Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-12-31 / 53. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Elnöki megnyitó. Elmondotta Iránka Pál főszolgabíró elnök a Váci Járás Közművelődési Egylet 1916. évi közgyűlésén. „Meddig tart még a háború ?“ Kérdeztük már a mull esztendőben, és a háború harmadik esztendejének derekán még mindig ez a nagy, sóiét kérdőjel lebeg lelki szemeink előtt szüntelen. Múlt évben azt mondtuk ezen kérdésre, hogy „nekünk addig kell folytatnunk a háborút, mtg ellenségeink belátják, hogy nem bírnak velünk és igy céltalan a további vérontás.“ Múlt év óta meggyőződésünk erről nem változott és a kérdésre : „meddig tart még a háború ?“ ugyan azt felelhetjük, a mit e helyről múlt évben feleltünk; de most már azzal egészíthetjük ki a feleletet, hogy a háború minden jel szerint a vége felé jár, mért már a békéért folyik a harc. Fegyverrel két és fél esztendő óla nem bírták egymást legyőzni az egymással harcban álló hadseregek; a háborúnak nyomasztó terhei minden hadviselő államot a eherbirás határáig kimerítették: a zavarok,! a miket a háború a hadviselő államokban okozott, az egész világon érezhető hátrányos befolyásokat gyakorolt; nálunk, a szövetséges, ellenséges és semleges országokban az embereknek millióival szaporodott azoknak száma, a kik megúnták a háborút és óhajtják a mielőbbi békekötést. Ellenségeink Románia beavatkozásától várták a háború mérlegének javukra billenősét és a háború megrövidülését, mert azt hitték, hogy mi már ki vagyunk merülve és már nem sok kell, hogy velünk teljesen leszámoljanak; mellünkre térdepeljenek és az oiáh bérgyilkos megadja a kegyelemdöfést. Ellenségeink abban véresen csalódtak, hogy mi már ki vagyunk merülve. Istennek és derék szövetségeseinknek segítségével elhárítottuk a szivünknek irányított orv- gyilkot; az orvgyilkosokat ki kergettük drága hazánk vérrel áztatott s megszentelt földjéről; országuknak nagyrészéi s fővárosukat elfoglaltuk; s szétvert, züllött hadseregüket kergetjük, űzzük magunk előtt, hogy mielőbb befejezzük rajtuk is az Isten Ítéletét és megtanítsuk az álnok szövetségest és rossz szomszédot úgy, mint a szerbet és csernagorcot, arra az óva intő szóra: „Ne bántsd a magyart!“ Ellenségeinknek azon számítása azonban, hogy Románia beavatkozása megfogja rövidíteni a háborút, minden valószínűséggel valóra válik, mert most már az ő soraikban is sokan más felfogásban vannak a hadviselők erőviszonya felől : belátják, hogy mi nem vagyunk legyőzve, sőt hogy még elég erőnk van kellő alkalommal eredményes s falán rájuk végzetes támadásra. A legalkalmasabb időben megtelt békeajániaíunk olyan gázbomba volt, mely ellenséges és semleges államokban a háborús pártokat megtizedeli, meggyengiti; a békepártokat pedig megsokasitja és megerősíti. Ha ez igy igaz: fel lehet tételezni, hogy bármennyire hangosan hirdeti is az ellenséges háborús párt azt, hogy addig nem bocsátkoznak velünk békefárgyalásokba, mig egy ellenséges katona, vagyis mi állunk az ő területükön, valamint azt, hogy elégtétel (reparátio) nélkül nem lesz béke; a béketárgyalások a központi hatalmak ajánlata alapján, a számban és befolyás: ban napról-napra erősbödő békepártok sürgető fellépésére megfognak indulni; és ha egyszer az ellenséges és semleges államok diplomáciája egymással közvetlen érintkezésbe lépnek, lehetetlen, hogy nem udnának egymással megegyezni a békefeltételek iránt, mert mi nem akarunk hódítani, csak zavartalan, békés nemzeti és állami életünket akarjuk megvédeni és biztosítani. . A háború azért még talán elhúzódik hetekig, sőt esetleg hónapokig is, mert a katonaság, a hadsereg nem akkor teszi le a fegyvert s nem akkor szüntet meg minden katonai hadműveleteket, a mikor a béketárgyalások megkezdődnek, hanem csak akkor, a mikor az ellenséges úllamok képviselői hosszas tárgyalások után minden békefeltételben megállapodtak és a fejedelmek a béke szerződést aláírták. Közben, legjobb esetben, fegyverszünetet rendelhetnek. Ezen okszerű gondolkozás és fejtegetés alapján joggal lehet remélni, hogy a háború nem tarthat már sokáig. Erre lehet következtetni abból a közismert tényből is, hogy ma már minden hadviselő államban fogytán van minden, a mi a háború tovább folytatásához szükséges Nem tudjuk ugyan számszerű pontossággal megállapítani, hogy e tekintetben hol vannak kedvezőbb, hol rosszabb viszonyok; nálunk-e vagy ellenségeinknél; de az kétséget nem szenvedhet, hogy élelem dolgában csehül állhatnak oda át. Rosszabbul lehetnek, mint mi. Angliában már kukorica lisztet kevernek a