Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-02-25 / 8. szám

VÁCI HÍRLAP 2 á Yárosi kórház jótevője Lent a Budapesti főúton, az 57.-ik szám alatt van egy szép, tiszta, nem is régi épí­tésű ház. melynek kapuját alig látta még ember nyitva, bent a házban pedig még ennél kevesebb halandó fordult meg valaha. Hogy kik laktak e házban, azt is csak igen kevesn tudták, mert nagy eset volt, a mikor onnan kijött valaki, vagy betette oda a lábát. Vasárnap múlt egy hete, hogy az ismeretien, csendes házban szokatlan mozgás támadt. Meghalt a ház ura, Müller Ignác magánzó. A környékbeli lakók ekkor kezdtek érdeklődni, hogy ki is tulajdon­képpen a megholt? De senki sem tudta meg, mert a megboldogultnak özvegye még a kaput körülvevő fekete gyászposzíó feltevése ellen is tiltakozott, senkit sem kívánt értesíteni a gyászesetről s szép csendesen elíemettette szerető férjét. A budapesti főúti ismeretlen házra ismét csönd borult, a kapu a temetés után be­csukódott és senki sem beszélt többé a ház halottjáról s a megtört szivű öreg nőről. Eljött a legközelebbi vasárnap s a ha­lottas házban ismét mozgolódás támadt. Orvos, hatósági személy, temetkezési vál­lalkozó jöttek, mentek a házba. Valaminek történnie kellett. Igen, a ház úrnője is meg­halt, egy hétre rá követte férjét a másvi­lágra. Alig volt beteg, pár órát feküdt csak tüdőlobban s inkább a fájdalom, a bánat az egyedüllét szomorúsága vitte a sirba, Nem bírta sokáig túlélni hű és forrón sze-. retett férje halálát, követte őt. Özv. Müller ígnácné született Koltai Tóth Szeréna 61 éves korában meghalt. Täuber Ferenc városi fogalmazó vasár­nap reggel megjelent ismét a halottas ház­nál leltározni. A szépen, kényelmesen be­rendezett lakásban az iratok között egy végrendeletet találtak, mely szerint az el­­húnyt úrnő húszezer koronára becsült há­zát és negyvenezer korona készpénzéi és értékpapírjait Vác város közkórházának hagyományozta, ezüstjét, férje könyvtárát és íróasztalát orvosának, bútorai! és ruhá­zatát pedig cselédjének testálta. Kedden délután ismét temetés volt tehát a Budapesti-főúti 57. számú házban. A kapu kerül fekete drapéria, a kapun gyászjelen­tés s a temetésen Vác város képviselete. Kikisérlék a város jótevőjét a közeli teme­tőbe s ismét csend lett a házban, niosj már a város házában. A mikor a jószivü. nemes hagyatékról hir terjedt a városban, akkor kezdtek csak az emberek igazán érdeklődni az elhúnyí házaspár után. így tudódott aztán ki, hogy AAü11er Ignác vala­mikor orvosnövendék volt, majd a buda­pesti első temetkezési vállalat megalapí­tója, részvényese és hivatalnoka, majd mi­kor 20 évvel ezelőtt Vácra került, itt rövid ideig a Reitter-kocsigyár könyvelője volt Évek óla mindkét szemére világtalan volt, soha ki nem jött házából, de azért állan­dóan tagja a váci kaszinónak, minden iránt, a mi a városban történt, érdeklődött, de semmiben részt nem vett. Egyszerűen, ta­karékosan élt a boldog házaspár s most, hogy mindketten elköltöztek egy új hazába abból a városból, a hol őket jóformán senki sem ismerte s a mely város csak adófizető polgárainak mondhatta őket, erre a városra, illetve ennek kórházára hagyták összes vagyonukat. Sok szegény beteg fogja majd a kórágyon áldani ismeretlen nevüket s Vác város háláján kívül legyen ez az elhúnyí jótevők iránt a legméltóbb megemlékezés és köszönet! Nyugodjanak békében! Az eihúnyt úrnőről a város tanácsa az alábbi gyászjelentést adta ki: Vác város tanácsa szomorú szívvel je­lenti, hogy a városi kórház nemesszivű jó­tevője, özv. Müller ígnácné szül. Koltai Tóth Szeréna 61 éves korában f. hó 18-án reggel a haldoklók szentségeivel ellátva szelíd lelkét visszaadta Teremtőjének. Te­metése f. évi február hó 20-án déjután 3M órakor volt a Budapesti főút 57. számú házból, a melyet vagyonával együtt a vá­rosi kórház részére örökségül hagyott. Lelkiüdveért a gyászmise f. évi február hó 21-én reggel V2IO órakor a Székesegyház­ban tartatott meg. — Irgalmas voltál éle­tedben, az isteni irgalom fog sírodon vir­­rasztani örökké! Áldott legyen emléke! Áthelyezés. A m. kir. honvédelmi miniszter dr. Ma­gas Árpád honvéd népfelkelő főorvost, a ki a háború kezdetétől fogva a váci vörös­keresztegylet kórházánál s az irgalmas­­rendiek katonai kórházánál minden díjazás nélkül látta el az orvosi teendőket s a mig a váci honvédhadikórház meg volt, ott mint népfelkelő főorvos működött, a dunakeszii hadikórházhoz helyezte át. igazságügye kinevezés. A király dr. Vékey Károlyt, a kir Kúriá­nál alkalmazott bírósági jegyzőt, Tragor Károly nagykereskedő vejél a budapesti központi jbirósághoz albiróvá nevezte ki A szövőgyár közgyűlése. Az első magyar szövő- és kötőgyár r.