Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-04-01 / 25. szám
Ára 2000 korona. 39-ik évfolyam. __________________________25. szám. * Vác, 1925 április 1. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik heten kint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy hóra ..... 15000 K Vidéken egy hóra ....................... 20000 K Egyes szám ára ............................. 2000 K Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos DERCSÉNYi DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint Minden udvarban tanulja meg, Qogyan Kell Magyarország testéről leszakították azokat a területeket, melyek gyümölcscsel látták e). A csonkaország ma gyümölcsbehozataira szorul. Pedig nem kellene ezzel is rontani pénzünket, csak egy kis szerető gondosság szükséges a gyümölcsfa iránt és csonka Magyarország a legizesebb, legszebb gyümölcsöt termelné népének, kivitelre is jutna sok száz vaggonnai. A magyar gyümölcs azért pusztul el, mert nagyon kevesen vannak, kik fáil<kai törődnek és megvédik termékéi veszedelmes ellenségeivel szemben, A földművelésügyi kormány nem nézi tétlenül a nemzeti vagyon pusztulását és az országba szétküldi agitálni szakférfiúit a gyümölcstermés megmentésére. Vácra vasárnap jöttek ki a rovartani és a gyümöl- csészeli állomás tanárai és a városházán igen nagy közönség előtt, melynek soraiban örvendetesen láttunk nőket is, ismertették a gyümölcsfavédeiem módjait. A téli hernyókból néggyel ismerkedjünk meg. A fehér galagonya lepke, a sárga farkú pille, a gyapjas pille és a gyűrűs pille utódai pusztítják gyümölcsöseinket. A szállongó pille tojását a gyümölcsfa levelére tojta s a tojásból a kis hernyók még júliusban, vagy augusztusban keltek ki. Kikelésük után rögtön hozzáfogtak a rágáshoz, de nem úgy, mint a hogyan azt tavasz- szal az öreg hernyó tette, hogy tudniillik fölfalta az összes lombot, hanem olyan módon, hogy ez a nyár derekán kibújó apró hernyó azon tömegesen és egy csapatban maradva, mint a hogyan kikelt, meghámozza azt a levelet, a melyen ő maga lett. Sőt nemcsak meghámozza, hanem egyebet is tesz vele! A sok apró jószág ugyanis a levélről annak csumáján (nyelén) ál a hajtásra és onnan megint visszafelé a levélre vándorol és minden egyes hernyócska minden ilyen vándorláskor egy egy szálat bocsát a szájából s azzal a levelet csumá- jánál fogva a hajtáshoz köti, sőt nemcsak hogy odaköti, hanem sokszor elébb összehúzza, mintegy összesodorja s csak azután köti azt oda a hajtáshoz! Tehát az a száraz levél, mely az egész télen át a fán zörög, azért nem hullhat le, mert le van kötve. Egyik fajú hernyó csak egy-két levelei, másik meg löbbef, olykor a hajtás összes levelét is összebogozza. Az a hernyó, a mely csak egy vagy két levelet köt össze, az a fehér galagonya lepke hernyója, ellenben az, a mely az egész hajfás összes levélzetét fonta össze, úgy, hogy az összecsomózott száraz levél majdnem ökölnyi csomóban látszik meg a gyümölcsfa ághegyén, az a «árgafaru pille hernyójától származik. De vannak olyan hernyók is, amelyek a telet nem mint apró hernyók, hanem (olás alakjában húzzák ki. Hogyha egyik-másik esztendőben az öreg gyümölcsfák cserepes hajkérgét meg-megnézzük, föltűnik, hogy azon néha sajátszerü foltok vannak. Olyanok a foltok, mintha valaki eay kis darabka tűzi taplót ragasztott volna oda. E folt szine is van gyümölcsfa: a gyümölcséi megvédeni! olyan, mint a taplóé, tehát barnás-sarga- Hogyha az ilyen foltot kissé megkaparjuk, meglátjuk, hogy az csak lazán van a kéreghez tapadva és hogy íuiajdonképen finom szőrből á*l,mely (ömöli szőr azután temérdek sok és mákszem nagyságú sárgás-szürke tojást takar. Ez nem más, mint szintén egy igen kártékony lepkének, a gyapjas pillének telelő tojása. A gyapjas pillének ilyen tojás- csomójával azonban nemcsak a fák derekán, hanem ágaikon is találkozunk, sőt a kerítés cölöpéin, a fal kövein is bukkanunk rája; mert a lepke letojhalja a tojását úgy ide, mint mindenüvé, a hol az tél idejére biztosítva lesz. Egy-eqy régi négykrajcárnyi lojásfolfon 300—500 drb. tojás van! És ugyanannyi hernyó lehet belőle tavasszal ! De a gonosz hernyók sora ezzel még nincs kimerítve. Ha a középderekú, vagy a fiatal gyümölcsfái! vékony hajtásainak ághegyeit gondosabban megnézegetjük, fel fog tűnni egyik-másik esztendőben, hogy az ághegyek némelyikén sajátszerü gyűrű van Ez olykor a két vagy három utolsóelőtti szem (rügy) között van és majdnem félujjnyi széles szürke övecske alakjával bir, mely a hajtást egészen körülveszi. Ezt a szürke övecskét nem lehet az ághegyről lehúzni, mert igen erősen van odailleszíve s