Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)

1915-04-21 / 31. szám

VÁCI HÍR LAP L£\?ELEK El HARCTÉRRŐL. * Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket szivesked- ienek nekünk közlés végett átengedni. * HHf^COC KAC0NAIT7K IMAJA. Sok érdekes, izgalmakkal, szenvedések- kel teli levelet kapunk a harcterekről. Jól esik látni, hogy derék hőseink városukat még a golyózáporban sem felejtik el s ha más utón nem tudnak, a Váci Hírlap utján érintkeznek kedveseikkel. A Váci Hírlap­nak viszont annyi sok példányát viszi a posta a lövészárokba, hogy híreket kapjanak hazulról. A levelek nagy része, sajnos, közöl- heíeílen, részben mert a legszemélyesebb dolgokal tárgyalják, részben pedig az ügyészség nem engedné meg tartalmuk közzétételét. A tegnapi postával azonban egy igen megható irás jött hozzánk. A Kárpátoknak arról a pontjáról érkezeti, ahol most leg­jobban dörögnek az ágyúk, ahonnan min­den magyar ember a legkisebb hirt is szomjúhozva várja, vájjon sikerül-e az oroszoknak frontunk áttörése. Innen kaptuk ezt az imát, melyet harcos katonáink áhí­tattal imádkoznak naponta: A mi vérünk legyen a tömjén a hazánk vagy a hazáért hozott áldozaton, a mi pusztulásunk legyen a váltság a minden éltető és mindent virágoztató békéért. De azokból a sóhajokból, amelyek e percek­ben Te hozzád szállanak, jutass el egy- egy parányit azokhoz, akiket védtelenül árván otthon hagytunk. Jelenj meg felséges glóriában lelkünk előtt és vidd el nekik az érettünk aggódóknak és szenvedőknek, hogy nevükkel ajkunkon léptünk mennyei trónod elé és vigasztald meg apáinkat, anyáinkat, feleségeinket és imádásig szere­tett gyermekeinket. Mondd el nekik, hogy e paránya az emberiségnek hős volt, hősök hőse. Egy dörrenés, egy elhaló hosszú jajkiáltás ésegy hőssel kevesebben vagyunk! Megreszket a lég a rombolás utján, a fejünk felett pokoli táncát lejti a halál és mit érzek ? Vadul szeretnék futni fel a tetőre, ki a szabad ég alá, hogy a megsemmisülés pillanatában Téged láthassalak megjelenni égi trónodnál és utolsó jajkiáltásomal job­ban meghallják nőm és gyermekeim ! Boldog mindenki, akit végzete Hozzád vezet, de százszor boldogabb az, ki hazájáért vérezve hull porba s igy tér meg Te hozzád! Ne sírjatok, ne könnyezzelek érettünk árván hagyott gyermekeink, csak naponkint emel­jétek fel kezeiteket és végtelenül szeretett édes anyátok után mondva gügyögjetek egy-egy imát apátokért. Ha leszáll az est, imára kulcsolt kezekkel, könyek hullása között fogjátok mondani az Úr imáját, küld jétek akkor férjetek és apáitoknak egy-egy szent sóhajtást az égbe, hogy őrködjön a mi lelkünk a ti lelketek fölött, óvjon meg az Úr zsámolyánál a mi lelkünk a nyomor­tól és bajtól s adjon nektek örök boldog­ságot ami porbahulloíí vérünk állal. Amen. Eddig az ima. Erős képzelőtehetség nem kell hozzá, hogy szemeink lássák a magasztos jelene­tet: Dél felé, arra, hol az otthon van, for­dulnak a katonák és mondják ezt a gyö­nyörű imát. Tegyük e kis irás végére, hogy földink, Csepregi Lajos első honvédgyalogezredbeli tizedes irta és küldötte a Váci Hírlapnak, hogy itthon is mindenki tudjon róla és olvas­hassa, ezt a gyönyörű imádságot. Wáci