Váci Hirlap, 1918 (32. évfolyam, 1-57. szám)
1918-03-17 / 12. szám
ttarmíncKettedih Avtoiytan* 12 ázáai. Vác, 1918. március 17. VÁCI HÍRLAP PolitiKaí lap, megjeleni!* szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, in gyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ara 24 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (iróf Csáky Károly-út 4. az. (Iparudvar.) Nyiltter s va egy korona. Telefon-szám 17 Március 15-ike. Hetvenedik évfordulóját ünnepelte meg Vác város hazafias közönsége a szabadság, egyenlőség, íeslvériség szent napjának! Az 1848. év március havának 15. napja épp oly szent ünnepe ma 70 év után eme ősrégi püspöki városnak, mint volt akkor, amikor a márciüii ifjak kibontották Pesten a hár'mas jelszó dicsőséges zászlaját! Hiába volt tehát minden mesterkedés, nem használt az elnyomás szomorú korszaka, nem retteglelett meg bennünket a golyóval és akaszlófával, a nyomorral és szenvedéssel való fenvegelödzés, hoztak törvényt is a parlamentben, amely elhomályosítani volt hivatva március idusál április 11 ének ünneppé való beiglatásával, volt ez a város jómódban, bőségben, kényelemben is, amikor talán könnyebben elfelejthette volna, hogy szent kötelessége lezarándokolni a honvédemlékhez, ma pedig -- a puszliló és nyomort hozó világégés negyedik esztendejében — oly szomorú helyzetben van, hogy nem volna csoda, ha a kenyér uián való szaladgálásban megfeledkezne e szent napról! De íme mii látunk? Vác város hazafias közönsége niu épp úgy ünnepelte, mint 70 éven át minden évben március 15-ét! A középületek és ‘magános házak ma is fel voltak lobogózva, ünnepi hangulat áradt szét a városban már kora reggel, az iskolás gyermekek siettek a templomokba s délután gyülekezel! a nép a városház előli, hogy elzarándokolhasson a honvéd emlékhez ünnepelni: Vegyük sorjában a nap eseményei! : Az iskolákban. + Egyéb hálaadó istentisztelet is volt a székesegyházban s ezt március 15-re (ették, mert akkor amúgy is szünetelt a tanítás. A legtöbb iskolában a tanárok és tanítók a nap jelentőségét méltatták. A főgimnázium ifjúsága saját templomában külön misét hallgatóit. A református egyház nagyobb ünnepélyt tartott délelőtt 10 órakor az ifjúság bevonásával. Az egyesületekben. A Magyar Védő egyesület délelőtt 11 órakor a városháza tanácstermében Borbély Sándor elnöklésével évi rendes közgyűlést tartott, melynek ielkiemelkedőbb pontja volt az elnök ama indítványa, hogy a háborúban elesett váci hősöknek a társadalom emléket áililson. Erről különben jövő számunkban bővebben fogunk megemlékezni. A kai. legényegylet már előzőleg vasárnap is rendezett szépen sikerült március 15-iki ünnepélyt, amit most pénteken megismételtek az egylet helyiségében, a hol az ünnepi szónok Melha Endre polg. iskolai igazgató volt. A váci Petőfi asztaltársaság az ünnep estélyén társasvacsorát rendezett a Korpás féle vendéglőben, ahol löbb hazafias szónoklat hangzott el. A város ünnepe. A polgármester s a városi tisztikar vezetésével indult el az ünnepi menet a honvédszoborhoz délután fél 3 órakor, melyhez csatlakozlak az összes iskolák. Dacára a korongos, hűvös időnek,'hatalmas tömeg jelent meg az ünnepléshez. A váci dalegyesület a himnusszal kezdte meg a programmol, n ely lilán Molnár Lajos fegimn.tanuló a Talpra Magyar-í szavalta izzó hévvel, lelkesedéssel. Az ünnepi szónok Rassovszky Kálmán 'főgimn. tanár volt. a ki hatalmas, gazdag tarlalmú, ériékes beszédével mély hatás! gyakorolt a hallgatóság leikében. A nagy telszéssei fogadott szónoklatot iít közöljük egész lerjedelmében: Tiszteli polgarlársak! Még vérben kel föl és nyugszik le a nap, a háború uszitói még nem akarnak elhallgatni, de az olajfák árnyékában már a közelgő általános békének szent zsolozsmái zendiilnek. A jobb idők után sóvárgó népek mondják ezt: az özvegyek és árvák milliói. És mi szétnézve a világban, a millió veszteségen, a kiöntött vértengeren, mely még egyre dagad, a nyomoron, a rongyos ruhákon, a véríelen sápadt éhezőkön, alig merjük mondani, de mégis mondjuk: békesség. Ez kell nekünk, meri különben elpusztulunk, nem csak emberben, vérben, kenyérben, de reményekben és