Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-08-20 / 34. szám
indították útnak, hogy mint rokkantat kicseréljék. Ő már tavaszszal tudta, hogy ki fogják cserélni, de mert a németektől sokáig ért Szentpétervárra az orosz rokkant szállítmány, addig őket sem engedték el. Oroszországból 163-an jöttek az ő transzportjával, magyarok és osztrákok. Kórházi vándorlásairól, az ottani életről, a velük való bánásmódról s tapasztalatairól a következőket mondja el: Minden városban, a hol csak megfordult, több kórház is volt, melyek számozva vannak* Ott is önkéntes és hivatásos ápolónők — az előbbiek előkelő hölgyek — vannak és a szolgai munkát egészségügyi katonák végzik. A kezelő orvosok javarésze cseh fogoly tiszt, de voltak orosz orvosok is. A kórházakban rendkívül szigorúan bántak a beteg katonákkal, különösen a magyar és német sebesültekkel. A városbeli lakosokkal nem is találkozhattak, még a kórházak ablakain sem nézhettek ki, sőt az ablakok mind be voltak meszelve, a mikor pedig vonaton, vagy villamoson vitték őket, erősen lefüggönyözték az ablakokat. Csak akkor volt szabad nekik az utcára lenézni, de akkor aztán kényszeritetfék is őket, a mikor valami orosz győzelemre körménél volt az utcákon, igy pl. Przemysl elfoglalásakor, a mikor az egész város örömmámorban úszott, búgtak a harangok és nagyszakállű papok körmenetet vezettek az utcákon, a hol minden ház fel volt lobogózva. Az élelmezésük eleinte tűrhető volt, húst is kaptak naponkint kétszer, de később mindig és mindig rosszabb lett. Legtöbbször hajdina kását kaptak olajjal, de elég gyakori volt a nyers, savanyú káposzta is, a mibe cukorrépa volt belevágva. Még ezzel is meg lettek volna elégedve, ha kaptak volna belőle eleget. A magyarokra és németekre különösen haragudtak a kórházakban s legkevésbbé sem bántak velük úgy, a hogy betegekkel szokás bánni. A mikor például az evő csajkát elébük tették, ha tudta az ápoló, hogy magyar, vagy német a beteg katona, előbb a csajkával dühösen meglökte a tehetetlen harcost s szidalmak között adta oda az eledelt. Huszonkét hónap alatt három Ízben látogatták meg őket az amerikaiak, mindig hölgyek voltak a látogatók s fejenkint három rubellel ajándékozták meg őket. Az orosz- országi drágaságra vonatkozólag azt mondja Hidvégi, hogy bizony eleinte ott elég olcsó volt minden, de ma már mindennek az ára ötszörösre, hétszeresre emelkedett, úgy hogy a beteg katonák már tisztán csak a gyenge kórházi koszira voltak utalva, mert pénzükön nem bírtak vásárolni élelmi cikkeket. A beteg, fogoly katonák a háborúról mindent tudtak, idejében értesültek a gorlicei áttörésről, az orosz várak elestéről, Szerbia, Montenegró elfoglalásáról stb., mert az orosz szanitéc katonák pár kopekért szívesen lefordították az orosz újságokat tót nyelvre. Szomorú kórházi vándorlásai alatt Hidvégi János két váci bajtársával találkozott, Wirtz János órással Tambowban és Prukker Mihály csizmadiával Mnszkvában. Az előbbi mint beteg, az utóbbi mint sebesült volt a kórházban. Július 2-án Szentpétervárról indították útnak a kicserélt fogoly katonákat, de előbb az épp bakancsot és jobb ruhákat leszedték róluk és adtak helyébe ócska rongyokat. Útjuk JHnnörszágon, Svédországon és váci hírlap Németországon keresztül vitt s különösen Svédországban leírhatatlan ünnepélyességgel fogadták őket minden állomáson. A szegény, bágyadt rokkant harcosoka menyországban érezték magukat, a mikor a feile bogózott állomásokon ezrével várták és ünnepelték — különösen a magyarokat és németeket. Tüzek a vidéken* Csernák Imre kisnémedii lakos kárára múlt hó 28-án szalmával fedett háza ki- gyuladt és leégett, a kár 2200 korona. A tűz a rossz kéményből kiszálló szikrából keletkezett. — Főt község szérüs kertjében folyó hó 5-én este 9 óra tájban Verebes János szalmája kigyuladt s ettől még 5 ember szalmája leégett, az összes kár 2000 korona. Gondatlanság látszik fennforogni. Biztosítva nem volt. — Gróf Károlyi László fóti földbirtokos az úgynevezett Somlyói erdőrészén f. hó 6-án tűz keletkezett és 3 holdnyi terület leégett, a kár jelentéktelen. Ezen erdőégést egy fóti lakos idézte elő gondatlanságból és bár bizonyíték van ellene, a tettét tagadja. A járásbíróságnál feljelentették. Olasz fogságban. Körner Zsigmond m. kir. honv. népfelkelő zászlós értesítette szüleit, hogy a legutóbbi olasz offenziva alkalmával sebesü- letlenül olasz fogságba esett. Mi van a dekákkal. Általános a panasz, hogy több pék és kereskedő a felek kenyér- vagy liszt utalványaira rém adja ki az esedékes és feltétlenül kijáró adagokat, hanem ha például valakinek 1 kiló 40 deka járna, csak 1 kilót ad ki s a 40 dekát visszatartja, mert „holmi dekácskákkal nem érdemes bajlódni.