Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-07-08 / 49. szám
2 VÁCI HÍRLAP dalárdák közöli a közönség nagy gyönyörűségére. Öröm voll nézni azt a nemes törekvést, a mellyel régi és kezdő dalárdák, mint a Váci Reménység is, iparkodtak legszebb munkájukkal emelni az ünnepség fényét. A zászlószeníelési ünnepséget táncmulatsággal zárták be. Látogatás táborozó cserkészein krfiéf A főgimnázium cserkészcsapata, negyvenhat vigkedélyű diák, egy hete Nagymaros és Kismaros között levő Király völgyben táborozik. Mindkét állomástól körülbelül egyforma távolságra van a tábor, melyhez bizony poros országúton, forró napsütésben jut el az érdeklődő. A 149 sz. őrhaznál kell a síneken átmenni és rögtön feltűnik a tábor. A belépőnek mindjárt szemébe ötlik, hogy nem oly poetikus, vadregényes, mint volt a múlt évi suhaji völgy és nem oly intim, családi, mint a két év előtti bánki tábor. De most nagyobb feladatokat kellett megoldani: az egy sátoraljaújhelyi piarista főgimnázium híján kilen cserkészcsapat gyűlt itt össze. Elég szűkén vannak a táborhelyek, a váci csapat, melynek egyik oldalán a nagykanizsai, másikon a budapesti cserkészek a szomszédok, aligha nagyobb helyet foglalhat el 120—150 négyszögölnél. A munka megérkezésük óta serényen folyik s a táborképe mind csinosabban alakul ki. Az idén nincsenek nagy sátrak, 7—9 személyes a legnagyobb, AAolnár Imre parancsnok, Csömör János tisztjével is ilyenben lakik. Van gazdasági hivataluk, mely az összes csapatokat élelemmel ellátja és a váci fegyház kocsija napról n^pra poniosan beállít, hozza az élelmet. Van közös kantin, melynek jövedelmét a táborozás végén felosztják a csapatok. Fenn, a dombtetőn székel a főparancsnokság: Sik Sándor vezérkarával. Mondani sem kell, hogy vig hangulat uralkodik a táborban. A fiuk feketére égve, félig levetkőzve dolgoznak s formaruha csak szolgálatkor van rajtuk. Most vasárnapra nemcsak Vácról, de a kilenc nagy városbólis sok vendéget, szülőt várnak. A VTE alapszabályai A legújabb váci sportegyesületben nagy az öröm: a belügyminiszter jóváhagyta alapszabályait s igy már nyilvánosan is működhetnek. Értesüléseink szerint a Váci Testgyakorlók Egyesületének alapszabályait a belügyminiszter junius 8-án, 220361 szám alatt hagyta jóvá. Még mindig a 17000-szeres szorzószám ? Most, hogy a tarthatatlan 17,000-szeres szorzószámot hivatalosan megszüntették, kellemetlenül hat az a hir, hogy a késedelmes fizetők adóját nem az aranykorona tényleges értékének megfelelő papirkoro- nákban, hanem ezentúl is a 17,000-szeres szorzószám alkalmazásával fogják számítani. Mondanunk sem kell, hogy ez igazságtalan dolog, miután most már korona- romlásból eredő kár — lévén a korona stabil nem érheti a kincstárt, mint büntetés szintén nem [jogosult, mert büntetés maga az elég magas késedelmi kamat. Jőbarátok közgyűlése A Jóbarátok asztaltársasága julius 12 én, vasárnap este 7 órakor a Rázmán-vendég- lőben félévi rendkívüli közgyűlési [art, mely alkalommal a belügyminiszter állal jóváhagyott alapszabályokat mutatják be. E közgyűlésre a Váci Hirlap ulján is meghívja iagjait a vezetőség. A tegnap emberei XIX, A telek-bíró. Boldog Isten ! mi az ember, s mi az ember élete ? Van is, nincs is, mint az árnyék, úgy elnyargal gyors hete. Ráday Gedeon. Érdekes alakja volt a 80-as években a váci kir. járásbíróságnak Misa telekkönyvvezető, akit az