Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-08-27 / 35. szám
va c j hírlap 3 OROSZ KÓRHAZAKON KERESZTÜL. Reiszmann Gyula hadnagyot, mint roKKanlat Oroszország Ki = cserélte. Most elmondja a Váci Hírlapban fogságánaK történetét. Két mankóval, lélekben testben megviselve hazaérkezett Reiszman Gyula, a Reiszman Ignác borkereskedő cég tagja. Egy évig volt orosz fogoly, hétezer kilométer utat tetl meg, inig ismét visszatérhetett aggódó és szerető családi otthonába. Itt kereste fel a Váczi Hírlap tudósítója és a rokkant hadnagy a következőket mondotta el szenvedéseiről: — Múlt év szeptember 9-én estem fogságba Tarnopol előtt. Századunk visszavonulóban volt, én és szolgám maradiunk leghátul. Mikor a visszavonulást látták az oroszok, heves gránáltüzet intéztek ellenünk. A századom azonban megmenekült, szolgámat a gránát széltépte, engem pedig lábamon sebesitetl meg. Áj ul tan feküdtem a csatatéren hajnalig. A friss, hideg levegő téritett magamhoz. Rengeteg vért vesztettem, fáztam. Akkor láttam, hogy teljesen ki vagyok fosztva, és mig ájultan feküdtem, még három golyót is kaptam. Nem tudtam felkelni. Nemsokára kozákok száguld- íak végig a mezőn, egyik hozzám jöll és faggatni kezdett: Germanszki, vengerszki ? Nem értettük meg egymást, a kozákaltiszt intett társának és ott hagytak. Délben két orosz jött és két rúdra fektetve vitt tovább. A rúd eltörött, lezuhantam. Könyörögtem nekik, tegyenek le, de ők egyre azt hajtogatták: kozáki, kozáki, amiből megértettem, hogy még ők is félnek a kozákoktól. Mégis olyan házba kerültem, ahol a kozákok dorbézoltak. Tisztjük odajött hozzám, megnézte a sebemet, két fadarabot a lábamra kötött és — kezet szorított velem. Aztán parancsot adott a két sebesültvivőnek, hogy a kötöző helyre vigyenek. A lengyel-orosz orvos tudott németül, megértette velem, hogy nem operálhat, mert sok a sebesült, de a csontszilánkokat és a gránátrepeszeket kiszedi a sebemből. Ahányan voltunk, mindnyájunkat szalmával boritolt vasúti kocsikra raktak s Kievbe vittek, ahol az állomás raktáraiban tettek ki. Egy hét múlt már el megsebesülésem óta és orvosi kezelésben nem részesültem. Minden kórház tele volt és az oroszok szokásuk szerint vonatra rakták a sebesülteket, utaztatták cél nélkül Eljutottam Ariolba, majd pedig Saralovba. Ez a Volga mellett levő város mintegy három- százezer lakossal, nagy egyetemmel. A kórházban büszkék voltak egy orvosukra, akit tanárnak mondtak. Ez úgy operált, hogy külön kellett figyelmeztetni, hogy a szegény páciensnek az idegeit künnfelejtette. Egy másik orvost kaptunk később. Ez azt mondotta, hogy ő éppen ide való, tud a foglyokkal bánni, mert Szibériában fegyházi orvos volt. Azt már láttuk, hogy az orvosi tudományokból nagyon keveset vettek be, azt meg magunkon kellett tapasztalni, hogy az orvosszereik teljesen elfogytak. A vattákat nem dobták el, hanem ötször, hatszor kötöztek vele. Az ápolónők a szerint bántak velünk, hogy milyen • nemzetiségűek voltunk. A kórházállapotok jellemzésére elég, ha azt mondom, hogy például a csajkát a klozet vízvezetékében mosták ki. a kést, villát úgy tisztították meg, hogy szemünk Hir orosz fogságból Tragor Károly, a többszörösen kitüntetett m. kir. honvédhuszárszázados értesítette fivérét, dr. Tragor Ignác takarékpénztári vezérigazgatót, hogy penzai orosz fogságában együtt van Brokés István honvéd huszárezredessel és Serédy Géza honv. huszárszázadossal. Olasz fogságban. Orszáczky Ferencről, ki a 32.-ik gyalogezredben szolgált, az a hir volt elterjedve, hogy hősi halált halt. Most hosszú idő után levél jött tőle Vácon lakó feleségének s tudatja vele, hogy sebesülten olasz fogságban van, sebei már gyógyulnak. Ospe- dale-ban az olasz Riviérán ápolják, a honnan magyar levelet küldött hozzátartozóinak. Egy hősi halott emlékére. Millmann Aladár kereskedő még 1914. októberében elesett a kárpáti harcokban, mint a cs. és kir. 32. gyalogezred póttartalékosa. Az elhunyt hős katonának özvegy édesanya a héten kapta kézhez fiának halottleveleit s igy most már bizonyos, hogy Millmann Aladár hősi halált hall. Eme szomorú alkalomból a lesújtott család a megboldogult emlékére 200 koronát küldött a Váci Önkéntes Tűzoltó Testület temetkezési alapja javára, mely szives adományért ez úton is hálás köszönetét fejezi ki a tűzoltótestület* parancsnoksága. PAegnyiSsk a nagymarosi polgári iskola. Jankovich Béla dr. vallás és közoktatás- ügyi miniszter Nagymaroson az egy esztendeig fenállotl magán polgári