Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-12-16 / 50. szám
Nincs többé Roskoványi. Egy-cgy kis harang maradt csak minden templomban. A világháború megfosztotta Vác városál egyik legszebb büszkeségétől, meg kebelt válnunk akarva, nem akarva a mi kedves, mélabús hangú nagy harangunktól, a Roskoványitól is. Csendben, észrevétlenül, minden ünnepség nélkül, nehogy a hívek elszomorodjanak, fel} aj dúljanak, szedték le egyeiiídnt a templomok harangjait, úgy hogy a fehéreknél csak a kis lélek-harang, a piaristáknál a remek hangú szent Anna harang, a nagytemplomban a szt. Sebestyén, a hétkápolnánál pedig egy sem maradt meg. Az előző hét csütöi lökén jöttek ki ismét Budapestről a kalonai munkások, hogy a mi legszebb, legnagyobb, legkedvesebb harangunkat, a Roskoványit is leszedjék tornyából. Csütörtökön reggel fél kilenckor utoljára húzták meg búcsúztatóul a hat kötélü óriást s nyomban hozzáfogtak a katonák a harang fúrásához, fűrészeléséhez, de műszereik gyöngéknek bizonyultak s igy csak másnap látlak hozzá az igazi munkához, a szétdaraboláshoz, mely még mindig tart s karácsonyig el sem végzik majd. Némán, hangtalanul darabokban lóg már a Roskoványi az egyedül álló tornyában, mindennap egy-egy darabot vágóiak, fűrészéinek le belőle s a béke szent napjára, karácsony ünnepére a darabok már az ágyúgyárban lesznek. E szomorú alkalomkor, amikor utolsó nagy harangunktól is búcsút veszünk, nem tartjuk érdektelennek, ha ismertetjük a mi Roskoványinkaí s fölidézzük azokat a napokat, amikor már egyszer elvitték a mi harangjainkat, melyen akkor ugyan visszakérő lek ősi városunkba, de most, a mai kegyetlen világban többé nem fogjuk már hallani sohasem megszokott kedves hangjukat, A 86 métermázsányi nagy és hires harangot készíttetőjéről Roskoványi Ágoston volt váci püspökről nevezték el. Felirata a következő volt: „ln honorem Dieparae Virginis immaculalae conceptae“, „Sumptibus Äugustini de Roskovány, Episcopi Vaciensis a. 1856.“ A harangot Pesten Schaudt András harangöntő készítette s a hozzátartozóival (pisti11 us és koronája) meg az elhozatal a felhúzással és elhelyezesse! együtt többe került 9000 forintnál conv. pénzben, mint ahogy Karcsú Arzén, Vác történetírója említi. A „Rosloványi“-ról szóló negyvennyolcas időkbeli mende-mondák tehát valóban csak mesék, mert hiszen akkor a harang meg sem volt meg, mivel csak 1856-ban készítették. Annál értékesebbek azonban a többi, már elvitt székesegyházi harangok történetei, amelyek hiteles Írások alapján szólnak s amiket •most akluáiisoknak tartunk,hogy közöljünk. Szabagságharcunk idején a hazának legnagyobb gondol okozott a fegyverek es lőszerek beszerzésének kérdése. Kossúlh Lajos, nii.nl a honv. bizottmány elnöke egy gyönyörű, lelkes felhívást intézett többek között Vác város közönségéhez is, melyben a harangok felajánlását kérte 1848. dec. 19-én. Dr. Tragor Ignác „Vác története 1848—49-ben“ cimű munkájában igy Írja le a váci harangok elvitelének hiteles históriáját: „Zotlományi Mihály Káptalan—Vác város jegyzője buzgóikodőlt leginkább azon, hogy az ágyúöntésre szánt harangokat mielőbb bevigyék az önlőműhelybe. A dolog sürgős természete miatt még a karácsonyi ünnepek előtt akarta Budapestre szállítani a harangokat. A hétköznapokból, úgy látszik, kifogyott és a karácsonyt közvetlen megelőző napot, a dec. 24-;e eső advent