ügyesbajos nép telekbírónak nevezett el. Kivételes, sürgős, rendkívüli szolgálatokért megengedett dolog volt az extra-honorarium, de ő tekintélyében nagyon sértve érezte magát, ha a vidékről paraszt bejött mindjárt azzal kezdte, hogy pénzt nyújtott feléje : — Takarodjon! — kiáltott rá, de azért a kezét tartotta. Talán nem is auktoritását féltette, mint inkább a kollégák előtt akarta elrejteni a zsákmányt. Azok bizony mindjárt participáirii akartak és áldomás után kiáltottak. A tekintély növeléséhez nagyban hozzájárult az a vörösszínű török fez, melyet állandóan a fején tartott hivatali helyiségében. De rendszerint magával hozta a hivatalbő kedvelt kutyáját, a Bundzsit is. A töröksapka, a Bundzsi kutya, de a tekintélyt követelő gyönge öreg maga is. Állandó céltáblája volt a kartársak élcelődésének. Ha csak egy pillanatra is megfeledkezett a vörös sapkáról és valahogy levette a fejéről, nyoma veszett. No, de vigyázott is rá, mint a szeme fényére. De még ennél is jobban vigyázott az ezüstfogan- tyus ébenfabotjára, melyet karácsonyi ajándékba kapott a feleségétől. Díszes és értékes tárgy volt, meg is érdemelte, hogy vigyázzon rá. Mihelyt belépett a szobájába, első dolga volt a szekrényébe elhelyezni és rázárni az ajtót. A kulcsot azonban nem tartotta szükségesnek kivenni a zárból. Így történhetett meg hogy egy szép napon, mikor a deli távozás előtt felhúzta a nagykabátot és botja után nyúlt, seholsem találta. No hiszen volt lárma, kiáltozás, káromkodás- Toporzékolt dühében. Szidta a szolgákat, szidalmazta hivataltársait: Mindenki gyanús, aki él 1 Mikor még harmadnap sem került elő, panaszra ment a vezető járásbíróhoz ; — Tüzes tolvajok vannak itt! Ellopnak mindent, ami kezük ügyébe kerül! Vádolta kollégáit. Helcz bátyánk tudta, hogy tréfát űznek az öreggel, berendelte a kezelő-személyzet ösz- szes tagjait és nagy hangosan leszidta őket. Minthogy azonban azt is tudta, hogy j^egy joggyakornok követte el a bűncselekményt, sorba állíttatta a gyanúsítottakat és esküt vett ki belőlük, hogy nem ők lopták el a károsult sapkáját. Most azonban, hogy a vád alaptalannak bizonyult, az öreget szidta oktalan gyanúsítása miatt. — Takarodjon! Nem szégyenli magát ártatlan hivataltársait pellengére állítani! Az ártatlan hivatalnok társak most felülkerekedtek és követelték, hogy nyissa ki előttük a szekrényét, melyet bűngyüjtőnek neveztek, had tekintsenek be ők is, hátha bent van a sokat keresett bot. — Ezerszer néztem már. Nincs az benne! — Több szem többet lát — erősködtek a megvádoltak. Amint az egyik kolléga félszemmel betenkint, máris elkiáltja magát: — Hisz itt a bot! Majd a szemedet szúrja! Volt aztán szidás a méltatlan meggyanusitás miatt, bocsánat kérés, kibékülés, ivás és berúgás. Egyszer az egyik szemfüles kolléga észreveszi, hogy Bognár szíjgyártó a megejtett telekkönyvi szemle után mértéket vesz a Bundzsiról. Egy hét sem telik bele, Bundzsi gyönyörű kantárban jelenik meg gazdájával a hivatalban. — Hol vitted ezt a szép kantárt ? — kérdik azonnal. — Jó pénzért csináltattam. A cimborák szeme összevillan : — Ezt el kell lopnunk ! Igen ám, de Gomba telek biró űr őrizte a kutyát is, a kantárt is, mint valami kincset. A haditanács csakhamar összeült és kifőzte a tervet. Másnap hetivásár lesz és bejön a vidék sürgő-forgó népe. Valamennyit egyszerre bocsátják rá az öregre, hogy a fejét veszítse. A