iskola helyére fokozatosan fejlődő állami polgári fiú iskolát állított fel, amelynek fenlartásához a község is hozzájárul. Az uj polgári fiúiskolához Aágh József és Aágh Józsefné salgótarjáni állami polgári iskolai tanítókat helyezte át; előbbi lelt megbízva az igazgatói leendők ellátásával. Egyenlőre az első osztály nyílik meg, a többit ezután fokozatosan a község által öt év alatt modernül felépítendő iskolaépületben létesítik. Az uj iskola valószínűleg erős kon- kurrense lesz a váci polgári iskolának, a mit a köze'.i behatásoknál már látni fogunk. Beszedik a iisziufaiványckaí ? Az alispán figyelmeztette a várost, hogy a lakosság figyelmét hívja fel a legnagyobb takarékosságra a lisztben, mert ellenkező esetben beszedik a lisztutalványokat és leszállítják az adagokat Egyelőre a napszámosok 400 grammját 300 grammra szállították le s azt is szigorúan bírálják el, hogy a ki iiy mennyiséget vásárol, jogosan kapja-e. A réz-doSgokra nincs felmentés. A héten a vármegye részéről dr. Erdélyi Lóránt vármegyei aljegyző, a katonaság részéről pedig egy főhadnagy jártak a városházán s a leghatározottabban és legszigorúbban kijelentették, hogy semmiféle felmentésnek nincs helye a rézdolgok, üstök, mozsarak stb. beszolgáltatásánál. A kik tehát a városházán működő fém beszedő bizottságtól kaptak volna Írásbeli felmentéseket réztárgyaikra, azok is kötelesek beszolgáltatni felmentett dolgaikat mert ellenkező esetben a legszigorúbban büntetve lesznek. Hogy pedig mindenki pótolhassa beszolgáltatott, vagy ezentúl beszolgáltatandó réztárgyát, menjen fel a városházára a gazdasági hivatalba, a hol réztárgyárnak milétét bemondva, fog kapni a helyette való tárgy vásárlására igazolványt, de senkinek sem szabad megtartania üstjét, mozsarát stb. fém háztartási cikkét. A beszolgáltatásnak úgy a felmentett, mint az eddig még be sem váltott tárgyakra a lehető legsürgősebben (egv hó alatt) meg kell történni, mert rövidesen meg lesz a házról-házra való felkutatás s akkor már későn lesz a fémtárgyak beszolgáltatása. Büntetik a pénz spekulánsait. A spekulációtól az aprópénz se menekült meg s az utóbbi napokban a két-, tiz és huszfilléres úgy eltűnt a forgalomból, mint a kámfor. Az üzletekben, kávéházakban emiatt a legnagyobb zavarok uralkodnak, akik rá vannak szorulva, kénytelenek az aprópénzre felpénzt fizetni. — Amint érj láttára köptek rá és ruhájukban törülték meg. Aki sebesületlenül esik orosz fogságba, annak nincs rossz sorsa, mert elviszik egy szibériai fouolytáborba, olt a tisztek, legénység konyhát tart, kávéházat, kaszinót épit s jól élnek. De a sebesülteknek rettenetes a helyzetük. Nem érdektelen megemlíteni, hogy ebben az irtó nagy országban a foglyok tudnak egymásról, sorsukról. Én például sok váczi embertől értesültem, hogy hol vannak, hogy élnek. 1 ud- tam például a Meiszner-fiukról is, hogy jó sorsuk van. Ilyet a sokat utaztatott foglyoktól és sebesültektől hallottak. Az orosz nép csak a drágaságból tudja, hogy háború van. Azelőtt a hús 16—18 kopekbe került, ma 70—80 kopek. A nép nagyon jó, de az orosz társadalom fenékig romlott. A foglyoknak ritkán van kimenőjük, az eseményekről csak a helyi lapokból értesülhetnek. Mikor nem kaptunk újságot, rögtön tudtuk, hogy az oroszoknak rosszul megy, amit nekünk nem szabad tudni. Sok szenvedés után végre megtudtam, hogy ki fognak cserélni. Elvittek Peíro- gradba és itt várt ránk a rettenetes megpróbáltatások sora. Erre az időre esik az orosz offenziva, amely hogy sikerült nekik, éreztették a rokkantakkal. Becsuktak bennünket egy szobába, amelynek még az ablakait sem szabad volt kinyitni. Öt és fél hétig voltunk itt a külvilágtól elzárva és legyek fogdosásával. töltöttük az időt, meg kenyérbélből farkast és bárányt csináltunk, hogy elfoglaljuk magunkat. Rettenetes volt! Mikor a Torneo folyón átvittek minket és a finn nővér gyöngéd ápolására bíztak, olyanok voltunk a kiállott lelkiszenvedések után, mint az élő halottak. Lassan nyerte vissza minden rokkant társam a lelke egyensúlyát. Ebben egyedüli részük volt a svédeknek. Mig élek, nem felejtem el meleg, rokonszenves viselkedésüket. Mindnyájan el nem múlható legnagyobb hálával tartozunk ennek a páratlan derék népnek, mely mindent elkövetett, hogy a keserves emlékeket kitö- j rüljék lelkűnkből. Ajándékok tömegét rak- j iák fel vonatunkra, a királyi pártól kezdve 1 le a szegény emberig mindenki hozott valamit, virággal teli vonatokon jártunk, jöttünk haza felé, a boldog otthonunkba!