azonfölül igen kemény is. Az egész olyan, mintha ■-’ákszemnyi, szürke szinű s tömérdek sok mennyiségű gyöngyöcskébő! volna összeragasztva. És ez az övecske vájjon mi ? Ez is lepketojás! Az a parányi és szürke szinű apró gömböcske, melyből az áqheqvnek ez az öve áll, mindmegannyi lepkefojás és mindegyiknői egy-eqy hernyó, a gyűrűs pille hernyója lesz. Éqy-egy ilyen tojásgyürű 300—400 petéből van összeillesztve. Ez is olyan gonosz lesz, mint az elébb emlitetí három társa. E szerint tehát a fehér galagonya lepke s a sárgafarú pille a telet főnt, a gyümöiesfa koronájának ághegyein kiszáradt levelekből készített fészekben, mint kis hernyócska húzza ki, ellenben a gyapjas pille a telel mint tojás a fa törzsén taplószerű s agyag- szin-sárqa gyapjas bevonat alakjában íölíi el, holott a gyűrűs pille szintén mint tojás marad meg egyik évről a másikra, még pedig a gyümölcsfa előző évi hajtásainak vékony ágyhegyein apró övszerű gyűrű alakjában. Ezt az utóbbi övét magas derekú fákon csak iger éles szemű ember veheti észre; ellenben középmaga^ságú fákon, ha ágaik még nem hajtoífak ki igen magasra, könnyű azt észrevenni. A hernyófészkeket — kicsif-nagyot egyaránt — egyszerűen leszedjük, még pedig azonnal. Alacsonyabb fáról e fészkeket kézzel is leszedhetjük,de maqastörzsüeknél már az úgynevezett hernyózó ollót kell használnunk. A gyapjas pille taplószinű tojását egyszerűen. lekaparjuk a fa derekához közel tartott valamely edénybe vigyázván arra, hogy a lehulló tojás földre ne hulljon vagy egyébként szanaszét ne peregjen; mert a földre hullott tojásnak tavaszig legtöbb szőr semmi baja nem történik s akkor a hernyó minden baj nélkül kibúj hátik belőle. Ugyancsak a hernyózás alkalmával meg kell gondosan takarítani a fák derekát is. Hasonló gondunk legyen arra is, hogy a lavasz elején, de okvetlenül niég a fák új fakadása előtt kitakarítsuk a gyümölcsfák derekának tövét s általában a gyümölcsfák alját is. Össze kel! gereblyélni s el kell innen távoliíani mind a lehullott lombot. Ez az eltávolítás azonban ne csak az legyen, hogy a száraz lombot és ágtörmeléket a kert valamely zugába hordatjuk s a nyáron át olt hagyjuk. Az összegyűjtőit régi lombot, almot legjobb, Ha kissé megszikadt, mind tisztára eltüzelni; akkor biztosak lehetünk arról, hogy mindaz, a mi benne rossz és vészihozó volt, valóban el is pusztult! Ámde ne higyjük, hogy a befejezett téli hernyóirtással letettük már mind a gondunkat. Az korántsem úgy van! Hiszen a „kis hernyófészkek“ közül, valamin! a gyűrűs pille loiásgvűrűi közül is egyik másik rajt maradhatott a fán! Ebből bizony a szép tavasz elején csupa életrevaló hernyó bújik ki. Ezt tehát csak uiólag irthatjuk, még pedig akkor, a mikor április havában észreves7- szük, hogy a gyümölcsfák egvik másik ágán a levélzet veszendőiéiben van és napról- napra kevesbül. Az ilyen hernyós ágrészt legjobb azon melegében levágni s a hernyókat összetiporni, még mielőtt azok szétmásznának és nagyobb kárt tennének. A földművelésügyi minisztérium tudós tanára ezután az almafa két nagy ellenségét mutatta be: a vériéiül és az almamolyf. És bizony, mikor a két leghatalmasabb pusztítót üveg alatt, természetes naqyságban és színben megnézhette a közönség, nem egy konstatálta szomszédjának, hogy „nem is tudtam, hogy ettől a kis pilléktől férges minden alma,“ A vértelű már roppant pusztítást okozott az ország almaíermésében. A véríetű az almafának csak fás részein élősködik, még pedig valamint a derekán és ágain, úgy ez utóbbiak további elágazásain, a galiyon vesszőn és fásodó véghajtáson is. Rendesen a fa sebes részein fordul el . Az ilyen hely azután forradásos lesz« olyan dudorodás (álható rajta, amelyet a legtöbb kertészember „rák“-nak szokott nevezni. Ahol a vértelű letelepedetí, ott azt a helyet sajátszerű hószinfehér gyapjas váladékával majdnem egészen betakarja. Legjobban látható ez a váladék tavasszal május és június hónapokban. Télen a vér- tetűtől okozott seb kékes-hamvasnak fog látszani, de az almafa levelén, vagy a faderék sima és teljesen ép kérgén vérteíű soha sincs. A vérletű az almafára nemcsak azért veszedelmes, mert sebeinállar.dóan tanyázik és megakadályozza teljes behegedésüket, hanem azért is, mert ha igen elszaporodik, akkor felvándorol az ágak felsőbb részeire, a vesszőkre s a hajtásokra, azokat megszúrja s erre a vessző vagy hajtás héja a tömeges vérfetű szúrása következtében vagy megreped, vagy ha nem reped meg, akkor ezen a helyen kisebb dudorodás nő. Az igy tönkretett vessző, gally és ág azután télen részint a fagylól, részint az dlmos esőtől könnyen tönkremegy és a vérletűtől
