Váci Hirlap, 1915 (29. évfolyam, 1-79. szám)
1915-07-04 / 50. szám
— ők ezt tudják, mikor kicsik voltunk, hogy mi nem segítjük őket, elhagyhattak volna és akkor mi lett volna belőlünk? Kedves bátyám, nekem most harcolnom kell a hazáért. Nem boszúság, vagy harag ez, hanem hazafiui szeretet, hiszen mi lett volna e szép országból, ha apáink nem ontottak volna vért érette. Ha Isten is úgy rendelné, a hogy meg kell halnom, akkor sem félek, kész vagyok utolsó csepp vérig harcolni. Csak kérjétek azt az édes Jézust az egész magyar hazánkért, hogy győzelmet arassunk, hiszen mástól nem várhatunk segítséget! Balázsovits József 16. honvéd gyalogezred. EfÜásik fia is a faunáiba fáit. Gufsik Nándornak, a Fürge gépésznek fia néhány év előtt fürdés közben a Dunába veszett. Gutsik elment a Fürgével hadiszolgálatra, családja itthon maradt. A szegény ember szivén ütött seb talán még be sem heggedelí, mikor most levelet kapott: Imre nevű fia a napokban kis pajtásaival fürdeni ment és a Dunába fúlt. Ő az első áldozat az idén. Ne legyen több: a szülők vigyázzanak! Az egyházmegye uj növeiídékpapjai. A váci egyházmegye uj növendékpapjainak felvétele régi szokás alapján, julius 2-án ment végbe a püspöki palotában a grófpüspök és a káptalan tagjainak jelenlétében. A konkurzuson meglátszott, hogy a fiatalság katonai szolgálatot teljesít. Más években harmincnál is több jelentkező közül válogathattak, az idén csak tizenhármán akartak a váci egyházmegye növendékpapjai lenni, a kik közül kilencet veitek fel. A „hadi konkurzus“ eredménye ez lett: Az első évi teológiára felvették Kiss Lászlót (Rákospalota). A főgimnázium hetedik osztályára Pándy Ferencet Budapestről, Perez Antalt Bugyiról, Pricel Bélát Kun- szentmiklósról, Rónai-Áros Istvánt Budapestről, Rubes Ágostont Tótsóvárról, Szigeti Ernőt Nagymihályról és Tomkó Bélát Eperjesről, mig a hatodik osztályra Horváth Sándort Élesdről vették fel. Évek óta nem történt meg: váci fiú nem volt a konkurálok közt. Kik rukkolnak be? A székesfővárosban már három nap előtt kiragaszíották az uj katonai behívót, a mi azonban katonai ügyosztályunkhoz és a járáshoz mind mai napig nem érkezett meg. A mi késik, nem múlik, itt lesz nálunk is a hirdetmény ma, vagy holnap és az utcasarkakon olvashatják az érdekeltek, hogy a 19 éves népfelkelőket (1896. évbeliek) és mindazokat, kik 1876 és 1896. év közt születtek, de most junius 12-éig sorozták, hívják be katonai szolgálatra julius i5- ikére. Az osztrák illelőségűeknek is most kellett volna bevonulniok, de ezt, mint a hivatalos lap közli, jövő hónapra halasztották. Szomszédságban a veszedelem. Párkánynánán a bevonult galíciai katonák között kiütött a kolera. Első esetben 13 eset fordult elő 5 halálozással. Úgy a katonai mint a polgári hatóság minden lehetőt elkövetett a baj tovaterjedésének meggátlására. Városunk lakossága is okosan teszi, ha az óvintézkedéseket szigorúan szem előtt tartja. VÁCI HÍRLAP LC7ELEK A HARCTÉRRŐL. * Kérünk mindenkit, hogy katonáinktól a harcterekről kapott leveleiket, szivesked- ienek nekünk köztes végett átengedni. A javon muszka fogas. Az alábbi érdekes harctéri levelet Hajnal Alajos 44. gyalogezredbeli főhadnagy, Hálnál Jenő aiagi főjegyző íestvérbályja küldte lapunknak Hajnal főhadnagy Przemyslnél megsebesült. A nyakát fúrta át hátul egy orosz srapnelgolyó. Mióta a muszkgk állását az Erdős-Kárpátok alatt megbolygattuk s harminc és feleseinkkel még a leglehetetlenebbnek láLzó helyekről is elűztük, nem tudnak többé eredményes ellentállást kifejteni. Május 8-án kezdtük meg az előnyomulást, s azóta „Csak előre rosseb, rosseb csak előre!