották az urnát. 81 szavazat volt benn, ebből mind a 81-t megkapta a rendes tagságra Ottó József, 75 szavazat Szalay Gyuláé volt, igy ők lettek az iparkamara váci képviselői. A felsőgödi dalárda zászlószentelése Igen szép ünnepsége volt vasárnap a lendületes fejlődésnek indult Felsőgöd községnek. A házak még épülőben, templom, iskola még befejezetlen, de már a társadalmi összetartás ékesen beszélő bizonysága: a dalárda nemcsak megalakult, de már gyönyörű fehér selyem zászlót is szenteltetett. A zászlószentelési ünnep fővédnöke dr. Preszly Elemér, Pestwármegye főispánja, védnöke dr. Krakker Kálmán nemzetgyűlési képviselő, Felsőgöd díszpolgára volt. Dr. Krakker Kálmánt és a főispán nevében megjelenő dr. Weliacha Károly Károly főszolgabírót, valamint a velük egy vonattal érkező Váci Polgári Dalkört a Váci Reménység, Zebegény, Nagymaros dalárdáit ünnepélyesen fogadták az állomáson, a hova nemsokára a Budapestről jött dalárdák is megérkeztek. A dalárdák zászlóinak megkoszorúzása után hatalmas menetben indultak az uj templomba. Fehér ruhás leányok és pálcás fiúk sorfala között vitték a zászlót, a virágos hintóbán a főispán képviselője ült a zászlóanya, Traum Józsefné mellett. A templomban a szentmisén a dalárdák felváltva énekellek s szóló ének és zeneszámok emelték az áhítatot. A szentmise után Béky László plébános magas szárnyalású beszéd után megszentelte a zászlót. Zászlószentelés után díszközgyűlés volt, a melyen dr. Baránszky Gyula, az Országos Dalos szövetség elnöke mondott felejthetetlen emlékezetű gyönyörű beszédet. Majd a főispán úr nevében dr. Weliacha Károly üdvözölte a dalárdát s átadta Traum József karnagynak a főispán meleghangú üdvözlő levelét. A zászlószegek ünnepélyes elhelyezésével ért végett a zászlószentelés hivatalos része. Délben diszebéd volt az összes dalárdák és a küldöttségek tiszteletére. Az első felköszöntőt dr. Krakker Kálmán mondotta Magyarország kormányzójára. A felköszöntők során melegen ünnepelték a zászlóanyát és a község díszpolgárát, dr. Krakker Kálmánt. Andor Károly, a Váci Polgári Dalkör elnöke, üdvözölte dr. Baránszky Gyula országos szövetségi elnököt, a kinek hatalmas része van abban, hogy a magyar nemzet a külföld előtt is tanúbizonyságot tehetett a dal gyönyörű nyelvén magasfokú műveltségéről és a trianoni béke tarthatatlanságáról. Ebéd alatt a Váci Polgári Dalkör szórakoztatta a hatalmas közönséget énekszámaival. Délután az összes jelenlévő dalárdák díszhangversenyt adtak, a melyből váci dalosaink fáradhata lanul s a jelenlevők hatalmas tapsviharától kisérve vették ki részüket. Gyönyörű verseny indult meg a