IV. vasárnapját tűzte ki a közgyűlés határozatának foganatosítására. Reggel 9 óra körül járt az idő, amikor az egy forint büntetés terhe ala’t kirendelt iparosok megjelentek a székesegyház előtt, hogy a harangokat leszedjék. A nagy-misére készülő nagy szá mai összeseregletf nép zúgolódni kezdett és fenyegette az ünneproníókat. Megjelent maga Zotlományi is. váci hírlap Parancsszavára az ácsok felmentek a | toronyba, elnémították az óraverőket, a j harangokat pedig leszedték a harangtartók' ! ról és kirakták az ablakpárkányokra. Köte- i lük azonban nem volt és nem tudták le! bocsátani. — Nincs kötelünk, — jelentették Zollemányinak, — halasszuk a levételt ünnepek utánra: Ingerülten válaszolt erre Zotlományi: Hozok én mindjárt! Lehúzatom, ha maga az Isten ül is rajta! — Miska, Miska, — csittilotlák, — megver az Isten! — Nincsen keze! felelte kurtán, majd hirtelen fel j aj dúlt és összeroskadt. Más előadás szerint a Dunaparlon járt már és éppen a molnároktól kapott hajókötélhez nyúlt, amikor a toronyóra hármat ütött (3/49-re). Erre nevetve mondta kísérőinek : — Szóljon csak, utoljára szól! — De rögtön lerogyott, a kiállott izgalmak miatt megütötte a guta. Medgyesy őrkanonol: általános föloldozásban részesítette őt, pedig néhány perccel előbb még gorombáskodott vele. amiért Szarvas káptalani-helynökkel tiltakozott a nép előtt az egyház harangjainak leszedése miatt. A nép Zotlományi esetében Isten ujját látta és nem nyúlt többé senki a hat angoléhoz. Csak mikor az ünnepek elmúltak, dec. 28 án, csütörötökön, szedték le a harangokat, kocsikra rakták és négy ügyvéd kivont karddal fegyveres kiséret mellett vitte ki a vasúti állomásra. A annyi viszontagság után Pestre szállított harangokból még sem öntöttek ágyúkat, mert az öntőműhelybe szállításuk után alig egy béllel — jan. 5-én — bevonult IVindisch-Grätz herceg serege tette rájuk á kezét. Mikor a káptalan ezt meghallotta, azonnal lépéseket tett a harangok visszaszerzése iránt. Nyomban küldöttség ment a herceghez, aki a harangokat kiadta. Febr. 7-én Haulik József és Herrmann József kanonokok felügyelete alatt hozták vissza és felkoszorúzva zeneszó kíséretében, a többi harang zúgása között húzták föl a régi helyükre.“ Kopriva tábornok meghalt. Kopriva Ferdinand es. és kir. tábornok, a hadiékitméhyes Lipótrend lovagja, a h. é. 3. oszt. vaskoronarend, a Ferenc- József rend, a h. é. 3. oszt. katonai érdemkereszt stb. slb. tulajdonosa, Boroevics vezérezredes hadsereg parancsnokságának katonai előadója rövid, de kínos szenvedés után a nevezett parancsnokság helyén december 7-én 57 éves korában a halotti szentségek felvétele után meghalt. Földi maradványait Korneuburgba vitette a családja és az ottani csaiátli sírboltban helyezték örök nyugalomra e hó 13-án délután 2 órakor. A megboldogult tábornok a felállítandó 2. sz. vasutas ezrednek volt parancsnoka s mint iiy'en Vácon lakott, ahol az uj ezred előkészítési munkálatai folytak. Kopriva tábornok rendkívül jóindulattal és szeretettel viseltetett Vác városa iránt, ő volt az, aki a hadügyminisztériumban mindent elkövetett, hogy a 2. sz. vasutas ezred Váera jöjjön s amikor már tábornok lett s a háború miatt is elkerültek városunkból a vasutas katonák, ő ez alatt is többször felkereste Vácot, váci tisztelőit, barátait és ilyenkor mindannyiszor biztatta a váciakat, hogy meg fogják kapni az