Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
9 Nem érte váratlanul a hir a lakosságot, mert mindenki, a ki csak a legutóbbi hónapok alatt találkozott vele, látta rajta a kór sorvasztó hatását s bár ő nem akarta hinni, hogy napról napra rohamosan közeleg a véghez, erős testalkata egyre fogyott, csapongó jó kedve, eredeli humora is kezdte elhagyni s végre o ;s, a város legismertebb polgára, a töt, _ 'télén helyi vidám eseteknek központja, ő is elcsendesült, néma halott lett örökre. Körülbelül egy év óta betegeskedett, gyomorrákja volt, de ő csak pár hónapja gondolt a komoly bajra, s még akkor sem a végzetesre. A múlt hóban Budapestre ment a klinikára, de alig feküdt olt pár napig, ismét hazajött, mert — mint egészséges korában — most sem tudott egy helyütt sokáig maradni. Ismét Fel-feljárt a hivatalába, végig sétálta az utcákat, de végre is annyira erőt vett rajta a betegsége, hogy mintegy két héttel ezelőtt ágynak döntötte, a honnan aztán nem is kelt föl többé. Vasárnap aztán magához kérette Podho- rányi József apátkanonokot, szépen meggyónt, megáldozott s türelemmel készült a nagy útra. Előbb még a polgármestert kérte, hogy vegye gondjaiba kis árváit. Keclden aztán agóniába eset s pont délben megváltotta szenvedéseitől a halál. Életéről, működéséről minden váci polgárnak tudomása van, hiszen egész életét itthon szülővárosában töltötte, szabadságra sem ment sohasem, mert csak Vácon érezte jól magát, a hol ismert mindenkit s a hol őt is ismerte mindenki. Ifjú korában rövid ideig a váci kir. járásbíróságnál volt joggyakornok s mint ilyet választotta meg Vác városa 29 évvel ezelőtt tanácsosának. A városnál az árvaszék előadója, a hagyatéki ügyek intézője s a polgármesternek állandó helyettese volt, de nélküle semmiféle városi mozgalmak — legfőképpen választások — nem történhettek. Az Iparbanknak 18 év óta felügyelő bizottsági tagja, 2 év óta pedig felügyelő bizottsági elnöke. Jellegzetes alakját zsinóros magyar ruhájában minden időben és mindenütt ott lehetett látni, minden iránt érdeklődött, mindent tudott s mindenkit ismert. Jó kedélye, eredeti kiszólásai, ötletei közismertek voltak s számtalan humoros eset maradt fenn róla, egész vidám mondakör vette őt körül. Annál komolyabb, annál lehangolóbb volt, a mikor kedden délben megcsendült a lélekharang s hirdette, hogy a mindig jó kedélyű dr. Franyó István meghalt, hangos ajakál lezárta a hideg halál, elhagyta szülővárosát életének 58-ik évében. A megboldogult városi tanácsosnak temetésé rokonságának, liszlviselőlársainak, számos jóbarátjának és ismerőseinek impozáns részvétele mellett csütörtökön d. u. 4 órakor ment végbe a róni. kath. egyház szertartásai szerint. A temetést fényes egyházi segédlettel Podhorányi József apátkanonok végezte s a holttestet az alsóvárosi temetőben lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra Ny. b! VÁCI HÍRLAP Egy váci tanító (halállá. A magyar tanítóságot mérhetetlen nagy gyász érte. Berger Mór a váci orth. izr. j elemi népiskola igazgató-tanítója, a buda- j pesti izr. kórházban váratlanul e hó 10-én, 50 éves korában, 30 évi működés után érelmeszesedés következtében meghalt. Halálával nemcsak özvegyét valamint a 12 hálramaradt árvát borította gyászba, hanem kartársait is, kik szelleméletéhez oly közel álltak, azok tudják csak mily fényes észtehetség, mily rendíthetetlen kötelességérzet és lángbuzgalom, mily széleskörű szak- képzettség szállt vele sirba. Holttestét hazahozták és febr. 13-án örök nyugalomra helyezték. Neve sokáig fog élni fölnevelt tanítványai, valamint kartársai és tisztelői lelkében. ^onaielcgázolás. Szerdán délután félegy órakor a váci vasúti pályaudvaron borzalmas vonatelgá- zolás történt. Aníalik Mátyás 17 éves vonat fékező a már elég gyorsan haladó teher- vonaljára akart feludrani, de oly szerencsétlenül ugrott, hogy oda vágódott a vas lámpaoszlophoz, a honnan a robogó vonat kerekei alá eselt. A kerekek aztán izzé- porrá, darabokra szaggatták a szerencséí- 1 1 a ki természetesen nyomban kir • öntalik holttestét szét marcan- sdarabokat szedték fel ■ a p .... ^í, s Koporsóba rakva szállították be a városi kórházba, a honnan pénteken délután temették el. A saját maga hibájából elpusztult vonatfékező nagysurányi fiú volt s csak pár hónapja állott a máv. szolgálatában. Közgyűlés. A szegény gyermekek felruházásáról ismeretes váci Petőfi-asztaltársaság ma d.u. hal órakor tartja évi rendes közgyűlését az Arany hordó vendéglőben lévő helyisében a szokásos tárgysorozattal. Lé-osztályozás