Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-12-16 / 50. szám

I

A vöröskereszt-kórház jótékonycélú estélye.

Ismét egy kedves, jól sikerült, nemes célt szolgáló estéllyel lett gazdagabb Vác város humánus érzésű társadalma. Csütörtökön este volt ugyanis a váci vöröskereszt kórház sebesült illetve beleg katonái karácsonyára ^rendezett estély. A kórházi bizottság, élén Sommer Gyulával oly élvezetes «programmol nyújtott a hálás és a Kúria nagytermét teljesen betöltő, előkelő közönségnek, hogy nem a megszokott, szinte kötelező udvariasság, ha azt mondjuk, hogy az estély v. lóban minden tekintetben sikerült, kedves volt.

Maga az a körülmény, hogy mind váci szereplők álltak a pódiumon, máris jól esett és biztosították a sikert. Soha annyi hamvas arcú. bájos kis teremtést nem láttunk az öreg kúrián s mindenki örvendve, mosolyogva csodálkozott, hogy honnan vette magát a mi egyhangúnak mondott fészkünkben oly egyszerre az a sok-sok serdülő leányka ? S ezek mind szerepeltek, még pedig úgy, hogy oh voltak mellettük a komoly művészek, az értékes talentumok, a harcedzett katonák, kik zenéjükkel, szavalatukkal, énekükkel csak szépei, csak élvezetest nyújtottak a hálás publikumnak.

Egy megkapó, szindús, bájos élőképpel vette kezdetét a műsor. Baráth Mariska, Bartos Erzsiké, Gábel Aranka, Gágel Olga, Göndör Pintyőke, Hencsey Márta, John Ancsi, Kálmán Margit, Keresztes Ilonka, Ottó Teca.Prónay Tusi, Rajzó Sárika,Tihanyi Vali, Tragor Annuska és az estély férfi szereplői adták az élőképet, mely alatt Kökény László tartalmas, ügyes prológusát szavalták bátran, kedvesen, letszetően a kis Tragor Margitka, mint Klió, Mayer Margitka, mint Hungária és Gossman Boriska, mint a Béke angyala. A tapsvihar, mely dicséretükre szolgált, nem volt érdemtelen.

Gajáry Gézáné zongora számai az ő jó Ízlését, művészi tudását, kedves egyszerűségét mulatták. Dr. Keresztes Dánieiné egy nehéz, hosszabb darabot szavalt meghatóan, igazi tudással, hallgatóságát lebilincselve. Majd, Simon Jenőnek, a Vácon már ismeri ifjú hegedűművésznek valóban mesteri számaiban gyönyörködtünk. Az ó keze játéka, az ő hegedűjén még a laikusokból is csak azt váltotta ki, hogy élvezetesek voltak a darabjai, szívesen, elismeréssel tapsoltak, neki. Méltó kísérője volt Lobi Stefiké, ki művészi zongorajátékával járult hozzá, hogy együttesen osztozzanak a megérdemelt babérokon. A 20 tagból álló Váci Dalégyesi'ilet amikor elfoglalta a pódiumot Bertalan István piarista tanár vezetésével, a közönség máris elismerésével honorái-ta őket. Egy nehéz, művészi darabot adlak elő, — úgy mondják, akik hallották — hatalmas erővel, nagy precizitással, az egykori hires Dalárdára emlékeztetőén. Farkas Mici és Grünhut Olga zongorajátéka következett. Nem igen hallottá még őket a váci publikum, deonosf egyszerre meglepték bátor, magas készüllségű, szép játékukkal a hallgatóságot. Jött aztán a „Zsuzsika“ színmű, melynek szereplői voltak Preszly Lmcsi (a színésznő) Sulyok Heténke (a grófnő) s h katona férfiszereplök. Oly ügyes, oly kedves volt a darab, hogy nem tudták elbírálni a hallgatók, hogy

2

VÁCI HÍRLAP

melyik volt jobb, ez e, avagy a másik, az „Attak“, amelyikben dr. Krakker Kálmánné (a szép asszony) vitte el a babért az őkét férfi szereplőjével együtt. Széky Emmike aranyos bájjal előadott monológját, a „Férjet keresek“ cimüt még az irigység sem mondhatta másnak, mint kiválóan sikerültnek. Bartos Ernő, mint elismeri énekes színművész két partnerével a „Gránicon“ című Karinthy szerzeményt úgy adták elő, hogy méltán érdemelték ki érte elismerésünket.

Csak nagyjából, Mdcc vonásokban ismertettük az estély érdemleges részéi, de talán nincs is rá szükség, hogy minden egygs számnál hosszasabban időzzünk, mert elég volt 31, hogy a közönség maga dicsérte azokat, akkor, amikor senki sem ment el onnan máskép, mint egy kellemesen eltöltött estély jó emlékével.

A sebesült és beteg katonák pedig bizonyára hálásan fognak visszaemlékezni a csütörtöki napra, amely meghozta nekik azt, hogy szent karácsony ünnepén ők is tudni fogják, hogy mi is az a karácsony. Hála és elismerés legyen érte az estélyt rendezőknek, az összes szereplőknek, az áldozatkész közönségnek, köztük Peslvármegye nemesen gondolkozó főispánjának, dr. Patay Tibornak, ki megtisztelte Vác városát és a váci vöröskereszt egyletet azzal, hogy itt voil az estélyen s magas személyével emelte annak fényéi.

Uj plébánosok.