ezredet s ugyanakkor lépéseket tett, hogy ígérete, biztatása teljesedésbe menjen, amire volt is kilátás, mert Kopriva tábornokot a legfelsőbb helyen is elismerték, szaktekintélynek tartották, kinek a szava súlyos volt a hadügyminisztériumban. A kedves modorú, szimpatikus tábornok sok jó barátot szerzett nálunk rövid ittléte alatt, eljárt egyes családokhoz is, megboldogult Galcsek prelálusnak pedig benső barátja Ich s most ime rövidesen követte őt egy jobb hazába. Ny. b.! Zenetörténelmi előadás. A váci zeneiskolában ma, vasárnap d. u. 5 órakor zenetörténelmi előadás lesz, me- Jyen a napjainkban ünnepelt zeneszerzőnek, 'Janitschek (Járay) Istvánnak alkotásai közül kerülnek egyes művek előadásra. Különösen érdekes lesz a Rondó, a Valse poetique, a Toccata és Szigetvar ostroma, melynek mind a négy része kerül bemutatásra. Janitschek műveiről és előadó művészetéről Ságh József intézeti igazgató fog beszélni és kilátás van arra, hogy a kiváló zeneszerző és zongoraművész személyesen is közre fog működni. Egy bársony karmantyút valaki a városházán a 6 számú hivatalban ott felejteti. Tulajdonosa ugyanott átveheti. Nyugdíjas közhivatalnokok és alkalmazottak is beléphetnek a váci köztisztviselők beszerzési csoportjába, mert az alapszabályok azt most már megengedik. Jelentkezzenek Simon Géza min. számvizsgálónál a siketnémák intézetében. Köszönet. Az izr. leányegylet részére a kötő- és szövőgyár karácsonyi ajándék címén 25 K-t adományozott, miért ezúton mond köszönetét az egylet vezetősége. Utólagos felülfizetések. A váci rokkant katonák karácsonyi ajándékára rendezett hangverseny alkalmából a jótékony célra utólag adományoztak: Cservenák Lajos és bajtársai (Szófia, Bulgária) 50 K, dr. Magas Árpád, Farkas Józsefné 20—20 K, dr. Hörl Péter, Kolozsváry Mihály, Sáfár Béla 10—10 K, Nagy Ferenc 5 koronát. Nem rágalmazott. Trupp Antal püspökhatvani községi jegyzőt a váci kir. járásbíróság Mindák Béláné tanítónő ellen elkövetett állítólagos rágalmazásért 400 koronára büntette meg, a mely ítéletet, a pestvidéki kir. törvényszék most megsemmisített s a megvádolt községi jegyzőt a rágalmazás vádja és következményei alól jogerős Ítélettel felmentette. Bezárják az ipariskolát. Az ipariskolai bizottság december 11-én Kolozsváry Minály elnöklete alatt tartott ülésen elhatározta, hogy fűtőanyag hiánya miatt az iparos és kereskedő tanonciskolákat bezárja. Megalakult a gyermekbarát*egyesület. A váci szervezett munkások múlt vasárnap délután a Koronán Kovácsik Mihály elnöklete alatt, kevés érdeklődés mellett megalakították a gyermekbarát egyesület váci fiókját. Az egyesület célját Szerdahelyi fővárosi küldött ismertette, majd felolvasták az alapszabályok főbb pontjait s a tisztikart a következőkből állították egybe: elnök lett dr. Vadas József, jegyző Erdős László, pénztáros Nyáry Aranka, ellenőrök Haraszti Ernő és Kovácsik Mihály. Választottak még hét vezetőségi és három póttagot. Nyilltér. E rorat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk. Nyilatkozat. E hó 6-án reggel fél hét órakor a váci vasúti állomáson egy előttem ismeretlen katona megállított s a nyilvánosság előtt, nem tudom mi okból, valótlan, az igazságnak meg nem felelő állításokat terjesztett rólam, a miket e helyen vagyok kénytelen visszautasítani. Vác, 1917. december 13. D. Gy. atvMernamrnistiiaBíBBii^mmwsmssa^immíSlA
