Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-08-20 / 34. szám
2 Bizíí adom a iáéi hadi ozveiueH és hadi árvái javára. Vác város polgármestere a közelmúltban az alábbi levelet kapta, melyet itt szósze- rint közlünk: Nagyságos dr. Zádor János úrnak, Vác rt. város Polgármesterének Vác. Alulírott dr. Balogh Jenő m. kir. honv. törzsorvos, a ki mint a váci honvéd hadi kórház parancsnoka és alulírott dr. Horváth Elemér népfelkelő honvéd főhadnagy, a ki mint ugyanezen kórház katonai osztag parancsnoka immár másfél évet töltöttünk Vác városában, arra való utalással, hogy a honvéd hadikórház a közel jövőben rokkant foglalkoztató teleppé alakul át s ezzel á mi ténykedésünk itt befejezést nyer, ezen alkalomból egyenkint2000—2000 koronát juttatunk igen tisztelt Polgármester úr kezeihez ugyanazon célra, mely célra tudomásunk szerint Vác városa a honvéd hadikórház üzeméből esetleg fenmaradó fölösleget szár-ta, vagyis Vác rt, város hadi özvegyei és árvái számára. Itt tartózkodásunk ideje alatt úgy Vác rí. városa, mint a váci társadalom részéről a honvéd hadikórház intézményének kijáró támogatásán felül saját személyünkben is annyi előzékenységgel találkoztunk, hogy ezért hálánkat a város és társadalma iránt legalább ily szerény módon kívánjuk leróni. Kérjük igen tisztelt Polgármester urat, hogy e levelünk mellett átadott 2000—2000 koronát „Vác rt. város hadi özvegyei- és árváinak'4 alapjához csatolni szíveskedjék azzal, hogy ezen összegek kamataiból egy- egy, lehetőleg már hosszabb idő óta Vácon tartózkodó polgár családnak jusson a mindenkori polgármester legjobb és szabad belátása szerint a rendes segítségen felül kiadandó segély-összeg. A fenti rendeltetés megszűntével az összegek szabadon használhatók fel valamely, a háborúval összefüggő, városi jótékonycélra. Fogadja igen tisztelt Polgármester úr ezen alkalomból is kiváló tiszteletünk kifejezését, mellyel maradunk Vác, 1916. aug. 2-án; dr. Balogh Jenő s. k„ dr Horváth Elemér s. k. Előléptetés a harctéren. Sztrihula János a háború kitörésekor mint tényleges szakaszvezető szolgált az első honv. huszárezred váci osztályánál és azóta állandóan a harctéren küzd. 1915-ben őrmester lett és ugyaazon év őszén törzsőrmesterré léptették elő, valamint a bronz- és ezüst vitézségi érmekkel tüntették ki. Most, 1916. év augusztus havában a vitéz váci honvédhuszár tiérte a legmagasabb rangját, mert a hadsereg parancsnoksága tiszthelyettessé nevezte Őt ki. Előléptetés a kö*ös hadseregben. A király Forgó Kálmán joghallgatót dr. Forgó Kálmán káptalani ügyész fiát és Kovácsy Márton joghallgatót, Kovácsy Kálmán rákospalotai ev. lelkész, országgyűlési képviselő fiát, cs. és kir. huszár zászlósokat az északi harctéren hadnagyokká léptette elő. Hirtelen halál. Túróczy Gyula Rákospalota község adóügyi főjegyzője vasárnap délelőtt a hivatalában rosszul lett s még mielőtt orvosi segélyben részesülhetett volna, szivhűdés következtében meghalt 46 éves korában. V A Cl HÍR LA P Az érsekujvári honvéd tüzérezred történetírója. Az érsekujvári m. kir. 4. honvéd tüzérezred pófüteg parancsnoksága megbízta Dercsényi Dezső ottani ezredbeli npf. hadapródjelölí tűzmestert, a Váci Hírlap szerkesztőjét, hogy a sok vitézséget tanúsító ezred történetét írja meg. Adományok a honvéd-liadikórháznak. Dr. Balogh Jenőné 150 liter sört és dr. Horváth Elemér főhadnagy, osztagparancsnok 500 drb szivart és 3000 drb szivarkát adományoztak Ő felsége születésnapja alkalmából a honvéd hadikórházban ápolt sebesült és beteg katonáknak, a miért hálás köszönetét mond a kórház gondnoksága. Hazafelé orosz fogságából. Reiszmann Gyula m. kir. honv. népfelkelő önkéntes tizedes, a Reiszmann cég beltagja ki tavai szeptemberben jutott sebesülten orosz hadifogságba, táviratozott Vácon lakó feleségének, hogy mint kicserélt hadifogoly útban van Magyarország felé. A rokkant honvéd önkéntes felesége Leitmeritzbe utazott a férje elé, ki a napokban már Budapestre érkezik. Színészek jönnek. Évek múlnak, mig egy-egy színtársulat városunkba merészkedik jönni, hogy itt néhány hétre szóló bérletet köthessen. Azok a direktorok pedig, a kik már egyszer Vácon is megfordultak társulatukkal úgy gondolnak a mi városunkra, mint a hol egy csomó adósságot hagytak maguk után. Csak Miklóssy Gábor színigazgató, ki egy évvel ezelőtt járt városunkban társulatával, tudta megnyerni a váciak bizalmát és szeretetét, melyet most megújítani, kíván. Ez az ismert társulat az, a mely jól szervezett tagjaival, elsőrendű