A'Wgyés püspökünk Krauze Ferenc Örkényi helyettes plébánost kosdi, Szilágyi Imre eddigi adminisztrátort pedig Cegléd városi plébánossá nevezte ki.

Megyehizottsági tagválasztás.

A város polgármestere közhírré teszi, hogy a Galcsek György dr. elhalálozása következtében megüresedett megyebizottsági tag választásának határidejéül a vármegye közönsége december hó 22-ik napjának d. e. 9 óráját, helyéül pedig a városházi közgyűlési termét tűzte ki. választás egyhuzamban délután 4 óráig fog tartatni. A választás elnöke Sáfár Béla ref. lelkész, helyelles elnöke pedig dr. Tragor Ignác takarékpénztári vezérigazgató.

Katonai előléptetések.

A király dr. Krayzell Béla kir. járásbirót, ki hosszú ideig a váci járásbíróságnak volt jegyzője, az északi fronton cs. és kir. vonatosztálybeli népfelkelő kapitánnyá léptették elő. Ugyancsak százados lett Bogányi Károly cs. és kir. 26-ik nehéz tüzérezredbeli főhadnagy, Bogányi Gyula nyug. siketnémaintézeli tanár fia is.

Adományozás.

Ifj. Siraky Lajos a váci rokkanliskola karácsonyfa alapjára 200 K-t adományozott, a miért az intézet igazgatósága a nemeslelkű adományozónak ezúton is hálás köszönetét mond.

A váci Petöfi-asztaltánsaság

vasárnap délután megtartotta évi közgyűlését, melyen szokásuk szerint a jótékonyságnak áldoztak. Az idén nem folyt be annyi pénzük, hogy abból szegény gyermekeket ruházhattak volna fel, hanem 20 koronái adtak át a r. kát. iskolaszéknek szegény gyermekek részére karácsonyi ajándékul való kiosztásra, 10 koronái a vöröskeresztegylet beteg katonáinak, 10 koronát pedig a váci rokkant katonák karácsonyi ajándékául.

Degré A!ajos

váci regényalakjai.

ív.

Az idő nem érett meg még arra, hogy alakjainak valamennyiéről lerántsuk a leplet. AVmden valószínűleg arra vall, hogy gróf Pillangó képviselő neve aiatl gróf Ráday Gegeon akkori ellenfelét állítja pellengére. (Baltói Gyulában szintén egyik politikai ellenfelét rajzolja. Erre a íöltevésré a szóhagyományon felül rá vall a jellemzése: volt pap, hivatalnok stb.)

A született bárónét majdnem hogy megnevezi, a mikor Körtésire változtatja igazi nevét. A terjedelmes hentésné az akkor szerepet játszó társaságnak ismert alakja volt, csak úgy mint a Bärenzucker hautvolée egyes tagjai. Nagyon kiváló jellem- ' zés Benkárnéra, hogy a város őrangyala és az árvák anyja jelzőkkel díszíti. Egyébéként igy írja le őt:

Mélyen kivágott nehez selyemruhája az évszak igényeivel dacolni látszik. Önkénytelen is megszánja az ember azon gondolatra, hogy mennyi meleget kell tűrnie s mint elkinozzák azok a nehéz ékszerek, minek valódiságáért nehezen vállalna felelősséget Ujkereszty báró úr. Ez a delnő valahol hozzáfért egy Batzacféle lefordított regényhez s azt mohó kíváncsisággal elnyelvén, azóta magat véghetlen érdekesnek képzeli. Vigyorgó kis szemeit, melyek úgy fénylenek, mint holdtalan éjjel, sötét bokorban a szeníjanos bogár, elforgatja, mint valami érzelgő leányka.

Tekintetével merő ellentétben áll feszes tartása, merev mozdulatai, a mikről azt hiszi, hogy méltóságos alakká teszik. Meggyőződése, ha Huber vagy Monaszterly felöltözteti, bevégzett neveléssel bir: a műveltség, szellem ismeret oly kellékek, mikkel egy szegény leány tán szerencsét csinálhat, mint nevelőnö vagy társalkodónő, de neki nincs mit törje magát érte, gyémántjai ragyogóbbak mint bármily ész, arany és ezüstje hódítóbb minden zene és irodalom ismereténél. És e hölgy ama kis város hangadója, büszkesége,, bálványa.

Dux Adolf, aki a Pester Lloyd 1878. évi február 28-iki számának tárcájában (Was unsere Novellisten erzählen?) nagyon meleg hangon ismertette megjelenésekor az Itthoni, a regény legsikerültebb alakjának Csókáné asszonyságot (Frau von Csóka) mondja :

Csókáné a maga városkájában és annak környékén a társaság élén áll. Az árvák anyja, a szegények védője. Jótékonysági hangversenyeket szeret rendezni. Nagy befolyása még a képviselőválasztásokra is kiterjed. Alapjában azonban szívtelen asszony, akit végül is lelepleznek. Ez a a legjobb gúnyoros alak az Hthonban és kevés túlzásait leszámítva, élethűen van festve. Sikerültén rajzolt környezetével együtt nagyon hűen tár fel bizonyos képmutatást, mely a társaságokban és annak intézményeiben terjeszkedik és a mely itt a maga kisvárosias modorában oly találóan és jellemzően van megvilágítva.

Vége.

A szerkesztő távolléte alatta szerkesztésért felelős: BORBÉLY ISTVÁ N.

i