Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-07-04 / 50. szám
2 Brokés alezredes elesett Néhány éve, hogy a váci honvédhuszárezredtől eltávozott Brokés István huszár- kapitány, a kit Nyíregyházára őrnagygyá nevezett ki a király. A váci úritársaságban kedves emléket hagyott hátra a kiváló katona, a kiről már a múlt héten az a megdöbbentő hir érkezett, hogy az északi harctéren elesett. Akkor még a szomorú híradást nem erősítették meg, most a váci huszárok hozták a jelentést, hogy a hir igaz. Brokés egy gyalogos huszárosztály élén harcolt és egy ellenséges kard vágta ketté fejét. A hős tiszt oroszlán volt serege élén, a miről a Pesti Hírlap egyik nem régi számában ezeket olvastuk: Legmagyarabb fegyvernemnek, a honvédhuszároknak bravúros szerepléséről már sokszor olvashattuk a most folyó háború krónikájában. Ideális harcratermettségüknek azonban talán legszebb bizonyítéka az, hogy még akkor is, mikor a körülmények miatt le kell a lóról szállaniok és gyalog, lövészárokban, tehát nekik teljesen idegen viszonyok között kell harcolniok, osztatlan elismerést tudnak kivívni maguknak. Ilyen esetre vonatkozik az a hadosztály-parancs is, a melyet a 11-ik honvéd lovas-hadosztály parancsnoksága adott ki és amelyben többek között ezek vannak : „A huszár lövészosztály (igy nevezték el a gyalog harcoló és a német gyalogság közé beosztott huszárcsapatot) példás, derék magaviseleté a magyar honvédhuszároknak, különösen lovashadosztályunknak dicsőséget szerzett. Szebb, dicséretet nem mondhatnék, mintha szószerint idézem és közludomásra. hozom Behr német altábornagy ő nagyméltósága, a német 119-ik gyho. parancsnokának Brokés alezredes úrhoz intézett szavait: «Alezredes úr, az ön osztálya oly kitünően oldotfa meg feladatát, hogy azt semmiféle német gyalogos osztály sem tudta volna jobban. Nem fogom elmulasztani ezt felsőbb helyen is tudomásul hozni." — Minden elismerésnél szebben beszélnek a német altábornagy kitüntető szavai, a királyi elismerést már nem érhette meg. A hősi halált halt alezredest özvegye, kis leánya és nagy rokonsága gyászolja. Meiszner János dr. orosz fogoly ? Az északi harciéról a héten egy sebesült huszár jött vissza és azt a hirt hozta, hogy Meiszner János a 8. honvédhuszár- ezredbeli főhadnagyot Halics környékén az oroszok elfogták. Meiszner főhadnagy múlt év végén Drohobyc mellett megsebesült és mikor felépült, bevonult Pécsre, ezredéhez. Nem régiben egy tanfolyam elvégzése után a harctérre került s most jön a híradás, hogy egész századával elfogták. AAeiszner Rudolfnak három fia közül Meiszner Gyula huszárfőhadnagy múlt év őszén az emlékezetes szatanovai ütközetben súlyos sebesülten került orosz fogságba. Halálozások. A város egyik legöregebb polgára hunyta le tegnap örök álomra szemeit. Alsay Péter élete 83-ik évében jobblétre szenderült. Halálát gyermekei: Acsay István dr. főgimnáziumi igazgató, Acsay Sándor dr. jogügyi fogalmazó és kiterjedt rokonsága gyászolja. — Száder János jó nevű volt váci molnármester 72 éves korában elhunyt. Csütörtökön volt a temetése nagy részvét melletl. VÁCI HÍR LA P iCiislrstetések a harctéren. A hadseregparancsnokság Holop Imre első honvédhuszár ezredben őrmesternek az ellenség előtt tanúsított bátorságáért a nagy vitézségi érmet adományozta. Ugyancsak ezt a kitüntetést kapta Takács József váci füíőházi munkás, ki a háború kezdete óta a harctéren van és a 60-ik gyalogezredben mint káplár szolgál. László költeményei. A versek özöne zúdul a kösönségre békés időkben, hát még most, mikor ezer és ezer téma akadt! De mint a békében, úgy a háborúban a negyedét sem érdemes elolvasni és ha egy-egy szép gondolatra akadunk, elfelejtjük a rimkovácsokaí és az álérzések hazug lantosait, megjutalmazva érezzük magunkat. Nem tudom, ki hogyan van Kökény Lászlóval, de — emlékezzenek szavaimra — az ifjú generáció ma még névtelenjei közt maradandó nevet fog magának biztosítani. Nagyon jól esik látni, hogy formatökély, verselési tehetség, szép és nemes gondolat mind együtt van abban a versben, a mely alá Kökény László írja nevét. És még nagyobb örömünkre szolgál, hogy más „konkurrensei“ nem izgatják a tömegtermelésre, van benne kellő önkritika, a melylyel a közönség elé jön.' Mindezt abból az alkalomból Írjuk, hogy a váci tehetség „Rózsák a hóban“ verses kötetével állt a publikum elé. Ez a kis gyűjteményével feljogosítja a kritikát a szigorú bírálatra. Az erős tehetség elbírja és biztatást remélhet a jövőre. De a biztatás a pártfogásban is van: vegyék meg a kis könyvet, a váci fiú poétás könyvét. Megérdemli és hiszszük, hálás lesz érte jövendő munkásságában. Egy