“ Persze sok deka sokra megy, sigy elég szép surpma megmarad az elárusítónak, a mely fölött aztán szabadon rendelkezhetik. A tudatlan embereknek levágják az utalványukat s igaz, hogy csak 1 kilóért vesznek el tőlük pénzt, de a 40 dekát aztán soha többé nem kapják meg szegények. Alig van egy- két pék vagy kereskedő, aki a felmaradt 40 dekáról ad elismervényt, mert ezzel bajlódni nem akar. így történik tehát meg az, hogy oly sokan keveslik az adagokat, de ezért nem a hatóság, hanem az elárusító a bűnös. A megröviditetí felek tegyenek ilyenek ellen panaszt, mely orvoslásra fog találni. Veszélyben voltaZichy-utca. Csak az Isten tartotta, hogy csütörtökön délután úgy Va 2 óra tájban a rekkenő hőségben és szárazságban s még hozzá szélben is el nem hamvasztotta egy hirtelen keletkezett tűzveszedelem a városnak egy jó részét, a Zichy utcát, Vásárteret s esetleg a Kossúth utcának egy részét is. A tűz keletkezésének utcája maga is csupa tűzfészek, a házak egymásra építve, kis, szűk udvarok, tűzfal alig itt ott, sok apró zsúfolt házikó egymás hátán. Ha éjjel jön a veszedelem, bizony ma sok szegény család hajléktalan már. így is szomorú, rettenetes képet nyújtanak a szénné égett gerendák s borzalmas volt maga az irtózatos látvány. Félkettő alig múlott el, amikor a Reitter gyár vészesen kürtőit s a harangokat félre- vérték. Pár pillanat s megakadályozhatat- lanul terjedt tova Reitter kocsigyárának hátsó udvarán lévő szénapadlásáról a pusztító láng, a romboló tűz, mely másodperc alatt a szomszédos Bódy féle házat emésztette. Az Úristen sugallta tán, hogy kimondhatatlan csapás készül a város lakóira, de szinte hihetetlen gyorsasággal a vész helyén termettek önkéntes tűzoltóink, a fegyintézet s a szövőgyár tűzoltósága, a katonaság s az embertársaikon segíteni iparkodó lakosság egyaránt. Úr, szegény ember, katona, pap, asszony, gyerek, mindenki a mentéshez látott s ennek a köteles emberbaráti igyekezetnek tulajdonítható csak, hogy a veszedelem továbbterjedésének minden kellékét biró, irtózatos hőségű időben meg tudták fékezjii a legborzasztóbb féktelen elemet. A Bódy féle házat nem lehetett megmenteni, mert az pár perc alatt teljesen elhamvadt, de a mellette lévő Lopos féle háznál már elvágták a tüzet, úgy hogy annak alig történt baja. Kár ugyan volt még a szomszédos házak ingóságaiban, mert túlságos és fölösleges igyekezettel azokból is mindent kihurcoltak az emberek, s bizony sok minden eltörött, elpusztult igy a vigyázatlanság következtében. A veszedelem keletkezésének okát ez ideig még nem lehetett megállapítani, de annyi máris bizonyos, hogy szándékosságról szó sem lehet s tisztán véletlen szerencsétlenség okozta a pusztulást. Legérzékenyebben károsult Bódy Pál fuvaros, kinek házán kívül, gabonája, bútorá, ruhái s egyébb ingóságai is a tűz martalékává váltak. Sok kára van azonkívül Bódy Taken inak is, akik mint szegény emberek vele együtt nagyon megsinylik e szerencsétlenséget. Mint minden nagyobb és veszedelmesebb tűznél, úgy most is több olyan eset fordult elő,, mely figyelmeztetőül szolgáljon a jövőre, hogy kerüljük azokat. így például a vész helyétől messzebb lakók ne a maguk ingóságaikat féltsék, fölösleges azokat kihurcolni a házakból, mert csak elállják vele a gyors közlekedést, hanem inkább igyekezzenek a kutaikat megnyitni és nyugodtan, nem fejüket is elvesztve vizet és csak vizet hordjanak szerencsétlen embertársaik házához. Igazán dicséretes volt az utca asszonyainak magatartása ennél a tűznél, kik távollévő férjeiket is helyettesitve, szinte emberfeletti munkát végeztek az oltásban. De általában sokjó- < indulattal és igyekezettel volt mindenki a tűznél, csak még azt szokják meg az emberek, hogy a szakavatott tűzoltóknak úgy is segítségükre legyenek, hogy szívleljék meg azok utasításait, mert ők tudják a legjobban, hogy hol és mit kell ilyenkor cselekedni a legeredményesebben. Egyebekben pedig óvja meg az Isten városunkat eme legveszedelmesebb elemtől, a lakosság pedig sokszorosan éberebben vigyázzon a rekkenő nyárokon, hogy sem a saját, xsem embertársai vagyonát pusztulás ne érhesse. 3 A szerkesztő távolléte alatta szerkesztésért felelős: BORBÉLY ISTVÁN. t ■" , HALA késet.* engem, hogy minden tűdo- is torokbaj ban szenvedővel saiveseo is díjtalanul koaöljem, mily módon szabadult moit mór tanító ftam egy egyszerű, olcsó is hatásos termák által hoswadalmae szenvedőitől. -e g n.wíMgartl, Gastwirt In Kendek bel gar láb ad^
