Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-10-28 / 43. szám

liarmincegyediK évfolyam 43 3Z&Ui Vác, 1917. oKtóber 28. PolitíKai lap, megjeleniK szerdán e» vasárnap. Előfizetési arak helyocn egy ev>e 12 i\, félévre b K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy evre 14 k, félévre 7 K. Egyes SAa.n .<rj! 20 fillér. Feleiös szerkesztő e.s laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szérkesztöseg- es kiadóhivatal. tiror Csaky Karoly-ut í na. (Iparudvar.) Nvilttcr sj a egy korona. i>iefon-s/ ,.u A hősök emléke. Irta: Rassovszky Kálmán. ■ Valamennyien, kik megmararadtalok, ha­lottak napján adjatok kamatot az eltemetett hősöknek letörleszthelellen nagy adósság­­tok után. Nagyon meleg legyen imádságos sziveteknek föléjük szálló sóhaja, mert a Kárpátok kavicsa s a ivolhyniai sárga ho­mok már hideg és' zazmarás fölöttük ; meleg lélekkel tekintselek ma szét, mert hűvösek az árvák vánkosai, dér hull az özvegyek hajára s hidegen ül homlokukon a gond verejtéke. Ezt a ti szivetek forrósá­gának kell felszántania : mennél több köny­­nyet törültök le,, mennél több zokogásra és panaszra illesztitek rá a jóságos szere­tet hangfogóit, annál szenlebb és nyugal­masabb lesz a szerbiai agyag és az olasz dolomit-alatt-a pihenés. De amerre járunk szerte ebben az or­szágban nem találunk temetőt, amelynek legszebb, legvirágosabb, legdíszesebb táb­lája ne volna elkülönítve: a hősök nyug­vóhelye az. Mind frissen hántolt sir. A legrégibben, a három esztendősön sem izmosodott még meg a szomorúfűz, nem barnult meg a szürke rög. Itt áll meg leghosszabban, itt sírja ki magát legfájóbban és mégis leg­­enyhiiletesebben a kegyelet. Itt nem kere­sünk, nem kutatunk, nem válogatunk: vale­­mennyi halott a mi halottunk, mind rokon, mind jó barát, testvér az, akit a honi hant eltakar. Könnyeink áradása szóljon a fényár he­lyet!, zokogásunk legyen a halotti énekünk, szegény zaklatott megbolygatott szivünk dobogása legyen álmatlan alvásuk bölcső­dala. Városokban és falvakban mennyi sirl Van-e jel mindegyik fölött! A Kárpátokban sok ezren feküsznek egymás mellett szép, erős, egészséges, fiatal magyarok: nekik köszönhetjük, hogy élünk, dolgozhatunk, ha kifáradunk el is szórakozhatunk, hogy élvezzük, bár elborúltan a jelent, hogy munkáljuk fiainkban a jövőt. Nekik köszön­hetjük, a kemény, rugalmas testüknek, az edzett férfias lelkűknek, a vérüket áldozó önzetlenségüknek, szent hevülésüknek. Hálásak, voltunk-e, vagyunk-e irántuk? Gondozzuk-e sírjukat, védjük-e özvegyüket, gyámolitjuk-e árvájukat, áldjuk-,e dicső em­léküket ? Amikor mi áldozatot hozunk, filléreinkkel támogatjuk a jótékonysági mozgalmakat, talán meg is vonunk valamit, küzdünk a háború okozta élet nehézségeivel, nélkü­­lözünk .... tevékeny hazaszeretetünkről leszünk akkor bizonyságot. Halhatatlan hőseink iránti hálánkat úgy iparkodunk némiképen leróni, hogy semmiféle áldozat­tól vissza nem riadunk, amit e nehéz na­pokban a haza szent ügye megkíván tölünk. Áldozatos lélekkel odaállunk a felebaráli szeretet gyakorlásába, hogy küzdő hőseink hátramaradt özvegyeik, árváik, családjaik sorsán enyhítsünk. Egynek érezzük magun­kat velük s midőn ők karddal kezükben rettenthetetlen bátorsággal védik a hazát, mi szivünk mélyéből fakadó jó cselekede­tekkel, a felebaráti szeretet balzsamával iparkodunk gyógyítani a háború ütötte sebeitek Bármennyire is akarjuk azonban hálán­kat leróni, semmiféle áldozatunk föl nem ér azzal, mélyet ők ériünk hozták. Ők a felebaráti szeretetet hősi fokban gyakorol­ják, midőn életüket áldozzák föl, vérük hullásával, életük föláldozásával bizonyít­ják hazánk és irántunk való nagy azere­­telüket. Ne legyen hát a mi szerefetünknek sem határa! Amit oly nagy buzgósággal kezd­tünk és.