Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)

1917-10-14 / 41. szám

flarmmcegyedih évlolyan»

4l *>q:éu

Vác, 1917. oKtóber 14.

VÁCI HÍRLAP

PoHíJKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy evre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 k, félévre 7 K. Egyes szám »ra 20 fillér.

Felelős szerkesztő es laptuiapmnos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztqseg es kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.)

Nyiitter sora egy korona. Telefon-szám 17.

Pestvármegye bizalmat szavazott a kormánynak.

Képviselőnk megindokolta indítványát.

Népes látogatottság mellett tartotta meg évnegyede? rendes közgyűlését P,est vármegye törvényhatósága héttőn délelőtt. Az elnöklő Patay Tibor főispán indítványára rövidesen rátértek a Wekerle-kormány leiratára. Agorasztó főjegyző olvasta fel a képviselőnk által indítványozott s az állandó választmány által magáévá tett javaslatát, a mely bizalmát nyilvánítja a kormánynak. Dr. Preszly Elemér képviselőnk indokolta meg az indítványt, a mit a törvényhatóság nagy figyelemmel, többszöri helyesléssel s a befejezéskor nagy éljenzéssel hallgatott meg. Képviselőnk indokolása a következő volt:

Méltóságot Főispán Űr, tisztel! Törvényhatósági Bizottság!

Mint a bizalmi indítvány benyújtója, vagyok bátor azt a következőkben megin, dokolni: Bizalommal vagyunk a kormány iránt mert reméljük, hogy mielőbb valóra váltja, minden becsületes ember legfőbb óhajtását, a békét. A békét, mely a világot marcangoló irtózatos vérengzésnek véget vet s a népek közötti megegyezést keresve uj háborúk lehetőségét kiküszöböli, s a folytonos fegyverkezés őrületét megszünteti. Külügyminiszterünk a közeli napokban mondotta el beszédét, mely a béke apothézise volt s melynek lefontosabb tétele azt az elvet mondotta ki, hogy a szenvedő millióknak is joguk van a háború és béke kérdésébe beleszólni, mert nem lehet, hogy még ma is a diplomácia titkos kamráiban határozzanak rólunk és nélkülünk. És ha helyeselhetjük, külügyminiszterünknek békekészségét, épugv helyeselhetjük azon sankcióját is, hogy ha ellenségeink a háborút esztelenül tovább folytatják, ezt büntetlenül nem te hetik.

Magyar békét várunk kormányunktól, mely abban áll, hogy mi nem törekszünk hódításokra, de ragaszkodunk hazánk integritásához. A magyar állam teste egy ezer éves élő organizmus, ezt a testet megcsonkítani, senkinek nem engedjük.

És csodálatos tragikum, hogy mig a 3 éve dúló világháborúban a magyar nemzet vére bőséges hullajtásával tett eleget a pragmatika sankcióból folyó közös védelmi kötelezettségének az összes harctereken és elűztünk minden ellenséget, addig napjainkban a testvér Ausztria bizonyos nemzetiségei részéről, melyek a világháborúban hűségűkről kétes bizonyságot szolgáltattak, mind merészebb támadások hangzanak el a magyar állam integritása ellen. A tótokat akarják a csehek fölszabadítani, ezen a cimen magyar vármegyéket országunktól elszakítani. Azt hiszem ebből a felszabadításból elsősorban a tótok sem kérnek Hisz ők egy ezer éven keresztül jóban-rosszban együtt voltak velünk, a mi történelmünk az ő történelmük is, magyarokkal együtt ontotta a tótság ezer éven keresztül vérét Magyorországért. Más nyelvűek voltak csak, de érzésben magyarok. Hány tót ajkú nemes volt a kurucok között. Azt mondja a tót népdal:

Nem erővel visznek, magamtól megyek el.

Magyar huszárok közt küzdők az ellennel

Ti magyar huszárok lovaitok szépek

Ha közétek állok egy paripát kérek.

S vájjon a mai világháborúban nem tettek e a tótok tanúbizonyságot arról, hogy magyar hazájukat bárki ellen megvédelmezni. készek. De nemcsak az ezer éves múlt. hanem a földrajzi fekvés, gazdasági érdekek mind-mind hozzánk csatolják a tótokat és a ki ura a Duna-Tisza között elterülő- alföldnek, ura mindannak a területnek' a mit a Kárpátok koszoruznak.

! A felvidék folyói megmutatják a tót| ságnak az utat, a melyet követniük kell. A mint például a kies Vág fenn északon szakadva magas hegyek közül utat tör magának, hogy a kis Magyar alföldön siessen a Dunába, mint a gyermek anyja kebelére, úgy a felvidék más nyelvű lakói is minden érzésükkel és minden érdekükkel az ezer éves magyar állammal vannak összeforva. Elvárjuk kormányunktól ezen támadások legerélyesebb vissza utasítását.