cígán^nmás tragédiája. AVnden katonánk sorsa érdekli az egész várost és ha magukat vonszoló, beteg testeket látjuk az utcákon, részvéttel fordul feléjük minden magyar szív és megnyugtatóul keressük a vigasztalót: a sok szenvedésnek vége lesz, visszanyerik egészségüket folytathatják békés időkben békés munkájukat. Félkezű, féllábú hősöket még nem láttuk városunkban és környékén, a közönség az igazi, lélekbe markoló szerencsétlenségekről nem igen tud. Most azonban kaptunk belőle egy fájdalmas mutatót. Kedden a vöröskereszt kórháza sebesült-szállítmány érkezett. A fél cigányváros kivonult, mert hírül vették, hogy most jön haza a mi tehetséges, sok reményre jogosító cigányprímásunk, Kis Rudi. És éktelen jajgatással, mindenfelé feltűnést keltve, vonultak haza: látták Kis Rudit. A szegénynek a kárpáti hadjáratban elfagyott a keze, lába, vagdalták a kezét, lábát, többé nem fog hegedűt a kezébe. A napokban irtuk meg, hogy Lovászy Feri eltűnt a harctéren, Kis Rudi bénán került haza. A cigányvárosban már tudják, hogy rettenetes a háború ............ Négy orosz halott a hadikórházban. Az elmúlt héten ismét négy orosz foglyot vittek ki a honvéd hadi kórházból örök pihenő helyükre, a középvárosi sirkerfbe. Hétfőn halt meg Mihailov Dimitri 21 éves, földmives, nőtlen, g. kel. vallású, az orosz hadsereg 10. szibériai lövész ezredének katonája, ki Novgorodszkojben született; a második kedden halt meg: Tandratyev Iván 25 éves, földmives, nős, g. kel. vallásig az orosz hadsereg 48. gyalogezredének katonája, ki Gyeriznovgyarinovban született; a harmadik csütörtökön szenvedett ki; Gan- jenko Trofin 23 éves, napszámos, nős, g. kel. vallású, az orosz hadsereg 175. gyalogezredének. katonája, ki Kasinatorovban született; végül a negyedik pénteken halt meg: Popovics András 21 éves, földmives, nőtlen, g. kei. vallásé, az orosz hadsereg 11. gyalogezredének katonája, ki Szeszternyiben született. Megsebesüli ssolgafoiré. Fröster Lajos tb. főszolgabíró jutiius 25- én az északi harctéren Galíciában, mellén ellenséges golyótól találva megsebesült. Állapota súlyos, de nem életveszélyes. Förster dr., mint megírtuk, már a nagy ezüst vitézségi érem tulajdonosa. Esküdő, A'latzenauer Ferenc börtönügyi fogalmazó e hó 10-én tartja esküvőjét mennyasszonyával, Kocsis Julianna űrhölgygyel Pakson. Qleichenberg helyeit a halálba. Singer bácsinak ismerte az egész város, ismerték a csendes, jó öreget mindenfelé. Singer József negyedszázadig volt a sta- lusquo hitközség templomszolgája és a hűséges ember talán már negyedszázad óta minden évben egy kis időre eltűnt, elment Gleichenberqbe pihenni. Az idén is eljött a nap, elbúcsúzott mindenkitől, hogy megy a csendes pihenő helyre. Elbúcsúzott és nem ébredt fel többé a 73 éves ember. Hitközsége és más felekezetiek részvéte mellett pénteken délután tették örök pihenőre. A legrégibb vásári trükk. Alióía vásárt tartanak és tolvajok is látogatják, olyan régi ez a balekfogás, mely az emberek kapzsiságára van alapítva, tehát majd mindig beválik: Az idegen megszóld egy pénzes falusit, hogy talált egy pénztárcát, menjenek csendes helyre, majd megosztoznak. AAennek. Ott, a hol a vásári zaj elült, mondjuk a vörösház mögött, „véletlenül“ találkoznak egy másik idegennel, aki rárival a falusira, hogy ellopta a pénztárcáját és most „ezzel a másikkal“ osztozni akar. A megrémült gazda védekezni próbál, de minden szó hiába, végül is előveszi bugyellárisát, hogy abban az úrnak nincsenek az ezresei, mert csak ötszáz korona van benne, amit hazulról hozott. Az idegen átkutatja a pénztárcát, bocsánatot kér, paroláznak és mindhárman szétválnak. A gazda csak jó későn nyúl a zsebébe és nézi meg a tartalmát. Tartalma azonban már nincs — a bankók helyén ujságpapirosok csücske áll ki.'— így járt, a régi módi szerint, a váci vásáron Szu- pánszky Pál, mikszátfalvai gazda, aki lovat akart vásárolni, de előbb lett belőle balek. A rendőrségen jelentkezett, ott már nevettek a régi trükkön és megígérték neki, hogy nyomozni fogják a csalókat. Tizenegy hónapos háború után. Pencről kaptuk az alábbi levelet. Érdemes elolvasni s bele látunk a magyar nép leikébe. Tizenegy hónapja vérlengerbe áll és nem zúgolódik: hazafiúi szeretettnek mondja kötelességteljesitését. Lehet-e ilyen népből való hadsereget legyőzni ? A megható szép levél igy szól: Kedves Bátyám, tisztellek mindnyájatokat és kívánok Istentől erőt, egészséget, a mi nekem, hála Istennek, megvan. Arra kérlek, kedves bátyám, gondolj szüléinkre, mert érzem, tudom, hogy nagyon meg vannak verve munkával, hát kérlek segíts nekik. Gondold meg, hogy nem vagyok velük. Ha