-t. tegnap tartotta csepeli Weiss Manfréd fő­rend elnöklete alatt 31-ik évi rendes köz­gyűlését. A közgyűlés az igazgatóság által előterjesztett üzleti mérleget és a nyereség felosztására vonatkozó javaslatot jóvá­hagyta. Ezek. szerint a merleg — a körül­belül 70000 koronányi értékcsökkenési tar­talékalap és 63000 koronányi tisztviselői jutalmak, drágasági pótlékok figyelembe­vételével — 420000 K tiszta nyereséggel záruiL A közgyűlés ebből 21000 K-t a ren­des íartelékalapra, 67000 K i az igazgató­sági jutalékra, 180000 K-t pedig 8 percen­tes osztalékra és végül a Holiíscher-féle munkás-jutalom alap kiegészítésére 4000 K-t fordított, mig 149000 K a jövő évi szám­lára vitetett át. Elhatározták, hogy a rész­vény szelvények darabját a Pesti Magyar Keresk. Bank fogja március 1-től kezdve 16 koronával beváltani. A közgyűlés a régi öt felügyelő bizottsági tagot három évre továbbra is megválasztotta és annak díja­zását megállapította. Végül jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak Lobi Ármin vezér­­igazgatónak és a tisztviselői karnak buzgó és eredményes működésükért. Végzetes baleset. Túry Ferenc alsóvárosi kisgazda pénte­ken este a padlására akart felmenni, de a létra megcsúszott és ő hanyatt esett. Eszmé­letlenül vitték be lakásába Túryt, a ki agy­rázkódást szenvedeti és vasárnap estére 50 éves korában kiszenvedett. Holttestét kedden délután temették el nagy részvét mellett. A váci múzeumnak. Hübschl Kálmán városi mérnök, népföl­kelő mérnök hadnagy, ki Ivangorod várá­ban, Oroszországban teljesít hadi szolgá­latot, egy igen értékes és szép, vaskos, kis könyvet ajándékozott a Váci Muzeum­­egyesülelnek. A fekete bőrkötésű és mű­vészi remek, rézmetszett! képekkel ellátott könyv 1853, évből való s Hübschl mérnök egy egy orosz tábornok elhagyott lakásá­nak könyvtárában találta azt s felsőbb parancsnokságának engedelmével az alábbi sorok kapcsán ajánlotta fel a Váci Múze­umnak: Ngs. dr. Tragor Ignác úrnak a Váci Muzeum-egyesület érdemes elnöké­nek Vác. Kedves barátom! Véletlen folytán és nem is oly könnyen szereztem meg e könyvecskét, mely azt hiszem érdekelni fogja a V. M. E. t Tulajdonképpen afféle orosz katonai emlék, illetve évkönyv, mely­­j ben a naptáron kívül fel van sorolva al­­j manachszerűen a cári család, generálisok, I különféle fegyvernemek, az eseményekről I azonban csak az illusztrációk beszélnek I szöveg nélkül. Szomorú érdekessége e • könyvnek a művészi rézmetszetek két lapja: a 125. lap előtti kép: Görgei tábor­nok és a magyar hadsereg fegyverletétele egy orosz hadtest előtt 1849-ben. a 185. ap előtti kép: Kozákok átkelnek a Tiszán Tokajnál i849 ben. Érdekessége még e könyvecskének, hogy W. Daem orosz ge­nerális sajátkezű aláírásával van ellátva, a ki Ivangorod várának tervezője és épí­tője volt. Közmondássá vált; azt csak a jó Isten meg Daem generális tudja csak, hogy t. i. mennyibe került, mert hát tö­méntelen pénzbe került. Háborús emlék­képpen ajánlom a mi múzeumunknak e könyvecskét, egyben különös nagyrabe­csülésem jeléül az én kedves barátom, az egyesület érdemes elnöke iránt. Ivangorod. Hübschl Kálmán. Orökimádás kápolnánk menyezet­festése címen Kőrösfői Kriesch Aladár festőmű­vész leírja a Magyar Iparművészet most megjeleld XIX. évf. 16. számában, hogy miként oldotta meg a gróf Csáky Károly püspökünk álla! reá rótt feladatot és a 323. számú képben a plafon rajzát is reprodu­kálja. Egy modern — írja — rpehány év előtt készült, arányaiban nem nagyon sze­rencsés, kissé túimagas kápolna ez román stílusban. Min! szinakkordot a pirosfeke­tét (illetőleg annak komponenseit: Külön­féle árnyalatú szürkét) és aranya! válasz­tottam. A többi szili csak egészen kis fol­tokban, mintegy ékkőszerüen, az egyhan­gúság megbontására, szerepel. Es mivel a dekorációt mindig összhangba keli hozni és alá kell rendelni az építészetnek, a dí­szítménynek — bár a legnagyobb szabad­sággal éltem — mégis némi romános izt adtam. Fontos volt ennél a feladatnál az arany alkalmazásának problémája: hogy ez gazdagnak s egyúttal mégis diszkrét­nek is hasson. Az anyag itt is kazeintech­nika voli; a tartósság fokozása kedvéért egy kis viaszemulziót kevertem bele. Meghalt eg^ internált. A városi kórházban szerdán reggel meg­hall egy szerb internált. Neve Sleíanovits Rajkó, gör. kel. vallásit, 48 éves, nőtlen szűcssegéd, Tabarovics községi (Szerbia) születésű. A lüdőgümőkórban elhalt szerb internáltat internált társai részvételével te­mették el.

Next

/
Thumbnails
Contents