Fölmerült az az eszme, hogy a paritás alapján Ausztria hozzon törvényt a dualizmus és a magyar állam integritása elleni támadások megtorlására. Olvasva azon hangzavart, mely ezen eszme felvetése kapcsán Ausztriában támadt, bátor vagyok tisztelt Közgyűlés hangsúlyozni, hogy mi csak magunkban bízzunk, ne bízzuk másra integritásunk megvédelmezését. A verébről olvasom a természetrajzban, hogyha gyengébbek között érzi magát, még támadólag fis fel mer lépni. Nos Uraim, mi magyarok, a kik mindig sasokkal viaskodtunk, a kik szövetségesünkkel karöltve helyt állunk az egész világgal szemben, el fogunk bánni aszemtelenkedő cseh verébbel is és az eszébe juttatjuk, hogy ércfalon töri össze magát, a ki Magyarország integritása ellen támad.

Bizalommal vagyunk a kormány iránt, mert várjuk tőle, hogy a demokratikus választói reformot mielőbb megvalósítja. Ettől a reformtól országunk megerősiését, a hősök megjutalmazását, az igazságtalanságok megszüntetését, a jogtalanok jogukhoz való juttatását reméljük. És reméljük, hogy a reform megvalósulásával az a nagy nyugtalanság mely már évtizedek óta bénítja a magyar közvéleményt,

meg fog szűnni és áttérhetünk a produktiv munkára, a melyre országunknak oly nagy szüksége van. Hiszen már most is tapasztalhatjuk’, hogy mióta a választói

tervezetet ismerjük, igen sok jó magyar ember, a kinek eddig legtisztább intenciókból aggodalmai voltak, megnyugodva, meggyőzve fogadja el az általános választói jogot. Nem volt és nincs ok, a harangok íélreverésere, a reform tervezői és támogatói egy percre sem tévesztik szem elől, hogy elsősorban magyarok vagyunk, magyar demokráciát akarunk, mely az ezer éves magyar szupremáciát fenn tartsa és erősítse.

Sokan vannak, a kik a nacionalizmus hanyatlását jósolják nálunk és külföldön. A kérdés csak az, hogy mit értünk nacionálizmus alatt? Ha a támadó, türelmetlen túlzást értjük |alatta, mely imperialisztikus szándékokat rejteget, mint a pán-germanizmus és pán-sziávizmus, akkor nem vagyunk nacionalisták. De a magyar hazafiság, a magyar röghöz, magyar nyelvhez való szívós ragaszkodás állami öncéluságunk teljes kiépítése ez nem nacionálizmus, hanem a mi kék egünk és éltető napunk, mely nélkül már rég elpusztultunk volna a germán és szláv népek tengerében.

Várjuk a kormánytól, hogy az Aponyi által megkezdett uépiskolai reformokat lankadatlan eréllyei folytatja. A világháború tanulságait le kell szűrnünk. Bár nem akarjuk senkinek nyelvét, nemzetiségét elrabolni, de viszont az állam iránt teljes hűséget kell követelnünk, minden állampolgártól és azok ellen, akik ezekben a nehéz időkben nieglániorodíak, érős kézzel kell járni, az állam ellenes izgatást csirájában el kell fojtani, ügyelni kell hogy az iskolák ne lehessenek tűzfészkei az izgatásnak, hogy a gyermekek fiatal lelkét meg ne mételyezzék.

Várjuk és reméljük, a világháború tanulságaként, az önálló magyar hadsereg megvalósítását, a magyar hűség megjutalmazását. És várunk erős szociálpolitikát és szociálpolitikai reformokat. A béke előkészítését, gazdasági életünk regenerálását, a hazatérő harcosok jutalmazását, a hadisegélyek felemelését, a rokkantak ellátását, a hadiárvák összeírását, felkarolását, az uzsora, lánckereskedelem, drágaság lehető leküzdését, valulánk megjavítását, igazságos adózást, hogy a kik a világháború aranyesőjében részesültek, azok az állam terheihez nagyobb összegekkel járuljanak. Várunk erős birtok politikát, á harcosoknak földhöz juttatását, a magyar mezőgazdaság fejlesztését, mert a magyar íöldbeh látjuk azt a kincsesbányát, melyből a világháború pusztításai után merítenünk kell.

Remélhetőleg a titáni küzdelem utolsó fázisához érkeztünk. Helyünket diadalma-