Váci Hirlap, 1917 (31. évfolyam, 1-51. szám)
1917-07-15 / 28. szám
2 VA C I HÍRLAP bízom a polgárságban, különösen az iparos emberekben és az ipari munkásságban. Dehál hogyan is legyen a pénzügyi oldala, mikéntje ezen eszméknek megvetve? így: Álljon az eszme élére a Ganz gyár egy mérnöke, a hajóstársaságnak egy mérnöke, esetleg kettő, a villanyos vasul engedményeseinek egy mérnöke, Vác város mérnöke és a polgárság érdekében kéthárom mérnök-megbizott. Alakuljon egy bizottsággá, a mely előkészíti az ügyet. Vegye tárgyalás alá az én, majd Ili-ik cikkemben elmondandó tervemet. Ha azután az én tervem nekik talán képzelődésnek tűnne fel, talán annak révén lesz nekik egy más, jó eszméjük. Fogjanak hozzá és készítsenek egy hozzávetőleges költségelőirányzatot, egy végrehajtási tervezetet. Ha ez megvan, jöjjenek vele ide a nyilvánosság elé. Azután vegye ezen bizottság a pénz megteremtésére elő a dolgot, a melyet én igy gondolok keresztülvinni. Bocsásson ki az alakulási előkészítő bizottság aláírási iveket 40000 drb 200 K-ás részjegyekre. Ezen összeget ennek azért jelölöm meg ilyen nagyra, hogy inkább több legyen, mint kevesebb s nem kell esetleg még egyszer pénzt [kérni. Ebből a 40000 részjegyből jegyezzen a Ganz villanyossági társaság iOOOO drbot 2000000 értékben. A hajóstársaságok ,5000 drbot 1000000 értékben. Vác város közönsége 2500 drbot V2 millió értékben, Vác és környékének polgársága 7500 drbot 1500000 értékben, a pénzes emberek csoportja 5000drbot 1000000 korona értékben. Azaz 40000 drb részjegyet 8 millió korona értékben. Midőn az aláírási összegek biztosítják az elkészített részleges terveknek költségeit, tartsák meg az alakuló közgyűlést. S ha megalakult a váci vizerőre berendezett Áramfejlesztő Központ r. t., megindulhat a munka, ha úgy tetszik, mint azt a harmadik cikkemben leirom. A váci csata évfordulója. Kedden, július 17 én iesz 68-ik évfordulója az 1849 iki váci csatának. Vác város hazafias közönsége minden évben megszokta e napot ünnepelni a Hétkápolnánál és a honvédszobornál. Az idén is reggeli hét órakor lesz a gyászmise az elesett szabadsághősökért, majd a közönség átvonul a honvédszoborhoz, ahol a nagy nap jelentőségéről Melha Endre polgáh fiúiskolái igazgató fog beszédet tartani. Aki csak teheti s akiben magyar szív dobog, ne hiányozzék az ünnepélyről. A mai függetlenségi pártgyűlés. Múlt számunkban jeleztük, hogy a váci orsz. gyűl. választó kerület függetlenségi és 48-as pártja ma délután öt órakora Káptalan sörház kertheiyiségében politikai értekezletet tart, melyen képviselőnk, dr. Preszly Elemér beszámoló beszédet mond. Az értekezlet nagyobb arányú lesz, mint amilyennek azt tervezték, mert részt fognak azon venni a város függetlenségi érzelmű polgárain kívül, a kerület községeinek képviselői s úgy Vác város,- mint a vidék munkássága, akiknek szociál-demokrala szónokuk is fel fog szólalni az értekezleten, Úgy tudjuk, hogy az értekezlet elnöke Sáfár Béla ref. lelkész lesz s szónoklatot tartanak az elnökön kívül dr. Preszly Elemér ország gyűlési képviselő, Nagy Ferenc református esperes, Zlinszky István orsz. gyük képviselő, az orsz. függetlenségi (Apponyi) párt ügyvezető alelnöke és a szociáldemokrata munkásság szónoka,valószínűleg Pelczéder Ágoston. Ezen az értekezleten alakítják meg a jelenlévők a Váci választókerületi egyesült függetlenségi és 48-as pártot s elhatározzák egy állandó pártkörnek a létesítését. A nagyszabásúnak és érdekesnek ígérkező párfgyűlés részletes lefolyásáról jövő számunkban fogunk beszámolni. A pártvezelőség lapunk útján értesíti mindazokat a polgártársakat, akik a gyűlésre tévedésből meghívót nem kaptak volna, hogy őket az értekezleten szívesen látja. Egyházi szerelvények kiállítása. A váci Oltáregyesület a Karolina-zárda nagytermében szépen sikerült munkakiállitást rendezett dr. Galcsek György prelátus kanonok s az egyesület választmánya rendezésével. A kiállítás megnyitását ünnepélyes szentmise előzte meg, mely után dr. Galcsek György oltáregyleti igazgató, dr. Baksay Károly nagyprépost szép szavakkal ismertették a kiállítás célját. Czibor. Aranka pedig hatásosan szavalta el Paksy Gáspárnak ez alkalomra irt Háladal c. költeményét, mig a zárda növendékei vallásos énekükkel emelték a kiállítás impozáns megnyitását. A kiállított tárgyak közül értékesség és művészi kivitel szempontjából Ítélve, egy arany ornáíus, melyet a grófpüspök ajándékozott, a félegyházi iskola-nővérek selyemfestésű oltárteritője, Czuczor M. karingje tűntek ki, de kiválóan szépnek mondhatjuk, dr. Rapcsák