segédtelekkönyvvezető áthívja a másik szobába valami fontos ügyben, addig a joggyakornok végez a kutyával, kantárral. D:ctum, factum. A legnagyobb tárgyalás közepeit belép a segédtelekkönyvvezető : — Kérlek Miskám, jöjj csak hamar egy szóra, nagyon bonyolult ügyben akarom kikérni a tanácsodat, de sürgős, mert megakadtam a munkámban, sehogy- sem boldogulok. Vallási súrlódásokat kell kiküszöbölnünk! Mondották a zilahiak Vácról az országnak Vasárnap egy negyven főnyi lelkes csapat (ette élénkké városunkat. Az ország minden részéből jöttek. Csupa kullúrmun- kás: tanító, tanár, tanfelügyelő, A zilahi kir. állami tanítóképző intézet egykori növendékei: öregje, fiatalja egyaránt, az 1880-as évek végzettjeitől kezdve a legújabb nemzedékig. Összehozta őket a kartársi, a baráti együttérzés, a nemzeti eszme, s a haza ügyének szolgálása. Zilahra nem mehettek, ott most idegen az ur. Eljöttéit hát Vácra, a hol egyik iskolatársuk: Borbély Sándor hozott dicsőséget arra az intézetre, a hon- nét mindannyian szárnyra keltek. Ő volt a vezér, a ki (törül, mint kö/pont körül csoportosullak. Vendégül a siketnéma intézet látta őket s annak dísztermében folyt le lélekemelő ünnepségük is. Szombaton este érkeztek. AAegható volt a találkozás a vasútnál, emelkedett a hangulat a Kúrián, az első ltözös vacsorán. Vasárnap első üljük az Isten házába vitte őket. Felekezeti Itülönbség nélkül együttesen mentek el minden felekezet templomába. 7,8 órakor a Fehérek templomában hallgattak szentmiséi, 10 órakor a református templomba mentek Istentiszteletre, a hol Sáfár Béla magas szárnyalású alkalmi beszédjével az egeit Urához emelte az egész gyülekezetei. Ezután a siketnéma-intézet dísztermében diszgyűlést tartottak. Elnökül Nemea Sándor volt karánsebesi igazgatótanitót választották meg. Borbély Sándor, a találkozó rendezője, az egybegyűltek üdvözlése után számolt be a találkozás előkészítéséről, az elhaltakról s a magukat kimentettekről. Majd Dobó Sándor hajdúböszörményi igazgató tanító, 39 év óta a Tanítók Lapjának szerkesztője, a Református Tanítók Országos Egyesületének elnöke beszédének hatása alatt az elvesztett országrészek visszaszerzésére teltek szent fogadalmat. Páczay Mihály;, Bölöny József kedves visszaemlékezésekkel gyönyörködtették az egybegyűlteket. Végh Mihály, polgári iskolai főigazgató, Feltóthy László polgári iskolai igazgató zongorakisérete mellett nagy hatással adta elő Msdgyes Lajosnak Zilahról szóló „Ősi áldomás“ című költeményét. Nagy szereteltel emlékeztek meg ezután a még életben levő s román iga alatt élő voll kedves tanáraikról: Faluvégi Albert igazgatóról és Ujj Bálintról, a kiknek mindnyájuk aláírásával üdvözlő iratot is küldtek. Benkő András szabolcsmegyei kir. tanfelügyelő indítványára a magyar nemzet élet- beníartása s az elvesztett országrészek visszaszerzése érdekében elhatározták, hogy minden tehetségükkel a vallási súrlódások elkerülése érdekében fognak munkálkodni s ily irányú országos mozgalmat indítanak. Köszönetét mondottak Nagy Péter siketnémaintézeti igazgatónak s Vác város közönségének a vendéglátásért, mert úgy érezték magukat itt, mint otthon, a mit a felszólaló Paczay versbe szedett visszaemlékező költeményében igy fejezett ki: „ . . . Némulj el fájdalom, hallgass el bánatunk, Zilah helyett Vácon — ilt is otthon vagyunk“. Délben társas ebéd volt a Kúrián, délután