pékek az alispánnál. Kalló rendőrkapitány szabályozva egyes élelmiszerek árait kihirdette, hogy a pékek a kevert lisztből készült kenyeret kilonkint 46 fillérnél drágábban nem adhatják. A rend­őrkapitány ugyanis próbasütésí rendezett 15 kiló kevert lisztből és kisütés után I8V2 kiló kenyeret kapott, iqy azt mondja, hogy 3V2 kiló kenyér elég üzleti haszonnak. A városban még ma is, ha lehet ugyan kenyeret kapni, mindenütt 52 fillérért árul­ják a legfontosabb élelmi cikket és a pékek ennek az árnak fenntartását kívánták a rendőrkapitánytól. Kálió azonban hajthatat­lan maradt, mire a pékek hétfőn Racsek János ipartestületi elnök vezetése alatt Fazekas Ágoston alispánhoz mentek, hogy a rendőrkapitány ellenére kérésüket telje­sítse. Az alispán semmiféle biztatással nem látta el a váci pékeket. Elégedjenek meg a mai helyzettel, mondotta, mert még ennél sokkal rosszabb fog következni. Felmutatta azt az intézkedését, melyet ép akkor kül­dött Ivánka főszolgabírónak, hogy a váci járásban rendelje el a 80 százalékos keve­rést kukoricaliszttel, mert a kormány nem képes a megígért búzamennyiséget kiadni a vármegyének. Vác városa, mondotta az alispán, polgármesterünk gondos előre­látásává! az éhínségtől meg fog menekülni, mert szerzett gabonát és kukoricát. Egyelőre tehát a pékek nyugodjanak meg abban, hogy 46 fillérért kötelesek a kenyér kilóját kimérni. ftekvirálják a kukoricái. A polgármester kiadta a városházán a rendeletét, hogy a városban található kuko­ricát be kel! jelenteni és a hatóság részére lefoglalni. A város lakosságának lisztéi való ellátásához szükséges a kukorica, melyet a hengermalom fog megőrölni és keverni. A kukoricát 24 korona áron veszi át Maíkovich János rendőrbiztos, rekviráló, a kukorica piaci ára ma nálunk 21—22 korona közt van. Eddig nagyon kevés mennyiséget jelentettek be, ezért való­színűleg házról-házra járva fogják a szük­séges mennyiséget lefoglalni s a hatóság gondoskodik majd a megőrlésről. VÁC JÓSZIVE. Adományok a vöröskeresztnek: Kisváci ref. hívek: 8 párna és 28 K; Paull Béláné fu- szeklit javított; Parjorné 1 doboz frank-kávé, negyed kg. kávé, 10 tojás, fél liter rum ; özv. Csányi Jánosné 12 üveg paradicsom, 20 tojás, fél kg. kávé, 1 doboz frank, 1 süveg cukor, két kosár burgonya ; Beck lgnácné 10 üveg paradicsom; Koncsiczky Ferenc 1 üveg uborka, 1 üveg paprika, 5 üveg paradicsom, hagyma, zöldség ; özv. Péts Sándorné 1 háti dió, vöröshagyma; Gosztonyi Tibor 20 K; Góts Viktortól lapok eladásából 96 fillér; Ökrös Józsefné levesbe való tészta; Kalencsik Istvánná 1 sonka, 50 liter bor; Nicki Ödönné két diós sütemény; Nagy Jó­zsefné 10 K; Gosztonyi Polixéna 2 kg. cukor, 2 kalács, 1 kg. kávé, tea. Egy orosz fogságban levő váci fiú levele. Az eset talán érdekelni fogja mindazo­kat, akiknek hozzátartozóik vannak orosz fogságban. Általában azt halljuk mindig, hogy az orosz fogságban levő katonáinkal jól bánnak és hogy a nekik küldött külde­ményeket mindig pontosan megkapják. A dolog, úgy látszik, még sincsen egészen igy, mint ezt egy váci fiatalembernek hoz­zátartozóihoz irt leveléből ki lehet venni. Az illető még az őszszel kerüli súlyos seb­bel fogságba. Most már jól érzi magát és már többször váltott levelet hozzátartozói­val. Mindenféle holmit és pénzt is bőven küldtek neki. Erre vonatkozik utolsó leve­lének utóiraía. Magának a levélnek tartalma teljesen magándolgokra vonatkozik, érde­kes azonban az utóirat és ez sokak szem­pontjából bir fontossággal. Megjegyzendő, hogy az egész levél németül van Írva. Az említeti utóirat igy szól: „Grüsse an Pénzt Neküldjetek und Ellopják.