erkölcsökben is. /Március idusa! Örömleli bizakodó lélekkel Uöszönj löm hát fönséges emlékezésed! Tele van a lelkünk most is 70 év után, diadalmas eszméiddel. Vérzivataros időknek keservei között buzgó lélekkel fohász koduftk hozzád! A büszke haladás, mit zászlódra irt a márciusi fiatalság s melynek diadalát a szabadságért lobogó szivek milliói ünnepelték,, úgy látom, úgy érzem, a megvalósulás felé közéig! A miért ti, dicső elődeink, kik e szentelt hantok alatt pihentek, élelet áldoztak, amiért százezrek ontották vérüket e borzasztó háborúban, a miért epekedő, szomjúhozó vággyal fohászkodtunk, tűrtünk, szenvedtünk és nélkiilözíünk, a márciusi nagy napnak örömeit, nemzeti megújhodásunk dicsőségét, talán már nem sokára elérjük. Tehát lesz, igen lesz még ünnep ebben a mi szép magyar hazában. Soha nemzetünk nagyobb bizonyságát nem adta életrevalóságának, jövendőre való hivatottságának, mint ebben a nacjy háborúban. Fiaink, véreink a lövészárokban, a háború borzalmasságainak tűrésében, bátorságukkal, hősiességükkel, vérüknek élelüknek áldozásával, erejüknek elszántságával megmutatták a magyar erkölcsi és fizikai erőnék roppant hatalmasságát, bebizonyították, hogy nemzetünk nem maradhat apró zsarnokok járma al^lt s megéreti a haladásnak, fejlődésnek, boldogulásnak mindama áldásai élvezetére, melyektől a múlt idők elavult fölfogása mindenáron elzárni iparkodik! A márciusi napok, hajdan diadalmas eszméi uj erővel törnek majd ki, i ha újra süt a világbékesség aranyos napja s ha a lövészárkokb.ól meg idegen rabságokból hazakerülnek a mi hőseink, a piros sipkás honvédek méltó unokái, kik büszke önérzettel mutatva rongyaikra és kiáltott szenvedéseikre, rokkantságukra és szenvedéseik. emlékére, bízvást mondhatják, hogy ők mentették meg ezt a földet, ezt a hazát és áldozataikkal megváltott szent joguk van ahhoz, hogy a megmentéit hazának jogaiban, javaiban részesedve uj irányt adjanak a magyar nemzeti éleinek! T. P.! A magyar nemzeti ideálok megvalósulása felé, bár véráztatta földeken, de halad a világ. A szabadság, testvériség és egyenlőség eszméitől hangosak a háború vérzivatarában vergődő és békesség után sóvárgó népek milliói... Hallottuk ezeket a szerit igéket, ezeket a jelszavakat titkon susogva, nemes hevülettel elrebegve a XVIII/ század végső éviizedében, a mikor a szói és gondolatot Marlinonics és társainak a torkára forrasztotta a Vérmezőn a hóhér bárdja és hallottuk 1836-ban Kossuth Lajos Vesselényi Miklós báró és az ifjú Lovassy László ajkairól, kikel a budai vár kazamattáiba, Kufstein és Spielberg tömlöceibe záratott a zsarnokság, hogy örökre elnémuljanak. De másfél évtized múlva sírjából ujult erővel kelt ki az eszme s a magyar nemzeti demokrácia vérnélküli diadalt ült a jobbágyság fölszabadításában. Akkor bátor legény volt az, a ki demokrata volt. Ezeknek a bátraknak köszönheljük/hogy a szabadságharc viharában, egy szent érzés íüzétől eggyé leit és összeforrt a nemzet. Őket illeti az elismerés és feléjük lobog a hála lángja,hogy az alkotmány véradásakor a romokon való építés korszakában, egy közös eszme csillaga felé vezették a magyar!. Ez a csillag lassankint elhomályosult ... De most a háború vérzivataros felhői között kezd újra, uj fénnyel ragyogni. Mikor március 3-án Breszí-Liíovszkban aláírták a békeszerződést, teljes fényében ragyogott föl a magyar nemzet ősi erényéj nek a szabadságszeretetnek elhomályosult csillaga. Megmutattuk s bebizonyítottuk, hogy nem csak mi akarunk szabad nemzet lenni, de boldognak, függetlennek akarunk látni minden más népet, a mely megéreti az önállóságra. Mi olyan békét kötöttünk és kötünk, a milyet még a világtörténet nem látott. A porosz . miliíarizmus és a magyar elnyomó nem földet, nem tartományt, nem népeket követel magának diadalma és áldozatai jutalmául, hanem elnyomott népek számára szabadságot és függetlenséget. A kik évszázadokig járomban nyöglek: lengyelek, ukránok, finnek, balti nepek, a Kaukázus törzsei, Perzsia, — mind mind — benne vannak a mi békeszerződésünk áldoll pontozalaiban. Államiságuk, nemzeti önállóságuk a mi diadalmunk nyomán feltámad halottaiból, kiszabadul a zsarnok