újdonságaival tudja meglepni a kényes Ízléssel biró váci közönséget. Mint értesülünk, AAiklóssy Gábor október 1-én kezdi meg több hétre tervezett működését jeles társulatával, melynek főerői közül kiemeljük Komáromy Gizit, a nagyváradi színtársulat volt primadonnáját, Kovács Terust, Katona Emmát, Fáskerly AAacát és Bródy Irmát, mint énekes nőket, nemkülönben Dezséry Emma drámai színésznőt. A társulat férfi tagjai közül Bartos Ernő, Várady Izsó, Ágofay Ferenc, Teleky Gábor, Miklóssy Gábor és Aladár azok, a kiket már személyesen kifogástalan erőknek ismerünk múlt évi szereplésük idejéből, A népfelkelői szemle nem érinti a rendes sorozást. Sokat vitatott kérdés, hogy azok a 21.22 és 23. éves ifjak, kik most, mint népfelkelők, szemlén jelentkeztek, tartoznak-e később a szokásos rendes sorozásnál újból megjelenni. A honvédelmi miniszter most erre nézve rendeletileg intézkedett és kimondja, hogy a népfelkelő szemle a rendes sorozást nem érinti, vagyis, aki sorozási korban van, az köteles lesz majd a rendes sorozásokon újból megjelenni. A Duna áldozata. Árvái Endre 19 éves fiatal ember, a Magyar Bank váci fiókjának irodaszolgája kedden délután a Duna túlsó partjára m,ent néhány társával fürdeni. A szerencsétlen fiú — bár tudott úszni —- a rabok szigeténél görcsöket kapott és elmerült a habokban. Holttestét ezideig nem fogták ki. Huszonkét hónapig orosz fogságban. Hídvégi János 29 éves, nős, családos földmives, váci lakos, a m. kir. budapesti 1-ső honvédgyalogezred póttartalékosa július 29-én ért haza, illetve Budapestre orosz hadifogságából, a hol 22 hónapig sínylődött s most mint rokkantat cserélték ki. A sokat szenvedett váci ember teljesen megtört a hosszú idő alatt, melankolikussá vált s bár 22 hónappal ezelőtt kapta súlyos sebét, ez még mindig gennyed, bot mellett is alig tud menni s mikor elbeszéli szenvedéseit szomorúan, fájdalmas érzéssel gondol vissza a múltra s csak akkor élénkül kissé fel, mikor hazautazásáról, a diadalmas svédországi utazásról, a kedves fogadtatásról, hazájának, családjának viszontlátásáról beszél. Hídvégi János honvéd az orosz hadüzenet első napjaiban indult a csatatérre a fejérvármegyei Érd községből javarészt fe- jervármegyei fiúkkal. Váci földije egy se volt vele s ez mindig szomorúsággal töltötte öl el. A ravaruskai ütközetben fogták el az oroszok 1914. szeptember 8-án. Lő- árokban voltak, a mikor oldaltüzet kaptak s őt egy mus^kagolyó a bal lábán a térd felett érte s a csontot törő lövedék a jobb lábán jött ki. Ez délelőtt történt s ő a szintén súlyosan megsebesült századosával és őrmesterével a lőárokban maradt. Mozdulni egyikük sem tudott, de nem is mertek, mert az oroszok kegyetlenül lövöldöztek. Ott feküdtek irtózatos fájdalmukban a lőárokban, melyet elfoglaltak az oroszok, rajtuk is keresztül vonultak, de rájuk sem pillantottak. Estefelé volt már, a mikor itt- ott orosz katonák mentek el mellettük, kiktől kézzel mutogatva vizet kértek kulacsukból, hogy égető szomjúságukon enyhítsenek. A muszkák megitatták őket s azzal tovább mentek. Később megint jöttek arra orosz katonák, a kiknek könyörögtek, hogy takarják be őket köpenyükkel, sátorlapjukkal, mert szörnyen dideregtek a véres, hideg földön fekve. A muszkák megértették a mutogatást, kipakolták hátibőröndjüket, letakarták őket a köpönyegeikkel, de fehérneműjüket, kenyerüket, dohányukat is el- szedíék egyben tőlük s ezek is tovább állottak. Hídvégi és a távolabb fekvő két társa pedig megadták magukat a sorsnak és készültek a lassan jövő elmúlásra. Néha- néha el-el szunnyadtak gyengeségükben, ha valamelyikük magához tért, halkan sóhajtott. Végre úgy 10 -11 óra felé orosz szaniíécek jöttek, kik bekötözték sebeiket és fölszedték mindhármukat. Hordágyon vitték őket jó darabig, majd az orosz segélyhelyre kerültek, a honnan megint egy galíciai községbe íranszporálták, a hol már kórházuk volt az oroszoknak s itt cseh orvosok vették kezelés alá. Hídvégi János tiz hétig volt ebben a kórházban, a hol sínek közé rakták a lábait s rendesen ápolták őt. November havában aztán vonattal Kievbe ment, a hol két hétig maradhatott csak, mert innen Moszkvába szállították, a hol nyolc hónapig gyógykezelték cseh orvosok. Moszkvában megtelt a kórházuk és nyolc hónap után innen Tambow nevű városba expediálták, a hol öt hónapot töltött. Majd ismét visszakerült Moszkvába, innen Orielbe három hónapra és ismét Moszkvába. Legutolsó kórházi állomása Szentpétervár volt, a honnan ez év július 2-án