“ Még aznap délután érkeztünk föl a Kárpátok Zemplénoroszi fölötti legmagasabb csúcsára. Ha nagyon elfáradtunk is a kapaszkodásban, boldogan gondoltunk az édes otthoniakra, kiknek oly nagy örömet szereztünk a muszkák kiszorításával. Nem feledkeztünk ineg'egyben a magyarok istenéről sem, mert levett sapkával énekeltük el, hogy „Isten áld meg a magyart . . . és hogy ........A nagy világon e kívül, nincsen számodra hely . . Megkezdődött azután a vándorlás Galícián keresztül. Kisebb harcok után 11-én este értünk el a San folyóhoz, melynek hidját a muszkák szintén fölégették. Az átkelés mindennek dacára elég gyorsan ment, mivel a túloldalon levő faluból az összes kocsikat összeszedve, a jelenleg csekély folyón egész körforgalmit létesítettünk. A kis csuheskocsin 3—4 baka foglalt kényelmesen helyet s került át a túlsó oldalra teljes szárazon. Hátunk mögött és jobbra tőlünk két hatalmas erdővel borított magaslat. Az egyik a Jávor 742 méter, a másik a Síorek 688 méter. Csak éjfél felé tudtuk meg, hogy a Jávoron még muszkák vannak s arra csapataink elölről nem juthattak föl. Mivel ily körülmények között az éj folyamán támadás minden oldalról várható volt, négyszöget képezve minden oldalról beástuk magunkat. A munkával úgy éjjel 1 óra felé lehettünk kész s gondolhattunk a pihenésre. Alvásról szó sem lehetett ily végtelen nagy veszélyben. Vártuk a muszkát minden oldalról. Jöttek is. Jobban mondva mentek volna, szöktek volna a Javorról, ha mi nem vagyunk a Jávor mögött, ügy 3 óra felé a vizái j ák ám a gyerekek: — Jönnek a muszkák a hegyről lefelé! A jó Isten is úgy akarta, hogy a sűrű erdős lejtőn egy jó darab tisztás is legyen, mely elárul mindenkit, aki az erdőből kilép! Ez árulta el a muszkát is. A gépfegyvert hamar erre az oldalra helyeztük s végig berregtetíük egyszer a lefelé igyekvő rendetlen bandán. Erre a váratlan korra reggeli üdvözletre a muszkák között oly fejetlenség keletkezett, hogy fegyvert, fölszerelést eldobálva, mindenki arra futott, amerre tudott. A muszkák gyávaságát ismerve, erre minden oldalról behatoltunk az erdőbe s ő 300 SZOBA 1QOFÜRDŐ 50.000m2TERÜLET KERT 90mFELUL BUZOGÓ 5PERCZ TÁVOLSÁG A KUTTOL KÉT SODRONYPÁLYA TISZTA PORMENTES LEVEGŐ-GYÖNYÖRŰ KILÁTÁS: SZOBÁK 6-8-10-12- KORONÁÉRT VILÁGÍTÁSSAL g FŰTÉSSEL ÉS KISZOLGÁLÁSSAL: •<$> egyszerű, de erélyes „Dole puska!“ kiáltással egy lövés nélkül lefegyvereztük őket. Az erdőíisztás volt a gyüjtőállomás, honnan 40—50-es csoportokban kisérte le őket a völgyben levő erdészlakhoz kéí-két Albrecht- baka. Az egész Javorhegveí átkutatva, reggel 7 órára 392 muszkát s3 tisztet szedett össze a 44. gyalogezred negyedik zászló- alja az erdőben. További veszteségeik 2 nehéz és 6—8 könnyen sebesüli Egy halottjuk is volt szegényeknek, még pedig a parancsnokuk, egy alezredes Saját szemeimmel láttam, amidőn az ősz, nyúlánk bácsi gépfegyver-golyótól lefordult lováról. A mi szanitéceink hozták be őt s itt halt meg szegény előttünk. Egyik hadnagyuk kérésére négy orosz altiszt vitte le a falu kis kápolnájához s ott temették el minden katonai pompa nélkül. Elbeszélésük szerint három zászlóalj volt fönn a hegyen az alezredes parancsnoksága alatt, mely a mi nehány lövésünkre fejetlenül megfutamodott. Az erdőben persze százszámra hevertek az eldobált fegyverek, kézibombák, töltények, ruha és mindenféle fölszerelés. A második hadikölcsön eredménye. Hivatalosan jelentik, hogy a pénzügyminisztérium megejtette az aláírási helyekkel a második hadikölcsön leszámolását, melyből kiderült, hogy Magyarországon 1,120.000 korona névértékű kötvényt jegyeztek. Kitüntetés. Báró Rudnyánszky Miklós vármegyei aljegyző, a m. kir. 8 ik sz. honvédhuszárezred tartalékos főhadnagya az ellenség előtt tanúsított vitéz megtartásáért legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült. Megálltak a villamos kocsik. A napokban a vác—budapesti villamos vasúton egyszerre megáltak az összes vonatok. A megállás oka rövidzárlat volt a vezetékben. Most azután meg kellett keresni, hol van a rövidzárlat, a mit Őrszentmik- lós határában meg is találtak. A vezeték drótján egy ember görcsös fogással lógott. Kiderült, hogy Gergely Antalnak hívják, egyik közeli szőlőtelepen volt vincellér, de megúnía az életét s elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Kiment a villamoshoz, felmászott az áramvezetékhez és mindkét kezével megmarkolta azt. A több ezer lóerejű áram átrohant testén és megölte. Hadi munkára kőműves, ács, asztalos és betonmunkások 7—8 korona napi díjazással felvétetnek. Katonakötelezettek felmentetnek a munka tartalmára. Jelentkezhető Csuka Jánosnál, Üíép-u. 7.
