Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-07-15 / 28. szám
Harmincegyedik évíoiysmi 28 azáu». Vác i 9 i 7. julius 15. váci hírláp PolitiKai lap, mégjeleniH szerdán és» vasárnap. 1 1 ■■ rilőíizt nesi arnic: helyben egy evre 12 K, félév re 5 K, . be eio> szerk pS7t<S és aprulaicionus: Szeikesztos eg és kiadóhivatal : lev re 3 K. Vidéken egy évre 14 K. féle vre 7 k íjról Csaky Kart Uy-üt 4. sz. (Iparúd var.) E^yes s/.ai í i:a : 0 fillér. i)erc sen y i ü ezsö. Nyit ter so a egy korona Telet on-szám i.. Vác mint áramfejlesztő központ. Irta Eakos József. II. Első cikkemben szándékosan hagytam ki az érdekelt felek közül, úgy a Földmivelési-, mint a Kereskedelmi minisztériumokat; bár eddig általános szokás volt mindig és mindent a minisztériumoktól várni. Elhibázott állapot volt ez, mert minden intézmény csak akkor életképes, ha azt közvetlenül az érdekelt felek a saját erejükből létesítik. így nincs senki sem a másiknak lekötelezve, várni sem várhat egyik se a másiktól ellenszolgálatot. Ezt a bevezetést tisztán azért irtani ide, mert, hátha akad az ügynek gáncsolója, azzal az eszmemenettel, hogy mért nem csinálja ezt is a minisztérium, a kormány. Jó, lehet, olyan ember is akadhat, sőt lesznek is cikkem olvasása nyomán, akik azt mondják, hogy ez a bolond kovács hogy dobalódzik a milliókkal,' mintha azt csak úgy a mellényzsebbő! lehetne kivenni, mint a régi világ Bagi bácsija kivette. De én ezen lulteszem magam és kijelentem, hogy bizony ide kell egy pár milliócska. De azt is hozzá teszem mindjárt, hogy ez nem lesz olyan rossz célra kidobott 6—8 millió korona, mint a Lukács Lászlóféle 40 millió, mert ettől nem lesznek az ember ■!< sem kótyagosak, sem pedig elvtagadók. Hanem évtizedekre kiható, hasznos és boldogulást szolgáló befektetések jó dolgok lesznek. Egyelőre az eszme teljes nyilvánosságra hozásáig annyit mondok el, hogy a címben jelzett „Áramfejlesztő Központ“ a vele kapcsolatos „Téli kikötő“ és a később készülő intézmények körül-belül ó—8 millió koronába kerülnek. El fognak szörnyüködni és el is fogja a j kishitűség az embereket ezen összeg olvasására, kivált azokat, kik mindent mintegy isteni szóra a semmiből kinőve szeretnének látni. De azért magyarázom én meg, hogy az még a hihetetleneknek is hihetővé legyen. Tisztelt olvasó közönség! Aki figyelemmel végiéi olvasta első cikkem, tudja azt, hogy hat érdekelt felet jelöltem meg 'ezen cél keresztül vitelére. Igaz. hogy csak egyenkint jelöltem meg őket. De a ki a sorok közölt olvasni tud, vagy tovább gondolkodik a dolog felett, az rájöhetett, hogy ha az egyes érdekelt feleknek egyenkint terhes, vagy falán nehéz a cél keresztül vitele s ilyen nagy összeget erre a célra előteremteni, úgy keltő, három, vagy a hat érdekelt fél összesen, könnyen előteremtheti azt. Itt van mindjárt-az először említett Ganz villamossági társaság. Ez a közelmúlt időben emelté alaptőkéjét, jó néhány milliócskávai érezvén kötelességét, hogy befektetéseit és vállalkozásait ezután az újkor céljainak megfelelően kell intéznie. T. i. olyan intézményeket keil létesítenie, melyek először államgazdasági szempontból fontosak, másodszor bizonyos és szükséges közszükséget és közérdeket mozdítanak elő és harmadszor bő hasznot hajtanak a társaságnak. Azután itt vannak a hajóstársaságok. Ezeknek egy jó és megfelelő viztérrel biró féli kikötő már évtizedes égető közszükségletük. Mert, úgy a komáromi, mint az újpesti, nem kielégítő részükre és még hozzá az utóbbi nem is veszélytelen Ha ezek csatlakoznak, úgy az Áramfejlesztő központtal kapcsolatosan a téli kikötő minden térbeli és anyagi érdekeit teljesen kielégítené. Azt pedig határozottan tudom, hogy ezen társaságnak is van néhány milliócska tőkéje, a melyből jutna erre a célra is. Majd az Újpest—Vác-Nagymarosi villanyos vasút engedményes társaság következik. Ennek most, a midőn ezen eszme a megvalósulásra megindul, csatlakozni kell. Mert hozzávetőleges számításom szerint ezen üzem teljesilő képességének megfelelő áramfejlesztő telep széntermelésre