ÍMréné pointlas oltárleritöjét és Kapás Mária csipke munkáját is. A kiállítás iránt nemcsak városszerte érdeklődtek, hanem az e yházmegye távolabb eső községeiből is számosán keresték fel a kiállítást. Tevékeny munkálkodást fejtettek ki a kiállítás sikerében lovag dr. Rapcsák Imréné elnöknő, özv dr. Freysinger Lajosné, özv. Horváth Gyuláné, Köller Arturné, özv. Udvardy Kálmánná és még igen sokan az Oltáregyesület tagjai közül, hogy az egyházmegye szegényebb templomait minél bővebben elláthassák az isteni tiszteleteknél használni szokott egyházi szerelvényekkel. A gyöngyösi fűzkárosultaknak. A gyöngyösi tűzkárosultak felsegélyezésére a Vác város által kiadott gyűjtőiveken adományoztak: Váci hengermalom 1000 K, Iparbank 400 K, Szövőgyár 200 K, Lemezgyár 200 K, Váró Károly és Nagy István 10—10 K, kisváci ref. Gazdakör 5 K t. A gyöngyösi iparosoknak elégett szerszámaik beszerzésére a váci iparosok az ipartestület gy ü j tői vén összesen 170 K 20 fillért adományoztak. Középiskolai hadiárvák segítése. Az országos hadsegélyző egyenkint 400 —800 K segélyt ad a háborúban elesettek és rokkantakká váltak gyermekeinek, ha azok közép, vagy felső iskoláikat nem tudnák tovább folytatni. Ha vannak ilyenek, úgy azok, vagy azoknak hozzátartozóik a bővebb felvilágosításokért forduljanak Täuber Ferenc városi fogalmazóhoz a hivatalos órák alatt. Szeretetadomány a katonáknak. Deutsch Gábor és Hollós Sámuel váci tanítók növendékei a király születése napjára 104 K 20 f gyűjtöttek a harctéren levő katonáknak. A gyűjtött összeget a vöröskereszt egyesület utján küldik el. Gaál úr meghalt. Még a háború előtt eltűnt Vácról egy érdekes ember, a kit itt mindenki ismert s a ki ugyan nem volt se elmebajos, se félkegyelmű, se koldús, se részeges csavargó, de azért mindig az utcán volt látható, mint olyan alak, amilyen minden városban szokott akadni, különösen a régebbi időkben. Az utca-gyerekek mégsem kezdhették ki őt soha, mert nem volt rögeszméje, nem adott okol rá, amivel ingerelhessék őt s ha valamelyik mégis meg merte kérdezni tőle, hogy „mi újság Gaál úr?“, úgy az nagyon megbánta a csipkedést, mert Gaál úr minden méreg nélkül, hidegen végig vágott rajta kis pálcájával, szóval ha dologkerülő közalak is volt, de tekintélyes. Egyébként Gaál Józsefnek hívták őt, anyai-nagyapja orvos, apja jónevű szabó-mester, ősrégi váci családból való, ki itt végzett 4 gimnáziumi osztályt, majd elvégezte az esztergomi tanítóképzőt, valahol Hontmegyében helyettes tanitóskodoll is s egyszer csak megjelent Vácon vállig érő hosszú hajjal, rongyosan, piszkosan s azóta itt is ragadt szülővárosában, de nem foglalkozott semmivel sem, csak élt naprólnapra dolog nélkül, sétálva, a templomokat látogatva. Soha nem kért senkitől semmit, nem koldult s ha megéhezett, beállított olyan helyre, a hol őt ismerték s kérés nélkül is adtak neki ennivalót, a mit fölöslegesnek tartott megköszönni. Ha pénzt kapott, azon cigarettát (kizárólag csak hölgyet), vagy újságot vásárolt, de pálinkára nem költött. Senkivel nem beszélt, télen, nyáron kint lakott a szérűkön a szalmakazlakban, de soha nem nyúlt idegen jószághoz, nem lopott még útszéli gyümölcsöt sem. Iskolatársai szokták felruházni (de sohase az ő kérésére) s azok el-el beszélgettek vele néha. Nem szívesen állt velük szóba s csak inkább felelt, amire kérdezték. Ostobát nem mondott, tájékozva volt mindenről, mert elejétől végig elolvasta az újságot. Egyik régi iskolatársa egyszer elővette-őt: „Ugyan Jóska, miért nem folytatod a pályádat, hiszen igy egészen elzüllesz?“ „Minek dolgozzam, megélek én igy is“ volt rá a felelet. „De az Isten nem a dologíalanságra teremtette az embereket!“ „Tudom, igy tanítottak bennünket, de nekem ez az élet tetszik. Ha íanitóskodnék, hasznára lennék ugyan az emberiségnek, de mint gyarló lénynek bizonyára több alkalmam lenne bűnöket is elkövetni a társadalomban, de igy távol mindentől, tudtommal csak egy bűnöm van, hogy nem dolgozom.“ S ezzel ott hagyta köszönés nélkül a barátját. Iyenféle ember volt Gaál József, a kit ezelőtt négy évvel a város valamelyik vidéki munkakerülő foglalkoztatóba internáltatott s a kiről most jött a hir, hogy Sátoraljaújhelyen az Erzsébet-kórházban 42 éves korában meghalt június 29 én. A kerékpárosoktól. A legutóbb harctérre indult váci honvéd kerékpáros osztag 238. tábori posta számmal tábori lapot küldött szerkesztőségünkhöz, melyben Vác város közönségének hálás és őszinte üdvözletét küldik az orosz frontról. Aszerkesztő távolléte alatta szerkesztésért felelős; BORBÉLY ISTVÁN. t