kenyérbe; az élelmiszer nagyon drága; Franciaországban már a múlt évben pénzbeli államjutalmazással igyekeztek a több termelést előmozdítani; Oroszországban a kevés vasutat a háború veszi oly mértékben igénybe, hogy nem képes nagy területek ínséges lakosságának ellátásáról gondoskodni, a háború alatt pedig az átlagosnál rosszabb termés volt. A német pontosság, rendszeresség, beosztás, önfegyelmezés biztosíték arra, hogy a németek meglévő készleteiket úgy osztják fel egyenlően gazdag és szegény között, hogy azokat az ellenség nem tudná kiéheztetni még. akkor sem, ha sokáig tartana a háború. Nekünk magyaroknak legkevesebb okunk lehet panaszkodni, mert a népességhez viszonyítva nekünk van mindég s most a háború alatt is legtöbb terményünk, ennivalónk. Nálunk 'csak az a baj, hogy nem vagyunk úgy nevelve és szervezve, mint a németek, a kik sokkal kevesebb élelemmel, elégedetten, zúgolódás nélkül dolgoznak; kitartással, szorgalommal végzi mindenki a maga helyén kötelességét és rendületlenül bízik a győzelemben. Az ünnepek előtt járásom 9 községét látogattam meg, szolgabiró társaim a többit és arról győződtünk meg, hogy a földműves nép nyugodtan viselkedik a második rekvirálással szemben, a hangulat kedvező, bizakodó, a rekvirálás eredménye biztató. Ha ilyen a hangulat és ilyen lesz a rekvirálás eredménye az egész országban, mi is elmondhatjuk a németekkel: hogy bennünket az ellenség nem fog kiéheztetni még akkor sem, ha a békeaján- lalunk nem hozná meg a várt eredményt és a háború még sokáig tartana. Bár hiszem, erős a meggyőződésem, hogy nem kell várni az új termésig, nem fog, nem tarthat a háború oly sokáig; mégis tanuljunk a németektől polgári erényeket, takarékosságot, mértékletességet, önfegyelmezést és kitartást: osszuk be minden készleteinket az új termésig úgy, hogy addig el ne fogyjon s ha lehet, még maradjon is, mert közös célunk: a győzelem és tisztességes béke biztositása érdekében kell feleslegeinket és minden erőnket a köz javára felajánlani és megtartani. Mit érne, mit használna nekünk a mai, drága véren biztosított nyugalmunk, megszokott kényelmünk és mindennapi jóla- kotlságunk, ha az élelmiszereknek aránytalan elosztása folytán csakugyan bekövetkeznék vagy az élelmiszereknek katonai rekvirálása, vagy a mi még ennél is rosz- szabb, kénytelenek lennénk a kedvező hadi helyzet mellett is sietve oly- békefeltételeket fogadni el, a miknek terhe nem csak ránk, hanem unokáinkra is ólomsúllyal nehezedne. A harmadik esztendő derekán már a jó béke biztosításáért folyik a háború. Ha ezért érdemes életet és vért áldozni a harctereken, mennyivel könnyebb és érdemesebb némi kényelmetlenségeket és nélkülözést tűrni ide haza, meleg szobában, az édes otthonban a megszokott életmódban és foglalkozásban. Tartsunk ki és tegyünk meg mindent hazánkért, szabadságunkért, derék hadseregünkért s jól felfogott saját érdekünkért a háború diadalmas befejezése érdekében. Legyünk ennek az eszmének és elhatározásnak saját körünkben zászlóvivői és elő- harcosai. Az Isten eddig megsegített bennünket; de az általa kiszabott megpróbáltatás ideje még nem telt le egészen; most is mint eddig mindég, halljuk könyörgésünkre adott atyai biztató válaszát: „ Veletek vagyok, nem hagylak el benneteket, segítek rajtatok, ha nem hagytok el ti sem engem, nem csüggedtek, bíztok bennem és magatok is mindent megtesztek a hazátok és magatok jól felfogott érdekében.“ Nincs már hatósági sertéshús. A városház alatt a hatósági sertéshús üzletet a héten bezárták. Az utóbbi hetekben a levágott sertések nehezen fogytak el, nagyon meglátszott, hogy már sok helyen disznótor van. Ezért elhatározták hogy a hatósági mérést beszüntetik és csak március -végén, mikor ismét fog a zsir és húshiány mutatkozni, fogják folytatni. A város kimért 200 drb. disznót, átlag,súlyban 180 kilósat. Már gondoskodtak a pótlásról és körülbelül ugyanennyi állat hízik az akiokban, melyek levágására majd kora tavaszszal kerül a sor. A szövőgyár tőkeemelése. Az első magyar szövő és kölőgyár r.-l. november 3>án tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta az alaptőkének 3750 drb 200 K névértékű uj részvény kibocsátása által 172 millió K-ról 2,250,000 K-ra való felemelését. Az uj részvényeket a fennálló nyereségáthozatból és tartalékból költség- mentesen engedik át a részvényeseknek úgy, hogy minden 2 drb. régi részvény tulajdonosa 1 drb. uj részvényt ingyen vehet át. Az át nem vett részvényeket az igazgatóság szabad kézből, de nem névértéken alul értékesíti, a mi azonban aligha fog bekövetkezni.