“ A levél ke­resztülment az orosz cenzúrán, amint ezt a rajtalevö hivatalos bélyegzőnyomatokból meg lehet állapítani. A leleményes váci fiú azonban túljárt az orosz cenzor lomha észjárásán. A húsárak rendezése. Értesülésünk szerint a kormány rövide­sen kimerítő és energikus rendelettel fogja a huskérdésí szabályozni. A kivitelt erős korlátozás alá helyezik, a húsárakat pedig egységessé fogják tenni. Az uj rendelet kibocsátásánál állítólag az az elv lesz az irányadó, hogy a lakosság arányosan ré­szesüljön húsban. A huspazarlás elkerü­lésére csak a hét bizonyos napjain lesz vágás. Összeírják az alkalmatlan népfelkelőket. A honvédelmi miniszter 72186—1915, sz körrendeletével elrendelte, hogy a hadi- szolgáltatási törvény alapján kötelezhető 17 50 év közötti munkáscélokra alkalmas egyének összeirandók. A hirdetmény, mely az összeírás idejét megjelöli, már a közeli napokban ki iesz ragasztva. Nem tartoznak jelentkezni azon népfelkelő bemutatószem­lére került 37 — 42 éves B) alosztályú nép­felkelésre kötelezettek, továbbá azon szak­munkások, akik összeírásuk végett a ka­tonai ügyosztálynál már jelentkeztek, úgy­szintén azok sem, akik a személyes szol­gáltatások alól feltétlenül mentesek. Wacht arra Rhein — az internáltaknál. Egyik olvasónk írja ezt az érdekes kis jelenetet: A napokban a vasút felé sétál­tam a kosdi aluljáró, a kaszárnya felé, a hol a szerb, orosz és francia internáltakat őrzik. Éppen egy katonavonat ment át, a kocsik teli szőke, vidám bajorokkal. Ekkor kitárultak a kaszárnya frontra néző abla­kai (itt lakik az „intelligencia“) és vagy negyven-ötven internált négy szólamra gyö­nyörűen énekelte a németek nagyon nép­szerű dalát: a Wacht am Rheint a katona­vonat felé. Egészen megbűvölve álltam, olv gyönyörű volt a kar, nincs az a da- árda, a melyik szebben énekelte volna. Az -élvezetes éneket sokan hallották-e, nem tudom, de én azóta nagyon sokat gondol­kodom : a Rajna a francia határon van. Ez a gyűlölködő internált nép nem akart-e gúnyolódni a német katonákkal, mert a Kárpátok felé siettek, hogy a szláv ára­dást visszaszorítsák hazánk földjéről. 70 százalék kukorica a kenyérlisztben. Most már annyiféle lisztárat állapítottak meg, hogy a közönségnek nehéz eliga­zodni. Felvilágosításul közöljük, hogy a lisztárak hónapról hónapra változni fognak, ezért az alispán a további intézkedésig a következő árakat léptette érvénybe. (Meg­jegyezzük, hogy Vácon és a váci járásban az árak egy és ugyanazok.) A búza ára 40 K 50 f, a rozsé 32 K, az árpáé 27 K 50 f, a tengerié 26 K. A búzából előállított finom tésztaliszt és dara 79 K 38 f, főzőliszt 65 K 20 f, a kenyérliszt 44 K 14 f, a simaliszt 46 K 98 f. A rozsliszt ára 41 K 75 f, az

Next

/
Thumbnails
Contents