Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)

1916-08-27 / 35. szám

9 t PALKOVICS JÓZSEF 1 9833 -Í956. —MMBWB—MB Egy nagyműveltségű katona és városunk nagyon lelkes barátja hunyta le örök álomra szemét. Közel egy évtizedes itt mű­ködése alatt megszerezte a váciak szere- tetét és nagyrabecsülését, a polgárság és katonaság közötti jó viszonyt nem ajkán hordotta, hanem szivében és tettekkel ápolta. Nincs is Vácon ember, a ki őt is­merte, ne a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel emlékezett volna reá, a ki utol- érhetlen udvariassága által egyforma elő­zékenységgel szorifotta kezét Gajáry pol­gármesternek és Peták kaptafacsinálónak. Legnagyobb sajnálatunkra nem állnak rendelkezésünkre eseményekben oly gaz­dag életének kim ritő adatai. A csendes Budán született 1833-ban tisztes polgári szülőktől. Életének egyik feledhetlen em­léke volt, hogy gyermekéveit együtt töl töfíe Palatínus Jóskával, az igazi József kir. herceggel, a mostani József Ágost édes atyjával. A nagy népszerűségre szert tett magyar főherceg persze csak heten- kinf egyszer-kétszer ült be az iskola pad­jára, a mikor az osztály legkiválóbb tanu­lója, az éleseszű Palkovics druszája mel­lett foglalt helyet. Palkovics altábornagyot hajlama már ko­rán a katonai pálya felé vonzotta. Közép­iskolai tanulmányainak befejezése után a pesti kadét iskolába került. AAegszerezve a hadi tudományok alapismeretét, ő maga is egész fiaataion több nemzedéken át taní­totta a katonai ifjúságot a bécsújhelyi ne­velőintézetben. Még mint hadnagy jelentkezett Miksa kir. herceg hadseregébe és végig küzdötte a mekszikói szerencsétlen hadjáratot. Ek­kor szerzett hősi viselkedéséért és ér­demei elismeréseid a quadalup-rend nagy­keresztjét és a mekszikói érdemérmet kapta. Mikor a kiegyezés után a honvédséget felállították, azonnal belépett ő is és ki­váló érdemeket szerzett az új hadsereg szervezése körül. A megszűnt váci ezred parancsnokságát, mint őrnagy 1883-ban vette át és teljes tizeszíendőn át, 1893-ban vált meg tőlük, mikor is előbb Nyitrára egy gyaloghadosztályhoz, majd Nagyváradra egy lovashadosztályhoz vezényelték. Mint az erdélyi kerület parancsnoka közel fiz évig tartózkodott Kolozsvárt és a mikor most kilenc éve a jól kiérdemelt nyugalomba vonult, ide akart telepedni mi közénk, de sajnos, annakidején nem tudott itt megfe­lelő szállási kapni. Testestől-lelkestől katona volt. A milyen előzékeny és udvarias volt a civilekkel szemben, ép olyan szigorú fegyelmet tar­tott alantosai között. De önmagát is erősen fegyelmezte kora reggeltől késő estig, sőt az éjjelbe mélyen belenyúlólag intézte gyakran hivatalos ügyeit a Gyürky-házban levő ezredirodában. Az étkezéssel nem gondolt ilyenkor, de nem a másik szobá­ban karikatúrákat rajzoló segédtisztjére sem. Fárasztó sétákat tett a közeli he­gyekbe. A pincevölgyi gazdák gyakran lát­tak árnyakat elsurranni az éjjeli homály­ban és Kisvác népe az ördögárki sárkány feltámadásáról suttogott, pedig csak az ezredes úr botorkált úttalan-útakon a Na­V/ A GI !! I k L A P szály gerincén, hogy a maga és lova sze­mét szoktassa aholdas fényhez, vagyaz éjjel söléljéhez. A ki elsőnek és utolsónak für­dőit meg a Dána vizében, az ő volt. Ki­tűnő úszó volt és remek fejeseket ugrott. Az uszoda ifjú közönségének elérhetlen mintája volt ez az ő sajátos modora, ép úgy, mint az állva történő gyors korcsolya­kötés és bajnoki iringálás a derecskéi jég­pályán. A járása délceg és úljában akadá lyokat nem ismert. A vörösháztéri tavakat egyszerűen átugrotta a kaszárnyából jövet. Egyszer Hallja, hogy a hála mögött nagy cuppanás zaja támad. Az őt kisérő őrmes­ter megkísérelte, hogy követi a példát. Erre az ezredes vissza ugrott, majd ismételten kéíszer-háromszor is átugrotta a nagy tó­csát, oktatva az altisztet: így kell barátom! Mikor reánk szakadt ez a most is dúló nagy háború, az első volt a nyugalmazott tisztek között, aki sietetí felajánlani szol­gálatát a hadi kormánynak. A hadügymi­niszter azonban arra való tekintettel, hogy az egyébként testileg és szellemileg egyál­talán rugékony altábornagy 80-ik évét be­töltötte, idehaza és talán irodában akarta őt foglalkoztatni, ezt azonban az újabb harci babérok után vágyó fiatalos érzésű altábornagy elhárította magától. Ez időben irta egyik váci ismerősének: Amennyire sajnálom, hogy nincs módomban kipróbált váci ezreaemet a csaták mezején vezetni. Hogy vinnénk diadalról-diadalra a zászlót és megmutatnánk a derék váciaknak, hogy méltók volnánk bizalmukra. Vác iránt való szereíetét és ragaszko­dását mindvégig — úgy szólván utolsó 1 ehell eléig — megőrizte. Még vasárnap, e hó 20 án kirándulást tett unokáival Vácra, felvitte őket a Naszályra, megmu­tatta nekik a város nevezetességeit, felke­reste a kaszárnyát, régi működésének sze­retett emlékhelyét. AAikor hazatértek, nyu­godtan aludni mentek, reggelre kelve ház­népe holtan találta ágyában. Szélhűdés érte nemes szivét. Egyéniségéhez tartozott utólérhetlen ud­variasságán kívül óriási tudása, nagy nyelvismerete és jótékonysága. Folyéko­nyan társalgóit magyar, német, francia, an­gol, olasz, spanyol és orosz nyelveken. Gazdag könyvtára különösen a katonai iro­dalomra vonatkozik és Miksa császár mexikói hadjáratára vonatkozó művek és újságcikkek teljes anyagát foglalja magá­ban. Kegyelettel őrizte azonkívül azt a selyemkendőt is, mellyel koronás királyunk testvérének a szemét a quereíarói kivég­zés alkalmával bekötötték. A már említett mexikói rendjeleken kí­vül több kiváló rendjel, igy a Lipót-rend lovagkeresztje is diszitette mellét. A III. oszt. vaskorona rendel itt kapta Vácon. A kitüntetéseknek érce kihűlt tetemével együtt elporlad, de a szívben emelt em­léke örökké élni fog.- Dr. Tv. Előléptetések. A király Idványi Gábor cs. és kir. nyug. tüzérőrnagyot alezredessé, Kapdebó József honv. huszárszázadost, a ki Vácon volt ekvilációs parancsnok, őrnaggyá, Balta Endre cs. és kir. szapőr főhadnagyot szá­zadossá és br. Andreánszky Gábor cs. és kir. huszárzászlóst hadnaggyá léptette elő. Szeptember 15-én kezdődik a tan­év a váci k. r, főgimnáziumban. A főgimnázium igazgatósága lapunk utján a következőket teszi közzé: Az 1916—17. tanévre a nyilvános tanulók felvétele mind a nyolc osztályban szeptember 12., 13. ás 14. napjain d. e. 9—12-ig történik az igaz­gatóságnál; ugyanakkor a tanulók beírat­nak az osztályfőnöknél. A július elején fel­vett tanulók csak az osztályfőnöknél jelent­keznek beírás végett. Minden tanuló szülő­inek, vagy azok felnőtt megbízottjának kíséretében tartozik megjelenni. A felvételt megelőzőleg szeptember 11-én lesznek a fel­vételi javító és pótló és magánvizsgálatok. Az első osztályba csak olyan tanulók vétetnek fel. kik életük kilencedik évét már betöltöt­ték és 12 évesnél nem idősebbek. Minden tanuló felvételkor felvételi dijat 6 K-t, az évvégi Értesítőre 2 K-t, az énekiskolára 2 K I, az ifjúsági könyvtárra 1 K-t, a kirán­dulási alapra 1 K-t; tinta, krétadij címen 40 fillért és az orsz. tanári nyugdíjalapra 3 K 20 f f, összesen 15 K 60 f-t tartozik fizetni; ezen dijak fizetése alól nincs fölmentés. Bármely osztályú tanuló, ki először jön az intézetbe, a felvétel és beirás alkalmával keresztlevéllel és születési bizonyítvánnyal, valamint himlőoltási igazolvánnyal is ellátva tartozik megjelenni. — A fögirnn. igaz­gatóság. Höss halál. Bauer Antal váci vendéglős családját táviratilag értesíteflék, hogy fiuk, Bauer Li- pól 27 éves, nőtlen mészáros, a m. kir. 1. honv. gyalogezred tizedese most szerdán Szombathelyen operálás után az ottani ka­tonai kórházban hősi halált halt. Az el­hunyt hős honvéd háromszor volt a harc­téren, hűlt tetemeit szülei hazaszállittatják. Halálozások. Mihálka Béla ksod. tisztviselő hűséges hitvese, szül. Wimmer Emilia augusztus 18-án hosszas betegség után 51 éves ko­rában elhunyt. — Özvegy Ditrich Lászlóné szül. Schuch Karolin, 1848—49-iki honvéd őrnagy özvegye Vácon, Flórián-u. 10. sz. a. aug. 18-án 96 éves korában jobblétre szen- derült. — Özv. Prochászka Jánosné szül. Neszveda Ilona úrnő, néhai Prochászka János volt máv. ellenőr özvegye augusz­tus 20-án hosszas szenvedés után 63 éves korában meghalt.— Huszár László nőtincsi plébános élete 44-ik, áldozópapsága 18-ik évében meghalt. Temetése e hó 26-án ment végbe a plébánia templomból. Zsigmondi János Vácon. Zsigmond János piarista tanár, a ki a váci főgimnáziumban évekkel ezelőtt már hosszabb ideig tanított s a kit Vácon min­den ember, a ki csak ismerte őt, szeretett, tisztelt és becsült, a héten városunkba ér­kezett. Nagy volt az öröm, a mikor meg­tudtuk, hogy Zsigmond piaristát a rend kormánya Vácra helyezte s még nagyobb, hogy most már itt is van közöttünk. A mi­kor kedden leszállt a vonatról, a kik nem is tudták jövetelét, régi ismerősei, jó ba­rátai éljenzéssel fogadták a népszerű, sze­retett kegyesrendi tanárt. Isten hozta őt Vác városába ! Adomány a honvédhadikórháznak. Gedeon Emil fegyintézeti igazgató a váci honvédhadikórház rokkant foglalkoztató te­lepének 2500 drb. káposzta palántát ado­mányozott, melyért ez úton is hálás kö­szönetét mond a kórházparancsnokság.

Next

/
Thumbnails
Contents