berendezve, belekerül 2—2 Va millió koronába, ezenkívül lisztén a tüzelőanyaggal való évenkinti ellátása is belekerül Va- 3A millió koronába és akkor még mindig nem okvetlen biztos a zavartalan üzemképesség. Ha ez a társaság okosan akar számolni és tervezni, okvetlen csatlakoznia kell ezen vizerőre berendezett Áramfejlesztő Központ megteremtéséhez. Itt megtalálja számadását az áram teljesmérvű és akadálytalan kiszolgáltatása áitál, de megtalálja minden esetben a szükséges anyagi hasznot is. Tehát nem szabad elmaradni, a címben jelzett eszme megvalósításától. Most következnek azok az érdekelt felek, kik bizonyos körülmények bekövetkezése után csatlakozhatnak és kell csatlakoztok az eszméhez. Ezek; Vác városa, a Vác és nagy környeltének polgársága s a pénzes emberek váci és nagy környékének csoportja. A városnak először közgyűlési határozatra van szüksége, hopy csatlakozhasson, azután a Ganzzal a jelenlegi szerződésének felbontására (dacára a háborús kivételes jog alapjának) és az újonnan alakuló társaságokkal való egyezkedés alapján kötendő uj szerződés kötésére. Csak akkor tud a város bizonyos összeggel csatlakozni az eszme megvalósításához. Azt hiszem ezeket a körülményeket könnyen bekövetkezőkké lehet tenni és nem lesz akadálya a csatlakozásnak. Itt is lehelne olyan összeggel csatlakozni, hogy az a bekövetkező eredmények arányában, még nagyobb mérvet is ölthelne, hogy ez által a város maga is, a város fejlesztése és haladása ’érdekében ha döntő szót nem' is, de vezető szavának súlyt adhatna. Hogy miért említettem az érdekeit felek közölt külön külön a polgárságot és a pénzes embereket, holott ezek egy csoportot képezhetnének? Megmondom. A pénzes emberekre kevés szót kell vesztegetni — a tapasztalás mutatja — mert ezek rövid idő alatt az alakuló felhívásból és az alapitó tervezetből hamar ki tudják számolni, hogy hány százalékot jövedelmezhet a pénzük és jó helyre azaz életképes ügyhöz adják e a pénzüket. Sőt, ezek a jó kamat kilátása reményében, még a jól hangzó, neves alapítók névsorának nyilvánosságra kerülése esetén is sietnek pénzükkel csatlakozni. De egészen másképen van ez a polgárságai. Különösen a mi váci közönségünkkel. Ezeket ilyesmire szoktatni és nagyon nagyon biztatni kell. Mert bizony a mi, de különösen a váci közönségünk úgy van az ilyen alakulatokkal, mint az az ember, a kinek 30—40000 koronája van a takarékban, de nem akar csináltatni egy uj kocsit, mert azért pént kell kiadni. Azt hiszi, hogy ezzel a kiadással már felesleges dolgot művel és gazdaggá tesz egy iparost. Holott elfelejti, hogy a jó uj kocsival könynyebben, jobban és kevesebb költséggel tudja magát kiszolgáltatni és egy uj kocsi árát megtakarítja mellette, mig egy rossz kocsira egy uj kocsi árát rá költi (lásd a mostani áramfejlesztőt) és mégis rossz, és sehogysem tudja magát úgy kiszolgáltatni, a hogy akarja, hanem ahogy lehet. Mondom, hogy azért a tulajdonságért a váci és környékbeli polgárságnak csatlakozását előbb ehhez lelkesíteni kell. Ki kell okosítani a céihoz. De én azért mégis bízom az újkor szellemében és az elmúlt idők szomorú tapasztalatai által a polgárság megváltozott gondolatvilágában, hiszem, hogy ha majd arról lesz szó, hogy Vác város és környékének polgársága csatlakozzon a vizerőre berendezett váci áramfejlesztő központ megteremtéséhez, ott lesz kicsije, nagygya a törekvésével, a pénzével ez eszme valóraváiíásánál. Mert kérdem! Ki lehetne ellensége annak, hogy az Újpesttől Nagymarosig járó villanyos vasutat? a közbeeső községek villanyvilágítását? esetleges ipari és közüzemeit? a majdan Vácon járó .mellékágú villanyos vasutat? Vác város tökéletes, akadálytalan villanyvilágítását ? ipari és közüzemeit ? Verőce, Nagymaros világítását? ipari és esetleges közüzemeit? ne a váci vizerőre berendezett Áramfejlesztő Központ lássael? Azt hiszem ilyen gondolkodású és ilyen, a Vác város és környékének fejlődéséért, haladásáért és nagyságáért nem hevülő, nem lelkesedő polgára egy sincs a városnak. £n tehát itt is bizom és igen nagyon