■folytattunk a háború kitörése óta: a sebesültek ápolásában, az özvegyek és árvák gondozásában, a * liadbavonultak családjainak gyámolitásában, az anyagi eszközöknek a haza részére való készsé­ges nyújtásában, abban nem szabad ellan­kadnunk, még kevésbbé kimerülnünk. Lé­nyünk nagylelkűéit, mindig mindén áldo­zatra ke'szek. Ne zúgolódjunk a Gondvise'­­lés e súlyos keresztje miatt, melyet immár negyedik éve vonszolunk: a megtört zúgo­lódó lélek nem stilszerű síremlék hősök hamvai felett. Mi nem hajtogatjuk egyre, hogy mennyit vesztettünk, mikor azok aki­ket elvesztettünk’, életei nem veszteltelt.de nagylelkűen odaadták! Ne legyen szomo­rúságunk önző, mely csak a maya vigaszát keresi. Hiszen a szeretet nem önző, az nem keresi a magáét, nem gondol magára, hantin másra, arra, akit szeret... Az idei novemlter elsején faluvégi teme­tőkből fény nem árad a szemünkbe. Sötét van. Uram Isten, a te megmérhetetlen böl­csességed végzéséből meddig tart még a sötétség ? Mikor gyűl ki újra a te békéd­nek, a te jóságodnak, a te irgalmadnak hatalmas világossága? Az emberiségnek is, mint egyszülött fiadnak, ki kell ürítenie a keserű poharat. És mi is lehajtott fővel, alázatosan,hatodainkra gondolván és azokra, akik még be fognak soroztatm a végelát­hatatlan szellemseregbe, azt rebegjük : Uram, legyen meg a te akaratod! Előléptetés. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Tóth Sándor kulluszminiszteri szám­tisztet, a többszörösen kitüntetett tart. honv. főhadnagyot, ki jelenleg is az orosz harc­téren működik, a X. fizetési osztályba szám­­ellenőrré léptette elő. Kinevezés. A m. kir. földművelésügyi miniszter dr. Acsay Sándor jószágigazgalósági segéd­­titkárt jószágigazgatósági titkárrá nevezte ki. Dr. Acsay Sándor régi váci család szü­lötte, ki középiskoláit is itt végezte. Katonai előléptetés és kitüntetések. A király Hübsehl Kálmán mérnökkari népi. hadnagyot főhadnaggyá léptette elő. Reilter István cs. és kir. nehéz tüzérezred­­beli tart. főhadnagynak a király az ellenség elölt tanusito.lt kiváló teljesítményeiért ismé­telten a legfelsőbb elismerését nyilv. niíotta és 2-ik érdemérméhez az ezüst pánt vise­lésére jogosította ötödik harctéri kitünteté­seképpen. Ugyancsak az ellenség előtt tanúsított kiváló-szolgálatai elismeréséül a király ragályi Halászy Sándor népf. állator­vosnak a koronás arany érdemkeresztet adományozta, a hadvezetőség pédig Schmidt Tibor népf. h'onv, zászlóst a 2-od oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntette ki. Ergesper Nándor cs. és kir. 43. gyal. ezredbeli had­­apródjelölt az olasz harctéren az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásáért a nagy ezést vitézségi éremme.l lett kitüntetve. Er­gesper Nándornak ez már a harmadik harctéri kitüntetése. Kovemberi*elöléptetések a mávrtál. Váci ismerőseink közül a mávnál 1917. november elsejével előléptek: A IV. fiz, osztály, 2. fokozatából a IV. 2-be Luger Kamill kir. tan főfelügyelő, csákányi Marx János v. b. t. t. vol! titkárja; az V. 1-ből a IV. 3-ba dr. Balázsovits Domokos felügyelő főfelügyelővé; a VI. 1-ből az V. 3-ba Tol­­nay Árpád és Boros Andor főellenőrök felügyelőkké; a VII. 1 -bői a VI. 3-ba Bázár Elemér mérnök és Virágvölgyi Lajos el­lenőr; VII. 3-ból a VII. 2-be Morvay De­zső, Laszka Antal ellenőrök és Panrok Ti­vadar mérnök; a VIII. 1-ből a VII. 3-ba Imregh Béla, Roller János hivatalnokok el­lenőrökké és dr. Hanke Kálmán fogalmazó segédtitká^rá; a VIII. 2-ből a VIII. 1-be Sze­­kendy Dezső hivatalnok, dr. Csongor Ger­gely fogalmazó és Schwanfeider Ferenc mérnök r a Vili. 3-ból a VIII. 2-be Dallmann Károly hivatalnok; a IX. 1-ből a VIII. 3-ba Ligeti Béla hivatalnok; a IX. 2-ből a IX. 1-be Gottschall Gyula és Szoboíha Jenő hivatalnok; a IX. 3-bóh a IX. 2-be Mogyo­­róssy István hivatalnok. — Itt közöljük; hogy a Ksod-nát történt előléptetéseknél Gallé Béla ksod. főeUenőrt a VI. 2-ből a VI. 1-be nevezték ki. * Jóny tábornok kitüntetése. A király jamniki Jóny László vezérőr­nagynak, a kassai 5. honvédhuszárezred volt parancsnokánál!, egy honvédlovashad­­osztálynak az ellenséggel szemben ered­ményes vezetése elismeréséül, a katonai érdemkereszt 2. osztályát, a hadiékifmény­­nyel és a kardokkal adományozta. A több­szörösen kitüntetett vezérőrnagy régebben a váci honvédhuszároknak volt a száza­dosa. Eljegyzés. Soor Jenő szfszgyárvezelő f. hó 21-én eljegyezte Weinberger Józsefnek, az Emke kávéház tulajdonosának leányát, Juliskát. (Minden külön értesítés helyett.)

Next

/
Thumbnails
Contents