lesz. Dr. Göndör Sándor katonaügyi előadó értesíti a lótartó gazdákat, hogy Vácon a felsővárosi I. és II. kerület számára f. hó 25-én (pénteken), a közép- és alsóvárosi III. és IV. kerület-, valamint a kültelkiek számára 26-án (szombaton) a marhavásártéren reggeli V2-8 órától lóoszíályo- zás lesz, melyre a városban létező egész lóállomány cl 7 dendő. A gazdagok premierjére készülődik az Állandó mozgó színház, Jókai eme pompás regényének meséjét nem szükséges itt elmondanunk, hiszen olvastuk mindnyájan a titokzatos Faíia Negra kalandjait, koszorús költőnk egyik legfantasztikusabb alkotását. Elég annyit megjegyeznünk, hogy a film kitűnően sikerült s nemcsak a regény menetét és az epizódok tarka sorát adja, hanem a regénynek a lelkét is, és Jókai Mórnak isteni fantáziáját, a mely magával ragad, szórakoztat, megdöbbent, gyönyörűséget fakaszt, aszerint hogy az érzéseknek milyen skálájába akarja belezsongatni lelkünket. A szegény gazdagok a horribilis költségek ellenére is rendes helyárakkal, folytatólagosan kerül színre febr. 24-én csütörtökön. Ezenkívül még egy nagyszabású film elő- dására készül az Állandó mozgó, Bernhard Kellerman világhírű regényét Az alagut-at hozza március 2-án csütörtökön. Ezen nagyarányú film technikai feldolgozása mindenütt bámulatba ejtette a nézőket. A budapesti Mozgókép otthonban őfensége Auguszta főhercegnő ismételten megnézte. Ez a nagyszabású kép is rendes helyárak melleti Kerr' színre. lilményeim szerbiai fogságomból. Az 190. év december hó 5. napján d. u. 5—6 óra közölt indultunk kenyérmezőesztergomi fogolytáborból Rákosrendezőn át, Szabadka, Újvidék, India városok elhagyása után Zimonyba, hol már látni lehetett a szerb áttörés nyomait s az elhagyott lövész-árkokat. E hó 7-én gőzkompon átkelve a Dunán, hol volt szerencsém a váci Fürgével is találkozni, zászlóaljzenénk a himnuszt játszotta, melynek hangjai mellett kikötöttünk Belgrádba, mely már akkor meglehetősen rommá lett lőve ütegeink által. Csapatunk egy része a szerb képviselőhöz (Skupstina), a másik része pedig a Natalia-ulicai gimnáziumban lett elszállásolva, hol azonnal megkezdtük őrszolgálati tevékenységünket. Én kétszer kerültem 24 órai szolgálatra K rá 1 Petár konakjába, hová szintén beköszöntött monitorjaink lövedéke, alapos nyomokat hagyva maga után. 11-én parancsot kaptunk a harctérre való indulásra, feladatunk a visszavonuló osztag (Irén) és a már kifáradt csapatok fedezése volt. Bipany községbe 12-én este érkeztünk. Itt nemcsak az ágyúdörgés, de a rajvonalak fegyvertüze is oly erős volt, mely sejtetni engedte velünk, hogy itt elkeseredett harc folyik. Öreg werndl puskáinkat kicseréltük a rajvonalakból felváltott horvát és cseh ezredbeli legénység manlicherjeivel. A szerbek fényszóróikkal világították be hadállásainkat, a tüzelésszakadatlanul folyt egész éjjel mindkét részről, másnap kora hajnalban kivonultunk a harctérre, hol kilenc órára elkészültünk fedezékeinkkel. Izgalmas percek között vártuk a szerbek közeledését, rövid félóra múlva megkezdték ágyútüzelésüket ellenünk, szerencsénkre lövegeik jóval mögöttünk csapódtak le, melyek a levegőt pokoli süvöltéssel hasitották át. Közben a visszavonuló csapatoktól megtudtuk, hogy a szerbek nagy erővel közelednek. Ekkor zászlóaljparancsnokunk a vezénylő ezredestől utasitást kapott a gyors visszavonulásra, de már későn, mert jöttek a szerbek s megkezdtük a tüzelést. Néhány bajtársam holtan, többen megsebesülve s maga Aggházy Kamill zászlóaljparancsnok is három sebből vérezve a harctéren maradt. Csapatunk nagy golyózáporban vonult vissza, de az ellenség által egy órakor teljesen körülfogva, több száz bajtársammal s csaknem az egész tisztikarral fogságba estem. Ezt megelőző pillanatokban lövészárkainkban, a kisváci Tóján Tóth Ferenccel, mint szomszédommal el voltunk készülve a sebesülésre, a halálra, de eszünk ágában sem volt, hogy fogságba essünk. Több csoportba osztva különböző városokba kisértek, előbb azonban alaposan kifosztottak mindenünkből. Én egy csoporttal Mladenovácra kerültem, hova két napi gyaloglás után éhen és fáradtan érkeztünk meg. Itt gúnyosan azt kérdezték, hogy „Frányo Józef lroppa-e ?“ értve ezalatt, hogy elfogyoll-e a katonája s hogy az oroszok Budapesten vannak-e már ? Mire én megnyugtattam, hogy igen, de csak a foglyok. Hosszas összeírás után különféle munkákra alkalmaztak, u. m. kőfejtés, vasutak töltése és újjáépítése, országutak és utcák rendezése, erdei favágás, nehéz vasúti raktári munkára, betegápolásra, de a legI f Franyó István dr,
